Ilyet én is akartam már írni, de valahogy nem volt meg a keret. Ám jött ez a levél Éterfy Robitól - már a névért is tisztellek -, és ő előállt egy kész párbeszéddel - talán még sehol meg nem örökített magyar nyelvi bravúrokkal. Hurrá!

Szegény budaiak többet kaptak, mint amennyit megérdemeltek volna - most végre átmegyünk az Alföldre.

A belvárosi fiatal

- Basszus, tegnap annyira be voltam sztóndulva, már nem bírtam lemenni a Gödörbe. Teljesen kész vagyok, hallod, kajak meg vagyok menve. Meddig maradtatok? Úgy volt, hogy a Doróval indítottunk a Szimplába, lightos borozgatás, meg ilyenek, aztán jöttek a Ráchelék, ellógtak filológia óráról, úgyhogy befigyelt egy kis Heideggerezés, elég sújtó volt. Nem volt kedvünk ottmaradni, úgyhogy tekertünk egy dzsóját, aztán átmentünk a Szódába, de aztán a Markus (tudod, ő a Sári csoporttársa Berlinből, most itt nyomul az ELTE-n) írt egy üzit, hogy épp söröznek az Instantban, szóval áttekertünk gyorsan oda. Belépünk a helyre, vágni lehet a füstöt, és mit látok, baszki, Markus ott tolja a vizipipát a Sacival, azt se tudtam, hirtelen hova nyúljak. Vágod, ők fél éve még nem is beszéltek egymással, most meg már kavarnak...

- Mindegy, szóval kilenc körül lehetett, amikor hívott a Zakariás, hogy egy kis lightos hábé van náluk ma este, nézzünk már fel borozni. Úgyis közel voltunk a Király utcához, szóval mondtam az arcoknak, hogy lépjünk. Felpakoltuk a pipát meg az ördögbotokat, aztán már tekertünk is tovább. Útközbe' még beugrottam a Sirályba, mert a Zsömi mondta, hogy hoz nekem Irie Maffia cédét, csak az volt a para, hogy a pincében összefutottam a Zsineggel meg a Szkájjal, épp a brinyójukat javítgatták, és közben sűrűn pöfékeltek, hát ha már itt vagyunk, csak kérek egy pippantást, érted. Aztán egy óra múlva feleszmélek, és még mindig ott röhögünk a Sirály pincében, nagyon sújtó volt! Megjelent a bringás kommandó, Sapek, Trúbi, Zsolesz, mondtam is a Ráchelnek, hogy ha még fel akar menni a hábéba, akkor most induljunk el, mert én már annyira meg vagyok reccsenve, hogy mindjárt fullra megmegyek.

- Megérkezünk a Zakariáshoz, spacecake kicsapva a hűtőre, érted, csak így lazán, hát mondom a Jeromosnak, burkoljunk már egyet, whatever. Bemegyek a hálóba, és majdnem magam alá csináltam a látványtól: ott áll a Simci bazmeg egy szál brinyós gatyóban a párkányon, és meteorozik! Nem hiszed el, rendesen begyújtotta a meteorokat az ablakba, én meg azt hittem, hogy öngyi akar lenni vagy valami, azér áll annnyira kint. A szemközti házból meg a Marikanéni ott hesszelt, de azért én rendesen ráparáztam. Érted, mi van, ha kiesik?

- Na mindegy, Zakéktól leléptünk, aztán még egy rakétát elpippantottunk, benéztünk a Kuplungba, de nem volt ott senki, Ellátó, Tűzratyó, sehol senki, mi a fasz van, meghalt a város? Samesz kitalálta, hogy éhes, szóval eltekertünk a Rákóczi-pékségbe, sajtos rúd, burgonyasali a legnagyobb zsírság, aztán a Könyvtárban kötöttünk ki végül, de ott már mindenki meg volt halva. Zsolesz bedobta, hogy a Spinozában van valami felolvasóest, szóval még benéztünk oda, de a Kipek annyira be volt már állva, hogy elkezdett üvöltözni, vágod, irodalmi est, síri csend, erre a Kipek elkezd torkaszakadtából üvölteni ilyen faszságokat, hogy a Halál bölcsője az Otthon, meg mittomén! Tovább tekertünk a Dob utcába, már hajnali kettő lehetett, amikor a Jerovecz kitalálta, hogy menjünk fel a Bergmannékhoz, mer skype-olni akar a barcelonai szerelmével. Hát mondom, baszki, ennyi elég lesz mára, felpattantam a brinyóra, hazacsúsztam, aztán még kicsit facebook-teszteztem meg tavalyi Narancsokat olvastam.

Na de milyen volt a Gödör? Tényleg hajnalig tolta a Romano Drom?

 

Már megint egy újabb kedvenc - most "a kedvenc". A legjobb. Hálás és elismerő pillantásunkat fogadd, Éterfy Robi!! Még kérünk szépen ilyet.

Természetesen a pestiekkel semmi problémám nincs - ott is vannak azért rendes emberek, sőt, vannak egyenesen belvárosi barátaim is!