Ó, mennyire várom már, hogy teljes valómban visszatérhessek Közétek!

De sajnos még több hét, mire szusszanásnyi időre bezárnak az Alma Mater ódon kapui, hogy végre csak a nyári modorosságnak és a munkának adózhassak!

A modormérő úgy tűnik, továbbra is szorgalmasan csipog mindenkinél: mai anyagunkat indeus szerkesztette - Az Öblöshöz hasonlóan itt is megjelennek a grafikusok, de újabb aspektusból.

Kössétek fel az alsóneműt, és hajrá!

Magyarországon a focihoz és a grafikához mindenki ért

Domi nevű kedves olvasó - szerintem zseniális - posztján fellelkesedve gondoltam, bemutatom egy kicsit a másik tábort, akik tulajdonképpen nem is állnak oly távol a fotózást aképpen mívelőitől.

Nos, kedves modoroskodók, ma alaposan belecsapunk a lecsóba.

Törzslátogatóink minden bizonnyal már ismerik Blassius barátunkat, aki szerény meglátásom szerint egyszerűen egy zseni. Nem elég, hogy gyémántkemény kommentjeivel simán háttérbe szorítja középszerű kis posztjainkat, művészféle lévén még brilliáns illusztrációkkal is kifejezésre tudja juttatni mondanivalóját.

Fogadjátok hát sok szeretettel a Ratkó gyerekes írásunk óta nálunk kultfigurává avanzsálódott öblös hangú nagydumás mackót, akit Blassius nekünk nemcsak megírt...

...mi több, rajzot is kaptok - emberünket, Gyuszit csodálhatjátok meg kedvenc fodrásznőjénél, Zsuzsánál. 

A kínaitanulásos poszt után újabb anyagot kaptok oldalazó gnóm bloggertársunktól. Legutóbbi cikkeikből főleg az egyétek meg a szaromat! nyerte el tetszésemet, ami amúgy többek között a pendrive-okra kivetett jogdíjakról szól.

Na de zúzzunk.

Bár ő metalnak írja, én azért kitartok a magyaros, ékezetes írásmód mellett. Nekem szabad, mert én külsős vagyok :-)

Modoros metalos, aki:

- Minden zenekarnak csak az első albumát szereti, mert akkor még olyan eredetiek voltak. Utána elpuhultak, eladták magukat, stb. Természetesen a Slayer a király, mert ők ugyanazt nyomják vagy harminc éve.

Nem, kérem szépen, nem Reckl Amál a modoros blogger, hanem az írása szól róla, róluk. Bár az is igaz, h Ő is már kacérkodott a modorosság gondolatával, mi több: kvázi beismerte különleges vonzalmát a manírok iránt :-)

A melegbáros írás óta már másodszor üdvözölhetjük Őt köreinkben - remélem, senki nem fog magára ismerni. :-)

Kedves Tibiék!
A múltkori sikeres együttműködésem felbátorított újabb modorügyi vizsgálódásra, melyet blogotok témájának más blogokban/ fórumokban történő földolgozása ihletett. Kommentnek indult, írás lett belőle. Önkritikus írás mindenki okulására. Remélem. ;-)

Lányok, fiúk!

Egy igazi pilot következik Dávid tasztatúrájából - annak ellenére, hogy számomra ez újfent tényfeltáró beszámolóként hat, nagyon élveztem.

Szia Tibi!

Hátha befér a blogba ez a szösszenet a modoros sorozatnézőkről. Kicsit magamról mintáztam :)

 

---

 

A modoros sorozatnéző a torrentkorszak gyermeke. Alapvető jellemzője, hogy kizárólag netről letöltött epizódokat néz és megveti a tv nézést. Saját magát úgy jellemzi, mint aki "sohasem néz tévét", persze heti rendszerességgel követ 30 letöltött sorozatot, ami nem egyenlő a tévézés fogalmával. A tévé rossz, azon csak mónikasó és barátokközt megy, meg persze a retekklub és a tv2 elcseszi a kedvenc sorozatai szinkronját is. Meg hát komoly rajongó eredetiben nézi, maximum felirattal, ami aztán stilisztikailag javitva újra feltölt a netre. Több sorozatos blogot olvas és kommentel, magát baráti társaságban is junkie-nak nevezi.

Kevés szabadidős tevékenységre és egyben életformára tekintenek általánosságban olyan megvetéssel, mint a testépítésre. A szokatlanul izmos megjelenést sokan automatikusan helytelenül a tanulatlansággal, kulturálatlansággal párosítják a másodlagos külső jegyektől (hajviselet, öltözködés, tetoválás) függetlenül.

Most, hogy a Kisnovák is nagyon brenkó lett, ihletet kaptam. És hol a vége...

A külső szemlélők már évtizedek óta ugyanazokat a nem túl egyedi bölcsességeket hajtogatják:

-Ezt nézd meg, most komolyan, hogy néz ki a gyerek? Már mozogni se tud, tiszta ér a csávó, teljesen természetellenes! Én nem szeretnék ilyen testet, az ziher. Aránytalan a krapek nagyon, aztán hogy feszít, csak be ne szarjon a nagy erőlködésben. Én sose szerettem az ilyesmit, természetes, úgymond elemi erővel rendelkezem.

Cső, cimbik!

Na, ez is eljött, most gondolom örül a Gyula, mint Kisnovák a szociális támogatásnak. Az Arany Farmermellény 2008 első helyezettje ifj. Farkas Gyula, kamu blogger, önjelölt szórakoztatóipari szakmunkás.

A formára akkor figyeltem fel, amikor az egyik posztomra válaszul ajánlott szleng kifejezéseket:

Kedves blogoló!

Nagyon örültem, mikor az index jóvoltából rábukkantam blogodra! Nem mondom, pár éve nagyobb lett volna az örömöm: akkor ugyanis néhány fórumozó tanácsára - hogy még a látszatát is elkerüljem, hogy esetleg kockafej lennék - elhatároztam, hogy szlenget kezdek használni. Jó nagy kutatómunka kellett hozzá, de ím közkinccsé teszem, miket találtam:

Na, szusszantunk egyet, de természetesen nem állunk le. Bár József és Tibor boszorkánykonyhájában készülnek saját finomságok is, mindennap kapunk legalább egy blogérett posztot.

És igenigen, hamarosan Nyelvész Józsi tényleg publikálja az Arany Farmermellény 2008 győzteséről a beszámolót!

A mait Humbinónak köszönhetjük meg - az etnolányos poszt annyira felkavarhatta, hogy rájött: ki lehet még jobban bontani a témát. Mi az, hogy! Nagyon is!

Kedves Tibi,

6 évet töltöttem el az egyetemen, és volt szerencsém sokat találkozni a modoros pszichológushallgatóval.
miről lehet felismerni őket?

---

Friss: padramurtiék úgy gondolták sajnos időközben, hogy törlik a blogot, kár érte, én láttam a tehetséget. Az okokról ld. a kommenteket.

Remélem, a következő ajánló sikeresebb lesz ezen a téren :-)

Szerencsére már a Modoros is abban a helyzetben van, hogy egyre több tehetség tűnik fel a kommentelők között, akik vagy önként jelentkeznek saját poszttal, vagy kicsit nógatni kell őket.

A visszajelzés eddig meglepően pozitív volt a részükről, így elsőnként A multikulti posztban feltűnt ender26 és Ramesh blogjára szeretném felhívni a figyelmeteket.

Kedvcsinálónak kaptok pár kommentet:

Dear all,

ahogy korábban fenyegetőztünk, jön a fotószakkör Domitól, aki minden bizonnyal maga is "szenvedélyes fotós".

 

A modoros fotósokról

A fényképezők körében igen sokféle modorosságot tapasztaltam már, ezek közül szeretnék néhányat megosztani veletek.

Kezdjük talán az utóbbi évek termésével, a modoros digitális fotóssal. Digitális géppel kezdte (jellemzően valami ultrazoom-os kompakt géppel, amit később Canon vagy Nikon tükörreflexes gép követett), elsajátította a fényképezés technikai részleteit, megtanulta használni a Photoshop-ot, és a (rendkívül modoros) Fotózz!.hu oldalon közösségi életet élvén megtanulta, mi az aranymetszés és a harmadolás. Képeinek jelentős részét utólag túlélesíti, ennek ellensúlyozásaként néha készít egy-egy bemozdult, elmosódott képet, amit pl. Robert Capára hivatkozva művészinek titulál. Egyébként sem ritka, hogy saját képeik címébe belecsempészik az „art” szócskát, sőt, akár a fórumokon használt nickneveikbe is.

-Na csopvez úr, látom, mit játszottatok tegnap, gratulálok! A United ellen azért nem lesz ilyen könnyű dolgotok!

-Ne viccelj, Imikém, a Barca szénné aláz mindenkit, főleg a beltenyész angolokat!

Gyönyörű tavaszunk van, ami az időjárást illeti - nem csoda, hogy hétvégente a labdarúgás szerelmesei veszik birtokukba a helyi sportpályákat és persze a közparkokat, grundokat. Mivel Tiborotok is lassan tizenöt éve rendszeresen látogatja kis hazánk nemzeti bajnokságaiban vitézkedő, egykor szebb napokat is látott csapatok mérkőzéseit, nem igényel hosszas kutatómunkát a most induló (folytatódó) sorozat összeállítása. Elsősorban a szurkolókra szeretnék összepontosítani, de biztos sor kerül a jövőben néhány játékos bemutatására is.

Sok posztnál jön az elmaradhatatlan visszajelzés: 

Már egyszer javasoltam, de ismét megteszem. Kedves bloggazda! Nézz már utána egy értelmező szótárban, hogy mit is jelent a "modoros" kifejezés. Aztán ha tiszta a kép, akkor nézz a tükörbe és köpd magag szemközt.
 

Igen, ahogy a Parainesisben is már írtam, a Modorosblog tematikája nincs szigorúan kötve semmihez - alapvetően viselkedésformákról, emberi megnyilvánulásokról írunk.

Nyihau!

oldalazó gnóm a bitumenről Kínában rontja a levegőt éppen, úgyhogy tudja, miről beszél.

Már korábban is megmondtam, hogy a nyelvek nagyon fontosak. Főleg az angol meg az orosz. Ja, meg persze a kínai is. Az általam istenként tisztelt Lomb Kató is nagy tudora volt, de róla egy másik alkalommal emlékszünk meg.

Manapság már a kínai nyelv tanulása magában is eléggé modorosnak számít, és ezt a tényt csak némiképp enyhíti, hogy újabban racionális okokkal is magyarázható az ezirányba történt elferdülésünk. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a fent említett okokból kifolyólag újabban a nyitottabb, kalandvágyóbb, komplexusokkal nem küszködő emberek választják ezt a gyönyörű, és a hiedelmekkel ellentétben egyáltalán nem nehéz nyelvet. Ettől függetlenül, a manír panírja minket is bevont, és mindennapjainkat a kisebb-nagyobb modorosságok árnyékában kell töltsük. Még mielőtt valakit nem sértenék meg, az alábbiak közül többet magamról mintáztam. Csapjunk hát a lovak közé! A modorosság minősített esetét követi el kínaitanulás közben az, aki:

Az 1. részt folytatjuk s zárjuk le ma. Aki nagyon csalódott tegnap, hogy a felénél abbahagytam, attól bocsánat - de ez tényleg egy kimerítő dolgozat :-)

...

A magát kultúrmentő, népszerűsítő, trendteremtő bötyárhonlapként definiáló Magyar Trendi Klub ugyanakkor a következő méltatást teszi közzé a magyar líra ifjú és bohókás tehetségéről:

 „Varró Dániel rímzsonglőr még '99-ben Daniként robbant be a köztudatba, Bögre Azúr c. kötetével, különösen pedig annak Változatok egy gyerekdalra ciklusával, amelyben a Boci, boci tarkát íratja meg hazánk és a külhon nagy költőivel.”

 Ezután pedig lássunk egy némileg szakavatottabb szerző tollából származó, minden szempontból rendkívül lucid laudációt:

Ahogy ígértük, folytatódik az Olvasói rovat. A mai, irodalomhoz szorosan kapcsolódó esszét G. PhD sokat sejtető nevű kollegánktól kaptuk.

Nem is szaporítjuk tovább a szót:

Elkezdjük az irodalmi vonalat: a lent idézett írásra Panasz Muki kedves olvasónk hívta fel figyelmünket.

Köszönhetően annak, hogy Örkény művei nemrégiben felkerültek az Országos Széchenyi Könyvtár online gyűjteményébe is, már semmi nem akadályozhat meg bennünket abban, hogy itt is lehozzuk:

http://orkeny.oszk.hu/a_nem_kivant_torlendo

A VALÓSÁG SZERKESZTŐSÉGÉNEK I.
 

VALÓSÁG 1970. febr. 10.


Társadalomtudományi folyóirat
Szerkesztőség: VII., Lenin krt. 5.
 

Kedves Örkény elvtárs!
elvtársnő!
 

Értesítjük, hogy cikkének nyomdai levonata elkészült. Kérjük szíves válaszát, hogy a korrektúrát
szerkesztőségünkben személyesen
lakására küldve kívánja-e elvégezni.
 

Továbbá, hogy cikkének
honoráriumát postai átutalással
szerkesztőségünk pénztárában óhajtja-e
 

átvenni. A kifizetési napról telefonon értesítjük.
 

Elvtársi üdvözlettel
titkárság
 

*
 

A VALÓSÁG SZERKESZTŐSÉGÉNEK II.
 

1970. febr. 12.
 

Kedves Sükösd elvtárs!
elvtársnő!
 

...

A folytatást olvassátok el itt :-)

Na, ha már a múltkor a gasztronómia felszínét is elkezdtük karcolgatni, akkor András kedves hobbimodoristának köszönhetően nem maradhatnak ki a teafogyasztók sem.

Sokan tudjuk, hogy a tea jó dolog, szépen párolog, és illatos az illata - de még a KFT együttes örökzöldjénél is lehet tartalmasabbat a nagyközönség elé tárni.

Erőt, egészséget, szeressük a rendőrséget!

 

Következzék egy rövid kis szösszenet a modoros teafogyasztásról. Előre is elnézést, ha csapongó leszek, de nem igazán vagyok a szavak embere.

 

---

A legtöbb ember számára tea finom, egészséges innivaló, ami hideg és meleg időben egyaránt jólesik. Vannak azonban, akik számára ez a nemes ital sokkal többet jelent – az elithez tartozást, a kifinomultságot jelképezi.

Hallöchen, wie geht's, wie steht's? ;-) Alles senkrecht? (Hellóka, hogy ityeg a fityeg? Minden függőleges?)

Tiborotok sajnos a közelgő vizsgaidőszakra való tekintettel ismét leginkább a háttérből fogja figyelni az eseményeket, de mivel TI oly' bátyáim voltatok és bőségesen elláttatok akár több hónapra is elegendő munícióval, sok posztot egymásnak köszönhettek majd.

Továbbá ígéretet kaptam Nyelvész Jozsótól is, hogy visszatér hamarosan a Modoros színpadára :-)

Mai levelünket - amit ismét témaindítónak szánok - leseratte bücherwurm kedves nővérünk küldte be. Réges-régi dél-németországi vendéglátós emlékek jönnek vissza, annyira érzékletesen sikerült ez a kompakt összeállítás.

Sit back and enjoy!

Mentségül annyit, hogy tschabee multikultis posztját megelőzően elkészültem már az etnolány vázlatával. A rengeteg átfedés engem csak megnyugtat: nem vagyok egyedül meglátásaimmal :-)

Onnan folytatjuk, hogy az elvont zongoratanárnak sok-sok barátnője volt már, de valahogy mind a ma tárgyalt kategóriából került ki. Hát tessék:

Az etnolány kifejezésről muszáj megemlítenem, hogy tíz éve olvastam valamelyik eltés kiadvány egy nagyon jól sikerült tipológiájában. Alkotóját (egy kolegínát) sajnos az interneten nem tudtam fellelni, így a blog hasábjain szeretném neki megköszönni ennek az igen találó kifejezésnek a megalkotását.

Megy tovább a versenyfutás veletek: nem győzzük lehozni az ifjú titánok észrevételeit.

Hogy ne csak folyton a teljes műveket rendelkezésünkre bocsátók léphessenek a világot jelentő deszkákra, ma ismét egy válogatást kaptok.

IAMX kezdi a sort:

A 80 szigorú stílusában összegyűjtöttem pár dolgot, jó szórakozást hozzá:

Modoros, aki

- cigány fizikai munkásokat "brazil gépsorként" emleget
- síelésen kiszámolja, hogy egy Weißbier jó magyar forintban kifejezett ára több, mint ezer forint, majd megtoldja a Mikroökonómia I./1-ből felszedett tudással, miszerint egyrészt "de fel is kell hozni a hegyre", másrészt "persze, hogy ennyiért adják, mert úgyis megveszik ennyiért is"
- az osztrákokat sógorokként emlegeti