Na most jösztök Ti!
Ami a Top 20 legolvasottabból szerintetek kimaradt, hiányzott, jobb, vagy igenis odavaló - azt írd ide szépen. Telkes, Jutka, Öblös, Horgász, Drogos gyerek, Balu. Meg akárbármelyik, ti tudjátok.
Jöhet a Google űrlapba, kommentben itt vagy a Facebookon.
Szombatig lehet szavazni akárhányszor, vasárnapra igyekszem mindet összesíteni és az eredményt közzétenni. Használd ki, mert itt és most lehet csalni - jövő tavasszal nem ;-)
Kedves Gyerekek!
A tegnapi felköszöntés, írók és olvasók újbóli egymásra találása után fogadjátok sok szeretettel első ígért összeállításunkat - méghozzá a leglátogatottabb posztok húszas listáját (túl a 12 millió oldalletöltésen).
Ezt is megértük! Ha iskolaérettek lennénk, jövőre mehetnék isibe, mint Vackor az első bébe - mellesleg középső csoportosok vagyunk, és élünk-virulunk.
Az internet mára tényleg mindenkié, arccal-névvel. A személyiségek összefonódnak, a munkahelyi- magán- és internetes profilok egyre kevésbé válnak el egymástól, mindenki bejáratos mindenhova.
Szomorú jelenség, mondom elsőre (meg másodszorra is), de hát a tendencia ez, és a fejlődés ellen hiábavaló lenne bármit is tenni - a változásokat a sikeres ember pedig befogadja, átöleli. A változás lehetőség - és a bölcs ember nem menekül előle vagy próbálja kivédeni, mert elbukik.
Régóta gyűjtjük Gyurival és Atlétással, de most inkább abbahagyom, mert az anyag VÉGTELEN. Csak magyar szövegeket szemlézgettünk, nagy részben a klasszikus topikból - de hát ez van, ezt értjük; itt nagyobb is a szerző felelőssége, mint a hasonlóképpen silány angol nyelvű nótáknál.
Tuti elírtunk egy csomó dalcímet, előadót, szerzőt - a táblázat se lett túl szép, de hát a lényeget értitek.
Első látásra életművet kap:
Hogy is maradhattak ki eddig ezek az emberi kudarcok, ezek az utolsó, senkiházi pribékek? Hiszen annyira kézenfekvő, annyira dühítő és felháborító a viselkedésük, hogy arra szavak nincsenek (de vannak, olvass csak tovább).
Cekkerek, cűgölés, bumlizás, tárgyfüggőség, utazási kényszer, programok, időpontok, útvonaltervezés, ügyintézés, bejártam a Jánost meg a várost... a jó régi Párhuzamos Társadalom. Akit mi, milleniálisok kevésbé érthetünk, de mégis, valami óvatos kíváncsiságszerűség nagyon furdalja oldalunkat. Őket mi hajthatja, mi a lófaszt intéznek tömegek még mindig a postán napközben, amikor minket a sors évente, ha kétszer odakényszerít? Pont ők is most tudják le a féléves penzumot? Magyarország a készpénz országa? Hát nem tudom, biztos. Ha akarod, talán az. De én nem azon a Magyarországon élek. Én már idejét nem tudom, mikor használtam utoljára készpénzt - legfeljebb a kávéautomatára próbálok aprót vadászni, de azokat módszeresen őrzöm és nem hordozom, tékozlom.
Tekintsétek ezt a 40 pontot egyfajta vádiratnak.
Sok úgy gondolják manapság, hogy elég a problémákat a szőnyeg alá söpörni, és akkor, amit nem látunk, az nincs is. Struccként elfordítjuk a fejünket - ha nem tudom, nem fáj. A piszkos munkát meg úgyis mindig lesz, aki elvégzi.
A Humánjog Intézet nem így gondolja. A Humánjog Intézet azt vallja, hogy a tiltás bűnt, a kriminalizálás csak rosszabbat szül. A szegénység, az elesettség, az elfojtott agresszió nem szűnik meg attól, ha nem akarunk tudomást venni róla - a farizeus szemlélet a történelem során eddig mindig megbosszulta magát.
Annyi, de annyifajta szegénység van, hogy nem is akarunk minden típusába belemenni. Kihez képest, ki minek érzi magát - és én, ha bár 65 éves vagyok, de 18-nak érzem magam, akkor biztos 18 is leszek mások szemében is.
Konstans szegénynek lenni igazából nem nagy vállalás. Sőt: úgy tűnik, számos tekintetben a könnyebbik út: sokat tenni érte nem kell - és míg szinte senki nem tartja saját magát bevallottan gazdagnak, szegénynek annál többen. Tehát ezek szerint szégyellni se nagyon kell, a gazdagsággal ellentétben. Az okait ennek keresgélhetnénk és elemezhetnénk állandóan, de a hazai helyzetet tekintve legalább a tanult tehetetlenség, az alkalmazkodókészség hiánya és a lustaság a fő eredők.
Van az első kategória: a büszke, notórius kakilóember.
Férfias-fingós, koleszos hangulatú munkahelyeken, a kollégák és az elférfiasodott 1-2 munkatársnő nagy derültségére mindig simán bejelenti, hogy ő most elmegy tolni egy bulk tranzakciót, vagy éppen akármit, ami az alkalmazott zsargonnak megfelel. Ha éppen bent hugyozol diszkréten, akkor is zajosan rotyogtat a fülkében, majd szégyentelenül kijön, mielőtt együttérzően lelépnél - és még esetleg vicces megjegyzésekkel is trillázza a helyzetet, miközben bentről árad ki rád az átható féregillat.
Kedves Olvasóink!
Többen jeleztétek, hogy annyira jó focis témájú cikkeket írunk, hogy szívetek szerint csak a labdarúgásról olvasnátok nálunk (még többen meg azt, hogy nem, de őket leszarjuk) - namost ezt maradéktalanul nem tudjuk teljesíteni, de igyekszünk továbbra is szállítani a minőségi és élvezhető sportos tartalmat. Az országban ugyanis mindenki egyre jobban hiszi, hogy ért a szurkoláshoz, a stadionokhoz meg a futballhoz, de igazából csak a pofázáshoz ért.
Bizonyára mindannyian hallottuk már Andy Warhol, a dél-londoni divatdiktátor kíméletlenül visszhangzó, időtlen szavait: -Ha csinálsz valamit, tedd stílussal! Vége mára a bűnös, ám egyszerű logikájú 90-es éveknek: mindenki félve ismerte a vidéki diszkók szabályzatát, miszerint ha nem autóval érkeztél, akkor egy nő se állt veled szóba. Aztán átvette az Apától kölcsönvett/kapott BMW-k, Audik, Ferrarik szerepét a bohémság, a polgárpukkasztás: hirtelen sikk lett újra előkapni a negyedikes biziért kapott Woodlands-montenbájkot, nagymama parasztbiciklijét, vagy venni húszszoros áron egy ugyanolyat.
Mindannyian tudjuk, hogy a magyar futball állítólag senkit sem érdekel, mégis mindannyian ismerjük a futballszakma ezerszer elpuffantott közhelyeinek széles tárházát. Sok hazai szakember azt képzeli, eredményesen vezethet félre ezekkel bennünket, ám a magyar leleményes nép, és az elmúlt évszázadok során könnyedén megtanult a sorok között is olvasni: a puszta szavak mögött a valódi jelentést játszi könnyedséggel dekódolja.
Összegyűjtöttünk Kurtz Ezredessel és Gudea Enszivel pár jellegzetes szót, kifejezést - és azt, hogy egy szélsőséges lelkületű olvasó mire asszociálhat rögtön. Szeretnénk rögtön az elején leszögezni: természetesen mélyen elítéljük a hasonló gondolattársításokat, csupán egy létező és aggasztó jelenségre szeretnénk felhívni a figyelmet a magunk szerény eszközeivel!
"1.5 hét külföld után ismételten rá jöttem, hogy mégis csak jobban bírom ezt a nyomoronc országot."
(Károly, 31, Facebook-felhasználó)
A közösségi portálokon, magánbeszélgetésekben sokan az országból való elköltözés húrjait pendítik, aztán mégis bántóan kevesen eveznek új vizekre. A Modoros csapata két évtizedes expat-tapasztalat birtokában szívesen segít, hogy nektek sikerüljön.
Először is, külföldre menni nagy kihívás. A legtöbben - we hate to break it to you - soha nem fogtok külföldre költözni, szakszóval "kivándorolni". Miután kipanaszkodtátok magatokat, elégedetten nyújtóztok egyet, és lokálkodtok egy bődületeset.
Nézem ezeket a telefonjukat állandóan nyomkodó gyerekeket, és eltűnődöm: elszomorít az egész generáció. Persze minden évben azt mondjuk, hogy egyre butul, satnyul az emberiség - de amikor felszállok a buszra, és csak azt látom, hogy mindegyik - így - leszegett fejjel nyomkod valamit, a füle bedugaszolva, sehallselát, akkor bizony elgondolkodom, hogy vajon hol ronthattuk el.
Taszító, igaztalan, fellengzős, áporodott szófordulat, ne használjuk. Hacsak nem vagy hatvan fölött.
Valahogy olyan visszatetsző, amikor egy húszéves siheder vagy egy harmincas, de még mindig infantilis, anyut-aput tanácsért naponta felhívó nő azt mondja, hogy gyerekkoromban. Rosszabb érzés, mintha azt mondaná, hogy emberke vagy valamicskét. Tudjuk-tudjuk, hogy már mindenki ivarérett, és ebben a korban pár évtizede már harcoltak, unokákat neveltek meg családot tartottak fent, de akkor is. És ti?
Hadd szögezzem le máris a legelején: küldetésedben értelmet és jó célokat is vélek felfedezni, ám félre ne érts: - mindenféle személyeskedéstől és bántó szándéktól mentesen -, de egy fasz vagy.
Az évtizedek lüktetése törvényszerű. Lehet persze korszakokon átívelő, meghatározó kivételeket keresni és találni, de ahogy a Beatles is pont csak 1970-ig húzta, úgy lépett ki Zámbó Jimmy 2001 hajnalára a 90-es évek élő ikonjai közül. A Stones meg a Mode örök; az Edda, Ákos meg a Prosectura se állnak le - de azért mindenki tudja, hogy csak az első (két) album volt az igazi..! Az ABBA 81-ben már nem volt túl friss - asztali gépet meg ki vesz ma már?
Az általános, és szűnni nem akaró alaptétel szerint - miszerint idővel minden egyre csak szarabb lesz -, szerintem pont, hogy minden egyre csak jobb lesz. Ahogy a 90-es éveknél sokkal jobbak voltak a 2000-esek, úgy nem vágyom vissza ma se tíz évvel korábbra, hiába lettünk mi is korosabbak. Most egyszerűen csak jobb, mint akkor - és nagyon remélem, hogy ezt tíz év múlva is ugyanígy elmondhatom majd.
Először is remélem, nem veszed sértésnek, hogy azzal a névvel illetlek téged, amivel te saját magadat. Tudjuk persze, hogy példának okáért afro-amerikai embertársaink egymást (viccelődve) szívesen illetik az n-betűs jelzővel, miközben fehér embertől joggal halálos sértésnek veszik - ám feltételezem, hogy nálad nem kell ezt az analógiát alkalmaznom.
Visszatérve az alapproblémához: igen, természetesen te is zaklató vagy, de annak egy néha hasznos fajtája.