Szerencsére napjaink emberének számtalan eszköz áll rendelkezésére ahhoz, hogy kifejezze nemtetszését: tüntethet, ellentüntethet, blogolhat, kommentelhet, akárhova hozzászólhat, szavazhat, elköltözhet.

Az egyik, sajnos bántóan ritkán alkalmazott módszer erejére szeretném felhívni figyelmeteket: a bojkottra. Most, hogy lehullt a lepel és kiderült az évtizedes sunyiság, miszerint a CBA a kormány szekerét tolja, természetesen sok civil, ellenzéki és független világnézetű, eleddig megvezetett CBA-törzsvásárló határozta el: eddig, és ne tovább! Mától bojkottáljuk a munkavállalói körében agitációs propagandát folytató és kényszerítő eszközökhöz folyamodó üzletláncot.

Dematerializált. Borzasztóan nehéz szó (többször is ki kell szótagolnom, mielőtt leírom vagy kimondom: de-ma-te-ri-a-li-zált) - és még nehezebb ember sokak szerint, pedig minden tettét és megnyilvánulását a totális józanság, korszerűség és racionalitás uralja. Mods and rockers, hippik, depesesek, szkinhedek, metálosok, yuppie-k, hipszterek - ennek mind vége. Az öltözködés, zenei stílus, politikai hovatartozás lényegtelenné válnak - valami egészen más kerül előtérbe.

Atlétás Bandi kifőzte, Nyelvész Józsi fűszerezte, Modor Tibi tálalta.

Na meglett a közönségszavazás eredménye is végre! Így is kár volt sokat lehagyni, úgyhogy ami legalább két szavazatot kapott, az felkerült a dicsőségfalra. Köszönjük szépen a visszajelzéseket minden formában - az összeset figyelembe vettem. Ha máskor nem, hát jövőre vagy újabb öt év múlva lehet javítani - remélhetőleg még jobb, újabb posztokkal :)

Na most jösztök Ti!

Ami a Top 20 legolvasottabból szerintetek kimaradt, hiányzott, jobb, vagy igenis odavaló - azt írd ide szépen. Telkes, Jutka, Öblös, Horgász, Drogos gyerek, Balu. Meg akárbármelyik, ti tudjátok.

Jöhet a Google űrlapba, kommentben itt vagy a Facebookon.

Szombatig lehet szavazni akárhányszor, vasárnapra igyekszem mindet összesíteni és az eredményt közzétenni. Használd ki, mert itt és most lehet csalni - jövő tavasszal nem ;-)

Kedves Gyerekek!

A tegnapi felköszöntés, írók és olvasók újbóli egymásra találása után fogadjátok sok szeretettel első ígért összeállításunkat - méghozzá a leglátogatottabb posztok húszas listáját (túl a 12 millió oldalletöltésen).

Ezt is megértük! Ha iskolaérettek lennénk, jövőre mehetnék isibe, mint Vackor az első bébe - mellesleg középső csoportosok vagyunk, és élünk-virulunk.

Az internet mára tényleg mindenkié, arccal-névvel. A személyiségek összefonódnak, a munkahelyi- magán- és internetes profilok egyre kevésbé válnak el egymástól, mindenki bejáratos mindenhova.

Szomorú jelenség, mondom elsőre (meg másodszorra is), de hát a tendencia ez, és a fejlődés ellen hiábavaló lenne bármit is tenni - a változásokat a sikeres ember pedig befogadja, átöleli. A változás lehetőség - és a bölcs ember nem menekül előle vagy próbálja kivédeni, mert elbukik.

Régóta gyűjtjük Gyurival és Atlétással, de most inkább abbahagyom, mert az anyag VÉGTELEN. Csak magyar szövegeket szemlézgettünk, nagy részben a klasszikus topikból - de hát ez van, ezt értjük; itt nagyobb is a szerző felelőssége, mint a hasonlóképpen silány angol nyelvű nótáknál.

Tuti elírtunk egy csomó dalcímet, előadót, szerzőt - a táblázat se lett túl szép, de hát a lényeget értitek.

Első látásra életművet kap:

• Valla Attila (Már a legelején kipécéztük magunknak ezt a fickót - ld. Emberek zenekar - aki ügyesen mással adatja elő csodálatos műveit)
• Sztevanovity Dusán (Zoránnál nem áll meg az élet, bár az is elég lenne)
• Nagy Feró (amit a Bikinivel és izomtiboros rímeivel elkövetett, arra nincs mentség)
• Ákos - bár csak egyszer szerepel - megelőlegezve különdíjas, mert tőle ti biztos sokat tudtok majd.

Hogy is maradhattak ki eddig ezek az emberi kudarcok, ezek az utolsó, senkiházi pribékek? Hiszen annyira kézenfekvő, annyira dühítő és felháborító a viselkedésük, hogy arra szavak nincsenek (de vannak, olvass csak tovább).

Cekkerek, cűgölés, bumlizás, tárgyfüggőség, utazási kényszer, programok, időpontok, útvonaltervezés, ügyintézés, bejártam a Jánost meg a várost... a jó régi Párhuzamos Társadalom. Akit mi, milleniálisok kevésbé érthetünk, de mégis, valami óvatos kíváncsiságszerűség nagyon furdalja oldalunkat. Őket mi hajthatja, mi a lófaszt intéznek tömegek még mindig a postán napközben, amikor minket a sors évente, ha kétszer odakényszerít? Pont ők is most tudják le a féléves penzumot? Magyarország a készpénz országa? Hát nem tudom, biztos. Ha akarod, talán az. De én nem azon a Magyarországon élek. Én már idejét nem tudom, mikor használtam utoljára készpénzt - legfeljebb a kávéautomatára próbálok aprót vadászni, de azokat módszeresen őrzöm és nem hordozom, tékozlom.

Tekintsétek ezt a 40 pontot egyfajta vádiratnak.

Sok úgy gondolják manapság, hogy elég a problémákat a szőnyeg alá söpörni, és akkor, amit nem látunk, az nincs is. Struccként elfordítjuk a fejünket - ha nem tudom, nem fáj. A piszkos munkát meg úgyis mindig lesz, aki elvégzi.

A Humánjog Intézet nem így gondolja. A Humánjog Intézet azt vallja, hogy a tiltás bűnt, a kriminalizálás csak rosszabbat szül. A szegénység, az elesettség, az elfojtott agresszió nem szűnik meg attól, ha nem akarunk tudomást venni róla - a farizeus szemlélet a történelem során eddig mindig megbosszulta magát.

Annyi, de annyifajta szegénység van, hogy nem is akarunk minden típusába belemenni. Kihez képest, ki minek érzi magát - és én, ha bár 65 éves vagyok, de 18-nak érzem magam, akkor biztos 18 is leszek mások szemében is.

Konstans szegénynek lenni igazából nem nagy vállalás. Sőt: úgy tűnik, számos tekintetben a könnyebbik út: sokat tenni érte nem kell - és míg szinte senki nem tartja saját magát bevallottan gazdagnak, szegénynek annál többen. Tehát ezek szerint szégyellni se nagyon kell, a gazdagsággal ellentétben. Az okait ennek keresgélhetnénk és elemezhetnénk állandóan, de a hazai helyzetet tekintve legalább a tanult tehetetlenség, az alkalmazkodókészség hiánya és a lustaság a fő eredők.

Van az első kategória: a büszke, notórius kakilóember.

Férfias-fingós, koleszos hangulatú munkahelyeken, a kollégák és az elférfiasodott 1-2 munkatársnő nagy derültségére mindig simán bejelenti, hogy ő most elmegy tolni egy bulk tranzakciót, vagy éppen akármit, ami az alkalmazott zsargonnak megfelel. Ha éppen bent hugyozol diszkréten, akkor is zajosan rotyogtat a fülkében, majd szégyentelenül kijön, mielőtt együttérzően lelépnél - és még esetleg vicces megjegyzésekkel is trillázza a helyzetet, miközben bentről árad ki rád az átható féregillat.

Kedves Olvasóink!

Többen jeleztétek, hogy annyira jó focis témájú cikkeket írunk, hogy szívetek szerint csak a labdarúgásról olvasnátok nálunk (még többen meg azt, hogy nem, de őket leszarjuk) - namost ezt maradéktalanul nem tudjuk teljesíteni, de igyekszünk továbbra is szállítani a minőségi és élvezhető sportos tartalmat. Az országban ugyanis mindenki egyre jobban hiszi, hogy ért a szurkoláshoz, a stadionokhoz meg a futballhoz, de igazából csak a pofázáshoz ért.

Bizonyára mindannyian hallottuk már Andy Warhol, a dél-londoni divatdiktátor kíméletlenül visszhangzó, időtlen szavait: -Ha csinálsz valamit, tedd stílussal! Vége mára a bűnös, ám egyszerű logikájú 90-es éveknek: mindenki félve ismerte a vidéki diszkók szabályzatát, miszerint ha nem autóval érkeztél, akkor egy nő se állt veled szóba. Aztán átvette az Apától kölcsönvett/kapott BMW-k, Audik, Ferrarik szerepét a bohémság, a polgárpukkasztás: hirtelen sikk lett újra előkapni a negyedikes biziért kapott Woodlands-montenbájkot, nagymama parasztbiciklijét, vagy venni húszszoros áron egy ugyanolyat.

Mindannyian tudjuk, hogy a magyar futball állítólag senkit sem érdekel, mégis mindannyian ismerjük a futballszakma ezerszer elpuffantott közhelyeinek széles tárházát. Sok hazai szakember azt képzeli, eredményesen vezethet félre ezekkel bennünket, ám a magyar leleményes nép, és az elmúlt évszázadok során könnyedén megtanult a sorok között is olvasni: a puszta szavak mögött a valódi jelentést játszi könnyedséggel dekódolja.

Összegyűjtöttünk Kurtz Ezredessel és Gudea Enszivel pár jellegzetes szót, kifejezést - és azt, hogy egy szélsőséges lelkületű olvasó mire asszociálhat rögtön. Szeretnénk rögtön az elején leszögezni: természetesen mélyen elítéljük a hasonló gondolattársításokat, csupán egy létező és aggasztó jelenségre szeretnénk felhívni a figyelmet a magunk szerény eszközeivel!

"1.5 hét külföld után ismételten rá jöttem, hogy mégis csak jobban bírom ezt a nyomoronc országot."

(Károly, 31, Facebook-felhasználó)

A közösségi portálokon, magánbeszélgetésekben sokan az országból való elköltözés húrjait pendítik, aztán mégis bántóan kevesen eveznek új vizekre. A Modoros csapata két évtizedes expat-tapasztalat birtokában szívesen segít, hogy nektek sikerüljön.

Először is, külföldre menni nagy kihívás. A legtöbben - we hate to break it to you - soha nem fogtok külföldre költözni, szakszóval "kivándorolni". Miután kipanaszkodtátok magatokat, elégedetten nyújtóztok egyet, és lokálkodtok egy bődületeset.

Nézem ezeket a telefonjukat állandóan nyomkodó gyerekeket, és eltűnődöm: elszomorít az egész generáció. Persze minden évben azt mondjuk, hogy egyre butul, satnyul az emberiség - de amikor felszállok a buszra, és csak azt látom, hogy mindegyik - így - leszegett fejjel nyomkod valamit, a füle bedugaszolva, sehallselát, akkor bizony elgondolkodom, hogy vajon hol ronthattuk el.