Hallöchen, wie geht's, wie steht's? ;-) Alles senkrecht? (Hellóka, hogy ityeg a fityeg? Minden függőleges?)

Tiborotok sajnos a közelgő vizsgaidőszakra való tekintettel ismét leginkább a háttérből fogja figyelni az eseményeket, de mivel TI oly' bátyáim voltatok és bőségesen elláttatok akár több hónapra is elegendő munícióval, sok posztot egymásnak köszönhettek majd.

Továbbá ígéretet kaptam Nyelvész Jozsótól is, hogy visszatér hamarosan a Modoros színpadára :-)

Mai levelünket - amit ismét témaindítónak szánok - leseratte bücherwurm kedves nővérünk küldte be. Réges-régi dél-németországi vendéglátós emlékek jönnek vissza, annyira érzékletesen sikerült ez a kompakt összeállítás.

Sit back and enjoy!

Kedves Tibi, Drága Modorosblog,

 

Már nagyon érett ez a levél és úgy gondolom, ezt a nagyon fontos témát még nem érintettétek: Modoros utazók.

Egyetemre Budapestre járok, így cirka öt éve minimum kétheti rendszerességgel utazom vonattal minimum két és fél óra hosszat, utána egy keveset busszal.

A vonat modorossági szempontból nagyon termékeny, mert tele van vidéki egyetemistákkal és nénikkel, akik kifogyhatatlanok. Az elnézést, van itt egy szabad hely? és az erre adandó válaszok variációi és ezek felcserélhetősége máris nagyon modoros. Ha nem vigyázunk, akkor ha hosszabb választ adunk és kicsit hosszabban nézünk föl a könyvből, akkor máris elkezdődik: Jajj, hát el sem hiszem, hogy megyünk. Már megint késik a vonat, hihetetlen, jajj, ez az utazás olyan körülményes/szörny/borzasztó. Sokakat nem rettent el a kurta válasz, az olvasás, nyomják tovább.

A koronát minderre egy tegnapi incidens tette fel. Münchenből jöttem vonattal Budapestre, a Westbahnhofon elromlott a felsővezeték, az egész vonatot leszállították, elmagyarázták, merre kell menni egy másik állomásra, ahonnan majd indul vonat Budapestre. Egész csürhe le, jajveszékelés, méltatlankodás hát ilyen nincs, és még el sem magyarázzák, semmi felvilágosítást nem adnak, szörnyű, elképesztő felelőtlenség, stbstbstb. (minden felvilágosítást megadtak, többször is, németül. Csupán meg kellett volna kérdezni valakit, aki érti a nyelvet.)

Direkt egy metróval később mentem, hogy ne hallgassam ezt végig, persze a vonaton ugyanez: hát ez nem igaz, ezt a felelőtlenséget, elképesztő botrány, maga is Budapestre utazuk, ugye? Ugye, hogy gyalázat. Az i-re a pontot az a magyar nő tette fel, akit kiszállítottak a személyzet számára fenntartott fülkéből és németül nyomta magában a füstölgést es geht doch nicht so, ist wohl ein skandal, unglaublich, doch! (Ez így nem mehet, botrány, hihetetlen mégsicsak!)

Itt is az volt, mint távolsági buszon valami incidensnél: az egymással tök bunkó és közömbös közönségből egy pillanat alatt társasutazás válik. A modorosok elkezdik egymást kérdezgetni és a passzívaknak elmondják ugyanazt százszor. Ezért egyből mindenki modorossá válik.

Minden jót és további jó utat!

Valamiért nekem is pont egy müncheni kaland ugrik be: a Stuttgartból a Hackerbrückére érkező busz késett, és még a légkondicionáló se működött a fedélzeten. Na, az amúgy tökéletes kiejtéssel beszélő paraszt magyar rögtön adott az országimázsnak, amire az utaskísérő is egy kevésbé profi reakciót adott:

-Hálló, hálló, héj!

-Ja, bitte. (Igen, kérem)

-Sagen Sie mal, der Bus kommt zu spät an, die Klimaanlage funktioniert nicht, was solln das, bitte schön? (Mondja már, a busz késik, a légkondi nem működik, hogy képzelik, kérem szépen?)

-Glauben Sie mir, es ist doch nicht meine Schuld! (Higgye el, ez tényleg nem az én hibám!)

Vendéglátós-idegenforgalmi tanulóként a válaszon is eltűnődtem, mert állítólag pont ilyet nem szabad mondani, de hát a németeknél biztos mások az elvárások.

Mindenestre a mai posztnak nagyon örülök, mert csodálatos auftaktot (felütést) ad a németes-utazós-öntudatos vásárlós témákhoz.

Drum bun! (románul: jó utat!)