Haverok, buli, Fanta...

Na ez a poszt is régóta érlelődik bennem. Jómagam már több éve nem látogatom az úgynevezett szórakozóhelyeket, cimboráimmal inkább egy jó pofa sörikére szoktam betérni egy-egy környékbeli füstös kiskocsmába. Igazi régivágású csókaként nem is nagyon értem már, hogy mi készteti az embereket a bulizásra azon kívül, hogy jó szerencsével hazavisznek valakit egy zártkörű megbeszélésre.

A klubok repertoárja siralmasan egysíkú, a belépő drága, a kidobók parasztok, mozogni vagy beszélgetni alig lehet, italt 20 perc sorbanállás után kapsz (azt is méregdrágán és rossz minőségben), a tánctéren pedig elhízott tizenévesek és bizonytalan állampolgárságú egyének produkálják magukat.

Izom Tiborék és nathanp urak legújabb posztjai után nem bírtam tovább: úgy éreztem, nekem is meg kell osztanom veletek mindazt, ami idestova 15 éve nyomja a szívemet.

Hol is kezdtük anno decibel?

A 90-es évek tinidiszkója:

Volt régebben a Fortuna a Várban (erről még hajviseletet is neveztek el: fortunás), a Hully Gully, no meg a High Life. Akkoriban kezdett el divattá válni, hogy a család szeme fénye lehetőleg apuci kéthavi keresetének megfelelő értékű ruházatot húzzon magára hétvégenként: persze valójában az áru nagy része kamionos szerzemény volt. Egész iparág szerveződött az orgazdaság köré a középiskolákban: mindenki ahol tudott, adta-vette a márkás pólókat, farmereket, cipőket meg parfümöket.

-Apám, most esett le a kamionról, Trevízióból hoztunk Chevignont meg Ügó Bosst, a 120 milis 3000. Farmerból tudom ajánlani az Energie-t, Marlborót, Camelt, az irregulár Léviszt, télire meg ezt a fasza kis Kappa hurkáskabátot érdemes megsasolnod!

Emberünk így hát nagyon májernek érezhette magát: lábán patkótalpas érmeksz, szálkoptatott Replay-farmer, narancssárga vagy dortmundzöld Devergó-póló, ízlésesen rálógatva az aranylánc, karikafülbevaló rajta fityegő kereszttel, a szoláriumtól sötét és hámló arcból világító kék szemek, kopogósra zselézett hajzat és rajta Oakley-szemüveg. Vagy utánzat, persze. A mai metrós-nyunyókás testfelépítéssel szemben akkoriban viszont a gyúrás volt az elvárt.

A hölgyeményekről nem tudok sokat elmondani: holdjáró, rosszabb esetben Buffalo, halásznadrág és top. Sminktetoválás, különösen a szemöldök helyén. Akkoriban még az úszógumit szégyellni kellett, köldökpiercinget csak lapos hassal volt szabad megmutatni.

Nem mintha visszasírnám a 90-es éveket, de még így 2009-es szemmel nézve is egészen vállalhatónak tűnik az akkori divat. No de mindegy.

Zenék közül az All Aboard - the Nighttrain, Seven Days and One Week, Húzz magadhoz, ha fázol, Get Down, Érezd a ritmust voltak a DJ kedvencei. A telepi ifjúság nem szégyellte saját magát csodálni a falakat beborító tükrökben, ahogy minderre önfeledten szeletel - a Mega Sound System kiváló korabeli rapzenekar egy idézete vág ide:

Nyakkendős faszoknak, akik élvezik, hogy fehér inggel a UV-ben ragyognak

Minden számra ugyanúgy döcögnek, jó érzés a DJ-nek, annak a köcsögnek!

Az átlag tizenéves így is lement péntekenként a tinidiszkóba a legjobb Kappa felsőjében, megitta az ingyenes kuponjáért járó 2x 3 decis kóláját, és a felső szint korlátjára támaszkodva várta a csodát, hogy valami nő majd csak leszólítja...

A Mode-Klub:

Na ide már a 80-as években is elborultabb arcok jártak, akik valahogy a mai napig megmaradtak. Sok-sok kis dave meg kis martin kószál a Pecsában kéthavonta a válltöméses bőrkabátjában, kocka- ill. dauerolt frizurájával, bőrnadrágjával. Még fiúknál is látunk feketére lakkozott körmöt, kihúzott szemeket, fúj. Lányoknál felnyírt Kleopátra-haj, hosszú ballonkabát, és persze rengeteg túlsúlyos. A kövér lányokat a diszkó mindig is kivetette magából, így ők inkább a metálos vagy a módos/szkinhed vonalból horgásztak össze maguknak hímet, sikerrel.

Igazi Mode-osnak lenni főleg Magyarországon valami egészen elbaszott dolog. Az igazi elvakult módos utálja a Bonanzát, Ákost, a buzi Pet Shop Boyst, az Erasure-t, a gruftikat, és minden más zenét, amiben szintetizátor is van.

Ide járnak persze az EBM-es (Electronic Body Music) rajongók és a szkinhedek is - ők erejüket demonstrálva szeretnek csapatosan félmeztelenül táncolni és közben a csicska módosokat méregetni, akiket meg ők nem kedvelnek.

A kistermeket leszámítva egész éjjel 1-2 külsős szám kivételével csakis Depeche Mode-zenéket hallhatunk vizuális támogatással (kivetítő), az összes lehetséges verzióban, és nem unják már huszoniksz éve. Kívülről tudják az összes szöveget és feltűnően tátognak is, hadd lássa mindenki, ők mekkora rajongók. Közösen megtekintik a fiúk aktuális internetes üzenetét az új albumról pár negyednyi felcsigázó taktussal, és megy tovább a buli.

Na de hova megy? A 2. részből hamarosan megtudhatjátok, türelem! :-)

Jó nagyokat kiáltok! :-)

A mai napon offolok egyet, de remélem, megbocsátjátok nekem. Írok a Modorosblogról 1-2 háttérinformációt, majd arra is ki szeretnék térni, hogy én hogy képzelem el ezt az egészet.

Nyelvész Józsi és Modor Tibi:

Józsit idestova tíz esztendeje ismertem meg elsőéves egyetemistaként. Mindketten nyelvszakos bölcsészek voltunk, bár nem pont egy szakon. A nyelvészet és a nyelvi bravúrok iránti szeretet azonban már akkoriban is azonnal észrevehető volt mindkettőnkön.

Én korán kitántorogtam, de Józsi is utánamszakadt évekkel később, így új, idegen közegben elemezhettük tovább embertársainkat. Józsi ekkor ajánlotta nekem a Matula egyik cikkét, ami azonnal megváltoztatta a gondolkodásmódunkat, pontosabban új értelmet adott eddigi észrevételeinknek: a 80 szigorú Hammer Ferenctől. Szerintem Hammer úr se hitte volna még akkor, hogy ilyen rajongókra tesz szert ezzel az összeállításával.

A Modorosblog létrejötte:

Sokáig elemezgettük ezt a posztot, és gyorsan meg is neveztük a farmermellényes arcok fő tulajdonságát: modoros. Vita nem volt. Szerencsére az élet mintegy futószalagon szállította nekünk a legjobb minőségű alapanyagot, akár nőkről vagy ismerősökről, családtagokról volt szó. Már ekkor (ez olyan 2006-ban lehetett) szerettünk volna egy honlapot indítani a modorosságokról, de lusták voltunk hozzá; a nyelvi lelemények meg egyre jobban csak gyűltek postaládáinkban.

Az igazi áttörést Józsi Szlengblogja hozta. Pár évig a blogspoton üzemelt a Szleng teljes titokban, de aztán úgy hozta az élet, hogy Józsi átigazolt az Indexhez. A hirtelen jött népszerűségről kezdetben mit se tudtam: egy közös haverunk küldött 2008 őszén először gyanús szócikkeket: berománul, prátol.

bazmeg, a prátol is ott van!!!!! ki a faszom írkál nekik??

ő józsi, a nyelvész. a sakálkodást és a rossz törpéskedést ő nyomatja.

Viszonylag gyorsan kiderítettük, ki az áruló, persze azonnal felelősségre is vontuk a sokéves anonimitásért és titkolózásért. Szinte aznap meg is beszéltük, hogy elindítjuk a Modorost:

-Figy, a modoros blogot nem kezdjük el együtt? Megjött hozzá a kedvem nem kicsit! Ahhoz is lenne anyagom bőven... szellemi szüleink pedig a matulás cikk, valamint Hernádi Miklós Közhelyszótára lehetnének...

-Felőlem ma este már kezdhetjük! A modoros.blog.hu még szabad... ;) Foglaljam?

-Foglald apám, foglald!

Mintha csak John Lennon és Paul McCartney beszélgetését hallgatnám úgy 1958-ból :-)

 

 A Modoros idáig:

Józsi ismertségének köszönhetően már az első héten címlapra kerültünk, és azóta is gyakran beválogat minket a blog.hu főszerkesztősége a legolvasottabbak közé. Nekik ezúton is örök hálámat szeretném kifejezni, mert ilyen támogatás nélkül nem jutott volna el üzenetünk ennyi emberhez - kevesebb, mint 5 hónap alatt 300 ezer oldalletöltést hoztunk össze 26 ezer egyedi látogatóval, ami szerintem nem rossz.

 

A Modoros témái:

Bármiről írunk, amit arra érdemesnek találunk. A nyelvi modorosságokon túl nem kíméljük az öltözködést, a különféle szubkultúrák követőit, senkit és semmit. Ha valaki úgy érzi, hogy a blog nem a klasszikus értelemben vett modorosságról szól, az jól látja.

Mégsem érzem úgy, hogy egy szigorúan behatárolt területen lenne csak szabad mozognunk: a modorosság igenis sokrétű. Akit kizárólag a manírban dúskáló kifejezések érdekelnek, az legyen türelmes, mindig vissza fogunk térni a kiindulóponthoz. Ne felejtsük el azt sem, hogy mi sem szeretnénk beleunni a posztolásba, ezért kell néha a változatosság.

Nagyon fontos: attól, mert mi itt bármiről írunk, az nem jelenti azt, hogy mi most fikázunk vagy gyűlölködünk. A posztok tekintélyes részéhez saját magunk is szolgáltattunk alapot - főszerepet játszik az önirónia és az, hogy ne vegyük magunkat túl komolyan.

 

A címlapos megjelenések és az ajánló:

A címlap kialakítása az index.hu és a blog.hu közös döntésén múlik - ha kikerülünk, mi csak örülünk, de minden további a szerkesztőségen áll.

A blogajánló szövegét se mi állítjuk össze: ha úgy érzitek, túl uszító vagy megtévesztő volt az összefoglalás, arról nem tehetünk. A szerkesztőség igyekszik a cikkeket még érdekesebbé, hívogatóbbá tenni - mindent olvassatok el végig, és nem lesz félreértés.

 

Véleménynyilvánítás, kommentálás:

Én a neten az abszolút anarchia híve vagyok: mindenki azt ír, amit jónak lát. Ez vonatkozik rám, és persze rátok is. Nem fogok kimoderálni, kitiltani senkit, még a baszd meg az anyádat-típusú kommentek szerzőit sem - biztos tudták, hogy mit miért tettek az adott pillanatban. Józsi a spammereket mondjuk lehet, hogy eltávolítja :-)

Ha nem tetszik a Modoros, és ezt be is írod, nem baj, nyugodtan. Mi is alapvetően másokat kritizálunk és elemzünk itt. Ha építő kritikával illetsz minket, megfontoljuk, hátha fejlődünk. Ha folyamatosan csak fikázol - hajrá, ennyivel növelted a látogatottságunkat.

Ne lepődj meg viszont, ha visszaszólunk - ez egy szabad platform. Szabadidőnkben írunk ide hobbiból, mi nem szolgáltatunk. Így hát senki ne kérje rajtunk számon a bejegyzések tárgyilagosságát, színvonalát - vagy éppen azt, hogy a kommentárjainkkal esetleg megbántunk valami fanyalgó vendéget.

Aki nagyon szomorú attól, hogy a blog elment egy más irányba, az vagy várjon és lesz olyan iromány is, ami neki tetszik - vagy ne is jöjjön többet. Nem tudunk mindenkinek megfelelni, bármennyire is sok témakört próbálunk érinteni posztjainkkal. Tízezres nagyságrendben találhatóak blogok magyar nyelven, a verseny szabad.

 

Hogy mit hoz a jövő?

Amíg van téma, írunk. Ha kifulladunk, szünetelünk vagy abbahagyjuk, nem tudom. Szerencsére találtunk barátokat a neten: Tibor és Rudi, valamint Nathanp blogjai csodálatosan pörögnek, remélhetőleg lesznek még a jövőben is keresztbeírások.

A rengeteg levelet, hozzászólást pedig köszönjük mindenkinek -

Jó szelet! :-)

Beannachtam na Feile Padraig, céad míle fáilte! Hey Teebor, how's she cuttin' oul' fella? Wha' can oy getcha, wha' 'bout a luvely poyn' av Guinness ar a soyda? (írül: Boldog Szt. Patrick-napot, százezer üdvözlet! "angolul": Hé Tibor, mi a pálya, öreg haver? Mit hozhatok, mit szólnál egy kellemes pint Guinnesshez vagy ciderhez?) Ez nem az angolos poszt folytatása :-)

Tibor nem egyszer járt már Írországban, mi több: kifejezetten otthonosan mozog a Smaragd Szigeten, nem adnák el egy North Wall-i (Észak-Dublin, kikötő környéke) krimóban sem, hacsak persze nem az időközben bebetonozódott kelet-európai vagy nigériai maffia próbálkozna ilyesmivel.

Tisztelt Bírónő, tisztelt egybegyűltek!

Kaptunk a minap egy nagyon érdekes levelet, amely központi témája a jog. Sajnos Jóska és Tibor sem ismerős a jogászok belterjes berkeiben, de nagyon díjazná az esetleges szakmabeliek vagy az őket ismerők bármiféle hozzájárulását az emelkedett hangulathoz.

A folytatás reményében fogadjátok hát sok szeretettel mtomi rajongónk mailjét, amit nem titkoltan témaindítónak szánunk.

Szevasz Modor Tibi!


Jogászként nap mint nap találkozom a jogi modorosság különböző megnyilvánulási formáival. Ezek egy része az amúgy is idióta jogi bikkfanyelv sajátosságaiból ered, de emellett is világosan megfigyelhető az a buta jogászi attitűd, amelynek képviselői imádnak dagályosan fogalmazni, és ezáltal is méginkább ÚRNAK hiszik magukat az eme végzettséggel nem rendelkezők alja tömegében. Az összes jogi modorosság számbavételére most nem vállalkozom (megérne egy postot a sok barom!), de egy elrettentő példát mindenképp küldök jókívánságaim mellett:
 
Az egyébként is szörnyen modoros De Jure Jogászok Magazinja (www.dejure.hu) tavaly megjelentetett egy teljesen fölösleges interjúkötetet az egyetemi jogi karok dékánjairól. A könyvet és a bemutatójára szervezett konferenciát az alábbi szöveggel reklámozta:

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara, valamint a De jure jogászok magazinja tisztelettel meghívja Önt a frissen végzett jogászok elhelyezkedési esélyeiről szóló konferenciára és a jogi és igazgatási karok principálisaival készült interjúkötetet, a Habemus Decanum bemutatójára. (...)
A könyvbemutatóval egybekötött konferencia a jogászi hivatásrend szegmenseinek eddigi legátfogóbb enumerációjára vállalkozik a releváns karok korábban és jelenleg hivatalban lévő első embereinek aktív részvételével.

 
A modorosság eme csimborasszója megtalálható a következő oldalakon (bizony, az MTI sem volt rest ebben a formájában leközölni):
 
http://www.ajk.elte.hu/Calendar/Esemeny.asp?Azon=134
http://ots.mti.hu/news.asp?view=1&newsid=49731
 
A könyv olyan jól fogyhatott, hogy a De Jure már ajándékként adja új előfizetőinek, és az újság legújabb offline számában is megtalálható a hivatkozott szöveg, mely modorossága okán személyes kedvencem.
 
Üdv:
 
mtomi
 
PS: Ha a dőlt betűimet kiszeded, kinyírlak :-D

Dőlt betűk kiszedéséről szó se volt, de amúgy is lejött volna szerintem mindenkinek a lényeg;-)

Tehát: remegve várjuk, hogy a jogi oldalról is elárasszátok modorossággyűjteményünket minden földi jóval! ;-)

Kedves Kolegínák és Kolegák!

Visszakanyarodunk az egyetemhez, de ezúttal nem dolgoztunk sokat a poszton. Egy kedves olvasónk volt oly bátyánk, hogy esszéjét szívélyesen megosztotta velünk, amit mi boldogan közlünk le, csorbítatlanul.

H. Á. teljes nevét nem merem közzétenni (írj, ha mehet), de rendkívül hálásak vagyunk az összeállításért, lassan mi is már tényleg csak egy kávét kérünk.

Sziasztok Modorosok!
Az alábbi agyszülemény a félévkezdő egyetemi órák rémségeit idézi. Természetesen ha a blog bármelyik egyetemi oktató olvasója magára ismer, az csak a véletlen játéka lehet.
üdv. egy egyetemi blogger: ELTEcon.blog.hu

---

 -Üdvözlet, megmondanák, hogy itt lesz-e a Kvantitatív elemzések a társadalomelméletben?

Pompás! Hát akkor mély tisztelettel köszöntöm a szép számban megjelent hallgató urakat és hölgyeket! Akivel már volt szerencsénk egymáshoz, annak emlékezetébe vésődhetett, hogy Zoltai Zalán professzort tisztelhetik bennem, a Társadalomelméleti tanszék felkent vezetőjét. Akivel pedig még nem találkoztunk, remélem, hogy lesz alkalmunk közelebbi ismeretségbe kerülni a félév során!

Ha megkérhetném Önöket, függesszék fel a bájcsevejt és a falatozást az elkövetkező nyolcvan percre, mert a mai alkalommal még adminisztratív teendőkre is időt kell szakítanunk. Leköteleztek!

Na, szóval, akkor, hogy miről lesz itten szó. Persze nyilván tisztában vannak vele, ha balsorsuk a Társadalomelméleti szakra sodorta Önöket. Tulajdonképpen mintegy felhasználva eddigi tudásukat, a gyakorlati életből vett esettanulmányokat fogunk górcső alá venni. Számos minden előkerül majd, ami vizsgálati tárgyát képezi a széles értelemben vett társadalomelméletnek, tehát nem a tartalma, hanem a szemlélete alapján definiálnám a kurzust. A legfontosabb, amit hangsúlyoznom kell, hogy részemről nagyfokú együttgondolkodást várok és remélek a félév során. Önök már végzős évfolyam tagjai, így de facto kollégáknak és kollegináknak is tekinthetném magukat. Azt feltételezem, hogy már birtokában vannak az alapvető ismereteknek, így nem a stúdium bebiflázása a cél, hanem hogy közösen tegyünk egy intellektuális utazást. Elmerülünk majd számos kérdéskör bugyrában, mélyére ásunk majd első ránézésre triviális gondolatok miértjének, kivesézünk majd számtalan partikularitást. Szóval azt fogjuk művelni, amiért szerencsés esetben egy esztendő múlva már jövedelem fogja ütni a markukat.
 
-Elnézést, professzor úr, a leírásban nem találtam meg a számonkérés formáját. Elmondaná ezt is?

-Hát persze, mindig kimegy a fejemből, hogy érdemjegyet is kell osztanom. Rugalmasan állok a dologhoz, bár jómagam előnyben részesítem az írásbeliséget.
 
-Akkor hogyan is valósul majd ez meg a gyakorlatban, professzor úr?

-Igen. A tavalyi év során egy házidolgozat volt az elvárás. Elnézést, megtenné kolléga, hogy résnyire megnyitja az ablakot? Elolvad az ember ebben a hőségben. Hálás köszönet.
 
-Milyen hosszúnak kell lennie a házi dolgozatnak?

-Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy nem az írásmű terjedelme a lényeg, a hangsúly itt elsősorban a tartalmon van. Engem nem hat meg, ha valaki ötven oldalnyi sablonos fogalmazványt ad le, viszont szívesen díjazok egy akár húsz oldalnyi, de önálló gondolatokkal tarkított irományt.
 
-Milyen szokott lenni a tárgy átlaga?

-Megvallom őszintén, jeles érdemjegyet nem könnyű nálam szerezni, azt csak olyan minőségi esszére adok, ami igazán elnyeri a tetszésemet.
 
-Nem lehetne-e, hogy professzor úr megfontolja a szóbeli javítás lehetőségét?

-Bár nem vagyok a szóbeliség híve, de rajtam nem múlik. Ha módomban áll, meg fogom fontolni a felvetést. Mindjárt fel is vésem magamnak, ide, a papírosomra.
 
-És mikorra kell leadni a házidolgozatot?

-Be kell, hogy valljam, mostanra nem készültem konkrét dátumokkal, de ebben a kérdéskörben természetesen a Tanulmányi és Vizsgaszabályzat az irányadó, magam is annak hatalma alatt állok.
 
-Mi történik, ha valaki nem adja le a dolgozatát?

-Merem remélni, hogy ilyen nem fordul majd elő. Ha jól csalódom, mindösszesen egyszer fordult elő ilyen a praxisomban, és úgy szakmailag, mint emberileg nagyon megviselt.

-Professzor úr, kötelező bent lenni az órákon?

-Az óralátogatás mulasztását nem tudom szankcionálni, de a saját érdekükben melegen ajánlom. És ne feledjék, a rendszeres felkészülés elengedhetetlen. Anélkül nem fognak semmit érteni az előadásokból, akkor meg felesleges egymás idejét rabolnunk.
 
-Tanszékvezető úr, megmondaná, hogy hol juthatunk hozzá a felhasználandó irodalomhoz?

-Mivel nagyrészük mértékadó hazai és külföldi folyóiratokban került publikálásra, ezért az információs társadalom korában nem jelenthet problémát a hozzáférés interneten keresztül. Ha valamilyen okból ott nem járnak sikerrel, ajánlom figyelmükbe tanszékünk könyvtárát.
 
-Elképzelhetőnek tartja-e professzor úr, hogy TDK szülessen a témakörben?

-Nem tartom kizártnak, volt már rá precedens. Természetesen én nagyon lelkes lennék. Kifogytak a kérdésekből? Remélem, választ kaptak mindenre.
Akkor nosza, essünk neki!

Tibi dermedt csöndben ül, annyira le van taglózva. Csodálatos.

Modor Tibi breaking news: a kommentekre személyesen Lakat T. Károly, az Ezüstmellény nyertese válaszol(t) igazi sportemberhez illően! Ő megértette, hogy miről szól a Modorosblog.

Na, kérem szépen tisztelettel, javítsatok ki ha tévedek, de szent meggyőződésem, hogy nyilvánvalóan nem érdemtelenül végzett előkelő helyen Lakat T. Károly a szakma és a közönség körében egyaránt zajosan népszerű Arany Farmermellény szavazáson.

A műértő televíziónézők tíz-egynéhány éve kísérhetik kitüntetett figyelemmel játékát "A Riporter" szerepében. Az a típus, akinek a felesége vágja a haját a konyhában, vagy ugyanaz a kismamacipős asszony a 32. számú fodrász szövetkezetben. Persze a festés kizárva, hiszen hogyan is lehetne egy letűnt kor kenetteljességét hűen idézni, mint méltósággal vállalva az idő haladtával előtűnő tisztes korosodás bölcsességet sugalló jegyeit?

Kedvenc sportriporterünknek tán még megadatott Mészöly Kálmán ifjonti ravasz játékának élő körkapcsolásos közvetítése a Fáy utcai Vasas-pálya fűtetlen, bádogtetős közvetítő-állásából, ám a Népsport munkatársaként a honi labdarúgás korábban fénylő csillagának lassú hanyatlását követhette végig az irapuatói sokk-ként aposztrofált - akkor mélypontnak tűnő, utóbb már az ottani eredménytől függetlenül ködbe veszően távoli álomnak látszó - utolsó világversenyünkön elszenvedett történelmi hat-nullás vereségen túl is.

A fradi ifi korábbi gólkirálya, a Népsport addigra fogalommá vált publicistája a kilencvenes években fordult el a játéktól, melyet itthon labdarúgásnak hívnak, hogy aztán a hétköznapok keményvonalas Nap-keltéjének bulldog-imidzsét ellensúlyozandó, a békés vasárnapok tévés családtagjaként immár tíz éve köszöntsön bennünket és Kedves Vendégeit határtalan alázattal, és túlcsorduló szeretettel.

Pályájának tán kevéssé ismert állomása, de így magunk között, kedves olvasóim, tán megoszthatom Veletek, abban bízva, hogy jómaga nem veszi zokon, a 2002 novemberében elnyert Nagy Testvér-díj, melyet egy hattagú, közéleti személyiségekből álló zsűri osztott ki, a Technika az Emberért Alapítvány megbízásából azok számára, akik a legtöbbet tettek az elektronikus magánszféra megsértéséért.
A magánszemély kategóriában győztes riporter-óriást két ügyben is elismerésre méltónak találták: egyrészt a közszolgálati televízió munkatársaként a Való Világ házban tett látogatásáért, másrészt mert interjút készített egy gyilkossággal gyanúsított kiskorúval.

Számos emlékezetes alakítását hely hiányában nem tudjuk feleleveníteni, ám nyájas olvasóink bizonyára megosztanak velünk néhány negédes kérdés-, és dícséretcsokrot számtalan nagyformátumú interjúalanyával folytatott, barátian kötetlen beszélgetéséből.

A vezetéknévben hosszú vagy rövid u-ként ejtett magánhangzó körüli, tudálékossággal fűtött (ti. vajh' Rúzsa Magdi, akiről a beszélgetés előtt négyezerötszáz cikket elolvasott, szűkebb pátriájában hogyan ejtik azt az ú-t) másfél perces érdeklődése sokak számára - és természetesen Kedves Olvasóinkat is ide értjük - méltán bizonyítja, hogy versenyünkben elért kimagasló eredménye nem a véletlen műve.

Akit nem győzött meg a videó, itt megtekintheti, hogyan bánik hasonló professzionalitással egyszerre kilenc (!) művész-vendégével, vagy amennyiben a műsorvezető e korai órában is számot tarthat megtisztelő érdeklődésére, élőben kaphat ízelítőt vasárnap 5:50-től az m1-en.

 Munkájához erőt, kitartást, és tőle megszokott elkötezettséget kívánunk, hiszen tudjuk, milyen csodálatos eredményekre képes az ember, ha érzi a közönség bizalmát és szeretetét!

Persze nemcsak öregekről és rockról fogunk beszélni, de a számomra legmodorosabb produkciók népszerűsége a 70-es, de inkább a 80-as években kúszott zenitjére. Természetesen többüket jómagam is hallgatom és szeretem, de jellemző rájuk a túlértékeltség és ennek köszönhetően az őket kedvelő, minden kritikát mellőző műkedvelők modorossága.

Ők mindenképpen be fogják neked mutatni audio-berendezésük képességeit akár fülesen, akár az 5.1-es vagy DTS-hangrendszeren. Sok-sok évvel ezelőtt persze ugyanez ment sztereóban vagy a nagyon májereknél kvadrofonban.

-Balázskám, idess, megszereztem a Police Best ofot audio DVD-n, beszarsz. Ülj le ide szépen a főnökfotőjbe, lábak megemel, karok letámaszt, így ni! És csak relaxálj, a függönyt is behúzom neked.

Már az első zenés posztban is megemlítettem párat, beszéljünk hát Róluk többet!

• Mike Oldfield: kövezzetek meg, de nekem munkásságából csak a jéghegy csúcsa jutott. A Moonlight Shadow meg a Tubular Bells viszont önmagukban vannak olyan idegesítőek, hogy jogosnak találjam nevezéseteket. Az általam ismert felvételeken  leginkább időjárásjelentésekhez illő, Vers mindenkinek-hangulatú darabokat hallgathattam meg, merész hangszerelésben. Oldfield urat természetesen népes stáb támogatja a színpadon, a dekoratív vokalistalányok is nagyon kellettek a tökéletes összképhez.
• Santana: Madonna férfiben, vagy hogy is mondjam. Aki több évtized leforgása után is tud újat mutatni, a megújulásra mindig képes nagy visszatérő, stb. Az Europa síró gitárja után 2000-ben mégsem volt mindenki egyformán boldog, amikor felcsendültek a Smooth és a Maria Maria pezsgő, latinos taktusai.
• Pink Floyd: nehéz, bizony nehéz. Valóban jó és élvezhető zene, de valami mégsem őszinte a forradalmi 23 perces számokkal, lemezek felének zajjal megtöltésével, konceptalbumokkal. Aláírom, még így is szeretem őket. De 1-2 rajongó modorkirályt kevésbé:

-Nálam a zene ott kezdődik, hogy Jethro Tull meg Pink Floyd. Amikor a taposómalomban már nagyon kikészítettek, akkor irány haza, redőny le, villany leó, és teljes hangerőn nyomatom A Falat, persze bakelitről. A szomszédok ilyenkor már nem is mernek szólni.

• Queen: az igazán sehova nem besorolható rockzenekar, néhány tényleg semmilyen számmal, mint a One Vision vagy a Breakthrough, és ilyenek kerülhettek a Greatest Hits albumokra.
• Dire Straits: virtuóz Knopfler-szólók, néhol szaxofon, minden adott az igényes muzsikához. A zeneipar talán máig is legjobb kritikája a Money for Nothing, de tőlük származik a Twisting by the Pool és a Walk of Life is. Megtarthatták volna igazán valami B-oldalra őket :-)
• Jean-Michel Jarre: irigylem a fószert. Elég volt kitalálnia pár jó témát, és egész albumokat ráépíteni. Biztos nagyon művészies dolog perceken keresztül szélfúvást meg pittyegést hallgatni, de nem lehet, hogy művészkénk mégis csak tölteléknek szánta a hasonló effekteket? Az Oxygene-t mindenkinek javaslom további elemzésre.
• Sting, Rod Stewart, Peter Gabriel, Phil Collins: Tibornak egy kategória, nem részletezem. Női rajongóknak még megbocsátható, de férfitársainknak? Na ők biztos nagyon finomlelkűek.

Néhány arc a 80-as évek végéről és későbbről:

• INXS: két tökéletes számukon kívül (Mystify, Never Tear Us Apart) ez nekem csak a 80-as évek végére jellemző, fekete-fehér, dallamtalan valami, tetézve Michael Hutchence besütött frizurájával. Még a nem sok slágeres előadó, Chris Isaak örökké tartó, búskomor Wicked Game-je ugrik be erről a hangulatról. Hutchence után megnyerték maguknak a szintén gyanús kinézetű Terence Trent D'Arbyt, nem sírom őket vissza ebben a felállásban sem.
• Bryan Adams, Roxette: még azonos című kislemezük is volt (Run To You), de őket egyformán nem volt vagány dolog szeretni, már általános iskolában sem. Kompromisszumoktól nem mindenhol mentes easy listening, az meg semmiképp nem nevezhető a buli csúcspontjának, amikor felharsan az életigenlő Summer of '69. 

A végére még egyszer, hátha valaki kicsit figyelmetlenül olvas és rosszul von le következtetéseket: 

• Tibor a felsoroltak egy részét nagyon kedveli és zenészi tudásukat elismeri. Felesleges tehát olyanokkal jönni, hogy akkor hallgasd tovább az emódat/balázspalidat/50centedet.
• Egyes előadók és zenéik nem feltétlenül modorosak (bár ebben a cikkben inkább azok), rajongóit viszont annak tartom.

Folytatás mindenképpen lesz, szeretnék majd írni a népies-operás motívumokkal operáló  formációkról, musicalekről, a 90-es évek 1-2 sikeres blöfferéről is. Várom a további értékes hozzászólásokat!

-Hogy fogod azt a lemezt, kisfiam? Teszed vissza a vitrinbe a tokkal együtt, de kurva gyorsan? Na azér. Na, hol is tartottam? Ja, Pityukám, ezt figyeld: a legújabb Genesist is ahogy megszereztem LP-n, rögtön rávettem egy krómos TDK-ra, hogy kíméljem, azt hallgatom azóta is. Csakis 60 perceseket veszek persze. És hogy tetszik a betűrendes katalógusom, fasza, mi?

Hellóka! Hogy Vagytok? :-) Az utóbbi időben sok ágas-bogas tennivalóm akadt, ezért nem jutott időm szösszeneteket írni. Na de most! Kezdjük is in medias res. :-)

Az Arany Farmermellény 2008 harmadik helyezettje két pók a magyar médiából: Boros Lajos és Bochkor Gábor. Egy átlagos vélemény róluk:

Amit Boros, Bochkor és Voga is felmutat minden reggel, az óriási dolog! Spontánnak tűnik, amit csinálnak, de minden bizonnyal körültekintően, jól előkészítik. Viccesek, humorosak, eredetiek és bizony emberiek is. A műsoruk púdermentes, laza és interaktív! Ez ám a szórakoztatás magasiskolája. Jó hangulatkeltő a korai órákban, amikor dolgozni mennek az emberek. Egyszerűen jól indul a nap velük, mert röhögsz, kérlek szépen! Olyan hormonok termelődnek a kedves hallgatókban, amelyek jótékony hatással vannak a szívre, testre, szellemre és lélekre. Egyszerűen nagyon jók!

Erre mi csak egy orros szmájlit rajzolunk: :-). Így jött össze a rangos harmadik hely:

Bochkor Gábor
Bocsi - már ezért a becenévért jár a modorpecsét, de ahogy Boros aranyoskodó, ultramesterkélt hangon így köszönti pajtiját reggel, az büntet. "Bocsiban" egyébként az NDK-s hajszerkezete a legirritálóbb. Ő az a típusú tag, aki megragadt fiatalkorának legsikeresebb sérójánál, amikor éppen a legtöbb nőt kúrta le átlagban. Hoppá, a nőfalás... :-) Elismerjük, aki ilyen külsővel és személyiséggel ennyi nőt fel tud szedni, az tényleg tud valamit. Az lehetetlen, hogy ennyi modoros nő van, akinek Bochkor bejön. (A bőrdzsekije miatt járó további pluszpontokról most nem írok, mert mindenki lázadni fog a kommentekben.)

Boros Lajos
A jófejkedő szakállas forma talán még manírozottabb, mint a spanja. Beceneve Lali király, amiért önmagában rangos helyet kaphatna az Arany Farmermellényen. Rendszerint ő robbantja ki az erőltetett röhögést, erőltetett poénokra. A következő, Bumerángból idézett humorbonbon csattanóját a törpecirkusszal “Lali király” szolgáltatja: "Itt az első MMS-ünk... Milyen drága testvérpár, és a mi képünket tartják a kezükben... Na, szülők, ne ijesztgessétek a gyerekeket a mi képeinkkkel, mert nem nőnek fel. Aztán megint létrejön a... ööö... törpecirkusz." A fenti modoroskodások mellett szégyellnivaló múlt van Boros háta mögött: anno decibel KISZ-táborokban pengette a gitárt az imperializmus ellen, borította neki a pol-beatet. Ebből engem a pol-beat sokkol jobban. :-)

A modorosságon túllépve, a két csávó elég nagy féreg is – szerintünk részben ezért szavaztátok fel őket ilyen magasra. Borosék vicceskedő, modoroskodó hanglejtéssel irtanák ki az összes kínait, gázosítanák el a kerékpárosokat, és a fogyatékkal élőket is kóstolgatják. A modoros többségi társadalom az ilyesmit elnézi, különösen, ha "nadzs kabalák csúsznak a direktorurak zsebébe" – mondta nekem egyszer a Gyulabá , aki nagy ellensége minden rádióbemondónak (ettől függetlenül a Sláger Rádiót küldi neki a Golfban).

A végszó: ha a két csávó munkásságát hallgatod vagy nézed, azzal a magyar média modortalanítása, és a jóérzés ellen teszel.

Ha Neked nem elég a hangulat, a következő Arany Farmermellény cikk Lakat T. Károly lesz, Nathanp tanult kolegánk tollából. :-)

Mindenkinek kellemes Hétfőt kívánunk. :-)

Halihó, mi a stájsz, öcsém-facsiga?

Már rég jelentkeztünk, igen, de Jóska és jómagam is bokros teendőink miatt megint lecsúsztunk a Maslow-piramis csúcsáról. Szomorú dolgok ezek, de talán sok-sok év múlva azt mondjuk: megérte!

A mai dolgozat Nadsat olvasónk keze munkáját dicséri. Az almás rétegre már korábban is voltak utalások, ám laikusok lévén - egy ilyen külsős cikk úgy kellett nekünk, mint galambnak a tiszta búza.

Titkos kívánságunk teljesült tehát: a fiatalember az igazi szagértőktől már megszokott nyelvi leleményekkel számol le az Apple-rajongókkal.

Szervusz Tibi! Wie geht's? Mi a vektor Viktor?

Régi olvasója vagyok blogotoknak, egy fontos témát azonban úgy érzem, még nem fedett le szociológiai okfejtésetek, éspediglen a modoros Mac/Apple fogyasztók lelki világát. Ez okból küldöm elbírálásra fennen csatolt dolgozatomat, maníros, mély tisztelettel:

Nadsat

Tibor alap- és középfokú zenei tanulmányait tizenévesen zongorán folytatta, a gitározni vágyókat akkoriban pedig még alapból megvetette.

-Ne vicceljél már ombre, mi ez a klasszikus gitár, ezen akarsz Muszty-Dobayt játszani? Persze azt a három akkordot még a hegedűn is lefogom, énekelni meg te se tudsz. Hát sok sikert, én inkább megyek haza Hey Jude-ot játszani a pianínón!

Így ment ez évekig, a legmodorosabb darabokat megtanultam a hálás rokonság és osztálytársak örömére (Holdfény-szonáta, Für Elise, The Entertainer), na meg a magam szórakoztatására volt Muszorgszkij és Boomtown Rats is. Itt jött közbe a fránya külföld, ahova a 300 kilós hangszert nem akartam magammal vinni, úgyhogy újabb hobbik után kellett néznem.

Csak többéves kintlét után tűnt fel nekem a bulik 1-2 hajnali sztárja (a tökéletes szóösszetétel megalkotásáért Horváth Attila, többek között a Korál szövegírója fogadja minden tiszteletünket), és népszerűségük kulcsa: a gitár és az olcsó, könnyen visszaadható örökzöldek. Azonnal rájöttem: ilyet én is tudok. Vettem is gyorsan egy Ibanezt, a neten bárhol megtalálható tabokkal és akkordokkal pedig gyorsan felhoztam magam egy meggyőző szintre. 

Ezt most csak azért írtam le, nehogy bárki túlságosan megsértődjön :-)

Van Újzsélandben egy elismert gitárbizományi, a Vintage '52 (modorosan: ez itt a reklám helye). Itt a lenti teremben csüngő használt hangszereket bárki, bármikor önkiszolgáló rendszerben kipróbálhatja. Ez persze a sérülésveszélyen kívül további kockázatokat is rejt magában, így hát mosolyra fakasztó házszabályzatot függesztett ki egy idő után a feldühített személyzet:

Üzlethelyiségünkben a következő dalok játszása azonnali fizikai büntetést von maga után:

• Under the Bridge
• Nothing Else Matters
• Egyszerű dal
• Stairway to Heaven

Ugye, tudnánk még folytatni a sort? A börtön ablakába túl magas labda lenne - a vendégségbe érkező rockonok elől mindig igyekszem elzárni a gitárt, mert különben azonnal felharsanna a sok háromakkordos rockhimnusz:

-Néha úgy hiányzik a marihuána, mint a hercegnőnek a Don Juan...

-Egy szemétdombra szültek, de ők is kikészültek...

-Amíg a munka becsület dolga, én tisztességgel megszomjazom...

-Az ember sárból lett és sárba tér, a szegény ember nem más, csak izom és vér...

Nem tudom megállni, valahogy megint tipizálásra érzek késztetést. Ha már rajzolni nem tudok jól, akkor leírom az általam ismert gitármatyik pár válfaját. Bizony, marad még :-)

• A klasszikus rocker: sok esetben megegyezik az informatikusos posztban már megjelenített fajtával. Fekete bakancs, fekete farmer, fekete együtteses kapucnis pulcsi, néha erre pólót is rávesznek. Hosszú, korpás haj copfba fogva, fémkeretes szemüveg, ízléses kecskeszakáll, pattanás. Ha nem informatikushallgató, akkor műszakis. A fent említett Metallicákon kívül Guns n' Rosest és Nirvanát is szívesen játszik. Szobája falán jellemzően egy Stratocaster-típusú gitár díszeleg: a büszke tulajdonos már láthatóan többször szerelgette a gitárt. Marshall torzítópedáljával és Sony minihifijével már korán felfedezte, hogy így méginkább olyan hangokat tud előállítani, mintha valóban játszani is tudna. Pedál nélkül csakis a Nirvana Unplugged klasszikusait hajlandó előadni.
• A new rocker: torzító nélkül sosem játszott, nem is akar. Viselhet rasztafrizurát, de a kopasz fej-kecskeszakáll párosítás is megengedett.
• A kispálos/hippi: pedál itt nincs, kápó meg akusztikus gitár annál inkább. Középen kettéválasztott, fül mögé fésült félhosszú frizura (ami játék közben persze az arcukba lóg), kötött pulcsi, saru, csuklón bőrszalag, lányoknál poncsó, batikolt/hipózott póló, nyakláncon pengető. Nagy eséllyel gimnazisták. A Kispáltól az Emese meg a Ha az életben még sikerül, de ha az Ágy, asztal, tévét kéne egyszerre eljátszaniuk és énekelniük, akkor már problémák merülnének fel. A barré fogásokat (amikor mutatóujjunkkal az összes húrt lefogjuk) kerülik, ha lehet.
• A britpopos: borosta, csapzott gombafrizura, ahogy éppen a Gallagher-testvérek jónak látják. Tornacipő, póló, farmerdzseki, napszemüveg. Ennek az irányzatnak a követője szintén szerencsés: pár akkord ismerete is elég a teljes sikerhez, ráadásul az egyes számok között akad rendesen áthallás, semmilyen fekvésváltás nem érheti őket felkészületlenül.
• A punk: a külsejüket nem kell részleteznem, a gitárra meg 3 húr is sok.
• A taizés: haladó szellemiségű keresztény/keresztyén fiatal, néha talán túl lazának is próbál tűnni: focizik, borozgat. Hitoktatóként a gitárt is a Cél szolgálatába állítja: Tüzed, uram Jézus; My sweet Lord; J.K. Szupersztár; Hálát adok... Beetetésként először mehet persze az Ohio, Ringasd el magad, Cats in the Cradle, de utána mindenképpen komolyabb vizekre eveznek.
• A szakember: az összes márkát évjáratra pontosan kíválóan ismerő zenész, aki maradandót nem nyújt egy együttesben sem, de: kiválóan játszik. Ezek rendszerint maguk a hangszerboltosok. Általában az ő meg a kulturált zenésztársak öltözete: minikord, vagy legalábbis nyers színű nadrág, fekete - pl. együtteses - póló, és arra kigombolt, kockás ing. Lábukon sportcipő, szorosra megkötve.
  Csuklójukon bőrszíj, amin átlyukasztott pengető van - így aztán bárhol is jár, a gitárokat tesztelés céljából kölcsönkérheti.
• Az elvakult: öltözéke-hajviselete bármilyen lehet, megjelenésében kerüli a szélsőségeket. Nem úgy a zenében! A tiszta dúr-moll akkordok szinte tiltólistán vannak nála, egyedül az 5/4-es, 7/4-es és hasonló formabontó ritmikájú darabokat veszi valamibe. Victor Wooten basszusgitáron, kizárólag üveghangokkal előadott Norwegian Woodja számára a zenei orgazmus. Kedvencei még a King Crimson, másoknál a jazzes vonal a favorit. Valószínűleg ők a legtechnikásabb zenészek (egyben szakemberek), de a szórakoztatóipar nem is rájuk fog lecsapni :-)

-Ezt hallgasd meg, baszod. Egykéthá-egykét, egykéthá-egykét, egykéthá-egykét, a stúdióban még be se tudták rendesen programozni a metronómot ötnegyedre! Az alsó É-t levisszük C-re, ide rájátszunk még egy Asus#11-et meg pár majort, és mindenki boldog lesz!

Ha valaki esetleg kedvet kapott volna, annak búcsúzásképpen betenném még a ide Torres Dani origós interjújának egy részletét:

Szeretnék megtanulni gitározni. Szerinted mennyire kell kitartónak lenni, és kell-e valami különösebb tehetség hozzá? [Enikö880820]
- Borzasztó kitartónak kell lenni hozzá, mikor már fáj a kezed meg az ujjad vége, és a pokolba kívánod az egészet.

Hát ez aztán rosszabb lehet, mint a katonaság! Azért nagyon ne ijedjünk meg, legalábbis pont ettől ne ;-)

A szakmai jellegű lektorálást pedig meleg szavakkal szeretném megköszönni Modor Gyurinak :-)

-Jolikám, ne hülyéskedjetek már, ezt a drága étkészletet... vagy rátok szakadt az OTP? ;-)

Írtuk az utóbbi vendégséges posztokban nagyrabecsült szándor tanult kolegámmal.

Hosszú-hosszú ideje zavarnak olyan bevett, udvariaskodó szokások, amelyeket még ha tényleg illik is követni, egyik félnek sem szereznek feltétlenül megnyugvást és örömöt. Tibor pironkodva bár, de beismeri, hogy néha ő is beáll a sorba: összeszorított fogakkal, saját magát lélekben ostorozva, modorosan udvariaskodik egy jót.

Jó étvágyat!

• Jó étvágyat kívánni evés előtt szerintem egy nagyon kedves és érthető rituálé. Ám amikor az étkező társaságnak/egyénnek az arra elhaladók folyton jó étvágyat kívánnak, annál rosszabbat nehezen tudok elképzelni. Tibor ezért is menekült el végül munkahelye amúgy nagyon takaros kis konyhájából mindenféle külsős kantinokba, mert ott legalább nem zaklatják percenként a modoros munkatársak. Miért nem hagynak enni nyugodtan? Inkább csak köszönjenek oda. Ennél már csak az zavaróbb, amikor egy asztalnál ülve egymás otthonról hozott ételeit elemezgetik ki, tele szájjal beszélve, vagy csupán a kaja gondolatától is csámcsogva:

-Mit eszel? Jajj, de guszta, mi ez? Székelykáposzta? Mi mindig megbolondítjuk egy kis rizzsel, az pompásan felszívja a levét...

Egészségedre!

•  Itt most a tüsszögésre gondolok. Nem elég, hogy a velem szemben ülő állat rámküldi az összes vírust, még kívánjak neki egészségedrét is? Ötször egymás után prüszköl, és akkor minden egyes alkalom után meg köszönje is meg? Hát inkább ne, neki is jobb így. 

Ajtónál előreengedés:

•  Kolegínáknál még egyszerű a képlet: előremennek maguktól. Férfitársainknál viszont már kellemetlenebb helyzetek születhetnek:

-Parancsolj!

-Ne, menj csak!

-Nönö, te mész!

• Tibor próbálja persze kerülni a hasonló lépcsőházakat/szűk ajtókat bármilyen társasággal, de néha muszáj ezt is végigcsinálni. A hochmodoros németeknél ilyenkor még egy vicces szólással is megspékelik a szitut: -Alter vor Schönheit! - vagyis kb. -Öregség (kor) a szépség előtt! 

Hellyel kínálás:

• A rövid párbeszédért (és sok másért is) minden köszönet az index Ki tud nagyobb KÖZHELYET mondani? fórumának.

-Alex, foglalj helyet bátran!

-Á kösz, ülök egész nap!

Bemutatkozás, kézfogás, pusziszkodás:

• Szörnyű, egy újabb ok amellett, hogy ne járjunk társaságba. Megérkezünk, már ott ül számtalan modoros fiatal pár. Ilyenkor nem elég, hogy valaki hangosan bemutat téged és kedves párodat, még egyenként mindenkivel parolázni kell, neveket elhadarni és arra sohasem emlékezni, emellett a lányoknak puszit is adni - iszonyat.

A leírtakból az jöhet le elsőre mindenkinek, hogy Tibor egy antiszociális, mindenfélefóbiás niemandhäuser (senkiházi). Nos, ez valószínűleg így is van. A fenti dolgok leírása közben is már szinte fizikai tüneteket produkáltam - a hétvégi modoros összejövetelek emléke még talán túl eleven :-)

Másodszorra meg azt kell látnom, hogy az angolszász kulturákban bevett normák szerint pl. a jó étvágyat meg az egészségedre nem is léteznek - talán ebben az egy esetben teljes szívemből megértem őket.

Bízva abban, hogy lesz még folytatás ezen a téren is, várom a hozzáadott értéket részetekről! Most nem kifejezetten a zoknit a nyakkendő színével harmonizáljuk-dolgokra gondoltam, de persze nem zárkózom el semmi földi jótól! ;-)

-Hú, már fél 12? Rituval lassan indulnunk kéne, hánykor áll meg itt az éjszakai?

-Elvileg minden óra 10-kor, de figyelj, eldoblak benneteket kocsival, úgy csak 20 perc, minek fagyoskodjatok?

-Ne, dehogyis, ne szórakozzál, hazatalálunk mi busszal Mátyásföldre, ne félts. Meg hát a benzin is...

-Na, befejezni, öltözzetek, és indulunk!

-Köszi, de legközelebb jövök egy jófajta sörrel!

Szándor kollega remekbeszabott posztja után Tibor is hatalmas kedvet kapott a gondolatmenet továbbgörgetéséhez. Érintettük a témát már a fiatal és a középkorú párok esetében is, hátha tudunk a mostani alkalomra is valami olyat összekukázni, ami az újdonság erejével hat.

Hol is hagytuk abba?

Pálinkás jó nagyokat kívánunk ezen a kellemetes szombat délutánon!

Tiborban is régóta érlelődik egy vendégséges poszt, de szándor rajongónk megelőzött, és úgy éreztük, ez a bejegyzés ahogy van, megérdemli a leközlést. Szerénységem egyenesen zseniálisnak tartja.

Szervusztok, szervusz Tibi bátyó, szevasz Józsi koma!

Nahát, kedves barátocskáim. Eljött az idő, hogy meginvitáljalak titeket egy csekélyke kis összeruccanásra jövő vasárnap délután 3-kor hozzánk, Csömörre. Persze a sorok között kéretik öttől 10 percig terjedő késés szabályát betartani.

Nagy traktára ne számítsatok, ha jösztök, lesztek, ha hoztok, esztek :-) - mondom én viccesen, de természetesen a nejem egész nap sürög-forog a konyhában, nehogy azt híreszteljék majd a vendégek, hogy ezek a Szándorék éhen tartottak minket. Egy könnyű kis estebéd készül a kellemdús hangulat szempontjából. Egy kis töltött dagadó, fasírt, majonézes saláta meg egy csekélyke kis kontyalávalóval készülünk a miheztartás végett.

A vendégek: Jenő, Marika és a kis Benő  szinte meg is érkeznek pontosan 5 perc késéssel - ajándékba csomag kávét és csemegekosarat hoznak, egy szegfűt celofánban, meg egy üveg édes pezsgőt. Nem mondom, megadták a módját, Marika felvette a csipkegalléros blúzát, és még Benőke is csokornyakkendőt kötött. Mondom is Jenőnek, hogy -Jenőkém, kínáld meg magad egy hellyel, -Nem, köszönöm Szándorkám, jótállok magamért. :-)

Előkeressük a Szép Poharakat, töltünk bele konyakot, ahogy kell. Mondom a gyerekeknek, menjetek játszani, bár tudom, hogy utálják egymást, de legalább a kis Sanyikám meg tudja mutatni az új távirányítós autóját Benőkének. Na végre, csak a felnőttek maradtunk - politizálunk egy sort, de csak  egymás mellett elbeszélünk körbe körbe karikába, pedig egy hajóban evezünk. Mondja is a nejem, nehogy itt elmérgesedjen a helyzet, Uram és parancsolóm, vedd elő a kártyát, kártyázzunk egy jót. Aztán így telik az este kellemetes hangulatban, nagyokat nevetünk, isszuk a pezsgőt meg a konyakot, esszük a franciasalátát, de aztán sokáig nem lehet itt hangoskodni, mert akkor szólni fognak.

Marika is aszondja, hogy gyerekek, minden nagyon szép volt, minden nagyon jó volt, de most már tényleg mennünk kell, mert holnap munka.

El is válnak útjaink, végülis szép emlék marad az este, meg is beszéljük, hogy többször kéne ilyet csinálni, jövő héten ugyanekkor, ugyanitt, aztán az est további részében azon reménykedünk, hogy azért ugye majd ők mondják le előbb.


Hát így élünk mi Modorfalván, 2009 februárjában.

Üdvözlettel: Szándor bátyó.

 

Mit is mondhatnák erre? Azonnal megjött a kedvem alkotni ebben a témakörben is! Nemsokára folytatjuk ;-)

Szándor úrfinak pedig nagyon köszönjük a hozzájárulását, immár nemcsak kommentek, hanem saját esszé formájában is.

-Jajj, Marikám, ne hülyéskedjetek már, minek hoztok ilyen drága ajándékot..? Megbeszéltük, hogy idén már csak a gyerekek kapnak. Nálunk meg szalad minden, akkora kupi van, ezer bocs meg egy anyamedve!

Folytatás itt.

Zdravo, ahoj, servus és kalimera!

Elég dühítő és sértő bejegyzés lesz sokaknak, előre szólok. Pedig elmondhatom: kevés magyar állampolgárban található meg a boldog Osztrák-Magyar Monarchia annyi vérvonala, mint Tiborban – aki ráadásul a magyaron kívül két regionális nyelvet is többé-kevésbé ismer.

Klasszikus modorosság sem lesz sok, bár kétségkívül népszerű és modoros dolog taglalni tarka származásunkat, jó/rossz tulajdonságainkat vélt őseinkre visszavezetni.

-Ne viccelj már, mit magyarkodnak ezek? Olyan, hogy magyar, nincs is: folyik itt bennünk német, szláv, cigány meg zsidó vér, és?

Hatalmas felismerés, megérdemelne valami komolyabb díjat az emberke :-)

Régebben mindig szórakoztatónak találtuk szombat délelőttönként leülni a tévé elé, és megnézni az összes nemzetiségi műsort, amelyek általában A mi képernyőnk roppant fantáziadús nevet érdemelték ki az adott kisebbségi nyelven.

A németeket ismerjük a legtöbben:

Hogy a II. világháború előtti, rengeteg környéken többségi német közösség hogy juthatott idáig, az mindenki előtt ismert. Aki nem félt maradni, az se merte többé használni a nevét-nyelvét, magyarosított és kész. Modorosan: ma már egy pohár vizet se tudna kérni németül, és sajnos ez igaz.

-Hát kisfiam, az én öreganyám, aki még hajósi Schicklgruber lány volt, csak törve beszélt magyarul, krucifikszolt is rendesen naphosszat. Hanem hát én már csak annyira emlékszek, hogy hundsfotze (kutyapicsája), de azt se tudom már, mit jelent.

Svábnak lenni aztán újra divattá vált, de ez a szájkaratén kívül másban nem nagyon nyilvánult meg.

-Én még egy igazi óbudai braunhaxler gyerek vagyok: szeretem a jó bort, a szép asszonyokat, no meg rendszerető és szorgalmas vagyok, mint a svábok úgy általában. Emlékszem még, ahogy nagyapám mindig vitte a Gigleréknek a szódát csütörtökönként a lovaskocsin.

Persze a fukarságot már nem említi, már ha sztereotípiákról beszélünk. Ahogy a magyar lakosság kb. 2/3-a, úgy Tibor is rendelkezik közvetlen germanoid felmenőkkel, de persze már csak az iskolában és a célterületen sikerült csak úgy megtanulnia a nyelvet, hogy az aztán az átlagmagyar fölé emelje őt.

Az aktuális elszomorító képhez jön hozzá az állam által támogatott kisebbségi önkormányzatok és műsorok (Unser Bildschirm) színvonala. Szánalmas: németül csak egy jugoszláv kamionsofőr színvonalán makogó svábok, a műsorvezetőknél szintúgy fellelhető magyarizmusok, a versmondáson, táncegyütteseken, öregeken kívül semmi perspektíva, semmi bíztató. Így akarják meghozni a fiatalok kedvét ahhoz, hogy németül tanuljanak, németnek érezzék magukat? Ennél még a Viva is jobb reklám. Nem csodálom, ha ezek után a maradék önként asszimilálódik. Pedig nekik aztán tényleg lenne mit mutogatni: németül beszélnek egy pár országban a környéken, az életszínvonal még mindig elfogadhatóbb odaát, és lenne végre valami pozitív, vonzó példa is előttük.

A szlovákoknál (Naša obrazovka, Domovina) talán el lehetne kezdeni a bezzegországra építeni az új nemzetiségtudatot, de mivel a tót atyafiak inkább magyar kötődésűek, érthető módon nem tudják összeegyeztetni a saját kettős nemzettudatukat egy náluk fiatalabb, agresszív kis országgal. Ja, szlovákul ők se nagyon tudnak.

-Micsoda, szlovákul? Hát tanultunk még az iskolába', de mit tudom én. Jöttek ide Szántóra a pozsonyi tévétől egy olyan tíz éve interjút csinálni, hát mi úgy elkergettük őket a picsába, hogy öröm volt nézni. Hagyjanak minket békén.

A szerbek (Srpski ekran) annyira képesek csak általában, hogy összegabalyodva elgajdolják a bolje biti pijan nego start, meg a szerb táncházak emelkedett hangulatával büszkélkednek, de ennyi. Szerbül ők általában annyit se tudnak, mint én. Büszkék arra, hogy ott délen (Szerbia ugyanis nem Balkán) gyorsan előkerül a bicska, meg hát a közelmúltban is olyan hős módon harcoltak minden fronton.

-Apám, mi Misovityből magyarosítottunk még Miskeire, jobb, ha tőlem tudod. Akkor jöttem rá, milyen szerbnek lenni, amikor 91-ben a horvátok kikiáltották a függetlenségüket. Akkor rögtön be akartam állni önkéntesnek 17 évesen. De inkább elkezdtem járni táncházba. Senki nem tud úgy táncolni, mint mi: bár nem beszélünk szerbül, de bennünk van csak az a tűz, ami a szerbekben mindig is megvolt. Járnak oda magyarok is, de csak néznek és irigykednek.

A magyarországi román kisebbségnek viszont minden elismerésem: felvállalják származásukat, pedig bennük errefelé még azt se nagyon tisztelik, hogy tudnak mulatni. Románnak lenni eddig még sose volt divat itthon. Mi több, egymás között még a legendás magyar széthúzásnál is szebbet tudtak produkálni: a nemzetiségi képviselők rövid vita és szavazás után magyarul tették le az esküjüket. Ilyenkor mindig megnyugszom, hogy azért van még nálunk hülyébb nemzet.

Maradtak még ruszinok, örmények, szlovének, lengyelek, görögök – felvetődik bennem a kérdés, hogy ezeket a műsorokat hányan nézhetik rendszeresen. Szerintem Jóska Szlengblogja, de talán még a modoros is nagyobb érdeklődésre tarthat számot – igaz, mi élvezetből csináljuk.

Akinek nem volt tiszta: a nemzetiségi nyelvet-kultúrát helyi szinten erősíteni szinte lehetetlen feladat a mai Magyarországon. Ezért kell az anyaországokkal szorosabbra fűzni a kapcsolatot, anyanyelvi tanárokat idecsábítani, az idétlen nemzetiségi műsorokat pedig ebben a formában beszüntetni.

Tibor a németet több évig második anyanyelveként használta, de visszagondolva, ha az Unser Bildschirm jelentette volna számára az egyedüli forrást, sose tanult volna meg...

-Na mit is mondunk mi erre? Gyenge kezdés után erős visszaesés! Á, a Bonanza meg Ákos szólóprodukciója között zongorázni lehet a különbséget!

Ma ismét a jegyzeteimből fogok válogatni bármilyen központi koncepció nélkül. Egy a közös: Tibor (és persze Józsi is) nagyrészt fölényes mosollyal nyugtázza a hasonló beszólásokat.

• :-) ;-) 8-) :-D :o): ha még mindig van olyan, aki azt hiszi, hogy komolyan használunk orros szmájlit, azoknak üzenjük: hát nem. Viccből, iróniából, a modorosblog személyiségéhez illően tesszük. Volt erről az indexen egy kapcsolódó cikk és felmérés is: orratlanul menőbb.
• Testvérek között is: tudálékoskodó, tanárokra fokozottan jellemző szófordulat.

-Mert a tények makacs dolgok: a 17 ezres GDP az testvérek között is 3000-rel kevesebb, mint a 20 ezres.

• A tényleg makacs dolgok: nem véletlenül vettem egybe a fenti példával. Bizony, nagyon makacsok. Nyomós érv, hogy megnyerjük az aktuális vitát, bárkit sarokba szoríthatunk vele.
• Szegénységi bizonyítvány: egy régi kedves olvasóm szerint ezt állítottam ki magamról egy dühítő cikkem megírásával.
• Pest megér egy estet: a Pest megnevezést az egész fővárosra alkalmazni önmagában is szegénységi bizonyítvány, ezt a nótacímet pedig minden további turisztikai v. kulturális tartalmú cikkhez felhasználni nem sok fantáziáról árulkodik.
• A köbön: főleg a Delfin könyvekként megjelent ifjúsági regényekben olvashattuk régen, a diáknyelvet így próbálták meg részben visszaadni. Valószínűleg tényleg használták is:

-Na Kanóc, milyen volt a föcióra?

-Unalom a köbön, akárcsak a biosz. Misi bá összevonta a két órát, feleltünk meg röpdolit írtunk egész végig.

• Jelesül: ebben az esetben, például.
• Példának okáért: például.
• Utólagos engedelmeddel:

-Utólagos engedelmetekkel átvedlettem a hálóban.

• Ádám: ebből a férfinévből minden élethelyzetben tréfát űzni - szintén tanári modorosság:

-Na, Ádám bátyám, pávát látván? Ádám, hol vagy, merre csavarogsz? Te rossz!

• Nem titkolt szándéka:

-Az Ichmachsamliebstenvonhinten pilisvörösvári tánccsoport 1991-ben jött létre azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a környékbeli, sváb kötődésű gyerekeket idecsalogassa, és megismertesse őket gyökereikkel.

• Na bumm: és akkor mi van?

-Ne tudd meg, tegnap a Zoli megint elment a Pityuékkal a Zokogó majomba egy áldomást inni. Hajnali négykor ért haza, és már megint nem nőtt fel a helyzethez. Én meg már a falat kaparom le, annyira vágyom már egy kis törődésre...

-Na bumm, nagy kaland. Noncsikám, majd összehozok neked egy randit azzal a burkoló Lacival, én nem tudok betelni vele, annyira figyelmes, ráadásul a hálószobát is olyan szépen megcsinálta!

• Tessék megkapaszkodni (!!!): előre felkészít minket annak a súlyára, ami most következni fog. Ha mégsem értettük volna teljesen, még felkiáltójelekkel is nyomatékosítja.

-És most tessenek megkapaszkodni: én annak idején az egyetem alatt nemcsak magántanítványokat vállaltam, hanem 3 (!!!) mellékállásban is dolgoztam, hogy fizetni tudjam az albérletet, és hogy anyáméknak is tudjak belőle hazaadni.

• Kövezzetek meg, de: úgy véli, most valami a társadalmi normákkal gyökeresen szembefordulót, egyedit fog mondani.
• Ez a három eset van: kettő eset.

-Figyelj, ne parázz, nem fogsz éhenhalni. Munka után vagy lemegyünk rögtön a Mátramelléki borozóba és ott tolunk egy zsírosmárót, vagy a Fanniban izzítunk egy békönös hambit. Ez a három eset van.

• A többi történelem: szintén nagyon magasztos és sokat sejtető kijelentés, az angol the rest is history kifejezés tükörfordítása. Angolul az az már a múlté értelemben használhatjuk még.

James Paul McCartneyt egy barátja invitálta a közelükben található templom kertjében tartandó zenés rendezvényre. Ott hajolt oda hozzá egy sörtől bűzlő hobó, aki nem volt más, mint egy bizonyos John Winston Lennon.

A többi már történelem...

Mert a böcsületes kétkezi munkás megitta a maga kis stampedlijét mindig is, ezt jegyezzétek meg!

Mondotta volt modoros magyartanárunk még anno decibel.

Magyarország nagyon sajátságos helyzetben van: a regionális tájnyelvek politikai határainkon belül mára közel teljesen kihaltak, szinte csak az idősebb korosztály és a tanulatlanabb rétegek vállalják fel dialektusukat. Még a gyakorlottabb fül is csak 1-1 jellemző kifejezésből, elszólásból (jösztök, lehet lesz, közért, elkéretőzni) gyanakodhat beszélgetőpartnere születési helyére.

Lehet ezt magyarázni a média erejével, az erőszakos elmagyarosítással (szakdolgozatok hálás témája bölcsészkarokon), a nyelvújítással, az ország főváros-központúságával, de Tibornak egyik magyarázat sem kielégítő, mert bármelyikre tudna ellenpéldát hozni akár a szomszédból is. A szerbhorvát már örökké szabályozhatatlanul szétdarabolt és egyben elválaszthatatlan marad az ijéző nyelvjárásaival, a szlovák a maga 4,5 millió anyanyelvi beszélőjével három, élesen elhatárolt régióra oszlik, az osztráknémetről meg jobb nem is beszélni. Egy tiroli otthonosabban érezheti magát St. Gallenben, mint Bécsben. Ennyire egységes, mint a magyar, talán csak a francia lett Európában, bár ott még maradt 1-2 vadhajtás.

Szóval itt maradtunk mi, akik minden gond nélkül megértik a szegedieket, debrecenieket, csallóközieket, de kis odafigyeléssel még a csángókat is. Szegény magyar ahogy a nyelvrokonait keresi a mai napig hasztalanul, úgy próbálja erőltetni a változatosságot a nyelvében.

Budapestiektől és másoktól is hallok hasonlókat vagy viccesen, vagy komolyan:

Szögedies: böcsületes, bötű, köll: mondják a modoros tanárok.

-Viktorkám, azt a sö bötűt biggyeszd még oda, és meglesz a kettes!

Erdélyies:

• régmúlt:

-Mint mondottam volt, vettem az alimentárában szukkot s a mészárnál miccset. (vettem az ABC-ben gyümölcslevet és a hentesnél micsnek való darálthúst)

• (é)s: a s túlzó használata azonnal feltűnik az edzetlen hallgatónak. Mivel az és románul şi, ezért így mindkét nyelvre nézve egy békítő megoldással állunk szemben :-)

-S a Metallicát szereted-e még?

• kell legyek, kell adjak  és a többi: az erdélyi köznyelvből jutott el hozzánk is az eredeti kell lennem, kell adnom mellé. A fentiekkel szemben teljesen hétköznapi és komoly társalgásokban is használatos.

-No kisfiam, tehát a háromszög súlyvonalai hol metszik egymást?

-Hát... a súlypontban?

-Kérdezed vagy mondod?

-Mondom...

-Bine. És mire jó ez a súlypont?

-Hát, a súlyvonalakat kettő az egy arányban ossza...

-Da, kicsi Dumitrukám. Nos, ezt kell most neked bebizonyítsd.

Vegyes:

• Névelők elhagyása: ahogy az ennek szentelt posztban írtam, Magyarország nagyobb részén igenis tehetünk névelőt a személynevek elé.
• Mégy: a mész régiesebb formája, tudomásunk szerint nem köthető kifejezett régióhoz.
• Küldjed, adjad: amikor ilyet olvasok, akkor arra gondolok hirtelen, hogy az író nem volt biztos pl. a küldd helyes alakjában... telefonfelvételkor gyakori a mondjad, de más formában a felszólító mód rövidebb verziója az elterjedtebb.
• -ván -vén: a -va -ve irodalmias, mai használatban kifejezett modoros változata.

Hogyan töltöttem a nyári vakációt

 

Ahogy felírtuk a V betűt a táblára, kitört a boldogság: vidám gyermekzsivaj töltötte be a közeli játszóterek csöndjét.

Ili néniékkel júniusban rögtön vándortáborba indultunk, ahol számtalan izgalmas kaland várt ránk. Ellátogattunk Máriabesnyőre és Aszódra is, ahol megtekintettük Petőfi Sándor egykori iskoláját. Feledhetetlen élmény volt!

Hazatérvén Tatabányára, boldogan vettük ismét birtokba a Ságvári Endre utca sporttelepét. Itt mérkőztek meg baráti hangulatban a Bárdos és az Árpád Gimnázium legjobbjai. Még Géza bácsi is beállt védeni.

Szeptemberben kissé szomorúan pakoltuk be az iskolatáskát, de várakozással telve nézünk a 7. osztály megkezdése elé!

Ha bárkinek a már megszokott szövegértelmezési gondjai merülnének fel: nem a tájszólások ellen vagyok, hanem a született városi erőltetett beszédjirül próbálok szólni.

-Kezicsókolom, tessék mondani, hogyé a krumpli?

-Nahát, azt hittem, Pesten nem majomkodnak ilyenekkel...

-Trixy, most ezt nézd meg, a fenséges Kék Orosz Királynőt... elolvadok, ha ránézek. Ez a méltóságteljesség és a gőg egyszerre, Ő a mindenem!

-Az én kis Lejlám is olyan megnyugtatóan dorombol hideg téli estéken, ahogy rámtelepszik a bársonyos tappancsaival, miközben én a cserépkályhán melegítem a fázós virgácsaimat! Ő volt a legszerencsétlenebb az alomból, a tenyésztő se ajánlotta, de elhoztuk, és rögtön 50 ezer ft-ot költöttünk rá.

Kedves noirp és feltételes reflex, csodálatos kommentárjaitok, tanárian összeállított leveletek nélkül valószínűleg soha nem szedtem volna össze ilyen szépen a cicás posztot. Úgyhogy szívből köszönjük! :-) Ismét egy megnyugtató példája annak, hogy a modorosblogot olvassák normális emberek, akik képesek saját magukra is humorral tekinteni. Ezért ez a bejegyzés egyben olvasói rovat is. Ha bármilyen szófordulat furcsán hat, az azért van, mert nem én írtam :-)

Tibornak is volt már macskája, egyszerre több is. Azóta se sírja őket vissza: pimasz, rohadt dög volt az összes. Persze tudjuk, hogy a macska az büszke állat, és hát már az ókori Egyiptomban sem véletlenül tisztelték szentként, és hogy nem lehet folyton babusgatni, dögönyözni, büntetni, mint egy kutyát - de azt a pusztítást, amit ezek a kis hálátlan mocskok véghezvittek a lakásban, azóta is páratlan. Jóska és jómagam azóta is félelemmel tekintünk minden macsakatartó nőre, elég furcsa teremtmények kedvenceikkel együtt. Bevallottan is család- és gyerekpótló funkciót töltenek be náluk a kis szörmókok. A macskatartó férfiak még gyanúsabbak - elég csak Szakács Bélára vagy Sickratman Buzi-e vagy c. számára gondolnunk.

-Ó, nálunk nincs rosszalkodás. Sába drágaságom megpróbálta kis karmait a bőrgarnitúrán élesíteni, banánpálma-levelet rágicsálni vagy asztalra ugrálni, de kapott a vízipisztolyból! Nézett is utána nagyon csúnyán.

A cicatartó hölgy tehát:

• bevásárol rózsaszínre festett tollboával fedett szívalakú képkeretbe rejtett cica-fotót, a drága és -normális macskák által- még sosem használt játékokat, ill. az obligát whiskas-menüt, cicamintás alátétre, lehetőleg rohadt drága (cicamintás) készletben szervírozva.
• Noha évente n+1 macska végzi vödörben/árokban, neki egy szimpla utcai cirnyos nem jó, fajtatiszta kell. Az örökbefogadást csak propagálja. Egyébként se az állat saját egyénisége az érdekes, hanem a külseje.
• Ha már fajtatiszta, legyen mentül degeneráltabb, így nem valami normális tájfajta (pl. szibériai vagy brit), neeem: csupasz macska, szárkapocscsont nélküli törpe macska, lapospofájú perzsa (az orra helyett a szeme lóg a tányérba, de ooolyan édi a nyomott pofijaa), lógófülű macska, farkatlan macska, polidaktíliás macska, sorolhatnám.
• Bölcs táplálási tanácsai: ne adj az állatnak tejet, csontot, halat, tojást! Ne adj kenyeret, zöldséget! Helyette ásványianyag-tablettát, rágótablettákat, korának és súlyának megfelelő prémium-tápot, húgykőképződést akadályozó adalékokat.
• Képes kivenni egy max 15-18 napos kölyköt az anyja alól, hogy kávéscsészébe ültesse, lefotózza, majd evvel illusztrálja, hogy vannak, akik mindenbe belemásznak.

Na de jöjjön már noirp részletes dolgozata:

Episode 3) A modoros macskatenyésztő és macskafolyóirat-szerkesztő

Főfoglalkozásban, csak és kizárólag macskás. Igazából nem tudni, miből él. Valószínűleg el(ki?-)tartják, mert azért valljuk be, egy macskafolyóiratból nem lehet megélni... Még akkor sem, ha feltűnésmentesen lehet benne évről évre ugyanazt a tartalmat elcsomagolni, úgy, hogy csak a kísérő ari fotók változnak. Az állat érdekeit és igényeit is figyelembevevő tenyésztőmunkából meg pláne nem.

Lássuk modorosságának fő vetületét, a Lapot.

Ez, húsz éve már, szerkesztőségi bevezetővel indul, ahol nyomatékosan felhívja az olvasó figyelmét, hogy a macskával tessék különlegesen odaadóan bánni, MERT már Egyiptomban is szent állat volt. Értsük meg tehát: ne azért bánjunk jól a cicával, mert csak úgy szeretjük (piha!), és/vagy mert szükség van rá a ház körül (utóbbi itt szóba se jön egyébként).

Utána híresemberes interjú jön. A híresember lehet mondjuk a Három Szilikonmell Girl Band (3SzMGB) frontembere, vagy, jóelőre beharangozva, Cs...i Vilmos etológus.

Előbbi esetben a 3SzMGB-énekesnőről 2 A4-es oldalra három fotó szerkesztetik be, hasznos helykitöltőként. Ebből 1 dedikálva van a lap kedves olvasóinak. A fennmaradó 3/4 A4-es oldalon az énekes elkötelezett macskásként mutatkozik be, aki természetesen tudja, hogy már Egyiptomban is... ja és el van ragadtatva a macska titokzatos és öntörvényű lényétől [Nem interjús napokon ezt úgy fejezi ki, hogy a franc érti, mit virnyog itt megint ez a@&#>}Đđ@#! állat]. Így havonta örökbe is fogad egyet, természetesen felnőttet, mert ő felelős állatbarát. A fotókon azért minimo calculo egy csincsillaperzsával a kézben látjuk viszont.

Utóbbi esetben az interjú gondosabban tervezett. Először is, feltétlen meg kell kérdezni az etológusprofesszort, hogy ugye a kutya szolgalelkűbb, mint a macska. Amennyiben erre a prof (mint amolyan kekeckedő természettudós) visszakérdez, hogy mit értsen szolgalelkű alatt, akkor csinos közhelyhalmaz következik arról, hogy a kutya megalázkodik gazdája előtt, a macska azonban soha, sehol, mert megőrizte a vadon jegyeit (bármit is jelentsen ez).

Ha a prof netán elkezd elmélkedni azon, hogy a macska is lehet tanulékony és szociábilis, harsányan beleörömködünk a szavába. Amikor viszont (mert megint az a kukacos ttk-s mentalitás!) oda lyukad ki, hogy a macskából akár 5-6 nemzedék után már igazi, intelligens háziállat lenne, ha nem csak külső jegyekre szelektálna a tenyésztője--akkor ez ugyan benne marad a riportban, de finoman eleresztjük a fülünk mellett. Legvégül figyelmébe ajánljuk, hogy nemrég elhalt kutyája helyére feltétlen szerezzen egy édi kiccicát, meglátja majd, hogy a pár nélkül maradt másik kutya hipp-hopp felépül a depiből, biztosis.

Az interjút fajtaleírás követi, érdekes helyesírással. Valahogy így:

Új fajta: A bocica

Hazai új keresztezés. Legfőbb jellegzetessége, hogy tarka, és se füle, se farka. Csak 2 éve tenyésztik, és kizárólag a Gellérthegyi Zugolyvölgyessy Kennelben. Képünkön az első bocica tenyészállat, Zugolyvölgyessy Orchidea Nyunyukaxixi látható. A képen mindazon jellegzetess-égek láthatók, melyeket már fentebb felsoroltunk, de azért megismétl-ünk: Nyunyu cica tarka, és se füle, se farka.

A fajtából már háromféle színezet is van: kétszíntarka (bicolor), háromszíntarka (tricolor), diszulfátoáfonya-platina színjegyes (technicolor). A bocica kitűnő társa a macskafülzsír-allergiában vagy chronicus snoberiában szenvedőknek, ill. azoknak, akik úgy érzik, hogy nekik egy közönségesen macskaforma, menhelyi cirmoscicuka nem elég, s valami különlegesre vágynak!(...)A bocica egyetlen hátránnya, hogy hajlamos ott lakni, ahol tejet kapni. Ezt ellensúlyozhatjuk azzal, ha Laktose-és vízmentes Purina & Pyridina macskatejet adunk neki. Ha nincs más, a Wízgáz macska tej is megteszi. de semmi esetre se adhatjuk mindenféle drogériák sajátmárkás termékeit... Végképp ne adjunk azonban neki tehéntejet.(...)

Ezzel is ki lehet tölteni 2 oldalt, pláne, ha reklámok is vannak kéznél, s miért ne lennének; így pl. megtudhatjuk, hogy a Purina & Pyridina lazacos macskafogkrémért a világ túlsó végére is el fog menni a kis bársonytalpú burlumduftorontyó.

És jön a Nosztalgiarovat is:

(...)és amikor 1982-ben Daciával mentünk a bambabergi Európa-bajnokságra Raffikával, a fókaszínű sziámival. Két napig tartott az út, mert térdig ért a hó és kétóránként meg kellett állni, hogy Raffikát megpisiltethessem. Aztán következtek a nehézségek. Ugye szűkös volt a valutakeret(emlékszünk?), a téliszalámi meg nem kelt el, hát Bambabergben már nem volt miből hamikát vennem neki.(...)a kiállítás reggelén a szállodában a kis huncut meglógott a szobából. A sofőr megpróbálta megfogni, erre kis aranyom csontig átharapta a kezét. Hogy védekezik, hát nem édes?, kiáltottam fel. A Zoli kezét gyorsan bekötöztük, nehogy összecsöpögtesse Raffika bundácskáját és rohantunk a kiállításra.(...) Zoli csak egy vérmérgezést kapott, Raffika viszont harmadik helyezést(...).

Másfél oldal ebben a zsánerben...kb. úgy veszi ki magát, mintha én a Természet Világa 2039-es évfolyamában (de egész évben) taglalnám a 2007-es diákköri összejövetelen szerzett élményeimet, különös tekintettel arra, hogy milyen sms-t küldtem haza a dolgozatom bemutatásának napján zöld hajnalban, a folyosó végén lévő enyhhelyről. S kb. akkora érdeklődésre is tart számot.

Ezután következik a...nem reklám-, hanem ismeretterjesztő rovat, mondjuk, sorozat a macska ápolásáról, napirendjéről. Ezt már a Főszerkesztő átengedi egy másik kollégának.

Ilyenforma dolog lesz ni:

Hajnali 03:00 Macska leválasztása a beépített szekrény ajtajáról. Kerüljük a vulgáris szavakat.

Reggel 07:00 Etetés, itt a fincsi reggeli ideje! Ne feledkezzünk meg a Wízgáz tápkiegészítő rágcsitablettáról sem, mert ez adja a kis huncutnak a megfelelő mennyiségű cobaltot és Chromiumot, valamint phenyilalaninane-t és tetrasulfonátoporphyrine-t. [Anyagnevet sohasem írunk le helyesen, mert mi humánkultúrális beállítódásúak vagyunk—Főszerk. megj.]

Reggel 08:00 Fogmosás! Nyomjuk ki a cic kedvenc fogkrémjéből a fogkefére. Toljuk óvatosan a szájába. Jegyezzük fel az irányított távolköpés új nemzeti rekordját a meneccserkalkulátorba, utána pedig mossuk le a falat.(...)

Reggel 10:30. Magyarázzuk el a kis ploftyákgyumurmánynak, hogy ilyenkor már minden rendes macska alszik. (...)

Folyt.köv.

Itt lassan el is fogy a lap. Beférhet még egy, olvasó által beküldött igaz történet, vagy a nagymacska-rokonság valamelyik tagját leíró cikk. Pl. a bengáli tigrisről. Illusztrációnak ügyesen beillesztenek egy cirkuszi fehértigris-fotót.

Legvégül következnek az apróhirdetések, ahol ismét elcsemegézgethetünk. Csupa édesaranyos kölyök-kép 4 oldalon, hadd higgye az olvasó, hogy játékállatot vesz a gyereknek. [Noirp megjegyzése: az egyetlen tenyésztő, akit képes voltam komolyan venni—nevét nem adhatom meg:reklámtilalom—nos ő felnőtt képet rakott a hirdetésére. Pikantéria: 2006 után felhagyott a hivatásszerű tenyésztéssel. Nem bírta tovább azok mellett, akik tényleg úgy árulták a macskát, mint a játékállatot. A Balaton mellett lakik, egy csapat „mosómedve” macskával (maine coon)]

Tehát:

Szfinx (csupasz) kiscicák előjegyezhetők! Érd.: Ahmed Balballáb, 875439 Gíza, p.o. box: 154875, tell-el-amarnah-phone: #4532-7788-9988

Ökörgázlói és Kem-hídi Tenyészetből brit bicolour kiscicák előjegyezhetők, oltási és Pitman vizsgabizonyítvánnyal. 0620-999876-45678. Purina@&Pyridina referencia kennel.

Orosz kék kiscicák! Érdeklődni a Rosszija Szálló 7154-es szobájában lehet (keresse Kernt, Heiliget vagy Tordait)

Egyetemuccai bizonytalan kiscicák előjegyezhetők! Garantált értelmiségi neveltetés! Érdeklődj Veszprémben, C épület alagsorában, a második lengőajtónál balra.

És ezzel vége is, node nemsoká jön a következő szám...
 

Virág elvtársként erre tényleg csak azt tudom mondani már sokadszorra: vannak, akik ezt jobban tudják.

Modor Tibor [Tibi, der Manierkőnig] (517) Üzenek

Köszönöm mindenkinek a névnapi megemlékezéseket! Imádnivalóak vagytok! ;-)

február 18., 11:34

Lejárt és elcsépelt témának tűnhet elsőre a wiwes, facebookos profilok kielemzése, de talán mi is tudunk újat mondani. Az évek óta mailben cirkuláló gyűjteményekből is fogunk meríteni, ezért előre is elnézést kérünk.

Az iWiW (wiw)-tagok:

• Az önmagát lejárató: ők általában 30-40 fölöttiek, akik csak mostanában kezdtek megismerkedni az internettel mint olyannal, a meghívót is valamelyik gyereküktől kapták. Ha csak a munkahelyükön van internet-hozzáférés, akkor egy fiatalabb munkatársnak köszönetik a tagságot. Bejelölik a 7-es buszt, Budapest várost, Bródy Jánost (rajongóként). Válogatás nélkül szórják tele az üzenőfalat naponta többször is mások apróhirdetéseivel, nevetséges hoaxokkal, lánclevelekkel, illetve privátba illő beszélgetésekkel. Mindez idővel csak fokozódik, tényleg nem szól rájuk senki, még a gyerekeik sem?

Eladó!!!! Nagyon jó állapotban egy BOSCH beépíthető 4 gázrózsás rozsdamentes tűzhely a hozzávaló sütővel /légkeverés-grill/

Új ára 150 ezer tőlünk 80 ezerért elviheted.

 

• A rejtőzködő, leselkedő: csak a szemükről töltenek fel képet, vagy még arról sem. Álnéven, monogrammal, vagy csak keresztnévvel regisztrálnak. Ennek megfelelően szigorúan csak ők jelölnek másokat. Jellemzően már sokszor törölték magukat hirtelen felindulásból és regeltek újra.
• A büszke: nem jelöl vissza olyanokat, akikkel mondjuk csak egy évfolyamba járt, még ha emlékszik is rájuk. Csakis közeli ismerősök megkeresését igazolja vissza, elutasításkor úgy érzi, hatalmat gyakorolt valaki fölött, győzött egy picit. Igazi kisstílű bunkó, minek lépett fel..?

-Bazmeg Lacikám, ez a wiw akkora egy szar, talán ha hetente felnézek. Hát a kórusból bejelöltek egy csomóan nemrég. Úgy kinyomtam őket, mint a szar, hagyjál már. Miért nem kerestek az elmúlt 5 évben, mi? Ezek nekem ismerőseim? Hát nem.

Mielőtt bejelölnél, pls küldj egy rövid bemutatkozást, h honnan ismerhetjük egymást. Bocs mindenkitől, de csak mert egy koleszba jártunk 10 éve az nem jelenti azt h ismerősök is vagyunk!

• A hajdan csúnya lány: az iskolában valószínűleg hajráfja volt, dagi volt, szemüveges és büdös, minden bizonnyal az osztálykiránduláson is ő hányta össze az Ikaruszt. Mostanra azonban már igazi komoly nő lett belőle, gyűrűs menyasszony, az ám! És nem bír az udvarlókkal.

Szeretnem mindenki figyelmet felhivni h ez egy kozossegi site nem tarskereso oldal! Volegenyem van es nem tervezem lecserelni ezt mindenki tartsa tiszteletbe!

 

• Akinek bejött az Élet: természetesen nem jött be neki, csak azt szeretné, ha mások ezt hinnék. Távoli, egzotikus országokban készült pálmafás képeivel aggatja tele jelentéktelen kis profilját, ahol vízesések előtt pózol Élete Párjával, szalmakalapban. Sajnos a legtöbb ilyen fotó vagy a menyasszonytáncban összekalapozott nászúton készült, vagy csak meg sikerült csípniük egy last minute-utat a Kanári-szigetekre. Külön fotón szerepelhet esetleg a frankhitelre vett sérülésmentes Astra. Aki meg tényleg jómódú és méregdrága utazásokra költ, az meg vagy kitartott, vagy ezt nem dörgöli csinovnyikká lett exosztálytársai orra alá.

• A disszidens: most már vissza lehet jönni, de így sem akarnak. Kevesen vallják be, hogy honvágyuk van, inkább vidáman sörözős fényképekkel próbálják azt sugallni, hogy Angliában élni jó. USA-beliek szívesen mutogatják könnyűszerkezetes házukat is. Ez már volt, de nem elég belőle soha:

Londonban elek ausztral volegenyemmel. Lszi senki ne kerdezze h mikor megyek haza. Thx.

 

• A multis: erről is voltak már posztok, a legrosszabb fajta valamilyen Diplomások klubnak is tagja. A fotókon vagy a kommentekben a munkaadó terméke is vissza fog ránk köszönni valamilyen formában!

Ezt csinálom, amikor dolgozom: tartozik-követel / SAP-bűvölő expert

 

• Az eltévedt: beírja a Magamról rovatba, hogy hiszen úgyis ismertek, a Születési név rovatba a születési dátumot, amit pár sorral lejjebb pedig titkosított.
• A zaklató: társkeresőnek használja a rendszert, MLM-es hülyeségeit próbálja idegenekre rásózni, jobb esetben hitel- vagy ingatlantanácsadó. Ha éppen külföldre vágyik, az összes dublini és londoni magyart bejelöli, szállást és munkát keres.
• A médiasztár/zenészaspiráns: családias hangulatú fellépéseit kitartóan hirdeti (lehetőleg levélben is), de ami még rosszabb: állandó tehetségkutató honlapokra küldi ismerőseit szavazni. Mondjuk állítólag a Beatles is így kezdte :-)
• A szurkoló: mindenhol a szívéhez legközelebb álló egyesület színei/címere terpeszkedik. Élete csúcspontjaként még a Nou Campban is járt, sőt, fénykép is készült róla. Gratulálunk neki, ő már megtalálta számításait.
• A családcentrikus: a saját profilképe helyére is a gyermek(ek) fotója kerül. Élete egyetlen értelme és szórakozása az már csak az utód lehet.
• A szerelmes: közös képek, még a profilképen is. Életem szerelme, életem párja, párommal, szerelmemmel, kedvesemmel, Ő, Ő és én, Mi, stb. Esetleges fotó a jegygyűrűkről, igazi extrém versenyzőknél pedig fotó az óriásplakátról, amin a tehetős pók írásban és valóban egyedi módon kérte meg a kishölgy kezét. Nekik sok boldogságot ezúton is :-)
• A bulizós fiatal: nagyon ne menjünk bele, valakik ezt jobban tudják. Kötelező legalább egy mellesleg.hu-s vagy partypeople.hu-s képet feltenni, ahol pattanásos-kráteres arcukat valamennyire kompenzálja a fotosopp. Lányoknál számtalan extra karakter a névben (vagy csak az), fiúknál ujjnyi vastag nyaklánc, még az amúgy europid megjelenésűeknél is. Utálják a stílustalan, igénytelen embereket, az őszinteséget viszont mindennél többre tartják.

Nem érdekel senki véleménye,nem akarok olyan lenni mint mindenki más,nem akarom azt szeretni mint mindenki más,nem akarok senkinek megfeleni,egyedül magamnak,nem érdekel ki mit gondol rólam!

 

• A testépítő: mindenki naturál. Ezernyi kép testük kidolgozott izmocskáiról: hát, bicepsz, tricepsz, vádli, alkar.

A MyVIP-tagok:

Itt is megtalálható szinte mindegyik a felső kategóriákból azzal a különbséggel, hogy a MyVIP kor- és társadalmi összetételét tekintve nem annyira reprezentatív, mint a wiw. Az átlagéletkor itt 10-18 év között mozog, a kuruc.info pedig nem véletlenül szokta az innen összekukázott profilokat közkinccsé tenni :-)

A Facebook-tagok:

Állítólag sokkal jobb, mint az iWiW, de szerintem főleg a nemzetköziség az, ami jobbá teszi a többi magyar szájttal szemben. A többi ismerős szeme előtt zajló privátbeszélgetés itt sem újdonság, de itt legalább angolul-németül is megtehetjük, még ha csevegőpartnerünk magyar is.

További, sokak által gyűlölt funkció a Mit csinálsz most? - itt pl. minden ismerősünkben tudatosíthatjuk, hogy:

Stephan is recovering from a serious hangover (Stephan egy súlyos másnaposságot hever ki).

 

Stephannak további kellemes vasárnapot kívánunk, hétfőre minden rendbejön.

Ami Tibort inkább felbosszantja, az a számtalan, szükségtelen kis alkalmazás, amit naponta kap kéretlenül. Pókerezés, mi voltál előző életedben, milyen az ideális szexpartnered, a névmisztika alapján milyen személyiség vagy, stb. Nem kell, csinálják egymás között, de ne velem.

Minden más (orkut, MySpace, baratikor, LinkedIn): egyik se lett túl népszerű itthon, de nem is nagyon bánjuk. Nyomassák csak a brazilok, indiaiak, amerikaiak, baltiak, karrierépítők. Hátha egyszer mi is közéjük fogunk tartozni.

Tibor Modor nagyon boldog... végre posztolt jó sokat.... 21 perce - Hozzászólok - Tetszik

Azt mondta az öreg Kiss, ne csak igyunk, együnk is! ;-)

Nyájas Olvasóink, a mai poszt ismét a ti közreműködésetek mintapéldája. Volt már szó közvetve és közvetlenül is a bódító nedűkről, ti pedig úgy kommenteltétek a jobbnál jobb mondókákat, bölcseleteket, mintha nem lett volna másnap. Értitek, másnap! :-)

Nem fogok sokat okoskodni ebben a bejegyzésben, de talán az italunk (és azon belül főképp a sörünk) iránti erőltetetten jópofa ragaszkodás tűnhet számunkra a leginkább megmosolyogtatónak. Egy régi, még középiskolában hallott előadássorozat jutott eszembe, amit a szerről lejött fiatalok tartottak nekünk. Szerintük a drogfüggőség első biztos jele az, amikor az ember fia/lánya elkezdi az anyagot becézni. Így tekintsünk hát a sörikéző, borocskázó, itókázó ismerőseinkre (és saját magunkra)!

Ide tenném még be félve egy naiv költő bájos versrészletét, érdemes körülnézni az eddigi művei között is.

Drága jó söröcském, Isteni italom.
Nem tilthat el tőled semmilyen tilalom.

Érdemes továbbá átnézni a Rájöttemre is pár ennivaló meglátásért:

A komolyabb beszélgetések után feloldódva, filmekbe illő remek poénok születnek, sőt ha sikerül lány ismerősöket is meghívni, akár remek kis házibulit is kerekíthetünk az estéből.

No de következzen a felsorolás minden további kommentár nélkül:

• Bátorkodom megjegyezni, hogy szeressünk mindent, ami a-val kezdődik. A sört, A bort, A pálinkát.
• De azért inni csak mértékkel és tartózkodással! mérték a vödör, tartózkodás az asztal alatt!
• Hogyan is mondta Lenin? Be a szervezetbe!
• Utálom az alkoholt: pusztítom, ahol érem.
• A jelszó: halál a májra!
• Arról jöttünk. Erre iszunk.
• Csak egy gyűszűnyit, egy ujjnyit ám! De az ujjamat fölfelé tartom, he!
• Az alkohol öl, butít, és gyomorba döntöm.
• Sörre bor mindenkor - borra sör: forevör!
• Mondok egy pohárköszöntőt, figyelem! ... SZERVUSZ POHÁR! :-)
• Igyunk, hogy legyen húgyunk!
• A legjobb öröm a söröm!
• Legjobb sör a Borsodi: attól megy a harckocsi.
• Legjobb sör a Szalon: attól áll a faszom.
• Legjobb sör az Amstel: attól áll a fasz fel!
• Mit mondott Kun Béla? Be a szervezetbe!
• Mije van a fának? Levele!
• Le fenékig húzóra! Amennyi marad, annyi a harag! (németül: ex, oder nie wieder Sex!)
• Mindegy mi, csak ártson. Nem baj, ha sose látott szőlőt.
• Inkább a szemem folyjon ki!
• Hiszen az élet olyan, mint egy motor: be kell rúgni. Különben nem megy!
• Félig berúgni kidobott pénz!
• ...mintha alámgyújtottak volna!
• Mint az anyád teje?
• Mert csúnya nő nincs, csak kevés pia!
• Minek iszik, aki nem bírja?

szándor, ern0, invalidus, Ököl, retroflexus, A Hannibal Lektűr-attitűd, szióka, phranxinatra, Panasz Muki - hálás szívvel gondolunk rátok az értékes ötletmorzsákért, köszönjük!

Nyelvész Józsi avatott kollegám pedig remélhetőleg majd újabb szócikkekkel is megörvendeztet minket a gömbkólán túl. Anyagot kapott bőven, továbbra se kíméljetek minket!

No, de már túl sok vér van az alkoholomban. István-István! :-)

Köszönjük szépen, köszöntöm mindanyjukat a ma esti zavarkeltés alkalmából, van-e kérdés? :-)

Itt megint a Józsi küldi neki izomból, mint a Rudika a Freestylert Horizontban szombaton.

A modorosság-elméletem kialakulását erőteljesen meghatározta iskolatársaim és kollégáim Fábry Sándor és humora iránti rajongása. Egyszer a szüleim kuckójában bekapcsolódtam egy kis tévézésre, a fotelban összegömbölyödve, finom zöld teával a kézben, ahogy kell. Nem nagyon értettem, miért kellene nevetni a figurán vagy a poénjain. Azóta, mivel se Tibinek, se Józsinak nincsen otthon már sok-sok éve televíziókészüléke, arra támaszkodom, amire emlékszem meg persze a YouTube.

Fábry amúgy kolega: hallgatott germanisztikát, ami valószínűleg elindította a manírozott beszéd / viselkedés irányába. A nagyközönség elsősorban az Esti Showder Fábry Sándorral című műsorból ismeri. A modorpecsétet és az előkelő negyedik helyet toplistánkon is ezért kapja. Itt vannak a laboreredmények:

• A Mellény, a modoros öltözködés alapköve.
• Viccmesélés. A Józsi alapból sem viccrajongó, de a többéves tréfáktól feláll a hátán a szőr. Amúgy a Társaságnak vicceket mesélő modorvezér gondolom mindenkinek megvan.
• Mesterkélten szaggatott hanghordozás, amit valószínűleg a poén miatt sajátított el Fábry, és azóta is sikeresen csapatja, ebből él.
• Úri allűrök, amiket spontán (sic!) alpárisággal próbál jófejséggé alakítani. A "kérlek szépen" kifejezés bármilyen körülmények közötti, szívből jövően őszinte használatát simán követheti egy modoros felcsattanás, például "megy ez, mint az ágybaszarás".
• Csípős humor, írják róla sokan. Aki ezzel rendelkezik, az már alapból modoros. Céltáblái között egyébként ott figyel a hazai politikusok és hírességek többsége, ami sok embert érdekel, de a Tibit meg Józsit nem nagyon köti le az ilyesmi.
• Hasonmásversenyt kitalál, megszervez, támogat, lebonyolít, "szabotálni elmulaszt" (most nyúlom a Hammer Ferit - kommentezd be, hogy az egész blog egy cikken alapul). Műsorában megfordult Chuck Norris, Catherine Zeta-Jones, Lady Diana és Marilyn Manson alteregója. Az utóbbi csávót magas szinten csicskáztatta, a modoros közönség nagy örömére.
• "Köszönjük, hogy jelenlétükkel emelték az est fényét, kezeket a paplan fölé, éljenek a csajok! Továbbra se igyanak mosatlan gyümölcslevet, és ne feledjék, hogy Beethoven a zene Mozartja." Aki ilyet egy ország előtt rendszeresen elmondani képes, és nem jön rá sokadszorra sem, hogy ez erőltetett, az a modorosság apostola. Nem véletlenül figyel pont ő a fejlécünkben. ;-)

   

  Én nagyon meglepődtem, hogy Fábry Sándor, ez az idegesítő hanglejtésű, mellényes pók, ez az erőltetett poénokkal kufárkodó forma csak a negyedik lett. A hátralévő három versenyző személye viszont mindent megmagyaráz.

  Én kérek elnézést a felszín mai karcolgatásáért. A távozás mezejére lépek, csoki! :-)