Többek között A maximalista család és A budai anyuka után ismét balage_81.
A multis klikkek
Nők gyakrabban alkotják, mint férfiak, bár mindkét klikk-típus elég hasonló elvek szerint működik. Jellemző rájuk, hogy ritka az azonnali teljes jogú tagság, főleg a női csoportokba, azokon belül is a már régen működőkbe nehéz bekerülni.
A csajbanda: többnyire szingli barátnőkből álló lánycsapat, akik utálnak a férfi kollégákkal, vagy a körön kívül élő női dolgozókkal érintkezni. Általában együtt ebédelnek, egymás mellé ülnek a megbeszéléseken, és elsőként értesítik egymást minden munkahelyi fejleményről cigiszünetben vagy e-mailben:
Tárgy: új srác???
cc: Jutka, Timi, Andi;
”Ki az a Benesi Tamás? A fekete hajú, szőrös srác az IT-ről?Hallottam a folyosón a Munyecz Lilla mondta a Labanc Hajninak, hogy átteszik a supportra. Remélem nem velünk fog dolgozni!
Jutka, ugye mellém ülsz, ha idejön? Nem akarom, hogy valami idegen megint bepróbálkozzon. Pénteken buli a Triplában? Már nagyon várom….”
Kb ennyit tudnak azokról, akik nem tagjai a bizalmi körnek (és általában senki nem tagja, mivel a bekerülés a Bilderberg-csoportba is könnyebb).
És nem elég, hogy tesznek mindenkire, még ellenszenvesen is viselkednek. Nőknek talán, férfiaknak azonban ha csak tehetik, nem köszönnek. Ebédnél és a lépcsőn inkább elfordítják a fejüket, hiszen ők ”jó csajok”, nem állnak szóba akárkivel. És különben is: minden kolléga nyilván rájuk feni a fogát. A reggeli órákban sokat készülődnek, ügyelnek rá, hogy begyűjtsék napközben az elismerő pillantásokat. A smúzolás a feljebbvalókkal egyébként simán megy nekik (sikeresebb egoistákba általában bele is szeretnek), mondhatni, hogy fegyelmezett dolgozók, mégis megmaradnak a jelentéktelen kis irodisták szintjén, akiknek pár év múlva már a nevére sem emlékszik senki. Többségüknek kompenzációs kényszere van, legutóbbi barátjuk alaposan felmosta velük a padlót. Ebből azóta sem gyógyultak ki, ezért minden férfit csak flörtre használnak. Többek között internetes társkeresőkön nyomulnak önbizalmuk legyezgetésére, amit alaposan ki is beszélnek a többiekkel. Végső mentsváruk tehát a munkahelyi ”lánycsapat”. Témáik között gyakran szerepel a többi lúzer kolléga és kolléganő, egyéb munkahelyi pletykák vagy az előző napi internetes randi.
”Á, nem volt jó pasi. Sales manager a Czeizaunál. Megvan neki a nettó 500, de nem az esetem. Hazavitt tegnap, aztán elköszöntem tőle. Már keresett, hogy mikor lesz a következő tali, de nem hiszem, hogy válaszolok neki”
Vagy:
”Láttátok ma a bérszámfejtős Kriszti haját? Hogy lehet így kinézni? Én belehalnék. Szerintem a pasija elveszi a pénzét, tuti nem jár fodrászhoz. Úgy hallottam, valami gázos srác, hentes vagy micsoda.”
Természetesen ha külső szemlélő, netán hallgató jelenik meg a közelükben (ebédlőasztalnál, vagy a konyhában), azonnal elhallgatnak. Avatatlan személyek még csak véletlenül sem ismerhetik országos jelentőségű titkaikat. Ha mégis odakérdez a kíváncsi külsős, kitérő válasz és erőltetett mosoly az eredmény: ”Csak egy barátnőmről beszélgettünk, nem fontos. Egyébként hogy vagy?” – persze az illető nevét nem feltétlenül tudja a modoros bandatag.
A fiúcsapat:
Ki ne ismerné a ravasz mosolyú IT-s fiúkat, akiknek a szeme se áll jól, ahogy a cigiszünetben kibeszélik Helgát, a recepciós lányt, Piroskát a marketingről vagy Mariannt, azt a ”helyes kis új ügyfélszolgálatost”? Ebbe a csoportba könnyű bekerülni, nem olyan zárt, mint női megfelelője, ráadásul jó hangulat, általános lazaság jellemzi (nyilván elfogulatlan a szerző).
Ha új tag érkezik, elég csak figyelnie, idővel ő is a klikk tagja lehet - de azért jól teszi, ha rágyújt, vagy lejár a cigisekhez a megfelelő időpontokban. A csoport egyébként rendes férfiemberekből áll, akiknek eszük ágában sincs dolgozni, annál jobbak viszont a munka színlelésében! Erejük és idejük nagy része azzal megy el, hogy meggyőzzék feljebbvalóikat és a többi osztályon dolgozót hivatásuk felelősség teljes gyakorlásáról, miközben a hálózatot már rég megbuherálták, hogy egymás ellen akciózzanak multiplayerben, de legrosszabb esetben is napi 5-10 e-mailen szórakoznak a meztelen csajos, dildós-vicces vagy Messi-gólos videókon. Ebédnél minden alkalommal a másik cég és sajátjaik mutatósabb bringáit fürkészik, majd észrevehetetlen, már-már kémeket megszégyenítő kommunikációval adják egymás tudtára: a szomszéd asztalhoz ígéretes darab érkezett. A csapat tele van jó kedélyű, húszas-harmincas felelőtlen srácokkal, akik idővel egymás legénybúcsúján is kellően erélyesen hánynak, ahogy tennék azt a melóban is, ha lehetne.
A recepciós lányok
Kati és Mariann gyorsan összebarátkoznak. Ők a cég legkedvesebb arcai, nem véletlenül az elsők, akiket meglátunk belépéskor. Mindketten főiskolára járnak még levelezőn, de már dolgoznak és szorgosan gyűjtenek jövendő házukra, amiben terveik szerint majd kiskutya és tündéri gyerekek szaladgálnak. Idealista-romantikus típusok, bájosságuk nem színlelt, tényleg nem rontotta még el őket a multik kíméletlen világa. Sőt, némely esetben azt hiszik, megfogták az Isten lábát, amikor bekerültek a céghez. Karrier-terveik különösebben nincsenek, érdeklődésük azonos és mivel egymás mellett ülnek egész nap, igazi barátság szövődik köztük. Ha tehetik, együtt ebédelnek, szabad idejükben összejárnak, magánéleti titkaikat megosztják egymással. A többiekkel közvetlen, mégis felszínes a kapcsolatuk. Tudják, érzik, hogy nem tagjai a ”felsőbb” köröknek (ld. lánybanda) és egyébként is mindenki hozzájuk jár minden aprósággal.
”Kati, betennéd ezt a sürgős levelek közé kérlek? El kéne mennie tegnap előtt a Mustár Globálhoz, köszi!”
A kívülállók és a többiek
Előbbiek többnyire részmunkaidős vagy kölcsönzött egyetemisták. Keményen tanulnak, okosabbak, műveltebbek az átlagnál, nem is érzik jól magukat multis környezetben. Idővel tudományos vagy pedagógusi pályán akarnak dolgozni, a munka pillanatnyilag kényszer számukra. Ettől függetlenül a legjobbak között látjuk őket, gyors a felfogásuk és jó ötleteik vannak (nem ritkán kiváltva ezzel a többiek ellenszenvét):
”Mit ugrál itt?! Nem is tervez hosszúra nálunk, én fogom úgyis átvenni a Ménesi Laci helyét! Akkor meg miért nem jó neki így a CMC-folyamat, ahogy van?! Most egy csomó melót csinált nekünk ez a kis bölcsész csaj….”.
A kívülállók amúgy megtalálják a hangot bárkivel, ritkán kerülnek konfliktusba - de ha mégis, meghátrálnak (többnyire a lánybanda valamelyik tagja hatalmaskodik felettük). Ebédelni sokszor egyedül járnak, barátaik alig vannak, ha csak nincsenek más kívülállók a cégnél.
A gyakornokok
A leglenézettebb és a legtöbbet dolgoztatott csoport. Ketten-hárman vannak egyszerre. Kényszerből, azonos helyzetük és kezdeti naivitásuk révén kerülnek egymással kapcsolatba. Szerények, szolidak, mosolyognak és meghúzzák magukat – kell az aláírás, de a világhírű Snappfel & Babbelnél eltöltött három hónap egyébként is kiváló referencia.
Csendességük okán a legritkábban tudnak megkapaszkodni a cégnél, fizetést a válság miatt nem kapnak (meg alapból se adnának nekik a pöcsarcú menedzserek), így marad a tapasztalatszerzés és az ebből következő napi 4-6 óra megfeszített munka (mások helyett). Szociális életük a cégnél visszafogott, időnként beszélgetésbe keverednek egy menőző régi motorossal, aki megpróbál úgy csinálni, mintha segíteni tudná a beilleszkedésüket, de hamar elpárolog, amikor kiderül, hogy gyakornokaink zöme évek óta boldog párkapcsolatban él.
Akárhogy is, aki multihoz megy, az vagy kerüljön be az egyik klikkbe, vagy legyen HR-főnök és verje szét az összeset, amiért régen egyikbe sem vették be :)
Az utolsó 100 komment: