Szevasztok, tesókáim. Kicsit a hétvégéről, a szórakozási lehetőségekről, stílusról szeretnék most nektek mesélni. Nehogy leereszkedésnek vegyétek, de azért ennyi év klubos és edzési tapasztalattal nem szégyen kicsit odafigyelni, és esetleg megfogadni, amit most mondok majd. 

Szóval az van, hogy bár ha elmegyünk bármilyen koncertre, buliba, esetleg terembe, akkor annak arról kéne szólnia, hogy felhőtlenül jól érezzük magunkat, de sajnos folyton résen kell lennünk, mert a veszély ott leselkedhet minden négyzetméteren. Kötözködnek, benéznek, beszólnak, emberkednek - de elsősorban a csajodat próbálják lenyúlni, molesztálni, de az is éppen elég, ha csak stírölik.

Az Eördögh nem alszik, úgyhogy - mivel nem vagyok egy irigy ember - gondoltam, közkinccsé teszem, hogy én hogyan vívom ki a Barinőm tiszteletét napról napra, és hogyan regulázom meg a pinairigy, szánalmas kis buzikat.

Úgy szoktuk, hogy páran a srácokkal - ilyen nagyobb, kigyúrtabb, szigorúbb békási, hegy felőli arcok - összeállunk, és akkor a nőkkel lemegyünk valahova szórakozni. Valljuk be, nem nagy szórakozás ez, mert ki a faszom élvezi a tömeget, cigizni se lehet már, lábadra lépnek, leöntenek koktéllal, és hát hiába baszod utána nyakon a gyereket vagy a picsát, azért a baj már megtörtént. Szóval a zene is szar, taxit alig lehet fogni, parkolni egy rémálom, de azért legalább lehet erőt demonstrálni, meg a nők valamiért élvezik.

Mi úgy szoktuk, hogy összeállunk páran, kőrt alkotunk, középen a csajok, aztán aki esetleg közeledni próbálna - nagyon néz, odatáncol meg ilyenek -, annak finoman jelezzük mondjuk könyökkel, hogy nem erre kéne próbálkoznia. Legtöbbször elég amúgy már csak szúrósan ránézni, meg azért a megjelenésünk is tiszteletet parancsoló. Vannak még ilyen kis igazság harcosai, akik mondjuk éppen ott állnak és beszélgetnek, amerre éppen te haladnál, és nem állnak automatikusan arrébb, ezeket általában kecsesen arrébb szoktam söpörni, és ha méltatlankodnak, akkor oda is megy egy kisebb pofon ököllel. A punásom imádja ezt amúgy, ilyenkor ő is be szokott nekik szólni, hogy "A Barátom nem szereti az ilyesmit", és látom rajta, hogy nagyon büszke rám. Alaphelyzetben nem kell amúgy erőszakhoz folyamodnom, de néha, ha megkér, hogy verjek meg valakit, azért meg szoktam. Nem vagyok mindenáron az erőszak híve, szerintem határozott és erőteljes fellépéssel meghunyászkodik a legtöbb kis csíra, de mostanában sajnos egyre többen játsszák a hobbijogászt, hivatkoznak ilyen-olyan törvénykönyvre meg paragrafusra, csak hát éppen a termet lusták látogatni a kis göthös eltés gimnazista gecik. Szóval amíg a jogszabályokat sorolgatják, akkor szoktam a hátukat egy kicsit erősebben meglapogtatni, ilyenkor mindig arrébb somfordálnak, néha italra akarnak meghívni meg ilyenek. Tökéletesen szánalmas jelenség, sajnos egyre gyakoribb, ráadásul valamiért bizonyos nőknek ez jön be. Ronda mind, mint a bűn. Szerencsére Reninek, a punásnak nem ez jön be, ő azért jobban szereti a férfias férfiakat, meg igényes és ad is magára: sminktetoválás, kínai tetkó, szoli, mopsz. Régebben is hogy volt: a királylány kegyeiért megküzdöttek a lovagok. Íváskor, szarvasbőgéskor is mi van: megharcolnak a kanok a kancákért. Tehát az állatvilágban is megfigyelhető, és szerintem nemes dolog ez, csak sajnos az emberiség kicsit mintha kezdene elkorcsosulni. Darwin felsírna, ha látná.

Ez a teremben is megfigyelhető egyébként, mintha divat lenne már ötvenkilósnak lenni, szánalom nézni a sok kis sápadt, pattanásos csicskát, ahogy valami youtube-ról ellesett hülyeséggel próbálkoznak, de közben a csajodat stírölik.

Hogy ezt megelőzzem, itt is bevett módszer szerint szoktunk edzeni. 

Először is: a Renit nem engedhetem le egyedül - egyrészt az én kocsimat én vezetem, másrészt pedig bármennyire is odavan értem és csak én vagyok neki a világon, ezért ahogy a Jóisten is szabad akaratot hagyományozott az emberiségre, úgy érdemes bárminemű kísértésnek elejét venni. Tehát még a kísértés gondolata se forduljon meg a kis jószándékú, ám nem túl éles, női elméjében. Általában tudja azért, hogy kell viselkedni, de ha sokat iszik, akkor néha hisztizik, ilyenkor szokott kapni pár taslit, persze nem olyat, hogy nagyon fájjon neki.

Hogy másnak se, úgy szoktam, hogy a csajos bármit is edz, és én bárhol is alkarozok vagy vádlizok, olyan kétpercenként odaköszönök neki. Ez abból áll, hogy körbejárom párszor, majd három ujjal belenyúlok a seggébe a Nike Pro naciján keresztül csak persze, gyengéden megemelem, és közben nyelvesen lesmárolom, de közben ádázul forgatom a szemeimet minden irányba, hogy minden kis kanos faszkalap jól látja-e, ki kivel van. Tudom én nagyon, hogy ott parádéznak meg páváznak a tükör előtt, aztán közben sunyiban a Reni frissen megcsinált melleit nézik, és olyan gondolatok járnak a szánalmas fejükben, hogy rossz belegondolni - ha csak a felét csinálnák meg vele, amit én szoktam!

Szóval ezt sajnos meg kell ismételni párperceként, mert ezek olyanok, mint a döglegyek. Kicsit arrébb mész, már mennek oda jópofizni, hogy neharagudj, ezen dolgozol-e; ide be lehet-e szállni; mennyi van még hátra - de a legpofátlanabbja pedig még nekiáll szakmázni is, hogy ne így tartsa a derekát, hanem úgy. Felháborító.

Ezeket a csávókat általában meg szoktam alázni. Általában gyengébb, kisebb izomzattal rendelkező vagy alacsonyabb figurák, ezekre nem érdemes szót se vesztegetni. Ha pedig esetleg mégsem, akkor tuti, hogy kisebb a farka, ezt jó gondosan le is szoktam csekkolni az öltözőben - na meg általában pénzük sincs több, mint nekem. Ha még mindig egyik feltétel se teljesül, az se baj: a Reninek behazudom valamelyiket, általában kombinálva. Pl. csóró, csecsemőfaszú köcsög valami hároméves S3-assal, bringával jár, alkalmazott (nem vállalkozó), ráadásul hóttspápadt is. Ez is teljesen természetes emberi reakció amúgy: az oviban is egyszer volt egy gyerek, akire Mutter azt merte mondani egyszer, hogy milyen szép gyerek: hát utána a csávót legalább egyszer megvertem naponta, és ott árultam be, ahol csak értem.

Egy kis tiszteletet, ha kérhetném.

Szóval így telnek a mi kis közös hétvégéink, imádunk élni, szórakozni - kiélvezzük minden percét! És hamarosan indulunk az Adriára is a cigókhoz, lesz búvárkodás, vitorlázás, de leginkább ivászat meg zabálás. Előtte kicsit azért rászolizunk, de az a tervünk, hogy nagyon lebarnulunk.

Szevasztok, további jó hétvégét, jó F1-nézést!