Bár a látogatottság töretlen növekedésével gyakran együtt jár a posztokat valódi értékkel kibővítő hozzászólások ritkulása - a törzsgárda mindig bebizonyítja, hogy nem kopott le, és tényleg érti, mit olvasott. Sőt, esetleg még jobbat is tud írni.
Scsaba1 óriáskommentje után kedvenc saját írásom, A Vendég legjobb hozzászólásaiból válogattam: bármikor kacajra fakasztanak ezek a mondatok. A tanulság: írjatok még hasonlóan jókat, és kikerülhettek a Modorosblog Nagyszínpadára!
-Ez kész, ez már a vicc kategória - kár, hogy sírni volna kedvem. A dilettánskormány már megint Lukasenkó és Kádár szellemét idézte meg.
Államosítás! Már akkor tudtam, hogy valami nincs rendben, amikor a választások másnapján kiömlött a vörösiszap. Sokan mondhatnák, hogy "a sors furcsa fintora", de egyre inkább kezdem azt hinni, hogy ez bizony nem volt véletlen. Pont másnap! Pont vörös! És az egésznek a tetejébe jön az államosítás. Pontosan, mint hatvan éve... kijönnek a műhelyedbe, van öt perced eltakarodni, még a kávéfőződet se viheted magaddal. Jól ki van ez találva - gyorsan kiderült, kik voltak Bixu elvtárs legjobb tanítványai. Mi lesz a következő, ki lesz a következő? A Cora, a Média Márk', a sörgyárak, a rendőrség?
Kedves Modor Tibi!
A fluffon már megjelent a modoros leszbikus, gondoltam elküldöm nektek is, ha már erről volt szó. megírtam a választ kurtzéknak.
Köszi!
Bettie Page
-Panasz, jó estét.
-Szia, Gyuri vagyok, a hirdetésre jelentkeznék. Hadd kérdezzünk már két kérdést: mit jelent nektek a majális? Itt közben a kolléga már el is indult. Egyébként milyen ügyből zaklat? Igényeltem én ezt a közleményt, Uram? Szente Csaba, ne szórakozzál, mert a Zsolti föl lesz hívva. El lesz intézve a valagad. Hogy a rohadás öljön meg. Nagyon sok a veszedelem immár, oda kéne figyelnie a sok embernek. Egy mindenkiért, mindenki egyért.
A világháború-rajongás orvostudományának belgyógyásza, ezen a stáción mindenki átesik, és idővel vagy bír továbblépni, vagy megmarad itt egy életen át. Bizonyára felesleges külön kiemelni, de mind közük ők a legkevesebb fantáziával megáldott katonabarátok. A Wehrmachtért rajongani olyan, mint őszinte lelkesedéssel ojjézni Michael Schumacher 7. világbajnokságára. Egyszerűen snassz, bár legyünk őszinték, a németeket egyszerűen nem lehet nem szeretni ilyen téren. A darabos, kockás stílust körüllengi egyfajta tagadhatatlan báj, amiért az életben egyszer mindenki érzett legalább egy kis szimpátiát irántuk. Alapvetően kétféle németrajongó létezik e téren. A nagyobb tábort a haditechnika fanatikusai alkotják, feltétel nélküli szeretettel elárasztva bármilyen germán gyártású szerkezetet. Legsúlyosabb rétegük már általánosban is tank tömeg/teljesítmény aránnyal játszott autóskártya helyett, de általában mindenkinek megy fejből a 88-as hatásos lőtávolsága meg a Me-109-es emelkedőképessége. Rajongásuk Olümpusza – a rakétatechnika mellett – a korai sugárhajtás, így az a megállapítás, hogy ugyanez a szövetségeseknek is rendelkezésére állt ugyanebben az időben nagyjából azzal ér fel, mintha a Kába Kőbe ütvefúróval vésnénk bele, hogy „Isten nincs!”.
Na, te is már lassan harmincéves leszel, Kendécske. Hogy elszalad az élet, fel se tűnik... Ugye, milyen nehéz felnőttnek lenni? Ugye milyen nehéz, hogy nincs ott folyton az Anya meg az Apa, hogy segítsen? De jó is volt gondtalanul élni, csodálni a nagyokat, a felnőtteket, óvnak-védenek a szülők...
Styxx már a múltkori toldis poszttal is bizonyította, hogy találó és szórakoztató lehet megszokott témákat abszurd környezetbe helyezni - mi több, a mi kedvünket is meghozta hasonló írásokhoz.
Ma ismét ő, hasonlóan szokatlan kerettel és megdöbbentő befejezéssel:
GÖRIZÉS A VÁROSLIGETBEN
-szubkultúrák találkozása-
„A görénytartók a házi kedvencükkel kapcsolatos foglalatosságot görizésnek hívják, hasonlóan, mint a görkorcsolyázást a görkorcsolyások. A szövegkörnyezetből derül ki, hogy görénytartásról, vagy görkorizásról van szó.”
Winkler Róbert: Nagyvárosi természetbúvár
(vagyis mégsem, legalábbis abban nem találtam, de (szinte) biztos,
hogy Winkler a forrása a (nem szó szerinti) idézetnek)
És mi van, ha mégse derül ki?
Szeretjük a szűkebb rétegeknek szóló szakmai posztokat - ilyen ez a mai, igazi szombatra való is Sulacus Maple kútfőjéből. Várjuk a hozzáértőket.
A modoros dobos
Essünk túl most azokon a közhelyeken, hogy „a dobos a zenész legjobb barátja”, meg hogy „ a dobos már nem közönség, de még nem zenész”, valamint azon is, hogy a dobos szerencsés helyzetben van, mert ő nézheti legközelebbről (a színpadról) a koncertet.
Ez is nagyon kellett már - ráadásul Hartay hácsé Csaba volt olyan kedves, hogy brilliánsan meg is írta.
"Sok pénzt buktam én a kaszinóban, nem vigyáztam én a vagyonomra, vagyonomra, meg a milliómra."
/Grofo/
Köszönjük szépen a mait Kacagó Gerlének (tudjátok, a Szárazbarát óta nyelvújító) - Az Ingyenélő és A Balek után jó újra olvasni valamit a témában.
András küldte a mait - először meg másodszorra se nagyon találtam viccesnek, de aztán mintha ráéreztem volna. Most, így kb. tizedszerre már kifejezetten tetszik :-))
A velünk élő néger
Hadd jegyezzem meg előre, nekem alapjában véve semmi bajom a feketékkel, az azért nem egészen így megy, hogy a bőrszínük alapján ítélném meg az embereket, félreértés ne essék.
-Apu, Apu, mikor lehet már kutyánk? Annyira szeretnék egy nápolyi masztiffot meg egy magyar vizslát... meg macskát meg mindent!
-Majd ha kertes házunk lesz, akkor. Akkor mindent lehet. De ide, a lakásba nem hozunk állatot, annak nem itt van a helye.
-Most nézz oda, Ildici: erről beszélek. Itt áll a zsákban a halom vasalatlan ruha már egy hónapja, és nem veszi rá magát. Azt mondja, majd ha a vasaltak elfogynak a szekrényéből, majd akkor. Én meg meg nem csinálom helyette, az hétszentség. Utálok vasalni. Mondjuk a Zsolti nem is hagyná - azt magyarázza folyton, hogy csak ő tudja, hogy kell. Nem normális ez az ember.
Szia Tibi!
Ha kikerül, akkor a nevünk mindenképpen maradjon titokban, különben közellenségek leszünk.
Üdvözlettel:
Közellenség Mihály és Közellenség Bogdán
A jó szülőnek nincs kedvenc gyereke: "ha itt harapom, ott fáj, ha ott harapom, amott fáj". Ám Éterfy Robi egy félisten A Belvárosi fiatal és az Underground zenekar után. Tőle jön a legújabb - Facebook-témában.
50 mondat, amit a barátaid írnak a facebookra
Akár az üzenőfaladra, akár képkommentként, akár linkkommentként vagy kommentkommentként, mindegy. Ezeket a mondatokat mindenki látta már, aki naponta legalább egyszer felmegy a fácséra.
Íme a TOP 50-es lista. Sorrend most nincs, és lehet még bővíteni a sort.
Az alapmondatok:
-Hát ezt nem hiszem el! Hijj, Zsolyesz, a Jóisten áldjon már meg - ezer éve nem láttalak. Megint összeállt a szigetes törzsgárda!
-Gyá, csááá! Néztelek a viven, asszonypajtást hegeszteném erőst. Gratula.
-Kösz, de azért ilyeneket most már ne nagyon mondjál, érted. Mégiscsak a feleségem meg ilyesmi.
Kedves Tibi!
Egyik "jó tollú" haverom gyakorló angoltanárként "bloggol" a nyelvtanulás babonáiról, sok tapasztalattal, hasznos tanáccsal, könnyed stílusban (http://lingwing.blog.hu/). Egy bejegyzéséhez, amiben azt "bizonygatja", hogy nyelvérzéke igenis van mindenkinek, egy szinkrontolmács írt igazán fennhéjázóan modoros hozzászólásokat. Ezek olyan szépek és "eklatánsak", hogy egy az egyben ide illenek. Kiválogattam a legszebbeket.
Kedvencem, hogy szerinte az angolul tanulók "Nem érzékelik az apró különbségeket, és a fejükben nem szólal meg a képletes sziréna, amikor valamit nem helyesen ejtenek ki, vagy intonálnak."
üdv, egy kedves olvasód:
Gutani
A Crossover után újabb Crossover Styxxtől - szintén belső használatra javaslom, rajongóknak mindenképpen!
- Mi a picsa van, odaragadtál, bazmeg? Itt hugyozom össze magam, vagy még jobbat mondok, elfakad a húgyhólyagom és megdöglök. Szép halál, mi? Na, nyisd már ki azt a kibaszott budiajtót, mert rád töröm!
Szilva, körte, cseresznye
Éljen a Haza - Egészségünkre!
/Kárpátia - Pálinka/
-Nézd meg Imikém, ez a szomszéd gyerek, akiről beszéltem. Ott megy. Ilyen árpádsávos, nyilas nagymagyar, tudod. Onnan tudom, hogy a múltkor kiakasztott egy koronás címeres magyar címert az ablakába, ilyen tenyérnyi nagyot. De utálom ezeket a mélymagyarokat, te. Namost figyelj ide. Én most nem azt mondom, hogy baj van a zászlóval, de ezek kisajátították, lejáratták minden jelképünket, és ott pöffeszkednek bennük minden felvonuláson, katonásdit játszanak. Ezért ezek miatt nem hordok már kokárdát egy jó ideje. Igazából soha nem is nagyon hordtam persze. És a Koronát nem kéne avval megcsúfolni, hogy rátesszük a címerünkre. Köztársaságban vagy királyságban élünk, mi? Na ugye. Megpróbálták visszahozni a Horthy-korszakot meg az úri világot - hát ennyire tellett.
Hello!
Jó egy éve már küldtem egy írást nektek, A modoros culágert. Itt a következő, ha kell :)
Az lenne a kérésem, hogy mindenképpen yenoee-ként tüntessetek fel mint szerzőt, ezért a szösszenetért nem leszek túl közkedvelt szakmai berkekben, ha jól sejtem :)
Üdv!