Igen. El lett kúrva az egész módszer- és gengszterváltás, illúziókat kergetünk, Ausztria még mindig sehol, sőt, az olló pedig egyre csak nyílik, és mára már a régebben folyton csak lesajnált Romániát és Bulgáriát is csak irigyelhetjük, még fociban meg olimpiai aranyakban is. 1990, de 2004 óta se jutottunk el odáig, hogy akár csak Görögországot vagy Portugáliát bármilyen mutatóban beérhessük, ez bizony egy közös, orbitálisan nagy bukta, de úgy mindenkinek.

És tudom, hogy boomer vagyok meg üveges tekintetű, bolond öregember, de akkor is kimondom:

Bizony jobb volt régebben, de úgy mindig. Soha nem volt még ilyen rossz itthon az élet, mint 2023 Magyarországán.

Megvan a sztereotípia a budai kerületekből jogvédősködő, felnyírt, kisfiús, fehérre/zöldre/padlizsánra festett hajú agresszív anyuka figurájáról? Természetesen ilyenek a valóságban nem léteznek, de mi elfantáziáltunk, hogy ezek az emberek miféléket mondhatnának (és gondolhatnának), ha mégis léteznének:

• A nádast a Balaton-parti telken kiirtani (az enyém már úgy volt, lszi hadd maradjon így)
• A Balatonon építkezni (az enyém már ott van 40 éve, ne bántsuk - illetve még veszek egy utolsót a Balalandon, de utánam most már tényleg legyen ennek vége)

Úgy van, fekete pólós előemberek üvölthetnek megint naphosszat: kétszer tizenegy hülye kergetett egy labdát, amely végén állítólag a "mieink" rúgták be a másik kapujába azt.

Természetesen hirtelen ezzel akkor minden megvan oldva: nincs infláció, a demokrácia luxusa soha senkit úgyse érdekelt Kádár és a krumplileves országában, a lényeg, hogy hú, most legyőztük az ősellenség szerbeket!

És én, mint normális - nem melldöngető, álkeresztény - magyar csak pislogok, hogy hova kerültem. Valóban ez lenne a legfontosabb? Persze nincs új a nap alatt, add meg a plebsznek a cirkuszt, emeld a tétet azzal, hogy folyton küzdeni kell valakik ellen meg háború van, aztán még meg is köszöni, hogy semmibe van nézve, meg van védve. Pofám leszakad, hogy eddig normálisnak hitt emberek képesek ennek örülni, ehhez a nevüket-arcukat adni, és nem látnak át azon a kurva nagy narancsködön, amit az Orbán odafingott nekik az én adómból, az én pénzemből.

Gyűlöljük a tárgyakat. De mégsem. Atlétásékkal gyűjöttünk egy kicsit, hogy mik azok az ESZKÖZÖK, amelyeket azonban mégis megtartunk, mert egyszerűen muszájak vagyunk.

Gyúrunk, vaze? HÁHÁ!

Nézd, én keményen birkóztam, súlyt emeltem, kajakoztam meg kenuztam az MTK-Előrében meg a Szpariban, ifiválogatott is voltam, de aztán jött az a fránya sérülés, tudod, és életem végéig el vagyok tiltva mindentől, csak úsznom szabad. Úgyhogy nem úszom, inkább csak kocsmázom és pofázok.

Figyelj, lehet, hogy te erős meg izmos gyerek vagy, de

• jöhetnél hozzám betonozni, rekeszeket emelgetni, kapálni, kubikolni. Az az igazi testedzés. Megrakjuk az IFA-platót ketten, illetve hát te, nekem nem bírja sajnos a derekam már.

Így tették tönkre a Corvint – Burger Benjámin írása

A Blaha csodája volt a letisztult vonalvezetésű, minimalista Corvin 

Kevés szomorúbb dolog történt mostanában, mint amivel az egyszerű járókelő találkozhat a Blaha Lujza téren. A tér csodálatos, szinte mesébe illő felújítása hihetetlenül jól sikerült. Az utcabútorok izgalmasak lettek, szinte egy zöld, ligetes erdőbe csöppenhet az ide látogató, a Főpolgármesteri Hivatal munkatársai hihetetlen munkát végeztek. Csodájára jár a pesti polgár a „Blahának”.

Sajnálatos mód azonban mindezt beárnyékolja, hogy a téren álló Corvin áruházat ellenben sikerült teljesen tönkretenni. Pedig az egyik legizgalmasabb, legmenőbb épület volt a városban. Az egyszerű vonalvezetés, monolitikus hatás és mégis egyszerre minimalista stílus teljesen egyedi külsőt adott az áruháznak. Szomorú, hogy szinte alig maradt ilyen egyedi, letisztult és mégis rendkívül vagány, bátor építmény Budapesten.

/Készítette: Illustratedjc - A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=31422600/

Fő a biztonság, a Te biztonságod.

Nos, áttérünk most már a valóban XXI. századi megoldásokra, digitális vállalat és állam vagyunk, úgyhogy legelőször arra kérünk, hogy:

1. fáradj be személyesen. Meg kell győződnünk arról, hogy valóban létezel: Know Your Customer, sajnos No Hungarian Equivalent. Nem érdekel, hogy van élő bank- és hitelkártyád, okmányaid, bankszámlád, adószámod, TAJ-számod, PÉNZED, mi azért megnéznénk még egyszer - hátha meghaltál vagy sose léteztél.

Rengeteg megkeresést, kérdést kaptunk az utóbbi időkben, mert T. Olvasóink nem tudtak önállóan dönteni - természetesen ahogy mindig, most is készséggel segítünk.

A XX. és a XXI. század meccse tehát:

Lovasi vagy Ákos?

Kedves, bennünket modernkori rabszolga- és gyarmattartó birodalomként kiszipolyozó kiskereskedelmi üzletláncom, azt hiszem, ideje leülnünk beszélgetni egy kicsit.

Nos, te rinyálsz összevissza, hogy neked mennyire borzasztó itt Magyarországon a gazdasági környezet és MUSZÁJ VAGY leépíteni, árat emelni, a dolgozót elevenen megnyúzni, vele tíz ember korábbi munkáját elvégeztetni - engem mint becsületes vásárlót lépten-nyomon szopatni - ezzel szemben csak úgy rutinból ránézek az elmúlt évek beszámolóira, és mit látok? 

• Boltban mindig venni kosarat (anyukánk mondta, hogy hozzál kosarat, mert azt hiszik majd, hogy LOPNI akarunk), azóta is beégett kényszer. A zsebünkbe direkt nem nyúlkálás, a telefont is csak direkt a legnyilvánosabb helyen elővenni, hogy lássák, nem lopunk. Máshonnan vett cuccal inkább nem bemenni, nehogy félreértés vagy balhé legyen, inkább majd máskor visszajönni.

Emlékszünk még a mobiltelefon- és legfőképp a mobilinternet előtti világra? Valóban olyan borzasztó lett volna?

Hát szerintem nem.

Mert most ne azt mondjuk, hogy "mert akkor még beszélgettek az emberek", hiszen azt mindenki kívülről fújja már. Hanem ez egy teljesen messzire vezető, a mélybe gyűrűző jelenség. Azt már mindenki tudja, hogy az utcán is alig néz fel valaki, mert mindenki úgy temetkezik arccal a telefonjába, hogy már a zebrán se néz körbe.

Tudjuk le ismét a kötelező köröket, hogy ha esetleg megint ügyvédi felszólítást, tüntetőket meg aktivistákat akarna bármi felháborodott fasz küldeni:

• a világ egyik leghasznosabb, legfontosabb munkája a fodrászé, borbélyé;
• elképesztően bizalmi pozíció ez, akárcsak a bejárónőé, orvosé: fogorvosé, urológusé... életünk, szépségünk a kezedben van;
• a jó fodrászra sose sajnáltuk a pénzt, csak a rosszra - amiből viszont rengeteg van.

Vagyis a nagy hatalommal nagy felelősség jár!

Szóval a faszom kivan veled, de most már komolyan.

Industrial Loft Luxury Appartements; Marine Barracks Studios, Margaret Island Properties és a többi. Újragondolt ipar- és rozsdanegyedek, rekultivált, revitalizált kerületek és Magdolna-negyedek, projektek és ütemek.

/alberlet.hu, Waterfront City/

Egy hatalmas baj van velük: nem tudsz már venni ott semmit, minden csak a GAZDAGOKNAK szól. Van egy örök érvényű igazság:

-Mindenhol jó, de legjobb gazdagon!

 

Hát igen.

Az én gyomrom is mindig összeszorul, amikor meglátom, hogy az általunk imádott régi harisnya- és ecetszagú szeszgyár évtizedek óta málló-rozsdálló épületeit egyszer csak elkezdik ledózerolni. Mennyit gyújtogattunk, törtünk-zúztunk, romboltunk, firkáltunk, loptunk, csókolóztunk és ujjaztunk a rendszerváltáskor gajra ment gyárépületekben, Istenem... még a lányok is!

A kajával sokan úgy vagyunk, hogy esszük, ami van és amit szeretünk - az aktuális divattrendeket pedig érdeklődve figyeljük a partvonalról, hátha mindegyik elmúlik. És el is múlnak.

Nah, és ha már a Korda Gyuri bácsi és Klárika által is nemzeti sporttá emelt pókerozás után a dartsot (magyarul: pikádót) is ránk szabadították a Globalista Háttérhatalom hobbidiktátorai (sportolni valamit muszáj, úgyhogy jöhet hamarosan a gombfoci meg a csocsó?), úgy szabadultak el az itthoni térben is a Gordon Ramsey-féle új gasztro-befolyásoló személyiségek.

Sajnos rengeteg az életbe csak úgy spontán beleélő, sodródó, rendetlen, mocskos, fegyelmezetlen ember. Mi - jó értelemben vett - fasiszták úgy érezzük, hogy az eszme nemes volt, csak az emberekben volt a hiba, elrontották, az nem igazi fasizmus volt!

Mi azért mindennap újra megpróbáljuk. Atlétás Bandinak és Nyelvész Józsinak újfent hálásan köszönöm a felbecsülhetetlen értékű gondolatokat!

Köszönjük szépen Atlétás Bandinak a közreműködést. Már megint.

Drága, a parlament kényelemes karosszékeiben pöffeszkedő, kitartott politikusaink!

Mi, kisemberek a hétköznapokban beszélgetünk ám egymással, gondolatokat cserélünk, támogatjuk, lelkesítjük egymást. Kisboltban, játszótéren, körömszalonban, szülői értekezleten, közös családi nyaralások alkalmával a horvát tengerparton. Olyan helyeken, ahova ti, urizáló népség a lábatokat be sem mernétek tenni, mert ehhez gyávák és gyengék vagytok. Helyek, ahová nem ér el a kezetek és nem foghatjátok be a szánkat. Mi, – akik megfizetünk Benneteket, akiket arra „béreltünk fel” és határozatlan idejű munkaszerződést kötöttünk veletek – nem arra hatalmaztunk fel, hogy irányítsatok és megmondjátok, mit csináljunk és miről beszéljünk. Alkalmazottak vagytok, és ily módon mi vagyunk a munkaadóitok. Igen, Mi. Az Édesanya a szomszédomból, a kasszás hölgy a Tesco áruházból, a tanítónő, a kocsmáros, az építőipari munkás, a vasutas, a Férjem és Én. Örülök, hogy végre megismerkedhetünk. Bemutatkoznánk és ismertetnénk a munkaköri kötelezettségeiteket:

Kedves Leendő Párom, Pasim!

Előre szólok, hogy nem vagyok könnyű eset: ezt hívhatjuk manapság divatos jelzővel nárcisztikusnak, de lehetek pszichopata, bipoláris meg akármi, lényegtelen. Fontos, hogy legyen mire fogni az egészet - leginkább valami betegségre - hiszen minden faszságom mások hibája (leginkább a tiéd és a tiétek), én nem vagyok felelős semmiért. Szóval betegség és állapot - semmiképp sem vagyok csak szimplán elkényeztetett FASZ ÉS HÜLYE. 

Engem először is ki kell érdemelni. Hiszen én vagyok a Nő. És nálam van az összes pina, tehát én állítom a szabályokat - ezt is szögezzük le. Fontos, hogy olyan helyzetbe kell kerülnünk és olyan gazdatesteket fogok vadászni mindig, ahol tartósan fennáll az alá- és fölérendeltségi viszony: mindig legyen valami kiszolgáltatott balek, aki csodálni fog Engem.

De ne szaladjunk olyan brutálisan előre, meg hát tulajdonképpen a cím már mindent elmond. Kész, ne is olvass tovább.

Ugye vannak az ilyen taxisbajszos, autóstáskás öregfószerektől mindig a nagyotmondások, hogy ők az NDK-s lányokat hogyan hegesztették minden éjjel Siófokon 77-ben, mert a lányok SORBAN ÁLLTAK a sátruk előtt, annyira nem állt fel a keletnémet Sascháknak meg Jürgeneknek - na az ilyenek miatt pontosan azt hittük, hogy a Sound-belépőért oboázó tizen- és huszonéves lányok meséje is inkább a közösségi legendárium része.

De nem teljesen: most már tényleg nagyon megbízható, tuti haveri forrásból értesülhettünk róla, hogy a mindennapi sugardaddység egy teljesen bevett gyakorlat ennél a kishölgy-rétegnél.

Konkrétan mire is gondolunk itt?

Na csá! Na hol van ez? Hanyas szám? Lejössz értem? Nem találok föl.

Hát igen, ez egy visszalépés. A panel az mindig egy visszalépés, de hát ez van. Neked kell itt laknod.

Az hogy a faszomba van, hogy nincs lift? Nem tudom, amikor a Klotild Apartementsban béreltem, ott volt lift meg beálló is. Mennyiért vettétek? Huszonkilenc? Ne bassz fel. Én fele ekkorát vettem kicsit drágábban ötvenéves hitelre; ha rendesen tanultál is volna a közgázos diplomád mellé, akkor tudhatnád, hogy ilyen konstrukcióban vétek NEM fölvenni a hitelt. Ez ingyenpénz.