Kevés szabadidős tevékenységre és egyben életformára tekintenek általánosságban olyan megvetéssel, mint a testépítésre. A szokatlanul izmos megjelenést sokan automatikusan helytelenül a tanulatlansággal, kulturálatlansággal párosítják a másodlagos külső jegyektől (hajviselet, öltözködés, tetoválás) függetlenül.

Most, hogy a Kisnovák is nagyon brenkó lett, ihletet kaptam. És hol a vége...

A külső szemlélők már évtizedek óta ugyanazokat a nem túl egyedi bölcsességeket hajtogatják:

-Ezt nézd meg, most komolyan, hogy néz ki a gyerek? Már mozogni se tud, tiszta ér a csávó, teljesen természetellenes! Én nem szeretnék ilyen testet, az ziher. Aránytalan a krapek nagyon, aztán hogy feszít, csak be ne szarjon a nagy erőlködésben. Én sose szerettem az ilyesmit, természetes, úgymond elemi erővel rendelkezem.

Cső, cimbik!

Na, ez is eljött, most gondolom örül a Gyula, mint Kisnovák a szociális támogatásnak. Az Arany Farmermellény 2008 első helyezettje ifj. Farkas Gyula, kamu blogger, önjelölt szórakoztatóipari szakmunkás.

A formára akkor figyeltem fel, amikor az egyik posztomra válaszul ajánlott szleng kifejezéseket:

Kedves blogoló!

Nagyon örültem, mikor az index jóvoltából rábukkantam blogodra! Nem mondom, pár éve nagyobb lett volna az örömöm: akkor ugyanis néhány fórumozó tanácsára - hogy még a látszatát is elkerüljem, hogy esetleg kockafej lennék - elhatároztam, hogy szlenget kezdek használni. Jó nagy kutatómunka kellett hozzá, de ím közkinccsé teszem, miket találtam:

Na, szusszantunk egyet, de természetesen nem állunk le. Bár József és Tibor boszorkánykonyhájában készülnek saját finomságok is, mindennap kapunk legalább egy blogérett posztot.

És igenigen, hamarosan Nyelvész Józsi tényleg publikálja az Arany Farmermellény 2008 győzteséről a beszámolót!

A mait Humbinónak köszönhetjük meg - az etnolányos poszt annyira felkavarhatta, hogy rájött: ki lehet még jobban bontani a témát. Mi az, hogy! Nagyon is!

Kedves Tibi,

6 évet töltöttem el az egyetemen, és volt szerencsém sokat találkozni a modoros pszichológushallgatóval.
miről lehet felismerni őket?

---

Friss: padramurtiék úgy gondolták sajnos időközben, hogy törlik a blogot, kár érte, én láttam a tehetséget. Az okokról ld. a kommenteket.

Remélem, a következő ajánló sikeresebb lesz ezen a téren :-)

Szerencsére már a Modoros is abban a helyzetben van, hogy egyre több tehetség tűnik fel a kommentelők között, akik vagy önként jelentkeznek saját poszttal, vagy kicsit nógatni kell őket.

A visszajelzés eddig meglepően pozitív volt a részükről, így elsőnként A multikulti posztban feltűnt ender26 és Ramesh blogjára szeretném felhívni a figyelmeteket.

Kedvcsinálónak kaptok pár kommentet:

Dear all,

ahogy korábban fenyegetőztünk, jön a fotószakkör Domitól, aki minden bizonnyal maga is "szenvedélyes fotós".

 

A modoros fotósokról

A fényképezők körében igen sokféle modorosságot tapasztaltam már, ezek közül szeretnék néhányat megosztani veletek.

Kezdjük talán az utóbbi évek termésével, a modoros digitális fotóssal. Digitális géppel kezdte (jellemzően valami ultrazoom-os kompakt géppel, amit később Canon vagy Nikon tükörreflexes gép követett), elsajátította a fényképezés technikai részleteit, megtanulta használni a Photoshop-ot, és a (rendkívül modoros) Fotózz!.hu oldalon közösségi életet élvén megtanulta, mi az aranymetszés és a harmadolás. Képeinek jelentős részét utólag túlélesíti, ennek ellensúlyozásaként néha készít egy-egy bemozdult, elmosódott képet, amit pl. Robert Capára hivatkozva művészinek titulál. Egyébként sem ritka, hogy saját képeik címébe belecsempészik az „art” szócskát, sőt, akár a fórumokon használt nickneveikbe is.

-Na csopvez úr, látom, mit játszottatok tegnap, gratulálok! A United ellen azért nem lesz ilyen könnyű dolgotok!

-Ne viccelj, Imikém, a Barca szénné aláz mindenkit, főleg a beltenyész angolokat!

Gyönyörű tavaszunk van, ami az időjárást illeti - nem csoda, hogy hétvégente a labdarúgás szerelmesei veszik birtokukba a helyi sportpályákat és persze a közparkokat, grundokat. Mivel Tiborotok is lassan tizenöt éve rendszeresen látogatja kis hazánk nemzeti bajnokságaiban vitézkedő, egykor szebb napokat is látott csapatok mérkőzéseit, nem igényel hosszas kutatómunkát a most induló (folytatódó) sorozat összeállítása. Elsősorban a szurkolókra szeretnék összepontosítani, de biztos sor kerül a jövőben néhány játékos bemutatására is.

Sok posztnál jön az elmaradhatatlan visszajelzés: 

Már egyszer javasoltam, de ismét megteszem. Kedves bloggazda! Nézz már utána egy értelmező szótárban, hogy mit is jelent a "modoros" kifejezés. Aztán ha tiszta a kép, akkor nézz a tükörbe és köpd magag szemközt.
 

Igen, ahogy a Parainesisben is már írtam, a Modorosblog tematikája nincs szigorúan kötve semmihez - alapvetően viselkedésformákról, emberi megnyilvánulásokról írunk.

Nyihau!

oldalazó gnóm a bitumenről Kínában rontja a levegőt éppen, úgyhogy tudja, miről beszél.

Már korábban is megmondtam, hogy a nyelvek nagyon fontosak. Főleg az angol meg az orosz. Ja, meg persze a kínai is. Az általam istenként tisztelt Lomb Kató is nagy tudora volt, de róla egy másik alkalommal emlékszünk meg.

Manapság már a kínai nyelv tanulása magában is eléggé modorosnak számít, és ezt a tényt csak némiképp enyhíti, hogy újabban racionális okokkal is magyarázható az ezirányba történt elferdülésünk. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a fent említett okokból kifolyólag újabban a nyitottabb, kalandvágyóbb, komplexusokkal nem küszködő emberek választják ezt a gyönyörű, és a hiedelmekkel ellentétben egyáltalán nem nehéz nyelvet. Ettől függetlenül, a manír panírja minket is bevont, és mindennapjainkat a kisebb-nagyobb modorosságok árnyékában kell töltsük. Még mielőtt valakit nem sértenék meg, az alábbiak közül többet magamról mintáztam. Csapjunk hát a lovak közé! A modorosság minősített esetét követi el kínaitanulás közben az, aki:

Az 1. részt folytatjuk s zárjuk le ma. Aki nagyon csalódott tegnap, hogy a felénél abbahagytam, attól bocsánat - de ez tényleg egy kimerítő dolgozat :-)

...

A magát kultúrmentő, népszerűsítő, trendteremtő bötyárhonlapként definiáló Magyar Trendi Klub ugyanakkor a következő méltatást teszi közzé a magyar líra ifjú és bohókás tehetségéről:

 „Varró Dániel rímzsonglőr még '99-ben Daniként robbant be a köztudatba, Bögre Azúr c. kötetével, különösen pedig annak Változatok egy gyerekdalra ciklusával, amelyben a Boci, boci tarkát íratja meg hazánk és a külhon nagy költőivel.”

 Ezután pedig lássunk egy némileg szakavatottabb szerző tollából származó, minden szempontból rendkívül lucid laudációt:

Ahogy ígértük, folytatódik az Olvasói rovat. A mai, irodalomhoz szorosan kapcsolódó esszét G. PhD sokat sejtető nevű kollegánktól kaptuk.

Nem is szaporítjuk tovább a szót:

Elkezdjük az irodalmi vonalat: a lent idézett írásra Panasz Muki kedves olvasónk hívta fel figyelmünket.

Köszönhetően annak, hogy Örkény művei nemrégiben felkerültek az Országos Széchenyi Könyvtár online gyűjteményébe is, már semmi nem akadályozhat meg bennünket abban, hogy itt is lehozzuk:

http://orkeny.oszk.hu/a_nem_kivant_torlendo

A VALÓSÁG SZERKESZTŐSÉGÉNEK I.
 

VALÓSÁG 1970. febr. 10.


Társadalomtudományi folyóirat
Szerkesztőség: VII., Lenin krt. 5.
 

Kedves Örkény elvtárs!
elvtársnő!
 

Értesítjük, hogy cikkének nyomdai levonata elkészült. Kérjük szíves válaszát, hogy a korrektúrát
szerkesztőségünkben személyesen
lakására küldve kívánja-e elvégezni.
 

Továbbá, hogy cikkének
honoráriumát postai átutalással
szerkesztőségünk pénztárában óhajtja-e
 

átvenni. A kifizetési napról telefonon értesítjük.
 

Elvtársi üdvözlettel
titkárság
 

*
 

A VALÓSÁG SZERKESZTŐSÉGÉNEK II.
 

1970. febr. 12.
 

Kedves Sükösd elvtárs!
elvtársnő!
 

...

A folytatást olvassátok el itt :-)

Na, ha már a múltkor a gasztronómia felszínét is elkezdtük karcolgatni, akkor András kedves hobbimodoristának köszönhetően nem maradhatnak ki a teafogyasztók sem.

Sokan tudjuk, hogy a tea jó dolog, szépen párolog, és illatos az illata - de még a KFT együttes örökzöldjénél is lehet tartalmasabbat a nagyközönség elé tárni.

Erőt, egészséget, szeressük a rendőrséget!

 

Következzék egy rövid kis szösszenet a modoros teafogyasztásról. Előre is elnézést, ha csapongó leszek, de nem igazán vagyok a szavak embere.

 

---

A legtöbb ember számára tea finom, egészséges innivaló, ami hideg és meleg időben egyaránt jólesik. Vannak azonban, akik számára ez a nemes ital sokkal többet jelent – az elithez tartozást, a kifinomultságot jelképezi.

Hallöchen, wie geht's, wie steht's? ;-) Alles senkrecht? (Hellóka, hogy ityeg a fityeg? Minden függőleges?)

Tiborotok sajnos a közelgő vizsgaidőszakra való tekintettel ismét leginkább a háttérből fogja figyelni az eseményeket, de mivel TI oly' bátyáim voltatok és bőségesen elláttatok akár több hónapra is elegendő munícióval, sok posztot egymásnak köszönhettek majd.

Továbbá ígéretet kaptam Nyelvész Jozsótól is, hogy visszatér hamarosan a Modoros színpadára :-)

Mai levelünket - amit ismét témaindítónak szánok - leseratte bücherwurm kedves nővérünk küldte be. Réges-régi dél-németországi vendéglátós emlékek jönnek vissza, annyira érzékletesen sikerült ez a kompakt összeállítás.

Sit back and enjoy!

Mentségül annyit, hogy tschabee multikultis posztját megelőzően elkészültem már az etnolány vázlatával. A rengeteg átfedés engem csak megnyugtat: nem vagyok egyedül meglátásaimmal :-)

Onnan folytatjuk, hogy az elvont zongoratanárnak sok-sok barátnője volt már, de valahogy mind a ma tárgyalt kategóriából került ki. Hát tessék:

Az etnolány kifejezésről muszáj megemlítenem, hogy tíz éve olvastam valamelyik eltés kiadvány egy nagyon jól sikerült tipológiájában. Alkotóját (egy kolegínát) sajnos az interneten nem tudtam fellelni, így a blog hasábjain szeretném neki megköszönni ennek az igen találó kifejezésnek a megalkotását.

Megy tovább a versenyfutás veletek: nem győzzük lehozni az ifjú titánok észrevételeit.

Hogy ne csak folyton a teljes műveket rendelkezésünkre bocsátók léphessenek a világot jelentő deszkákra, ma ismét egy válogatást kaptok.

IAMX kezdi a sort:

A 80 szigorú stílusában összegyűjtöttem pár dolgot, jó szórakozást hozzá:

Modoros, aki

- cigány fizikai munkásokat "brazil gépsorként" emleget
- síelésen kiszámolja, hogy egy Weißbier jó magyar forintban kifejezett ára több, mint ezer forint, majd megtoldja a Mikroökonómia I./1-ből felszedett tudással, miszerint egyrészt "de fel is kell hozni a hegyre", másrészt "persze, hogy ennyiért adják, mert úgyis megveszik ennyiért is"
- az osztrákokat sógorokként emlegeti

Mai posztunkat modoros művésznevű tchabeenak köszönhetjük: örömmel látom, hogy mások is ráéreztek embertársaink elemezgetésének gyönyörűségére. A fiatalember valamin módfelett feldühödhetett, mert hirtelen írt nagyon sokat, helyenként kissé szétszórt stílusban. Szokni kell, de én jókat kacagtam.

Kicsit szomorú is vagyok egyben, mert hamarosan megjelenő, Az elvont etnolány c. bejegyzésem több helyen egyezik a mai cikkel. Vajon miért? :-)

Itt az írás, forgassátok: 

Users manual: ha valaki magára vagy ismerõsére találna ismerni egy-két ruházkodási, viselkedési vagy egyéb jellemzõ alapján, akkor ne sértõdjön meg, mert ez a multikulti modorosság egészét mutatja be mely, mint olyan ugyebár modoros, és jelen post sarkítva vala.
Tehát a szerzõ szereti az aranyos, és az azt sugárzóan öltözött csajokat, a mûvészetet is mûveli (zongorán), sõt sokat olvas más országokról és levelezik legalább négy náció honfiaival, de a mûmájer és divat-komformista-áltoleráns emberkéket modorosnak tartja, és ennek nyomán született a post. Teccikérteni?

Klasszikus modorosságot követeltetek, gasztronómiát akartatok. Hát parancsoljatok, mindenkinek jó étvágyat kívánok hozzá!

Egyik kedves, neve elhallgatását kérő olvasónk hívta fel figyelmünket a Metró újságban megjelent Erdő a tányérban: tárkonyos gombakrémleves receptjére, ami Marton Levente "ételmesélő" keze munkáját dicséri.

A teljes cikket megtalálhatjátok a hivatkozott oldalon, pár mondatot viszont mindenképpen ki szeretnék ragadni.

Számomra a gomba azért csupa rejtély és mese, mert pillanatok alatt terem a helyén, akárcsak egy erdei tündér, oly hirtelen borítja be az erdők talaját a gombaerdő, hogy az már közel esik a varázslathoz.
...

Megbíz­ha­tó, tisztességében megkérdőjelezhetetlen középszerű kishivatalnok a sampinyon, mindig hozza a tőle elvárható ízeket, már amennyiben nem várunk el tőle túl sok ízt.

...

Zöld erdőben jártam, akácfára másztam,

kiszakadt a LEVIS-em, kifigyelt a ...

Szabad-e locsolni?

 

Zúg a traktor, szánt az eke,

Elvtársnő, permetezhetek-e?

A szobában nő egy páfrány,

Meglocsollak, Házisárkány!

 

Nem vagyok én nyuszi,

Kell nekem a puszi!

Gombold ki a blúzocskádat,

Hadd locsolom dombocskádat!

Húsvét napján azt kívánom,

legyen rúzsos a tojásom !

Na de ezeket bárki kikeresheti a Google-ból, forrás nagyrészben itt.

Malackarosszarc kedves kommentelőnk kérésére emlékezünk meg röviden erről a kedves népi szokásról.

@Modor Tibi: húsvét modorosság?

málna zakó, moha nadrág, locsolóvers... hm?

A legtöbb általam ismert hölgy utálja a locsolókat és az ezzel járó vendégsereget, húsvéthétfőn ismeretlen helyekre menekül (kirándulás, velnessz), de azért lássuk be, hogy a kisfickóknak ez még mindig egy élmény - nemcsak falun.

Leginkább a pókhasú, pirospozsgás arcú, kopaszodó, őszes hajú nagypapák tetszenek a már kihízott locsolkodós öltönyükben, keskeny bőrnyakkendőjükben, szinte szétpattanó, begombolt ingben. Kisunokájukat mindig cipelik magukkal, akik a tojásnak már rég nem örülnek, a pénznek viszont annál jobban.

A jó humorral rendelkező pókok aluminium szódásszifont is cipelnek magukkal, hogy ráijesszenek a fehérnépre. Persze a végén úgyis előkapják az Opera kölnit...

A menüt Tibor kevésbé kultiválja: a sós-rágós sonka, főtt tojások, rengeteg cukros-vajas sütemény.

Lange Rede, kurzer Sinn: tőlem erről ennyit, a szokásosnál rövidebbre fogtam. Ha bárki meg szeretne osztani velünk bármilyen fokozottan modoros húsvéti élményt, ne habozzon :-)

-Ne tudd meg gecc, összelocsoltam vagy harminc forintot, tízkor a Bandi bá meg már az árokparton pihengetett a parasztbiciklije mellett...

Triola-triola-tám-ti! Na, ez már alakul, most játsszuk össze mindkét kézzel.

A zenészek között egy igazi csodabogár fajtát szeretnék ma egy kicsit mélyrehatóbban kielemezni; ez pedig a zongoratanár. Nem ismerkedtem meg sokkal közülük eddigi pályafutásom során, de annyi közös vonásuk volt, hogy ezért is bátran vállalom a tipizálással járó pontatlanságok minden kockázatát.

Szerencsétlen tanarakat szokás folyton olyasmivel baszogatni, hogy aki tudja, csinálja, aki nem tudja, tanítja. Ez persze önmagában hülyeség, de az ember gyakran felteszi magának a kérdést, hogy miért került/kényszerült valaki a művészi helyett inkább tanári pályára. Példának okáért a zenetanári pályára.

Megjelenés:

A zongoratanár praktikusan visszafogott öltözködési stílust követ. Elnyűtt, fűzős, barna bőrcipő, szövetnadrág vagy a használattól szarrá koptatott térdű sötétkék farmer, repedezett bőröv, kockás ing és az elmaradhatatlan vidékitanító-zakó.

Ékszerként szintén bőrfetisiszta: rendszerint a csuklójára csavar mindenféle szentendrei kirakodóvásárból zsákmányolt bőrszalagot, amit népiesen öltözködő, kreatív kedvese által font karkötőkkel szokott még kombinálni. Nyakában csillagjegyének megfelelő medál, esetenként régi pénzérme.

Szemüveg kötelező: itt is az ezüst fémkeretes a legelterjedtebb, nagy eséllyel lennonosan kerek lencsékkel.

A dús arcszőrzet gyakori: ne lepődjünk meg a pofaszakáll-bajusz kombináción sem.

A zongoratanárt táska nélkül sosem látjuk. Mesterségéből kifolyólag naphosszat járja a várost lusta, ügyetlen kamaszok oktatása céljából, így a számtalan (természetesen fénymásolt) kottát, kottásfüzetet, hangolókulcsot egy bőr, tarisznyaszerű oldaltáskában szokta magával hordozni.

Tanítási módszerei:

A tanítvány kottásfüzetét is ő vezeti: irigylésre méltó violinkulcsokat kanyarít a sorok elejére, csinos hangjegyekkel és előjegyzésekkel.

Ha a nebulónak gondjai akadnának a hangok helyének memorizálásával, akkor játékosan értelmes szavakba próbálja beilleszteni a hangok megnevezését: É-G, G-o-D, F-A, stb. Vendéglátós nyári munkáim során is volt egy, frizurája és karakteres barkója miatt játékosan Elvisnek hívott úriember, ő figyelmeztetett folyton:

-Ó, hogy maga zenész, hát persze. Csak aztán arra figyeljen, nehogy fisz helyett faszt fogjon!

Bár a zongoratanár világnézetét, hitvilágát nem a társadalmilag leginkább elfogadott irányvonalak határozzák meg, a Czerny-ujjgyakorlatokról és a hasonlóképpen gyűlölt etűdökről nem hajlandó lemondani, az órák csaknem fele ezekkel telik.

Ott az a váltás a bal kézzel nem volt jó, ujjrendre vigyázzunk! Még egyszer, egyesről a kettes ujjra, ez az!

A zongoratanár egy élő metronóm, és ezt a tanuló minden szerencsétlen próbálkozásánál a hangszeren ütemes csapkodással demonstrálja is. Blattolni szintén tökéletesen tud: szinte bármilyen darabot képes első olvasatra, élvezhetően lejátszani, még akkor is, ha több bé van az előjegyzésben, mint vonal.

A klasszikus vonalat pár év után feladja, a hálásabb rockos, jazzes irányba hajlandó lesz elmozdulni a tanítvány unszolására is.

Nem aláz, nem szid, viszont nem is dicsér soha látványosan - legfeljebb egy-egy "ez alakul" vagy egy "na, ez jó lesz" hagyja el szűzi ajkát.

Magánemberként:

Minden, ami "elvont", vonzza. Látogatója (volt) a Tan Kapuja Buddhista Főiskolának, szakértője az asztrológiának, ennek megfelelően könyvespolcán mindig megtalálható az aktuális efemerida, íróasztalán szerteszét heverő szolár képletek.

Barátnői (sokat elfogyasztott) általában a hasonló érdeklődési körű rétegből kerülnek ki: vagy a fent említett intézmény, vagy valamelyik bölcsészettudományi egyetem lelkes hallgatói. Ha nem tanulnak, akkor 1-2 házasságon kívül született gyerekkel rendelkező (édesapjuk valami sámán vagy mester) etnolányok. Vagyis: saru/bőrcipő, meghatározhatatlan szabású zsákruha népies motívumokkal, poncsó, tarisznya. Foglalkozása feltehetően iparművész, fizetéskiegészítésként személyre szabott horoszkópokat gyárt és elemez unatkozó ismerősöknek.

De ne térjünk el a tárgytól: az elvont etnolányokat hamarosan külön posztban fogom analizálgatni, addig pedig várjatok türelemmel! :-)

-Na Tibikém, szüleiddel lebeszéltem: a névnapodra megkapod A tizenhárom könnyű kis zongoradarabot, meg persze A gyermek Mozartot is - egyenesen a Rózsavölgyiből! Remélem, most örülsz!

Fantörpikus dolog, hogy egyre több levelet és kész, kidolgozott cikkeket kapunk Tőletek. Sok témához nem is nagyon tudnánk hozzászólni, más esetben meg alig várjuk, hogy mi is megírjuk a saját verziónkat.

Ma G. igen tisztelt kedves olvasónk gyűjteményét fogjuk a Világháló nyilvánossága elé tárni - a számunkra kevésbé ismert, önjelölt borszakértőkről legyen hát szó, a nagyböjttől függetlenül :-)

• Jellemzően 35-45 közötti öltönyös közép- vagy felsővezető multicégnél, nagy cégautóval jár, a hátsó ülésen két gyerekülés. Az autóban smooth jazzt vagy magyar alternatív zenekarokat hallgat;

• Húszas éveiben kiélte magát, sok mindenben benne volt, és ma már ugyan felelős vezető és családapa, egy-egy durva elhajlásra még mindig kapható (céges hétvégén, csapatépítő tréningen, síelésnél);
  

• A sörről és a töményről lenyugvásával összhangban pártolt át a minőségi vörösborra, ami csakis száraz lehet (ettől még persze az Oktoberfest és a BL döntő élőben kötelező program a régi egyetemi haverokkal, hisz' néha ki kell engedni a gőzt!);
  

• Az idők során - általában a hasonszőrű kollégákkal, üzleti partnerekkel történt beszélgetések alapján - észrevétlenül önjelölt borszakértő lett, határozott véleménye van az egyes pincészetekről, szőlőfajtákról, évjáratokról. Vannak kedvencei is;
  

• Látszólag kompromisszumoktól mentes igényességgel közelít a borok felé, de valójában a közmegítélés, az ár, és a címke dizájnja határozza meg az ízlését. Bockot, Gerét szinte ismerőseiként emlegeti;
  

• Tokajra és Villányba jár bortúrázni barátaival (smart casual ruházatban - Ralph Lauren ing stb.), és sosem jön el üres kézzel, kedvezményes áron vásárol pár kartont a legjobb borokból. Az Etyeki fesztivált sem hagyja ki soha;
  

• Ízlelő képessége a legjobb sommelier-kével vetekszik, autodidakta módon elsajátította a kóstolás látványos lépéseit, pl. a borospohár körbe-körbe történő rázogatását, az ital sokatmondó szagolgatását. Az első korty után mindig tesz egy-két sommás megállapítást (amelyet előző nap olvasott a Gusto magazinban);
  

• A borokkal kapcsolatos igényessége nem terjed ki a hétköznapokra, reggelire megfelel neki a száraz CBA-s túrós táska, ebédre pedig az irodaházi tálcás menza rakott karfiolja. Ettől függetlenül, ha szóba kerül, imádja a büdös sajtokat, a nagyon csípős ételeket, és az olasz konyhát (tésztát csak al dente!);
  

• Kilátások: Karrierje terén minden rendben, ha sok a prémium, egyszer akár még hobbi borászkodásba is kezdhet (távol a város zajától!), ugyanakkor a házassága idővel megromlik és válással végződik.

Nohát, a végén bepillantást nyerhettünk emberünk magánéletébe is - a leírás már megint gyanúsan élethű :-)

A magam részéről csak idézni tudok, méghozzá Steve the Great kommentelőnktől:

Ideírok néhány mondatot egy bormagazinból, mind egy-egy bor jellemzéséből való. Ezek az én ízlésemhez képest már túl vannak a borjellemzéshez szükséges képzettársítás-cunamin, és átcsaptak a bennfentes modorosságba:

• "férfiaknak csak étel mellé, nőknek trécseléshez is ajánlott"
• "jól elkészített bor, még nagyon gyerek, de van benne jövő"
• "formás teremtés, vidám és lüktető"
• "szépség és egy kis huncutság"
• "tapasztalt, de még nem vén játékos"
• "ez a még szétszórt, kelekótya srác nagyon tehetséges..."

Na azért ez se semmi, és még mindig csak a felszínt karcolgatjuk...

Akinek megjött a kedve, ne kíméljen a folytatástól!

Köszöntem!