-Hát ezt nem hiszem el! Hijj, Zsolyesz, a Jóisten áldjon már meg - ezer éve nem láttalak. Megint összeállt a szigetes törzsgárda!

-Gyá, csááá! Néztelek a viven, asszonypajtást hegeszteném erőst. Gratula.

-Kösz, de azért ilyeneket most már ne nagyon mondjál, érted. Mégiscsak a feleségem meg ilyesmi. 

-Aha, értem. De megkomolyodtál. Hát rég volt az a nyaralás Tőserdőn, úgy látom. Mekkora volt már. Amikor megpróbáltam a hátraszaltót a kishídról, és majdnem szétloccsantottam a fejem egy üveg Éva vermut után, mi? Aztán meg hasra érkeztem. Kicsit fájt, a heréim meg mintha a füleimbe csúsztak volna fel.

-Űűűű, de tényleg. Remélem, azért legalább az egyik működőképes maradt. Mondjuk amit utána csináltál ott a diszkó után azzal a kis tiszakécskei gádzsival, szóval azért csak megmaradtak. Meg a másik, nem is tudom, honnan jött... ilyen kis dundika volt pelyhedző bajuszkával és hiányos fogazattal - "jösztök diszkauba?" Hálás volt, mi?

-Ne is mondd. Visszamennék most rögtön. De asszonynak nehogy elmondd. Micsoda évek voltak - ha most elütne egy Liaz, akkor is azt mondanám, kiéltem magam rendesen. Tőserdő... meg Luppa, Délegyháza, Sóderos, a dorogi Pala... akkor még a tinilányoknak se volt úszógumijuk. Vagy ha mégis, nem mertek strandra menni. Tolták az ekit, sportoltak, odafigyeltek magukra. Te, néha nézem ezeket a gyerekeket, és annyira sajnálom őket - persze nem csodálom, az ilyen meghatározhatatlan nemű fiúkkal, akik simán fogadják az inputot is, már érted ugye, hogy mire célzok. Szóval ilyen férfiak mellett én is elhíznék meg leszbikus lennék.

-Még egyet? Mit iszol? Jägert?

-Á, nem, kösz, töményet nem. Meg amúgy is inkább kérek én.

-Én fizetek. Idefigyelj, most mondták be a rádióban, hogy aki nem iszik Jägert, az buzi.

-Nem baj, nem titkoltam soha. De ezt én hozom. Úgyis lógok neked egy csomóval a 98-as Csopak-sztori miatt.

-Állat vagy. Kösz. Staroprament iszom, ha már megkérdezted.

-Na, tudsz élni.

-A mi korunkban már nem szabad kukoricás szarokat inni. Azt igyák a mexikói, koronitás cigányok, meg akinek hat anyja van. Na de figyelj már. El kéne menni újra Tőserdőre - a Karcsi nagybátyáméknak még mindig megvan a háza. Most frankón, benne lennél? A régi idők emlékére! Szalonnát sütnénk, mászkálnánk a földutakon, Gedeon bácsit hallgatnánk meg tolnánk a seggeseket a kishídról. Milyen a víz?

-Fasza! Akkor ugrok egy seggest!

-Nem komolyodtál szemernyit sem, ennek örülök. Megijedtem pedig az előbb.

-Alap, menjünk! Meg mehetnénk a Széles-kőre is. Még mindig kiráz a hideg, amikor belegondolok, hogy háromszor próbáltam fejest ugrani, és ebből kettő a hátamra sikerült. Tíz méterről persze. Örülök, hogy egy gerincem van még mindig, hallod. Meccsre jártok még?

-Hát, nem nagyon. Nagyon szar lett a csapat, amióta elküldték a Schlégl Henyát. Ifistákkal próbálták feltölteni a keretet, most meg ilyen jöttment jugók meg bantu makik ülnek még a kispadon is, szégyen. De egyszer el kéne már jönnötök hozzánk Tóalmásra, úgy kollektíve - döcög az építkezés pár éve, de alakulunk. Mit szólsz?

-Adom teljesen. Csak most a következő két-három hét nem nagyon jó, mert be vagyunk táblázva. De tényleg jó lenne már összeülni és megismerni az oldalbordádat meg nosztalgiázni egy kicsit... rég dumcsiztunk már nagyon.

-Figyelj! Akkor mindenképpen meg kéne ezt ejteni, keressük egymást. De most frankón! Na légy rossz! ;-)

A facebookos csoport hozzászólóinak köszönöm a sziporkákat - volt miből meríteni.