-Apám, ezt nem hiszem el, ma megint felvonulnak ezek a majmok, nem is értem, hogy mit képzelnek magukról. Én bazmeg, mint normális adófizető állampolgár - nem elég ám az szja meg a tébé: súlyadó, regisztrációs adó, még a hetedik bőrt is lehúzzák az emberről - próbálok hazamenni munkából, erre a fél várost lezárják a biciglisek miatt. Ahelyett, hogy meghúznák magukat, mennének Szentendrére kerekezni békében - ezek nem járnak dolgozni, vagy mi?

Nem tisztelnek ezek se Istent, se embert: jobbról előznek, balról előznek, járdáznak, átmennek a piros lámpán, a zebrán (le nem szállna!), füttyögnek, irányjelzés nyista, beszólnak, azt képzelik, hogy ők valami minden szabály fölött álló kivételezett valakik, hogy sokéltű járművük van, pedig kuttyakötelességük belátni: aki kerékpározik, az közlekedik. Aki pedig közlekedik, annak az úttesten a helye, a szélső sávban, és rá uggyanúgy vonatkoznak a szabályok, mint a közlekedés minden résztvevőjére.

-Ne is mondd, nekem is kivan már velük a faszom. Bezzeg Bécsben elkapnak pár sör után bringázni, hát azonnal kapod az ezer eurós csekket, ott nincs ám ilyen összekacsintós, sunyi félrenézés, mint itthon! Nézz csak körül bármelyik romkocsmában, szórakozóhelyen: nyáron annyi tonna vas áll ott, hogy a Bangóék se gépeznék el az árát egy este alatt! Engem bazmeg, pár sör után elkapnának a kékek, csak lesnék.

Na meg a másik, ez a feltűnési viszketegség, a magyar ember mindenhol csak a megosztást, szekértáborokat, árokásást keresi. Fideszes - emeszpés, dohányzó - nemdohányzó, autós - bringás - gyalogos. Komolyan mondom, nekünk új Mohács kell. Jó, vannak normális bringás ismerőseim is, de amit ezek a futárok meg egy-két hülyegyerek művel, az több a soknál.

Hétvégenként is néha átsétálunk a gyerekekkel az Árpád hídon a Margitszigetre, közben gyönyörködünk a Dunában, nagyon szép onnan a Marina-part meg az Északi összekötő. És nem hazudok: a félóra alatt, amíg átértünk, írd és mondd, 30 bringást számoltam meg, és némelyiknek még volt pofája ránkcsöngetni. Én meg parancsoljam le a gyereket az útról, fogjam meg a kutyát, mert ő siet.

-Ugyanez, apám, ugyanez van az Andrássyn is. A múltkor is megállunk a Bábszínháznál, a Kingus kiszáll, erre egy állat jobbról majdnem leviszi az ajtót. Komolyan mondom, ha egy másodperccel később nyitja ki, belénkjön az az idióta. És még neki állt feljebb! Kicsit el lehetne gondolkodni, hogy ők minden kiépített infrastuktúrát ingyen használnak: nem fizetik a jövedéki adót, a súlyadót, semmit! Semmit! De azért építsenek még legalább százezer kilométernyi kerékpárutat a mi adónkból, nem?

-Veszélyérzetük meg nulla. Sisak, világítás nulla. Ideje felírni a táblájukra százszor, ezerszer, hogy "autó: nagyon kemény, kerékpáros: nagyon puha", és zsolozsmázzák magukban napközben. A KRESZ pedig mindenkire vonatkozik, a gyalogra, és igen, a biciglisre is.

-Jól van, Dodikám, hagyjuk is, csak felbaszom az agyam. Julika drága! Felírsz nekünk még egy kör Hubit?