Sokat értetlenkedtünk mindig veletek együtt, hogy ki néz még egyáltalán tévét, rádiót - mi ezeknek a furcsa csatornáknak valójában a célja, értelme. Nos, azt hiszem, az utóbbi időkben megtaláltam a választ. Szórakoztatás, kikapcsolódás, megszokás, háttérzaj, reklámok, tájékozódás, művelődés, vidámság?

Nem, nem nem!

A média mai egyedüli célja már csak a médiafigyelés maga. Hogy legyen miről írni a neten. Miért vannak még könyvek? Hogy írhassanak róluk a neten. De a médiafigyelés még betegebb dolog, gondoljunk csak bele. Mert itt ezek tényleg nem szórakozásból követik az eseményeket, hanem azért, hogy bosszantsák magukat, hogy megint valamibe beleköthessenek. És igen-igen, van olyan, aki ebből még meg is él. Esztéta, kritikus, megélhetési blogger. Megnézi, leírja. Jó, mi?

Mi tehát a tévé- és rádióadók célja? Ki a célközönség? Akit érdekel a műsor meg a vonal? A velünk egy platformon lévők? Ugyan, csak a naiv ember hiheti ezt. Biztos van 1-2 lelkes hallgató-betelefonáló, de a többség pontosan az ellenség, akik másnap telesírhatják az olyan ígéretesnek indult internetet azzal, hogy megint milyen felháborítót láttak-hallottak-olvastak.

Hogyan figyeljünk sajtót? 

Ha vidéki MSZP-sek vagyunk, nagy mázlink van: egész nap tajtékozva figyelhetjük a távoli helyeken fogható adók gyomorforgatóan tányérnyaló lakájstílusát. Egy aranybánya napi glosszánkhoz. Csupa jó hír, távoli problémák-katasztrófák, de a leggázabb, hogy még az Oli urat se mondták be, pedig ezt vártam egész este a fideszes tévérádiók előtt ülve. M1, M2, Duna, Duna World, HírTV, Echo TV, Lánchíd rádió, Kossuth meg a többi.

Azért jóravaló, rendes nemzeti érzelmű, konszolidált fasisztaként is bevallhatjuk egymás között, hogy nem egy élmény végigpörgetni az autórádiót egy kicsit is szub-urbánusabb környéken: Kossuth: minden kibaszott este erőltetetten ízesen beszélő mesemondó hülyegyerekek + a világ legmodorosabb műsora 19:25-kor: a Tetten ért szavak. További műsorlehetőségek: határon túli magyarok, de ott is leginkább olyanok, hogy a craiovai magyar irodalmi folyóirat szerkesztősége bajban van, küldjetek pénzt, mert nagyon fontos, hogy 347 ember elolvashassa. Unod, továbbpörgetsz. Klasszik, Bartók, néha Lánczhíd. Na ez legalább tud szórakoztató lenni, ha Levente betelefonálós műsora van. Finoman moderálgat: -azért azt nem nagyon illik mondani, hogy akasszuk fel a kommunistákat, de azért magánemberként igen, egyetértek, de ezt itt inkább csak halkan mondom Kegyednek. Tovább. Class FM meg a többi háztartási hulladék, Kuki, Juventus, na itt azonnal tovább. Dankó, magyar nóta! Ezt nagyon erősen hangolhatták be, mert a legtávolabbi, zergejárta ösvényeken is kiváló minőségben szól, nagyon helyes.

Min tudunk Bajor Imre mellőzésén túl még felháborodni? Ha esetleg Anne Applebaum és a Süddeutsche Zeitung legújabb kormánykritikájáról nem tesznek említést, ha említést tesznek, de negatív felhangokkal - vagy esetleg megint az ellenzéken röhögcsélnek a Civil Kaszinóban. Az, hogy a Tarlós ott pöffeszkedik a négyes metró átadásán, az nagyon gáz, meg hogy megint csak a palesztin áldozatokról számoltak be. A lényeg, hogy akármi is legyen, felháborodásunkról be kell számolnunk ismerőseinknek - mindeközben tagjai vagyunk a Nem hallgatom, nem nézem többet a közmédiát - szolidarítás az újságírókkal nevű nagyon fontos és hasznos csoportosulásnak. Ahogy elnézem a tagokat, szerintem nagyon kibasztak a közmédiával amúgy.

Jobboldaliként már nehezebb dolgunk van, mert itt sajnos a vörös rongyokba öltözött bűnös város belsejébe kell behatolnunk, ha valódi, kormánykritikus adókra vágyunk. Gyanús a Civil Rádió, neve alapján mindenki tudja, hogy a civil = SZDSZ, de igazán otthonra csak a Tilos, leginkább a Klubrádió hallgatása közben lelhetünk. Érdemes volt küzdeni érte, hiszen az internet korában a frekvencia létkérdés, hogy még legyen valami utolsó oázisa a kevés demokratának, ahol még talán annyira nem fél világgá kiáltani tehetetlenségében érzett fájdalmát.

Na ezt érdemes figyelni, meg persze az ATV-t. Utáljuk Bolgár Gyuri bácsit, de leginkább Kálmán Olgát, amiért nem adja meg a megfelelő tiszteletet a jobboldalnak - és még tapsolnak is neki ehhez, felháborító. De mivel a tévérádió az ezzel kb. ki is fújt, inkább az internetre vet minket a szükség, ahol aztán tényleg van miből csemegézni. Elég csak a Mandiner jobb hasábját végigfutni, hogy szörnyülködhessünk, de az igazán felháborodni vágyó mazochisták nekiállnak ezeket eredetiben tallózni. 168 óra, Galamus, Milla, Amerikai Népszava, HVG, 444 - na meg a kommentek. Amúgy itt is tanulságos az átfedéseket kutatni: bár soknak tűnnek, egy idő után tényleg úgy tűnik, mintha az összes ilyen oldalt meg pártot ugyanaz a 10-20 ismerősöm kedvelné. Persze távol álljon tőlem, hogy megbélyegezzem őket, ez csak egy gyors és felületes megfigyelés volt.

Szóval sajnos itt is arra a következtetésre kell jutnom, hogy valójában nem a maroknyi demokrata-civil tábort szólítják meg, hanem a csendes fideszes többséget provokálják. Megérzésem szerint az igazi dicsőség itt is már csak az, ha valaki felkerülhet a Mandiner véleményrovatába, annak minden dicsőséges kommentjével együtt.

Szóval nehéz a jobboldali szemléző dolga, ha vidéken van és nincs internet, nehéz.

Már megint kik jártak jól?