Kedves feleym!

Most, hogy a gyűlölt vizsgaidőszak az időközben szerzett érdemjegyektől is függetlenül a végéhez közeledik, újra egyre több saját írással is találkozhattok a már szokásossá vált olvasói szerzemények mellett. Aki valaha bármit beküldött, annak ezúton is szeretném nagyon megköszönni a fáradozásait - közös munkánknak köszönhetően lassan már tényleg BKV-figyelői magasságokba emelkedünk :-))

Mivel jelenleg is közel ötven (!!!) levél vár leközlésre, ezért mindenkitől fokozott türelmet szeretnék kérni, több hónapba is telhet, mire meg tudunk jelentetni bármit. Aki ötletet (kéne írni a modoros dzsúdóedzőről), rövid szövegeket küldött, annak még többet kell várni értelemszerűen - nem könnyű 1-1 ötletet kidolgozni, a rövid szövegeknek környezetet teremteni.

-Gyuszikám, ezaaaaaaaaaz, micsoda madárlátta sörösrekeszek, fáradjatok be a kis birtokunkra, szia Jolikám, na, hadd adjak már egy csókot, kicsit büdösek vagyunk, mert fokhagymáztunk, de hát erre csak egy tuti módszer van: csatlakozzatok ti is! Gyula, a söröket meg nehogy kinthagyd - te lógtál egy látogatással úgyis!

Bizony, itt a tavasz vége, lassacskán az igazi nyár is beindul, mi más lehetne ilyenkor kézenfekvőbb, mint megnyitni kis telkünket a vidám családtagok, barátok előtt egy kiadós garden parti céljából? Na ugye.

Csokor a kézbe, öltöny a testre

Igen a szájba, fátyol a fejre...

Bólogattunk nem is olyan régen a Rádayban az Üllői úti fuck zenekar egyetlen - ám örök - slágerére. Hát tessék - elértük azt a kort, amiben már manapság is illendő lenne megállapodni, elkötelezni magunkat, stb.

Ezt az élményt egyelőre persze meghagyjuk másoknak, példának okáért PróbaEmbernek, aki közvetlen érintettként írásterápiára adta a fejét.

A modoros esküvő

(szervezés)

 

Esküvő előtt álló férfiként belekóstoltam az előkészület rejtelmeibe és "felcsipegettem" ezt-azt. Tudom, kicsit inkább sznob dolgok, de hát a modorosság és a sznobság jegyben járnak, ha szabad élnem ezzel a képzavarral.

No, a kampánycsendre való tekintettel ma nem politizálunk - nem mintha amúgy nagyon szoktunk volna, de ez ezen a hétvégén kötelező fordulat, nem hagyhattam ki.

Könnyed vasárnapi posztként pár munkával kapcsolatos rövid levelet szeretnék megosztani veletek, mert bár nem volt alkalmam egyik témát se kidolgozni, megérdemlik a közlést.

Nolet az első:

Kedves Tibi!

Új munkahelyemen kollégáim, de elsősorban egyvalaki simán el tudná látni a blogodat témával.... Csak amit egy hét alatt összegyűjtöttem:

Autózás a városban

Olyan, mint a moziban

Forog a film, nem unatkozunk...

(Korda György - Autózás a városban)

Ma olyat kaptok, hogy nyulat fogtok. Szióka fantázianevű kedves olvasónk ugyanis összeállított számunkra egy kiskáténak is beillő fogalmazást a négykerekűek szerelmeseiről.

Dőlt betűket ne keressetek, nem voltak. Feltételezem, mindenkiben már olyan érzékeny a modor-alarm, hogy így is jelezni fog.

Na helló, szia, szevasz, van nálatok terasz? Csángó brékesek, szevasztok! Otthon szülő anyukák, szevasztok! Józsi korábban kellően kivesézte a családcentrikus nők témakörét, akiket úgy említ a szakirodalom gyakran, hogy szivolák. Ők azért hagyják a klasszikus női szerepet önnönmagukon manifesztálódni, hogy ezzel erősítsék férjük-urukkal való összetartozásukat, nehogy elmarja mellőlük valami vérmes kis picsa. Hiszen a mai világban nehéz már olyan gavallért találni, aki még tud udvarolni.

Definíció

Az ősanyák azok a családcentrikus nők, akiket nem a papamacihoz való ragaszkodás, hanem a szüléssel együtt járó hormonháztartás-változás billent át visszafordíthatatlanul egy furcsa állapotba, ahonnan évekkel a szülés után sem térnek vissza. Kicsit olyanok, mint amikor ufóinvázió van az eldugott amerikai kisvárosban, és a lakók azon része, aki még embernek látszik, de már ufó, felismeri a többi ufót a tejbárban meg a szatócsboltban, és odabiccent nekik, hogy tudja ám, hogy ufók. Vagy hogy ősanyák. Félreértés ne essék, engem is anya szült, de ahogy a legtöbbünk esetében: ő nem őrült bele.

Edzett, eltévelyedésre hajlamosabb lelkületűeknek jó szívvel ajánlom mai, ÁSÉS gyerek társszerzővel megvalósult jutalomjátékomat az ÁSÉS Brigád honlapján.

...

Kis asztalnál kényelmesen max. 2 embernek elférés, könyök magunkhoz szorítás, néma szürcsölgetés, de mások mindig belepofázás, hogy te mi jó evés! Ilyenkor mi sokadszorra már elhülyéskedés, krumplis hal mondás! Minden paraszt arra járás, ki nem bírás, hogy jó étvágyat nem kívánás, kötelező válaszolás, kaja szájban félretolás és köszönés! Sokadik közös ebédelés után befordulás, ebédidő 11-re vagy délután 3-ra tolás, de 1-2 fasz így is bejövés és téged szóval tartás, zaklatás!

...

A többit itt.

Bevallom, a március eleji, Felesleges udvariaskodás c. posztból újra felhasználtam ezt-azt... :-)

Good evening Budapest!

Nem bontjuk ki ma sem teljesen a témát (már volt szó a Mode-klubról), de valóban élményszámba megy a módosok fórumait olvasgatni.

Én az indexes topikot úgy a 8000. hozzászólásig tudtam követni, utána elvesztettem a fonalat, meg ki is tárgyaltunk kb. mindent, ami egy mezei rajongót érdekelhet. A Recoil, topiktalik, mixek, stb. vonal tényleg csak a klubosoknak való.

Új album-turné alkalmával persze mindig visszanézek, de ennyi.

Kedves "Tibcsikém"!

Tudom, hogy érintve voltak már a blogon a 80-as és 90-es évek kedvelt zenei irányzatai, köztük a Depeche Mode is, de amibe a minap belefutottam az "nem piskóta"!

Mostanában meglehetősen megélénkült a zenakarral kapcsolatos rajongói aktivitás, hiszen megjelent új albumuk a Sounds Of The Universe, és persze világjáró turnéra is indulnak a "fiúk"!

Humbino újra lecsap, és üzen azoknak is, akik azzal a kifogással éltek, hogy hát ez lehetne bármelyik bölcsész. Persze, na és?

Az igaz, hogy az általam leírt kategóriák illenek a bölcsészekre is, de ne felejtsük el, hogy a pszichológia szak a bölcsészkar része volt, így nem szakadtunk el a gyökerektől...!

---

Ti, akik immár felnőttként kiléptek...

Nem is folytatom, hiszen aki vette a fáradságot és megnézte a Moszkva tér c. bűbájos filmet, az már kaphatott a ballagási közhelygyűjteményből egy csokorra valót.

Jezy idén így látta:

Gaudeaaaamuuus Igituuuur

Élmények és emberek, melyek nélkül "szürke" lenne ez az életbevágóan fontos esemény. Gondolom, sokan átéltetek pár kötelezően szar ballagást, gondoltam, összeírok pár sort a látott vendégseregről. Az igazgató idézetekkel tarkított beszédére sajnos nem figyeltem, annyit viszont elcsíptem, hogy most kezdődik a NAGYBETŰS ÉLET!

Modorosságaink górcső alá vétele során nem mehetünk el szó nélkül a nemiség és kapcsolódó tevékenységek elemzése mellett.

Már a kölyökkori micsodánk és a lányok izéje orientál, a szülőkre rányitás pedig nem csak a növésben, hanem a témába vágó nyelvi fejlődésben is visszavet.

Addig még szerencsések vagyunk, míg a lego és a foci miatt eszünkbe sem jut, hogy a hímtagunk később sokkal fontosabb szerephez jut, az a néhány tökön rúgás a suliban még messzebb van a nemiségtől, mint Makó Jeruzsálemtől.

Na ezt kapjátok el, ne a náthát! :-)

K. Dávid nevű kedves levélírónk úgy gondolta, bűn lenne ezt a levélkét nem közzétenni, és milyen igaza volt!

Ugyi mindenki emlékszik még Nyelvész Józsitól a Modoros társkeresés című, nagy visszhangot kiváltó írásra? Csodálatos, méltó folytatás, ráadásul ismét ékes-édes anyanyelvünk modoros bugyrait tárhatjuk a nagyközönség elé!

Barátnőnk telepítette az iwiw új "randizós" alkalmazását, és máris kapott egy  levelet. elmondása szerint ilyennek kell lennie egy igazi első levélnek, ő nagyon  boldog:

Te jó ég, micsoda bűbájosan aktuális, kora nyári téma!

Wellington barátunk ajándéka a mai olvasmány, és bizony nagyon is magaménak érzem, hiszen bájos kis fővárosunk utcáit én is naphosszat járom a már oly' régen szívemhez nőtt Csepellel. Tekeréskor úgy érzem, mintha az összes korlát megszűnt volna létezni, és élvezem a városi biciklisták minden szabályon kívül állását.

Odáig viszont nem jutottam el, hogy bármilyen szervezett kerékpáros megmozduláson részt vegyek - vannak elegen nélkülem is.

Na de az írás!

A biciklisfutár-wannabe modorosságáról

A budapesti kerékpáros közlekedés előretörésének sokszor hasznos, ugyanakkor időnként rendkívül idegesítő mellékterméke a futár-wannabe.

Már több posztban előjött az a számunkra alapvető nyelvhasználati probléma, miszerint a "pesti" nem egyenlő a "budapesti"-vel.

Most anélkül, hogy ismét állást foglalnék (megtettem már elégszer), inkább ismerkedjünk meg a budaiak klasszikus, de kevésbé ismert alfajával, a laza, fiatal hegyi sráccal! Küldöm azoknak, akik eddig - szerintem túlzóan - sokallták a nős írásokat) :-)

Klisévé vált példa a rózsadombi apuka kedvenceire, ahogy a meghasonlott , lázadó fiatalok a Mokkára (Moszkva tér, régiesen - pestiesen szólva: Kalef) jártak punkoskodni meg tarhálni. Na, az nem ez a kategória.

Jó reggelit!

A múltkori, kicsit félrecsúszott ajánló után egy igazi klasszikusra és az én egyik kedvencemre szeretném felhívni a figyelmeteket: az ÁSÉS Brigád ősi, helyenként tízéves írásaira.

Jómagam olyan 2001 magasságában kaptam meg az Idegen helyen szarás, szarások c. opuszt emailben, melyen felbátorodva megtaláltam a kedves kolegák freewebes oldalát, számtalan további csemegével. Időközben az ÁSÉS Brigád megjelent a blog.hu-n is, eleddig mérsékelt aktivitással.

A lényeg annyi, hogy a szerzők kiskori emlékeiket, rögeszméiket, ismerős elferdüléseiket osztják meg velünk ebben a fantasztikusan beteg, állítmány nélküli stílusban:

Videók, videózások! Osztálytárs anyukája két évadnyi import Tom & Jerry levetítés, ennek nagyon örülés. Élmény nagyon megmaradás, később hozzájuk felmenés, szülők otthon nem levés, összes videokazetta szétbrózolás. Alámondásos Stallone, vietkongok szarrá-fossá lövésének rongyosra nézése. Az ezerarcú nindzsa! Nindzsának filmnézés közben beöltözés, forgó rúgás megpróbálás, de márvány dohányzóasztalba térd nagyon-nagyon odabaszás! Osztálytárs ördögi vigyorral szülők privát kazettagyűjteményének feltárás, német pornó életben először látás, persze semmit nem értés. Otthon ötven négyzetméter átkutatás, végül fater pornós stash-ének végre meglelés! VHS, magazin, minden németül. Kazetta haverhoz átcsempészés, együtt nézés, végül frame-pontos visszatekerés, hazacsempészés, alkamas pillanatban visszatevés, reménykedés, hogy rá nem jövés.

Hogy mi vehette őket rá, hogy így alkossanak, még elképzelni se merem. Gyorsan megszokja az ember, én nem először olvasom őket újra :-)

A csodálatos hír pedig az, hogy újra dübörög a banda - a következő két hétben négy új cikket is kapunk, az első a Csajjal vásárlás, vásárlások névre hallgat.

Srácoknak sok sikert kívánás, folytatás epedve várás, remélés, hogy sokan elolvasás, és esetleg címlapra kikerülés!

Andrásunk áprilisi összeállítása a teafogyasztókról olyan reakciókat váltott ki, hogy csak pislogtunk, ráadásul rengeteg új olvasót (és szerzőt!) is szereztünk a Modorosnak.

Határtalan lelkesedéssel osztom meg hát veletek András immáron második vendégposztját - a cerberusokról.

Még sok munka és ötlet pihen a postafiókunkban - nem veszett el semmi, csak sajnos eltart több hétig, mire bármivel érdemben tudunk foglalkozni. Ezer bocs meg egy anyamedve, azért ne haragudjon meg senki nagyon.

Helló-halló, elektor-kalandor!

Teázós levélkém után ígértem, hogy lesz újabb, ha összefogom szállongó gondolataim. Közben úgy alakult, hogy a munkahelyemen néhány nap alatt olyan erős benyomások értek, amiktől egyből billentyűzetet ragadtam. Fogadjátok hát szeretettel a modoros portást.

---

Ó, mennyire várom már, hogy teljes valómban visszatérhessek Közétek!

De sajnos még több hét, mire szusszanásnyi időre bezárnak az Alma Mater ódon kapui, hogy végre csak a nyári modorosságnak és a munkának adózhassak!

A modormérő úgy tűnik, továbbra is szorgalmasan csipog mindenkinél: mai anyagunkat indeus szerkesztette - Az Öblöshöz hasonlóan itt is megjelennek a grafikusok, de újabb aspektusból.

Kössétek fel az alsóneműt, és hajrá!

Magyarországon a focihoz és a grafikához mindenki ért

Domi nevű kedves olvasó - szerintem zseniális - posztján fellelkesedve gondoltam, bemutatom egy kicsit a másik tábort, akik tulajdonképpen nem is állnak oly távol a fotózást aképpen mívelőitől.

Nos, kedves modoroskodók, ma alaposan belecsapunk a lecsóba.

Törzslátogatóink minden bizonnyal már ismerik Blassius barátunkat, aki szerény meglátásom szerint egyszerűen egy zseni. Nem elég, hogy gyémántkemény kommentjeivel simán háttérbe szorítja középszerű kis posztjainkat, művészféle lévén még brilliáns illusztrációkkal is kifejezésre tudja juttatni mondanivalóját.

Fogadjátok hát sok szeretettel a Ratkó gyerekes írásunk óta nálunk kultfigurává avanzsálódott öblös hangú nagydumás mackót, akit Blassius nekünk nemcsak megírt...

...mi több, rajzot is kaptok - emberünket, Gyuszit csodálhatjátok meg kedvenc fodrásznőjénél, Zsuzsánál. 

A kínaitanulásos poszt után újabb anyagot kaptok oldalazó gnóm bloggertársunktól. Legutóbbi cikkeikből főleg az egyétek meg a szaromat! nyerte el tetszésemet, ami amúgy többek között a pendrive-okra kivetett jogdíjakról szól.

Na de zúzzunk.

Bár ő metalnak írja, én azért kitartok a magyaros, ékezetes írásmód mellett. Nekem szabad, mert én külsős vagyok :-)

Modoros metalos, aki:

- Minden zenekarnak csak az első albumát szereti, mert akkor még olyan eredetiek voltak. Utána elpuhultak, eladták magukat, stb. Természetesen a Slayer a király, mert ők ugyanazt nyomják vagy harminc éve.

Nem, kérem szépen, nem Reckl Amál a modoros blogger, hanem az írása szól róla, róluk. Bár az is igaz, h Ő is már kacérkodott a modorosság gondolatával, mi több: kvázi beismerte különleges vonzalmát a manírok iránt :-)

A melegbáros írás óta már másodszor üdvözölhetjük Őt köreinkben - remélem, senki nem fog magára ismerni. :-)

Kedves Tibiék!
A múltkori sikeres együttműködésem felbátorított újabb modorügyi vizsgálódásra, melyet blogotok témájának más blogokban/ fórumokban történő földolgozása ihletett. Kommentnek indult, írás lett belőle. Önkritikus írás mindenki okulására. Remélem. ;-)