Kedves Tibi!

Sajnos sokadik multifikázó posztotok és a lesajnáló, cinikus kommenthadjáratok után úgy döntöttem, tollat ragadok - "hallgattassék meg a másik fél is"-alapon. Itt van valami, amit anyukád sohase mondott.

Jegyezd meg: a beosztott ahol tud, átbasz. Lusta, pénzéhes, csaló, hazug, tolvaj, buta - tízezer forintért az anyját is eladná, sőt, akár céget is váltana.

A hátad mögött kibeszél, de igazából csak a pénz és a hatalom érdekli. A csúszómászó, negédes modor, az előrejutás, az alanyi jogon járó érvényesülés és leginkább a munkakerülés meg az iroda kényelmi szolgáltatásai - meg persze hogy mikor lehet kiküldetésre menni, ahol a cég pénzét ott lopja el, ahol tudja - mindamellett steakre meg piára költi, majd elszámolja.

Sokat értetlenkedtünk mindig veletek együtt, hogy ki néz még egyáltalán tévét, rádiót - mi ezeknek a furcsa csatornáknak valójában a célja, értelme. Nos, azt hiszem, az utóbbi időkben megtaláltam a választ. Szórakoztatás, kikapcsolódás, megszokás, háttérzaj, reklámok, tájékozódás, művelődés, vidámság?

Nem, nem nem!

Szevasztok, tesókáim. Kicsit a hétvégéről, a szórakozási lehetőségekről, stílusról szeretnék most nektek mesélni. Nehogy leereszkedésnek vegyétek, de azért ennyi év klubos és edzési tapasztalattal nem szégyen kicsit odafigyelni, és esetleg megfogadni, amit most mondok majd. 

Szóval az van, hogy bár ha elmegyünk bármilyen koncertre, buliba, esetleg terembe, akkor annak arról kéne szólnia, hogy felhőtlenül jól érezzük magunkat, de sajnos folyton résen kell lennünk, mert a veszély ott leselkedhet minden négyzetméteren. Kötözködnek, benéznek, beszólnak, emberkednek - de elsősorban a csajodat próbálják lenyúlni, molesztálni, de az is éppen elég, ha csak stírölik.

Az Eördögh nem alszik, úgyhogy - mivel nem vagyok egy irigy ember - gondoltam, közkinccsé teszem, hogy én hogyan vívom ki a Barinőm tiszteletét napról napra, és hogyan regulázom meg a pinairigy, szánalmas kis buzikat.

Szögezzük le már az elején: voltam én is szemtelenül fiatal, számtalanszor talált a felkelő nap nótázás közben valami kis borospincében: ma sem nem vetem meg a jófajta alkoholos itókát és a csinos hölgyek kellemes társaságát - mi több: jómagam a mái napig is rendszeresen frekventálom a belváros menő-igényes borbisztróit, kézművessör-lelőhelyeit. Kitűnik tehát ebből is, hogy nem volnék egyfajta karót nyelt nyárspolgár, egyfajta savanyújóska.

Az Igazi Zene Rajongója igényes. Igényes és dühös, mert amit manapság zenének csúfolnak, az ricsaj, zaj, elektromos impulzusok és sample-ek gyűjteménye. Divatmajmok, buzik, a zeneipar bábjai. Számítógép, DJ-k, producerek - na de hova tűntek a nagybetűs Zenészek, a rocksztárok, a muzsikusok? A 70-es években akármilyen szar táncdalzenét is játszottál, amíg nem csináltad meg a zenészvizsgát, addig nem lehetett lemezszerződésed sem. Miért nem lehetne csak egyfajta zene, amit ő szeret?

Tisztelt Modor uram!

Rég volt már nálatok olvasói poszt.

A vébéről írni kell, szóval bátorkodtam. Ímhol!

Maradok hűséges olvasótok:

A CheTamás nevű (kurva jó a nick, csak mivel olaszos vagyok, ezért sokáig nem esett le - Tyby)

Sok éve elkezdtük: most visszatérünk rá, és még kegyetlenebbül kibontjuk. Hiszen mostanra már a rádióhallgató-újságolvasó, párhuzamos társadalom is ráérzett arra, hogy a jó étvágyat, az egészségedre meg a többi hülyeség. No de mi van a többivel? Itt bujkálnak (az akkor is bújkál meg nyitvatartás, baszd meg!) ezek az alaptételként elfogadott illedelmességek, holott senkinek nem jók.

Talán gyorsabban közöltem a Facebookon, mint kellett volna (hiszen a poszt már a fejemben volt), de legalább kiderült: jó sokan gondoljuk ugyanígy - lesz is mit mesélni az unokáknak: volt egy 100+ lájkos posztom még 2014-ben!

A boros- és a kézművessör-forradalmak után újabb modoroskodás a láthatáron: a kisüzemi pörkölésű KÁVÉ. Tudjuk, hogy itt volt az mindig, de mibe, hogy 1-2 év múlva hatalmas, hipszteres kávészakértések, kitelepülések, fesztiválozások lesznek a fővárosban! És természetesen ehhez is a digitális újságírók fognak majd a legjobban érteni.

Szervusz Tibi,

Iszonyúan idegesít, ezért megírtam. Na bujjék. (Nem merem odaírni, hogy ki vagy, úgyhogy szólj - mindenesetre szakblogjuk is van, onnan csórtam a képet - Tibi)

Sziasztok, Csajosok!

Atergó Annamari, a tapasztalt, örökké vidám és szókimondó férfifaló újra jelentkezik életvezetési és élvezési tanácsokkal. Ne feledjétek: ha nem tesztek érte, sose kapjátok meg! Ha akarjátok, mondjátok meg, követeljétek, vegyétek el! (Kép forrása)

Sajnos a sokadik paleós- böjtölős- vissza a természetbe-forradalom után újra megjelentek a termekben az önjelölt sportemberek, és miután sokadszorra hígítják az amúgy is problémás állagú látogatóközönséget, hirtelen még megmondani is nekiálltak. Hogy ez a zajos, agresszív, kártékony kisebbség ne mérgezze tovább túlzott mértékben a gymek hangulatát, azt hiszem, itt az ideje ismét lefektetni a gyúrótermi etikett alapjait: határozottan, de tisztelettel és megértéssel.

Lett olyan mostanában, hogy bakancslista (bravúros fordítás) - tehát, mielőtt megrúgnád a vödröt, illetve feldobnád a bakancsot, azért mindenképpen tegyél meg pár őrültséget, hiszen ezek nélkül jottányit sem ér az élet.

Az ihletet cadix barátunk adta, aki zseniálisan ironizál, mert majdnem elhittük neki - ám miután összeállítottuk a mi listánkat, találtunk egy igazán még sokkal jobbat is, szóval jó ötletekből nem fogyunk ki. Nyelvész, György meg Atlétás most is sokat segített, sok ismerős tétel szerepel majd: de hát mit csináljunk, ha nem javul az emberiség sokéves, kemény munkánk ellenére sem?

Nincs még egy olyan területe az életnek, ami annyi csalódást okozna a reménykedő, naiv lelkű követőknek, mint a politika világa. Amikor végre energikus, tehetséges, ékesszavú fiatalokat látunk, évek alatt ugyanúgy lehúzzák őket a romlott posványba, mint elődeiket.

És amikor valakiről azt hinnénk, hogy ő aztán koránál fogva sem vehetett részt az elmúlt, átkozott évtizedek és évszázadok bűntényeiben; máris kétszer akkora disznóságok derülnek ki róla, mint akárkiről feltételeztük volna.

Tudjuk: a koreográfiát nem az ellenfél szurkolóinak, hanem csakis a csapatnak készítitek (valahogy pont a Fradi ellen jön össze mégis); a blogot a fióknak írjátok - de azért mégis nyilvános, és titokban igenis érdeklődéssel nézegetitek a statisztikákat.

Azt tehát kijelenthetjük, hogy a közösségi oldalakon közzétett posztjaid nem rólad szólnak, hanem elsősorban másokról. Hogy te mennyivel különb és jobb és boldogabb vagy, mint bárki más - és szeretnéd, ha mások is ezt hinnék, és irigyelnének érte. -Ez igen! Csettintenek elismerően. -Micsoda egy különleges csodabogár ez a Tibor! Annyira boldogabb, kiegyensúlyozottabb, erősebb, szebb, sikeresebb, lazább, mint én. Bárcsak én is ilyen lehetnék, mint Ő!

Kedves Fiatalok!

A szabályozó, csodálatos anyanyelveinket korlátokba, táblázatokba rendező nyelvészet már réges-régen megbukott örökre - a nemzetek végre felismerték, hogy a nyelv nem egy kőbe vésett képletgyűjtemény, hanem egy szervesen, amőbaként változó ilyen izé, ami a hasznosat jótékonyan befogadja és képére formálja - a haszontalant pedig automatikusan kilöki.

Mondjuk ki: no pasarán! Ne törjenek át, de sehova. Mert az az áttörés képletes áttörés is lesz: behatolás a mi életünkbe, a mi Szabadságunkba.

Meddig tűrjük még? Meddig tűrjük, hogy egy erőszakos kisebbség tomboljon egyik legszebb terünkön?

Fogyik a magyar.

Évek óta halljuk, olvassuk, látjuk úton-útfélen - közéleti személyiségek, hírességek, szakemberek nevezik meg a népességfogyást mint ránk leselkedő legnagyobb veszélyt. Mert lehet mélymagyarkodva, bőszen verni a mellkasunkat, hogy vissza Trianont, de minden területszerzés valójában im Grunde genommen egy helyen dől el: az anyaméhekben. 

2002. A mágikus-misztikus év.

Kinek mit jelentett ez az év? A legendás koreai-japán rendezésű világbajnokságot? Derék északi szomszédaink jégkorong-világbajnoki címét? Az Oasis legcsodálatosabb lemezének, a Heathen Chemistrynek megjelentét?

Nekem 2002 a győzelem évét jelentette. A hatalmas meglepetését, a fellélegzését, a felszabadulásét.