Ááá Ferikém de jó, hogy látlak. Á igen üdülni voltunk a családdal egy hétre. Hogy-hogy hol? Hát a zánkai kempingben! Ide se megyek többet abban biztos lehet az atyaúristen! Ilyen szar egy szolgáltatást még a világ nem baszott össze, mintha minden tanulatlan tolvaj frátert összegyűjtöttek volna egy helyre és beleolvasztották volna abba leharcolt gyártelepre amit kempingnek hívnak. Sátorral mentünk, de aztán a Gizi véletlenül a konyhakéseket is belerakta a ponyva mellé aztán mire legurultunk a ladával, a rázkódástól szerteszét vagdalta azt. Ez volt az első, nem hiszem el, hogy az a mocskos tolvaj banda a balatoni utakat nem tuggya megcsinálni, pedig ha valahol akkor ottan van iparűzési adó meg miegymás.

Erre tovább.

Nagyon hálás, felkapott téma lett ez, hogy havi 42-50 ezer forintból meg lehet-e élni. Ti azt állítjátok, nem - Nemzetgazdasági Miniszter Úr és mi viszont azt állítjuk, hogy igenis lehetséges.

Hogy ne csaljunk az amúgy rendkívül rokonszenves Nívóékkal ellentétben, mi tényleg a nulláról, üres hűtővel kezdjük a kísérletet.

Bizonyára többen is észrevettük, milyen az, amikor rokoni-ismeretségi körünkben aktuálpolitikai, kulturális alaptételek kerülnek sokadszorra terítékre: ilyenkor a jólnevelt, béketűrő ember nem szeretné megzavarni a díszes társaságot, úgyhogy legfeljebb látszólagos egyetértéssel vagy tartózkodó hümmögéssel, "hátigen"-ezéssel kapcsolódik bele a beszélgetés folyamába.

Mi most mégis azt tanácsoljuk kedves Olvasóinknak, hogy legalább egyszer próbálják ki, milyen igazán őszintének lenni ott, ahol talán mást várnának tőlünk! Garantáltan feldobja a hangulatot.

Kedves Modor Tibi!

Számtalan posztot olvashattunk tőled arról, hogy mi modoros. Az ember lassan nem mer megszólalni sem, hiszen ad-hoc jellegű, újonnan keletkező társadalmi és társalgási divatirányzatok szabják meg viselkedésünket, netán blogok, amikben leírják, hogy mi menő és mi nem, hogyan fejezzük ki magunkat és hogy ne.

Ez nem más, mint egy megalapozatlan, aljas rágalomhadjárat az Elnök Úr ellen. Látjátok, még csak rábizonyítani se sikerült semmit, de máris helyrehozhatatlan károkat okoztak ezek a mocskok. Bárkit ilyen módon gyanúba keverni, a puszta feltételezést is már tényként kezelni, tematizálni a közbeszédet... igazi magyar tempó.

Hát szhervusz kedves Tiborom,

összedobtam ezt-azt a kollégistákról. Ha úgy látod, hogy megéri a biteket, akár posztolhatod is.

Névhez ennyit írj: Béla, de csak azért, mert közhelyes.

Alles gute!

Mai visszaemlékezésünk a preinternetikus korokba repít vissza, hiszen alig 15-20 esztendővel ezelőtt bizony még merőben más idők jártak. Emberfeletti munkával kellett dolgoznunk nemhogy a partner, de saját kéjérzetünket illetően is. A szellemnek sokkalta hangsúlyosabb szerep jutott, mint az anyagnak, és mára már hihetetlennek tűnik, de tesztoszteronszintünket egészen apró dolgok is az egekbe bírták tornászni.

Hogy testközelből tapasztalja meg a választópolgárok dolgos-bajos mindennapjait, Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke múlt héten végre engedett Modor Tibor régi unszolásának, és három napra beköltözött a hírhedt blogger II. kerületi, Frankel Leó utcai lakásának vendégszobájába. Stábunk a nem mindennapi vendégeskedést természetesen lépésről lépésre dokumentálta a közel 60 óra folyamán.

-Nem, nem nem hiszem el, ez a féreg Totya is miket küldözget itt nekem. "Lányok, újra a bundás a divat!", sájj, ezt nézd meg, az ánuszát, a combját is teljesen benőtte az esőerdő. A hátáig felburjánzik. Undorító, hallod, izzó piszkavassal se nyúlnék az ilyenhez. Hairydivas, pont, kom. Pföj, ezt nézd meg. Jájj, meg ezt. Kész. Ezt figyeld!

Tényleg megtörtént. Sajnos. Szépreményű fiatalemberek társalognak egymással nagy hangon, nyilvános helyen.

-Holnap jössz jogászbálra?

-Hol lesz?

-Symbolban.

-Mit írt a Sport? 5000 néző? Ne bassz... ez az ország szégyene. Négyezer néző egy bajnokavatón! Az egész éves átlaguk alig éri el a háromezret, most meg összekapartak még egy ezrest valahonnan. És ebből vajon mennyi lehet a fizető néző? Fogadni mernék, hogy kb. 1000 ember vásárolt jegyet, ennek a fele diák, a másik fele nyugdíjas, aztán a Mérnök Úr vette meg az egyetlen teljes árút. Mert ugye beengedik még a diákújságíró-igazolványosokat (ők a béközepesek), a labdaszedőt, a barátnőket, anyukákat, feleségeket, lurkókat, szertáros kisöccsét, pogácsazabáló újságírókat, Miniszterelnök Urat és sleppjét meg a kiskutya faszát is, mert ugye az az alap ma Magyarországon, hogy a meccsre mindenki ingyen jár. Mert az jár, ingyen. A többi meg adott a haversrácnak egy ötszázast, aztán besétált. Ennyit ér a beléptetőrendszer, amit milliárdokért vettünk. Nem is akarom mondani, a kinek az adójából, a kinek a megrendelésére.

Hácsé barátunk remek írással örvendeztetett meg minket, aminek ráadásul számtalan törzsolvasó is rettenetesen örülni fog. A túlságos elpofátlanodás megelőzésére nem győzzük leszögezni, hogy továbbra is IMÁDJUK Miniszterelnök Urat, a ti pártotokat ellenben – nevezzék azt KMP-nek, MKP-nak, MDP-nek, MSZMP-nek, MSZP-nek, SZDSZ-nek vagy LMP-nek, nem is beszélve a különféle Európai Parlamenti Zöld/Liberálisokról – változatlanul engesztelhetetlenül utáljuk.

Rég nem látott Patrick Batemanünk egy óriáskommentje ugrott be meccsnézés közben - itt az ideje, hogy elővegyük, leporoljuk és megköszönjük neki.

Hogy is kezdődött? A hőskorban, modemmel, MindenkiNettel, lassú-lassú letöltésekkel - Grespik kenyeret dobál, Csisztu-videó, Dallas, fastest man in the universe, Napster, Kazaa, DC++, hubok, torrentek... Egyetlen mérce a letöltési sebesség - 3-4 kB/s, királyabb magyar oldalakról akár 5 ká felé is kúszhat néha. Ne tudd meg, Muterom munkahelyén egyszer egy mp3-at 400 ká fölött húzott le, de azóta se sikerült megismételni! De durva. És aztán egyre inkább elterjed a szélessáv mindenhol. 384-es, 512-es ADSL, kábelnet, műhold, üvegszál, 3G.

Hősünk a viccmesélő-sztorizó tettleges verziója. Szűkös agykapacitását nem megjegyezhetetlen nyuszikás-agresszív kismalacos történetekre, hanem fergeteges, aprólékosan kidolgozott és precízen végrehajtott egyedi mókákra fordítja. Ő volt az, aki általánosban buborékot szívott az uzsonnás celofánján, és a fejeden durrantotta ki. Ő volt az, aki másfél év után is viccesnek találta a keresztneveden való „Füty-Imre, Kapd-Bea, Olcsó-Áron” viccelődéseket. Ő volt az, aki páros lábbal ugrott rá az üres gyümölcsleves dobozra, vagy a teli iskolatejre. Ő volt az, aki leckeírás helyett fél életét a diliboltban töltötte, hogy ott viccesebbnél viccesebb fingópárnákkal, csatornaszag-sprékkel, viszketőporokkal, takonylabdákkal kényeztesse beteges fantáziáját. Ő volt az is, aki összes zsebpénzét ezekre költötte, hogy módszeresen tudja alád rakni, rád fújni/szórni/dobni. A sokadszori ismétlések pedig nem szegték kedvét, ha a poénokon való hahotázásról volt szó.

Szia Tibi

egészícsd ki vagy mittudomén, nem bírok minden kitalálni, alapvetően ezt a gasztronős vonalat próbáltam kibekkelni. Aztán lehet hogy jobb lenne ha a zolvasók raknák hozzá a magukét? Hö!

Blassius

Kedves Modor Tibi!

A blog egyik eddig passzív olvasója vagyok, de most "személyes indíttatásból" egy jelenséget én is megírtam: "az örökifjú lolita-rajongó".

Bővebben nem jellemezném ezt a típust, szerintem mindenki találkozott már vele: mind a megjelenése, mind a beszédstílusa korához képest túlságosan fiatalos, de inkább úgy mintha egy 80-as 90-es évekbeli huszonévest hallanánk. Néha jobban emlékszik a saját tinikorára mintsem a jelenhez kapcsolódna - még azt is megfigyeltem ezeken az egyedeken, hogy fanatikus Csillagok háborúja-rajongók.

Kissé modorosra sikerült ez a levél, de négy-öt bejegyzés elolvasásra erősen "fertőz".

Minden jót kívánok, gratulálok a bloghoz!

Miss Worcester

Kedves Modor Tibi!

Betegre röhögtük magunkat a barátaimmal/kollégáimmal az ingatlanos szótár c. bejegyzéseden. Hatalmas szövés! /Köszönjük, szerintünk is kurva jó lett - M.T./

Az ingatlanos szótár és a barátnőm ötlete alapján nekifogtam az autószerelő-magyar szótárnak.

Mutter

Rákosit szembesítettük korábbi kijelentésével, és arra kértük, mondja el, szerinte milyen módon lehet megbuktatni a kormányfőt.

Szia Tibi!

Múltkor volt a modoros hívő, én pedig megírtam a modoros papot /Tibi meg Az egyházellenest - MT/. Remélem Isten érti a humort és nem ver érte bottal.

Hello: Márk