Szervusz Tibi,

Iszonyúan idegesít, ezért megírtam. Na bujjék. (Nem merem odaírni, hogy ki vagy, úgyhogy szólj - mindenesetre szakblogjuk is van, onnan csórtam a képet - Tibi)

Bárhová is nézek, megakad rajt' a szemem. Nem értem. Nem lehet igaz, még egy. Viselője rezzenéstelen arccal hordja. Rejtélyes szekta lehet, vagy mi a szösz. Egy biztos, először nők kezdték el viselni.

Miért hordják? Nem tudom. De hiszen gömbölyű a talpa! Képtelenül idétlen. Szinte hallom a képzelt párbeszédeket, ahogy egymást győzködik:

”-Jaj de jó ez, te Ica! Hallottam róla a Babitól!... Egy barátnőmnek is ugyanilyen van! ... Képzeld, amióta megvan nem fáj a hátam! Pffff... De kurvajó, csak ne látnám.

-Hát te, Zsuzsa te aztán tudod, hogy nekem örökké te, de ö r ö k k é fájt valamim. És úgy képzeld el, hogy amióta megvan ez a rémség, de különben nem is olyan ronda nem? (faszt nem, rohadt béna)

-Nem dehogyis, nézd meg az enyémet milyen csácsi!

-Igen, igen. Jól áll, kifejezetten jól áll Zsuzsikám! És tudod mit, a férjemnek is vettem egyet!

 

Mindezt győzedelmes vigyorral társítva. Sikerült meggyőznie a dagadt öblöst, hogy ő is hülyén nézzen ki. Nehezen ment, de végül beadta a derekát. Anya hazahozott valahonnan egy párat, mert valakinek nem kellett. Aztán addig addig tukmálta, masszírozta a fájós hátú Öblöst, hogy csak rábírta, hogy felvegye azt az otromba, idétlen szart. Azóta nem lehet róla lerobbantani.

De van már lapított gömbölyű is. Messziről látszik azon is, hogy rohadtul béna, mert vastag a talpa és enyhén nőies. Férfiakon kifejezetten szarul áll, de leszarják, mert már megszokták és boldogan billegnek és örülnek, hogy nem fáj a hátuk.

Anya visz egyet a kamasz fiúnak is. Ez már keményebb dió, pedig apa is ott brummog Anya mögött:

”...ne marháskodj már, anyád csak jót akar neked, te lüke!

Ráveszik. Felpróbálja. A kamasz mutálva nyerít. A szülők kórusban -Most miért csinálod?!

Nem értik. Pedig ők is voltak fiatalok.