1. Valós lelki problémát okoz neked, hogy simán oldalsó visszapillantókkal beállj a Dohány utcában csúcsforgalomban két autó közé párhuzamosan úgy, hogy elöl-hátul 10 cm van max. közöttetek
2. A parkolóradar, tolatókamera használatának bármilyen jellegű gondolata felmerül benned komolyan, úgy gondolod, hogy a tükör meg az Érzés nem elég
3. Eleve cascód, tehát asszonybiztosításod van
4. Képes vagy tényleg lecseréltetni a nyári gumijaidat télire
5. Úgy gondolod, hogy az olaj- és kerékcseréhez szakember szükséges, pláne márkaszervizes
6. Elhiszed, hogy 2004 után még gyártottak jó autókat bárhol is
7. Navigációs szoftvert használsz ahelyett, hogy IQ-ból és rutinból - esetleg ablakon át való, történő kérdezősködéssel - oldanád meg
8. Orral parkolsz bármikor is
9. Piros lámpa előtt nem motorfékkel lassítasz, szakszerűen visszaváltogatva, hanem üresben gurulsz, te fasz
10. Úgy érzed, hogy emelkedőn indulva a visszagurulásgátló jobb megoldás, mint a kézifék

Nos, a címet látod, valójában sejtheted, hogy mi lesz a folytatás.

Nem csigázlak: NEM FOGOM MEGNÉZNI, NEM KATTINTOK, NEM ÉRDEKEL.

Gondolkodj el az életeden: valóban megnézel te is minden szart, amit neked kommentár nélkül átbasznak a többiek? Tényleg? Igen, ahogy elnézlek, tényleg. Te igen, de én NEM.

Nincs új a Nap alatt.

/Iulius Caesar/

Újabb olimpián elégülhetett ki az istenadta nép naponta akár többször is, ahol ütemesen jaktálva feledhette el a hétköznapok minden búját-baját - és ami a legszomorúbb, hogy már a kevés fennmaradt józan, független, ellenzéki hang is beállt a sorba, annyira rettegtek a plebsztől, mi várhat rájuk, hogy ki mernek énekelni a populista kánonból.

/Forrás: Mandiner és a Nagybetűs Tény-Valóság/

Gyűlölöm a sportot. 

Legalábbis ebben a formájában, ahol az életüktől, lelküktől, testüktől megfosztott robotgép-emberek kergetik egymást és a századmásodperceket. Ahol az vált a nemzet dicsőségévé, ha éppen azt a bizonyos századmásodpercet a "mi fiunk/lányunk" hozza.

Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert most tényleg muszáj, nincs izé.

Tudom, hogy most sokan, fellow-ellenzéki barátaim meginogtatok, hogy elsodor minket egy újabb fideszes álellenzéki a sok közül - de pont most kell kiállnunk az értékeink és eredeti céljaink mellett, amikor a leginkább úgy tűnik, hogy szorul a hurok, és hogy Karátson Gabi is inkább a gyerek röplabdaedzésére gondolt.

Mert ez a mi városunk, igen. Európa-párti, diverz és színes, nyugatias, SZABAD. és örök ellenálló városunk. Neve is van: Pest-Buda. Önállóan lélegzik, lelke van és öntudata. Az kurvára nem számít, hogy a legnagyobb és legnépszerűbb párt itt is a Fidesz olyan 40%-kal, igenis megengedhetjük magunknak, hogy semmibe vegyük ezeket a cinikus proli geciket, a Mi Hazánk-os és hasonló nácik pedig eleve nem jöhetnek szóba semmilyen téren. Meg hát ezek a bolsevikok is ugyanezt csinálják, szóval miért ne csináljuk mi is velük ezt, hm?

Magamról csupán annyit, hogy ős-budapesti vagyok, hiszen már egyetemista korom óta itt élek - és csak nagyon ritkán kérek pénzt a suttyó fideszes, vidéki szüleimtől hó végén, amikor nekem már elfogyott. Szerintem ez a minimum a sok traumáért, meg amit összeharácsoltak. Szóval ha valakinek, akkor nekem van fogalmam arról, hogy milyen a polgári, értelmiségi lét. És ne hagyjuk, hogy a prolik diktáljanak helyettünk. Értelmi cenzus kell, de olyan, ahol mi győzünk.

Szóval felsorolom, melyik témában hogyan kell ÉRVELNÜNK, hogy legyőzhessük az ellenséget - hiszen nagyon fontos, hogy bárminemű torelancia csak akkor működhet, miután kiiktattuk, megszégyenítettük, megaláztuk, szembesítettük önnön aljasságukkal, hazugságaikkal a zavaró elemeket.

De ha mégsem, legalább könyörgöm, ne szexeljünk velük! Na jó, egyszer-kétszer, pár éven keresztül, de utána már tényleg ne.

Felháborodva hallgattam reggel a rádióban a miniszterelnököt, miszerint van képe "a magyarok" meg "az ország nevében" beszélni. Kicsit el van tájolva, mondhatni, szereptévesztésben van.

Tudja, kedves "Miniszterelnök Úr" (a nagybetű itt most a gúny jele!), élnek itt kishazánkban többmilliónyian, akik nem értenek egyet Önnel, nem kérnek Önökből. Tudja, van itt egy város, neve is van:

BUDAPEST.

Igen. El lett kúrva az egész módszer- és gengszterváltás, illúziókat kergetünk, Ausztria még mindig sehol, sőt, az olló pedig egyre csak nyílik, és mára már a régebben folyton csak lesajnált Romániát és Bulgáriát is csak irigyelhetjük, még fociban meg olimpiai aranyakban is. 1990, de 2004 óta se jutottunk el odáig, hogy akár csak Görögországot vagy Portugáliát bármilyen mutatóban beérhessük, ez bizony egy közös, orbitálisan nagy bukta, de úgy mindenkinek.

És tudom, hogy boomer vagyok meg üveges tekintetű, bolond öregember, de akkor is kimondom:

Bizony jobb volt régebben, de úgy mindig. Soha nem volt még ilyen rossz itthon az élet, mint 2023 Magyarországán.

Megvan a sztereotípia a budai kerületekből jogvédősködő, felnyírt, kisfiús, fehérre/zöldre/padlizsánra festett hajú agresszív anyuka figurájáról? Természetesen ilyenek a valóságban nem léteznek, de mi elfantáziáltunk, hogy ezek az emberek miféléket mondhatnának (és gondolhatnának), ha mégis léteznének:

• A nádast a Balaton-parti telken kiirtani (az enyém már úgy volt, lszi hadd maradjon így)
• A Balatonon építkezni (az enyém már ott van 40 éve, ne bántsuk - illetve még veszek egy utolsót a Balalandon, de utánam most már tényleg legyen ennek vége)

Úgy van, fekete pólós előemberek üvölthetnek megint naphosszat: kétszer tizenegy hülye kergetett egy labdát, amely végén állítólag a "mieink" rúgták be a másik kapujába azt.

Természetesen hirtelen ezzel akkor minden megvan oldva: nincs infláció, a demokrácia luxusa soha senkit úgyse érdekelt Kádár és a krumplileves országában, a lényeg, hogy hú, most legyőztük az ősellenség szerbeket!

És én, mint normális - nem melldöngető, álkeresztény - magyar csak pislogok, hogy hova kerültem. Valóban ez lenne a legfontosabb? Persze nincs új a nap alatt, add meg a plebsznek a cirkuszt, emeld a tétet azzal, hogy folyton küzdeni kell valakik ellen meg háború van, aztán még meg is köszöni, hogy semmibe van nézve, meg van védve. Pofám leszakad, hogy eddig normálisnak hitt emberek képesek ennek örülni, ehhez a nevüket-arcukat adni, és nem látnak át azon a kurva nagy narancsködön, amit az Orbán odafingott nekik az én adómból, az én pénzemből.

Gyűlöljük a tárgyakat. De mégsem. Atlétásékkal gyűjöttünk egy kicsit, hogy mik azok az ESZKÖZÖK, amelyeket azonban mégis megtartunk, mert egyszerűen muszájak vagyunk.

Gyúrunk, vaze? HÁHÁ!

Nézd, én keményen birkóztam, súlyt emeltem, kajakoztam meg kenuztam az MTK-Előrében meg a Szpariban, ifiválogatott is voltam, de aztán jött az a fránya sérülés, tudod, és életem végéig el vagyok tiltva mindentől, csak úsznom szabad. Úgyhogy nem úszom, inkább csak kocsmázom és pofázok.

Figyelj, lehet, hogy te erős meg izmos gyerek vagy, de

• jöhetnél hozzám betonozni, rekeszeket emelgetni, kapálni, kubikolni. Az az igazi testedzés. Megrakjuk az IFA-platót ketten, illetve hát te, nekem nem bírja sajnos a derekam már.

Így tették tönkre a Corvint – Burger Benjámin írása

A Blaha csodája volt a letisztult vonalvezetésű, minimalista Corvin 

Kevés szomorúbb dolog történt mostanában, mint amivel az egyszerű járókelő találkozhat a Blaha Lujza téren. A tér csodálatos, szinte mesébe illő felújítása hihetetlenül jól sikerült. Az utcabútorok izgalmasak lettek, szinte egy zöld, ligetes erdőbe csöppenhet az ide látogató, a Főpolgármesteri Hivatal munkatársai hihetetlen munkát végeztek. Csodájára jár a pesti polgár a „Blahának”.

Sajnálatos mód azonban mindezt beárnyékolja, hogy a téren álló Corvin áruházat ellenben sikerült teljesen tönkretenni. Pedig az egyik legizgalmasabb, legmenőbb épület volt a városban. Az egyszerű vonalvezetés, monolitikus hatás és mégis egyszerre minimalista stílus teljesen egyedi külsőt adott az áruháznak. Szomorú, hogy szinte alig maradt ilyen egyedi, letisztult és mégis rendkívül vagány, bátor építmény Budapesten.

/Készítette: Illustratedjc - A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=31422600/

Fő a biztonság, a Te biztonságod.

Nos, áttérünk most már a valóban XXI. századi megoldásokra, digitális vállalat és állam vagyunk, úgyhogy legelőször arra kérünk, hogy:

1. fáradj be személyesen. Meg kell győződnünk arról, hogy valóban létezel: Know Your Customer, sajnos No Hungarian Equivalent. Nem érdekel, hogy van élő bank- és hitelkártyád, okmányaid, bankszámlád, adószámod, TAJ-számod, PÉNZED, mi azért megnéznénk még egyszer - hátha meghaltál vagy sose léteztél.

Rengeteg megkeresést, kérdést kaptunk az utóbbi időkben, mert T. Olvasóink nem tudtak önállóan dönteni - természetesen ahogy mindig, most is készséggel segítünk.

A XX. és a XXI. század meccse tehát:

Lovasi vagy Ákos?

Kedves, bennünket modernkori rabszolga- és gyarmattartó birodalomként kiszipolyozó kiskereskedelmi üzletláncom, azt hiszem, ideje leülnünk beszélgetni egy kicsit.

Nos, te rinyálsz összevissza, hogy neked mennyire borzasztó itt Magyarországon a gazdasági környezet és MUSZÁJ VAGY leépíteni, árat emelni, a dolgozót elevenen megnyúzni, vele tíz ember korábbi munkáját elvégeztetni - engem mint becsületes vásárlót lépten-nyomon szopatni - ezzel szemben csak úgy rutinból ránézek az elmúlt évek beszámolóira, és mit látok? 

• Boltban mindig venni kosarat (anyukánk mondta, hogy hozzál kosarat, mert azt hiszik majd, hogy LOPNI akarunk), azóta is beégett kényszer. A zsebünkbe direkt nem nyúlkálás, a telefont is csak direkt a legnyilvánosabb helyen elővenni, hogy lássák, nem lopunk. Máshonnan vett cuccal inkább nem bemenni, nehogy félreértés vagy balhé legyen, inkább majd máskor visszajönni.

Emlékszünk még a mobiltelefon- és legfőképp a mobilinternet előtti világra? Valóban olyan borzasztó lett volna?

Hát szerintem nem.

Mert most ne azt mondjuk, hogy "mert akkor még beszélgettek az emberek", hiszen azt mindenki kívülről fújja már. Hanem ez egy teljesen messzire vezető, a mélybe gyűrűző jelenség. Azt már mindenki tudja, hogy az utcán is alig néz fel valaki, mert mindenki úgy temetkezik arccal a telefonjába, hogy már a zebrán se néz körbe.

Tudjuk le ismét a kötelező köröket, hogy ha esetleg megint ügyvédi felszólítást, tüntetőket meg aktivistákat akarna bármi felháborodott fasz küldeni:

• a világ egyik leghasznosabb, legfontosabb munkája a fodrászé, borbélyé;
• elképesztően bizalmi pozíció ez, akárcsak a bejárónőé, orvosé: fogorvosé, urológusé... életünk, szépségünk a kezedben van;
• a jó fodrászra sose sajnáltuk a pénzt, csak a rosszra - amiből viszont rengeteg van.

Vagyis a nagy hatalommal nagy felelősség jár!

Szóval a faszom kivan veled, de most már komolyan.

Industrial Loft Luxury Appartements; Marine Barracks Studios, Margaret Island Properties és a többi. Újragondolt ipar- és rozsdanegyedek, rekultivált, revitalizált kerületek és Magdolna-negyedek, projektek és ütemek.

/alberlet.hu, Waterfront City/

Egy hatalmas baj van velük: nem tudsz már venni ott semmit, minden csak a GAZDAGOKNAK szól. Van egy örök érvényű igazság:

-Mindenhol jó, de legjobb gazdagon!

 

Hát igen.

Az én gyomrom is mindig összeszorul, amikor meglátom, hogy az általunk imádott régi harisnya- és ecetszagú szeszgyár évtizedek óta málló-rozsdálló épületeit egyszer csak elkezdik ledózerolni. Mennyit gyújtogattunk, törtünk-zúztunk, romboltunk, firkáltunk, loptunk, csókolóztunk és ujjaztunk a rendszerváltáskor gajra ment gyárépületekben, Istenem... még a lányok is!

A kajával sokan úgy vagyunk, hogy esszük, ami van és amit szeretünk - az aktuális divattrendeket pedig érdeklődve figyeljük a partvonalról, hátha mindegyik elmúlik. És el is múlnak.

Nah, és ha már a Korda Gyuri bácsi és Klárika által is nemzeti sporttá emelt pókerozás után a dartsot (magyarul: pikádót) is ránk szabadították a Globalista Háttérhatalom hobbidiktátorai (sportolni valamit muszáj, úgyhogy jöhet hamarosan a gombfoci meg a csocsó?), úgy szabadultak el az itthoni térben is a Gordon Ramsey-féle új gasztro-befolyásoló személyiségek.

Sajnos rengeteg az életbe csak úgy spontán beleélő, sodródó, rendetlen, mocskos, fegyelmezetlen ember. Mi - jó értelemben vett - fasiszták úgy érezzük, hogy az eszme nemes volt, csak az emberekben volt a hiba, elrontották, az nem igazi fasizmus volt!

Mi azért mindennap újra megpróbáljuk. Atlétás Bandinak és Nyelvész Józsinak újfent hálásan köszönöm a felbecsülhetetlen értékű gondolatokat!