Na picinkáim, a mai levél egy eddig még kommentek szintjén sem említett jelenségről fog szólni: a modoroskodó, kioktató bunkóságról.

Rebeka rokifeller osztotta meg élményeit kicsit panaszkönyves, homáros, BKV-figyelős stílusban. Bár alapból ez a téma szerintem nem kívánkozik e blog hasábjaira, a történetekben sok saját élményemet is fel tudtam fedezni, ahol vevőként, ügyfélként vagy akár munkatársként is képzetlen szakbarbárok sértő, lenéző okoskodását kellett (volna) eltűrnöm.

Kitty allen fogalmazása következik, ami minket leginkább egyfajta személyes bosszúra emlékeztet, de hát miért is ne?

Maccs nevét azért a biztonság kedvéért én találtam ki.

Maccs, a haverod idegesítő csaja.

 

Helyeske, lehet vele dumcsizni és általában nem bánja, ha a pasija görbe estét csap a fiúkkal, de minden harmadik-negyedik alkalommal hisztikézni kezd a látszat kedvéért. Ezt azzal kezdi, hogy a haverod számára borzasztóan égő becenevét használja annak barátai előtt, így szegény srác egész éjjel ég, mint az olajos rongy / Reichstag, amikor a haverjainak eszébe jut megemlíteni, hogy Mackókám / Apaaa / Pacika / Édike.

-Szervusz Dodikám, na hogy vagyunk? (kézfogás, puszi) Dózsa-meccset kihevertük?

-Minden a legnagyobb rendben, Jancsi bácsi. Asszony, gyerekek?

-Kint vannak a telken a kicsikkel, vettünk a Praktikerben egy új gyeplevegőztetőt, meg az új kerti zuhanyt babrálják. Én azért úgy gondoltam, nem hagyhatom ki az első hazai meccset. Megnézzük, mit hozott össze a nyáron ez a betyár Krizsovszky.

-Hát figyelj, a Czimmer meg az Oltyán a ciprusi másodosztályba ment levezetni, a Gyetvait kölcsönadtuk az Előrének, viszont jött a Pénzügyőr fakóból ez a nigériai gyerek, az Ogochokwu, meglátjuk. Azt mondják, bivalyerős, de a labda helyett általában a lábszárakat rugdossa. De hát kellett már egy védekező középpályás. Aztán ott van a Simonyecz Norbi, visszajött Vörösvárról.

Vasárnap kértük szépen, ti pedig voltatok oly' nővéreink/bátyáink, hogy felhívásunknak eleget is tettetek.

Szinte a sírás kerülgetett az örömtől, mert két nap alatt (a címlapos megjelenésnek is köszönhetően) több mint 1000 kitöltött űrlapot kaptunk, ami sokszorosa az eredetileg remélt számnak: aki eddig soha nem kommentálta a bejegyzéseket, az is úgy gondolta, hogy ezúttal hallat magáról.

Kezdjük hát a legfontosabbal: mint a mellékelt ábra mutatja, a Modoros olvasói között is leginkább férfitársaink vannak többségében, de a hölgyek arányszáma is örvendetesen növekszik. A rendszeresen hozzászóló olvasók között jóval kiegyenlítettebb az arány, itt egy kicsit elsaccoltam magam.

Régi kedvenc zenei témánkhoz nyúlunk vissza a mai vendégposzttal, ami Modor Gyuri drága csókos ismerősünk keze munkáját dicséri.

Fogadjátok hát megkülönböztetett szeretettel!

A Karaokemájszter, avagy az est házigazdája és hangulatfelelőse

A karaoke már önmagában vonzza a most már jól ismert modoros fiatal társaságokat, akik egymással karöltve éneklik el mindenütt a Paradise City-t, a A kört, Ákos Ilyenek voltunk című dalát. Az éneklés azonban gyakran igen silány, mivel az egymásba kapaszkodás, hogy ki hajoljon közelebb a mikrofonhoz és persze a nem kevés alkohol sokat elvon az éneklésre irányuló koncentrálástól.

Na, de ejtsünk egy pár szót magáról a hangulatfelelősről:

Kis haveri társaságunk folyamatosan bővül az öblöshangú nagydumás és a kis köpcös után is: scsaba1 kedves olvasónk érzékletesen kibontotta a Cingár alakját - mi pedig ma egy újabb, szinte minden baráti körben előforduló figurát, a mindenkin élősködő Ingyenélőt szeretnénk egy kicsit közelebbről bemutatni.

Az Ingyenélő - ellentétben az eleddig sorra vett fickókkal - megjelenésében bármilyen stílust követhet, őt a viselkedése "emeli ki" a masszából.

A Parazita éveken, évtizedeken keresztül zavartalanul intéz(tet)i úgy ügyeit, vesz részt közös sörözésekben, összejöveteleken, hogy az számára a lehető legalacsonyabb - ideális esetben nulla - költséggel és energiabefektetéssel járjon. Egész léte és lénye mások kihasználására épül. Bár szerintem már mindenki futószalagon tudná szállítani a példákat, mi mégis segítünk.

B-oldalék is foglalkoztak már a témával, mi se maradhatunk ki.

Zwilling kedves olvasónk volt olyan rosszindulatú, hogy pellengérre kívánja állítani Madonna egyik elkötelezett hazai rajongójának kommentárját, íme:

Főnököm,

Amolyan bréking nyúz jelleggel szertném megosztani veletek a következő kis szösszenetet.

A ma hajnali ajánlóhoz kapcsolódva pedig következzen egy beküldött levél: Sakálné vackorbanshee Rozália olvasó(kis)hölgy olyan posztot hozott össze, hogy leesik az állatok.

Ahogy írta: reméli, nem fekszi meg a gyomrunkat.

Kedves Tiborom,

lépten nyomon megemlítgettük őket, de nagyposzt még nem született a gasztrosznobokból, a krémjük "gasztroblogot is ír, főleg ilyesféle rettenetek alapján készült a következő szösszenet:)

---

Sokunk számára örömteli fejleményekről szeretnénk beszámolni!

A vendéglátós téma itt a Modorosblogon már többször előjött; ezért is örültem meg módfelett, amikor chef nathanp cimboránk egy szerencsés véletlennek köszönhetően megismerkedett Italboltos Sanyival, a zseniális Óbudakocsma elvakultan és beszűkülten lokálpatrióta társszerzőjével.

Szó szót követett, és a III. kerületen, valamint a kocsmákon is túlnőve megszületett  szerelemgyermekük, a Vendéglátós, ahol számotokra már ismerős szerzők fogják közzétenni kocsmás-éttermes-vendéglátós sztorijaikat, beszámolóikat - kötöttségek nélkül. Lesznek meglepetések :-))

A nyitóposztot a közénk hatalmas elánnal visszatérő nathanp jegyzi, elsőként a dunaparti Belga sörözőbe látogattunk el.

Azt mondják, köszönőviszonyban sincs a belga konyhával. Azért állítólag a Mosselen-be kell menni. Kiszolgálás és hangulat tekintetében, no meg az állítólag több mint hetvenféle belga sör miatt a Bem rakparti Belga Söröző magasan kategória-első, szerintem. Persze a terasz is dob rajta, erősen.

Folytatás

Délután 1 óra előtt nem sokkal pedig egy mindenvivő olvasói posztot olvashattok majd a gasztrobloggerekről, mi kell még? 

-Jó reggelt mindenkinek!

-Jó reggelt.

-Na még egyszer, hangosabban, JÓ REGGELT!

-Jó reggelt!

-Na, ez már alakul, hát szép jó reggelt kívánok mindenkinek! Most már elárulhatjuk, hogy miért vagytok itt a Vajdahunyad várában egy ilyen álmos, pénteki reggelen. Én Lutscher Peti vagyok a Fun studio animátorcég képviseletében, és itt vannak kis kollégáink is, akikkel majd a napot el fogjátok tölteni mindenféle jófajta játékos feladat és vetélkedő keretében. Ez itt Rita, ő Gábor, ő Balázs, ő pedig Laura. Remélem, mindenki megfogadta a tanácsot, és játszósruhában jött.

Oh la la, az uborkaszezonban hirtelen megnövekedett alkotási szabadság és szabadidő miatt kicsinyég háttérbe szorultak kedves olvasóink művei, de most elég volt belőlem egy pár napra, következzék hát Ernoke nagyrabecsült törzsrajongónk egy csodálatosan megkomponált darabbal:

A modoros elektronikuszene-rajongóknak több fajtáját különböztethetjük meg.

Nagyon jellemző például a Jean Michel Jarre-on és Depeche Mode-on felnevelkedett, kizárólag feketében járó egyén, aki mindent igénytelen metálnak titulál, ami tartalmaz elektromos gitárt.

-Na apafej, láttad a meccset? Most aztán nagyon elegánsan visszavágtak az újpestiek a román szurkolóknak, komolyan mondom, megint szégyellem, hogy magyar vagyok. Ott volt a lehetőség aranytálcán, hogy bebizonyítsuk szellemi és kulturális fölényünket, ne ereszkedjünk le 1-2 hülye szintjére, hogy ne vegyük fel a kesztyűt, erre volt ott minden a Megyeri úton: szarromániázás, vesszentrianonozás, cigányozás.  Egy olyan országban, amelyik azt a röplabdás gyereket is megsiratta! Bebizonyítottuk, hogy nem vagyunk sehol Európától, ez még mindig a Balkán, sőt: rosszabb, süllyedünk, immáron megállíthatatlanul. A meccs abszolút és erkölcsi győztese is a Steaua volt, ez nyilvánvaló sajnos - megmutatták, hogy hol a helyünk.

-Kis ember nagy bottal jár, és hát én sem a kisfarkúak táborát erősítem - mint a mellékelt ábra mutatja! (Kifejezően megmarkolja férfiasságát)

Nyelvész Józsi tanult kollegám kedvenc melóstársa volt az öreg, mindentudó kőműves Géza bá, az idézet is tőle származik.

A fent említett néphiedelemnek annyi valóságalapja van, hogy a testmagassággal nem korrelál a nemiszervek mérete, a fordított arányosságot mindazonáltal nem bizonyította tételesen még senki, majd talán most. Na de ugorgyunk.

-Kedves nézőink, élőben jelentkezünk a Révkomáromi Nyári Lovagi Játékokról, ahol megpróbálunk észrevétlenül elvegyülni az ünneplő tömegben, és a helyieket az aktuális nyelvtörvény kapcsán pár szó erejéig mikrofonvégre kapni. Ahojte, môžeme hovoriť po maďarsky?

-Áno, persze, magyarok vagyunk, sziasztok.

-Hogy tetszenek a Játékok?

-Nagyon tetszenek, sokan jöttünk át Štúrovóból bulizni barátokkal, tartalmasak a programok, tavaly is voltunk, minden évben jövünk.

Mi újság? Buli a kazánházban? :-)

Annak idején kurvára kemény dolgok voltak a házunkban. A felső szint befejezése érdekében számos józsi megfordult nálunk. Volt például a hajléktalan Sanyika, aki Egomban egy lakótelepi ház tetején héderezett, nagyon kamázta a savanyú uborkát, és részegen hatalmasat borult a hokedliről, colstokkal a kezében. A munkatársa - bizonyos Sityu - három felessel és kávécigivel indított. A nagybátyám, a manírozott Lajos, a modoros culáger-kapitány, sokáig járt hozzánk, kettőt kalapált, poénkodott, ilyesmi. Egészen addig, amíg a faterom fejbe nem rúgta a létráról, mert a Lajos elég lenézően kérdezgette felfelé, hogy miért nem moccant előre az életben az öreg, értitek, hogy mondom, kicsit elborult a fater agya.
Yenoee fedőnéven működő olvasónk valószínűleg ismeri a Laját vagy hasonló kaliberű figurákat, mert egy zseniális levéllel örvendeztetett meg bennünket. Nagyon szépen köszönjük, a levél alább, össze van szedve, mint a jó misung, basszátok meg.

A régi hagyományokkal bíró, mostanában a törvény mérhetetlenül ostoba szigorával tiltott, tehát zavartalanul virágzó kalákás építkezés, lakásfelújítás, kertrendezés, udvartakarítás gyakori szereplője ő. Ismerős, rokon vagy barát, minél közelebb áll hozzánk, jelenléte, modorossága annál kínosabb, sőt kellemetlenebb. Mint jelenség, hordozójának életkora előrehaladtával egyre inkább képes kibontakozni, de egyes vonások már igen korán megjelenhetnek.

Nézzük csak, mi teszi az igazi, tőrölmetszett, fajtatiszta modoros culágert!

Kiváló munkaerő, de legalábbis ő ennek gondolja magát. Emiatt aztán a világért sem maradna ki egy ilyen jó kis buliból, hiszen egyrészt az építkezés, a társaságban – társaság előtt – végzett fizikai munka az kemény, férfias, macsós dolog, másrészt „az a sok nyikhaj nélküle úgysem boldogulna”, és „a tróger melósokra is oda kellene figyelni, mert különben még elrontanak valamit”. Ha netán mégis kimaradna belőle, abból bizony hatalmas botrány, sértődés lesz, ez környezete számára világos. Egyszerűen muszáj szólni neki, mely tény természetesen önálló kiválóságába és nélkülözhetetlenségébe vetett hitét mélyíti el.

A modoros culáger roppant elfoglalt személy. Lett légyen akár tanuló (bocsánat: iskolába járó), vagy valóban aktív dolgozó ember, sőt nyugdíjas, esetleg éppenséggel besztondult tartósan munkanélküli, alig lehet alkalmas időpontot egyeztetni vele, mert bár nagyon is szeretne ott lenni, szinte alig akad olyan számára alkalmas időpont, melyet valaki más javasol. Ha a munkaterület az ágyából közvetlen átszállás nélkül nem közelíthető meg, az odajutás mikéntje újabb kardinális probléma lehet. Érvek súlya alatt persze kissé kényszeredetten hajlandó belátni, hogy tulajdonképpen, „végülis ráérne” aznap... és érdeklődése azonnal a konkrét feladatra irányul.

Miféle meló lesz ez? Milyen brigád jön, ki lesz a mesterember, hányan lesznek ott összesen? Minél nyilvánvalóbban szükség volna a(z ő) segítségére (is), a gyanútlanul készséges válaszok annál kevésbé fognak tetszeni neki. A pillanat törtrésze alatt átlátott kivitelezési folyamat (Mit is mondtál, hol építkeztek? Jahogy csak egy kis szigetelés. Értem.) észrevételekre és javaslatokra sarkallja: a résztvevők számát túl soknak, az egy ütemben elvégzendő feladatot viszont túl kevésnek tartja. Aggodalmát fejezi ki a várhatóan sok „üresjárat” miatt, és nem érti, miért nem dolgoztatja a tulaj a haverjait 24 óra alatt halálra, hiszen „nehéz lesz még egyszer ekkora csapatot összerántani”.

Természetéből adódóan szeret késni, különösen akkor, ha a (valódi) szakemberbrigád, a 40 tonna építőanyag vagy a tartályában komótosan hömbölgő transzportbeton pontosan érkezik. Megjelenéséről az is tudomást kell vegyen, aki ezt egyébként nem akarja: hősünk egyszemélyes felmentő seregként kész úrrá lenni a helyzeten, és átvenni az irányítást, függetlenül attól, hogy bárki kérte volna erre. Ám ha megítélése szerint túlságosan korán ér oda a helyszínre, nem mulasztja el kedélyesen évődve szóvá tenni azt a tulajnak, akinek általában az idegességtől meg a rohangálástól amúgy sincsenek már vérnyomásproblémái.

A modoros culáger a mesterembereket országos cimboráinak tekinti, szívesen beszélget velük, szakmai bennfentességét hangsúlyozva régi közös ismerősöket vél felfedezni, kik általában a balsors által űzött mesternek rokonai, osztálytársai, munkatársai, főnökei, míg a modoros culágernek maximum kollégái, de leginkább beosztottjai lehettek, vagy lehettek volna. Mindezen túl, a modoros culáger különös hangsúlyt helyez rá, hogy minden általa ismert és elképzelése szerint témába vágó szakkifejezést, sőtmitöbb iparos szlenget elsüssön. Ha ezek bármelyikére a mesterek vagy a brigádjuk bármely tagja csak pislog, mint hal a szatyorban, az szemében felér egy elbukott ISO minősítéssel.

Súlyosbító tényező, ha a modoros culáger az építkező idősebb rokona. A szakemberek egy része tiszteli a kort, esetleg (főleg vidéken) a jól tejelő szülőt véli felismerni benne, és eleinte udvariasságból nem meri, vagy nem akarja félbeszakítani. Így, miközben körülötte mindenki dolgozik, hosszabbítót teker, talicskát mos, vödröt rámol elő, anyagot pakol le, vagy pakol át, előkészít, helyet csinál, átöltözik, ő kifejti álláspontját az élet számára érdekes vetületeiről, majd mondandóját kb ilyesmi fordulattal zárja:

Nade inkább dolgozzunk, beszélgetni úgyis ráérünk még, hosszú lesz a nap!

Lassan kéne indítani a Gépet nem? (a Gép rendszerint a betonkeverő, vagy más, látványos, klasszikus építőipari berendezés, mindegy is mi az, csak nagy és zajos legyen)

 

A modoros culáger szeret dönteni. Minden kérdésben van konkrét álláspontja és véleménye, súlyosabb esetben kedves emléke is. Mint rutinos építkező, aki éppen az x-edik házat (minősített esetben: házát) építi életében, természetesen csípőből vágja az összes probléma egyetlen lehetséges megoldását, csupán a részletkérdések bizonytalanítják el néhány pillanatra. Nincs tisztában például az aljzat magasságával (He?), de határozottan kitart az ablak és ajtónyílások általa jónak gondolt mérete és magassága mellett, nem látta a tervrajzot (valószínűleg úgyse tudná elolvasni), de szerinte annak az ablaknak máshová kellene esnie, mert „úgy lenne logikus”. Építő szándékú észrevételeit természetesen a tényleges építtetővel is megosztja – eleinte -, ám ha kedvezőtlen fogadtatásra, netán egyenesen süket fülekre talál, már csak a mestereket dumálja meg. Jó esetben ők sem veszik komolyan. Jó esetben. Túlságosan gyakori, vagy menetrendszerű lehurrogása esetén – miközben a reggeli cimborálástól némileg távolabb kerültünk – az építő szándék elkopik a kritika elől, elkezdődik a felesleges, vagy minek szakasz.

Szerintem felesleges ide ilyen vastag betont tenni, nálunk is csak öt centi van a garázsban harminc éve.

30-as (25-ös, 12-es 10-es, colos, féécolos) fal nem lett volna elég? Ez így sokkal több maltert vesz ám be. Minek ebbe a koszorúba ennyi vas?

Emlékszem annak idején nem volt ablak a Tüzép-en, úgy kellett szereznem. Ide is elég lett volna valami bontott, úgysem az a lényeg...

Nem értem, minek az a védőcső a falba, sráckoromban/mikor fiatal házasok voltunk olyan helyen laktunk, ahol a falon kívül mentek a csupasz vezetékek, mégsem lett belőle semmi baj soha.

Én a mai eszemmel nem építenék ekkora (ilyen kicsi/ilyen nagy) fürdőszobát, konyhát, folyosót... de hát ők tudják (, majd meglátják).

 

A modoros culáger mindezzel együtt azért általában jómunkásember. Szereti a nagyobb testi erőt, de mindenképpen szereplést feltételező, látványos és nagy porral, zajjal járó munkákat, mint például a falfúrás, betonkeverés, lapvibrátorozás, utánfutózás vagy a daruzás. Daru elég ritkán jelenik meg kisebb kalákás építkezéseken, de számára egyértelmű, hogy azt neki kell irányítani, hiszen ilyenkor mindenki rá figyel – a tulaj azért, nehogy oda pakolják le az anyagot, ahol rögtön rossz helyen/útban is lesz, a darukezelő meg azért, nehogy véletlenül ráejtsen valamit annak a fontoskodó pöcsnek a fejére.

Nem kedveli az üresjáratot, ilyen számára minősített eset például, ha a kisebb – ital, étel, technológia által adódott – szünetekben elfogy előle/megissza mások elől a kávét, hidegebb időben a töményet, melegben a hideg sört, vagy a kialakuló beszélgetésben, amit a végre leállított betonkeverő nyomán beállott madárfüttyös áldott csend indít el, számára érdektelen téma kerül elő. De az ilyen üresjáratokat különösen akkor nem kedveli, ha valamilyen általa provokált építőipari szakmai, vagy minősítetten súlyos esetben politikai vitában alulmarad. Ilyen esetekben a reggeli „Nade inkább dolgozzunk!” csatakiáltáson felül a zajkeltő Gépek keze ügyébe eső valamelyikét is teátrális mozdulatokkal kapcsolja be – néha függetlenül attól is, hogy éppen szükséges vagy sem.

Kedveli viszont a kisebb szusszanásokat, amikor például a betont dolgozzák be, vagy vakolnak a mesterek és a matéria készen forog a keverőben, amíg egy-egy talicska felszabadul. Súlyosabb esetekben, sosem a korára vagy a kondíciójára, hanem csakis a tapasztalatára való tekintettel képes önkényesen is kilépni a munka láncolatából, és egy-egy kinézett, szimpatikusan hallgatag dolgozóval kedélyesen monológba elegyedni. Ezen monológok témája általában egy kis önfényezés.

 

Hadd látom, forog az a lapát? Annakidején a bátyámmal rakodók voltunk, egy éjjeli műszakban három tehervagont is kiszórtunk. Egy Skoda billencset 20 perc alatt raktunk meg bazaltzúzalékkal. Igaz, szívlapáttal, nem ilyen kis vacakkal, mint ez...

Betonkeverő, ugyan már. Az első két háznál, amit építettem, csak lapát meg gereblye volt, úgy kevertük a betont még a koszorúba is.

Cseréplift, az meg mi? A komámmal ennyi idő alatt régen száz cserepet felszórtunk, míg ezt a ketyerét beállítjátok.

 

Különösen vesztélyes kibontakozási lehetőséget biztosít számára minden olyan tevékenység, ami csendes és/vagy aprólékos türelmet, figyelmet igényel – mint például a válaszfalak építése, vagy éppen a járólapozás. Ilyenkor képes érdeklődést színlelni az adott munka iránt, de csupán azért, hogy a feltett kérdésére gyanútlan hangnemben válaszolónak aztán annál kimerítőbb szakmai továbbképzést tartson.

A modoros culáger a nap előrehaladtával, mikor kialakul a munkavégzés rendje és üteme, elülnek a (nélküle tán ki sem bontakozó) konfliktusok, megérkezik az összes szerszám és anyag, elcsendesedik és ezzel párhuzamosan némileg veszélyessé válik. Megjelenik néminemű nagyvonalúság az anyaghasználatában. Például ha betont kever, szívesen dobja le a cementeszsákot a földre, vágja bele a lapátot, s miután a cement/termőréteg arány átlép egy számára elviselhetetlen mértéket, Omega-koncertet szégyenítő cementfelhőben dobja el a papírzsákot valamerre, és hoz egy újabbat, melyet talán nagyjából ugyanoda vág le. Szívesebben hordja az anyagot közelről akkor is, ha éppen a rakat túloldalán levő méretre lenne szükség. Nem habozik egy hosszú lécet vagy gerendát miszlikbe, akár 30-40 centis darabokra vágni (a láncfűrész is nagyon menő dolog, sőt a sima fűrészelés hangja se kutya!), de inkább ezt teszi, mintsem a rakat végéből, vagy ne’ adj isten a hulladékból keressen ki egy passzentos darabot. Akinek az esze meglenne hozzá, az majd a – számára valóban hosszú nap előrehaladtával, fokozatos és soha be nem ismert kifáradásával aljasodik le idáig.

A hulladékot össze-vissza eldobálja és meggyalázza, még akkor is, ha a pihenőidőben a „felesleges építőanyag-pazarlást” mélységesen elítéli. Az ezzel kapcsolatos megjegyzéseket egyre kevéssé tűri, a nap végére – ha addig nem sikerült volna – valamin biztosan megsértődik, minősíthetetlenül súlyos, de korántsem ritka esetben pedig hisztizni kezd. Persze nem szabad teljesen komolyan venni. Amennyiben továbbra is beszélő viszonyban maradunk vele, néhány nap elteltével meg fog ismertetni minket az építkezés színvonaláról, a mesterek ügyességéről és a csapat többi tagjának teljesítményéről kialakított, saját kiválóságáról álszerénysége mértékében hallgató, terjedelmes álláspontjáról...

A sportriporterekre már jó régen felfigyeltünk, és Joey Adonis figyelmét se kerülhette el a közvetítésekben használt klisék tömkelege.

A modoros magyar sportközvetítés

Kishazánkban az elmúlt években gombaszámra szaporodnak a különböző tematikus sportcsatornák, amivel persze párhuzamosan szükség lett új sportriporterekre, és új szakértőkre, akik tapasztalatukkal és hozzáértésükkel rávilágíthatnak olyan dolgokra, amit az egyszeri nézők biztos nem vennének észre. Kövessünk hát most végig egy hamisíthatatlan magyar rangadót a két ízig-vérig modoros médiaszemélyiséggel, a modoros sportriporterrel és a modoros szakkommentátorral (továbbiakban msp. és mszk.)

Az msp. valami igazán egyedi, és frappáns beköszönéssel nyit, az mszk. is szeretettel köszönti a nézőket, majd elhelyezi térben és időben a két csapatot. A hazaiak mindig a támadófutballt szeretnék erőltetni, a vendégcsapat valószínűleg életveszélyes kontráira fog alapozni. Mindkét csapatban van legalább egy, de inkább kettő igazi rutinos róka, akik nyílván kisujjból kiráznak egy ilyen rangadót, és persze illik megemlékezni a csapatokban a fiatal tehetségekről. (Külföldön itt 17-20 fiúkról, itthon 20-23 éves férfiakról van szó). A hazaiak mestere sok nagy csatát élt már meg, dolgozott külföldön is (Omán, Malajzia, esetleg Egyiptom), a vendégek mestere még csak pár éve van a szakmában, mindössze tavaly szerezte meg a Pro-Licencet, de jelentős játékos pályafutása (Belgium, Izrael) feljogosítja egy nb1-es kispadra.

A mérkőzés elején jellemzően tapogatózás folyik a pályán, az alapozások utáni első öt fordulóban itt az mszk.-nak illik elsütnie a „szezon eleji forma” frázist, de minimum „egy gól jót tenne a mérkőzésnek” örökbecsűt. Amíg gól nem születik, addig is meg kell említeni, hogy a játék „küzdő jellege dominál”, az msp.-nek pedig mindenképpen teljesen érdektelen számadatokkal kell szórakoztatni a nagyérdeműt, úgy, mint örökmérleg, legutóbbi mérkőzések satöbbi. Az mszk-nak persze ez magas labda, le is csapja „a statisztikák nem jelentek semmit” bumm, in your face, mondaná a félművelt angol. Hopp közben a pályán egy kapura lövés, ha esik az eső, akkor az mszk. elejti a „vizes talajon gyakrabban kéne próbálkozni távolról” című igazságot, ha jó az idő, akkor a „lövésből lesz a gól” is megteszi. (Testvérmondata a „ha kapura megy gól”). A bíró lefújja a félidőt, interjú a rutinos rókával/fiatal tehetséggel, aki szerint az iram nagy, és szerinte ők játszanak fölényben, majd reklám.

Ha szerencsénk volt, akkor a stúdióban nem ültek további msp.-k és mszk.-k, ha mégis, akkor ők az smsezőkkel értenek egyet abban a kérdésben, hogy a légiósok csak elveszik a helyet a magyar tehetségek elől, majd miután erre mindenki rábólintott, újra kapcsolnak a helyszínre.

A bíró sípszavára elkezdik a második félidőt a csapatok, a msp. fitogtatja felkészültségét, és megemlíti, hogy a bíró 1994.-ben vizsgázott le, 2006. óta FIFA kerettag. Az mszk. véleménye szerint a bíróspori a legfelkészültebbek között van az itthoniak közül. Ezek után valószínűleg hibázni fog, de ez benne van a „a bíró is ember, ő is tévedhet” vagy a „bíró nem látja a visszajátszást” mondatok a használatosak. Közben cserélnek a szakvezetők, bejön a frissen igazolt szerb/kameruni légiós. Főszereplőinknek meg kell jegyezniük, hogy logikus, várható cserék történtek, „ebből is látszik, hogy mindkét mester a győzelemre játszik, az egy pont egyik csapatnak sem ér sokat”. A 70. perc környékén a mszk. megjegyzi, hogy ez „egy tipikus egygólos mérkőzés” lesz, és láss csodát, a vendégek egy formás ellentámadás után meg is szerzik a vezetést az új légiós góljával. „Már előbb be kellett volna hozni” valamint „az ilyen légiósok kellenek a magyar focinak” mondatokat kell használnia ilyenkor minden valamire való msp.-nek és mszk.-nak.

 

A meccset le is fújják, riporterünk egy gyors summázásra kéri fel kollégáját, hiszen nincs sok idő, élőben kell kapcsolni a Roland Garrost. „Hiábavaló volt a hazaiak meddő mezőnyfölénye, nem tudták kihasználni a helyzeteiket és a foci íratlan törvényei ismét igaznak bizonyultak, gólt szerzett a másik csapat, és bár igazságosabb lett volna a döntetlen, a labdarúgás nem pontozásos sportág, így végül megérdemelten zsebelték be a három pontot a vendégek”

És tényleg.

És tényleg, itt nem született igazságos pontosztozkodás, de azért továbbra is a jó focinak szurkolunk. Adonis pedig fogadja hálánkat és köszönetünket az összeállításért.

Futballszurkolóknak szánt sorozatunk pedig hamarosan folytatódik tovább - legközelebb visszatérünk a lelátóra, és öreg meccsrejárós haverunkkal vitatjuk meg az idénynyitó előtti helyzetet imádott hazai pályánkon.

-Szervusz Tibor, Beloiannisz Ariadné vagyok a Kopf & Jäger munkaerő-közvetítő irodától, és örömmel fogadtuk jelentkezésedet a meghirdetett Senior Credit Controller & Analyst pozícióra. Partnerünk - most már elárulhatom - a francia Bitumex, építőiparban érdekelt multinacionális vállalat, aki itt Budapesten tervezi megnyitni pénzügyi szolgáltató központját, és ide keresünk a tiedéhez hasonló adottságokkal és tapasztalattal rendelkező munkavállalókat. A munkaköri leíráshoz van-e kérdésed, sikerült végigolvasni?

-Ööö, igen, sikerült. Ez a pozíció tehát kintlevőség-kezelés, collection, jól értelmezem, igaz?

-Így van, több csapatot is tervezünk kialakítani: foglalkozni kell majd valakiknek a koncessziós partnerekkel, a viszonteladókkal, a kisebb vevőkkel is. Holnaputánra szeretnénk meghívni az AC-nkra, ami egy Assessment Center, vagyis csoportos kiválasztási folyamat lesz közös feladatokkal, logikai, szakmai tesztekkel, és a végén egyéni interjúkkal is. Szerdán reggel 9-kor kellene megjelenni a Manhattan irodaház recepcióján, ha neked is megfelel.

-Természetesen megfelel, ott leszek. És köszönöm a hívást.

...

-No, szép jó reggelt kívánok mindenkinek, köszönjük, hogy eljöttetek a mi kis AC-nkra! Zéligmann Zsolti vagyok, a Kopf & Jäger bitumexes képviselője, és egy füst alatt a mai nap úgymond házigazdája, hangulatfelelőse. Kezdjük azzal, hogy mindenki bemutatkozik; elmondja, hogy hol diplomázott, eddig hol dolgozott -  feltételezve, de nem megengedve, hogy dolgozott már. Utána mi bemutatjuk a Bitumexet röviden, felvázoljuk a tervezett részlegeket, majd következnek a tesztek és az egyéni interjúk. Kezdjük hát Nálad... Petra!

-Sziasztok, Kovásovits Petra vagyok, most diplomáztam a Károly Róbert Főiskolán Gazdálkodási és menedzsment szakon, mindenkinek sok sikert kívánok a megmérettetéshez, stílszerűen: see you all later!

-Sziasztok, Doritky Hanna vagyok, szintén a friss diplomások táborát erősítem, Petrával? Igen, Petrával ellentétben én a Corvinus Nemzetközi kapcsolatok szakán voltam szerencsés végezni, ez az első AC-m, és kicsit izgulok.

-Sziasztok, Mankiewicz Tibor, hát maradjunk annyiban, hogy az én tanulmányaim még folyamatban vannak, de megfordultam időközben pár hasonszőrű multinál: jelenleg a Genpactnél dolgozom mint SLA & KPI Representative.

-Na, köszönjük szépen a szuper bemutatkozásokat, meglehetősen erős a mezőny. Akkor a Bitumexről pár szót, először egy kis történelem. A Le Batard-fivérek alapították a cég ősét 1975-ben Lille-ben Trisomic néven, majd sok évvel rá akvizícióval megszerezték a NovaCretin részvényeinek 67%-át és ebből hozták létre fúzióval a Bitumexet 1988-ban, amivel a cég a világ piacvezető vállalata az építőiparban.

A budapesti szolgáltatóközpontban elsőként a francia, a brit és a német piacok ügyfélszolgálatát, valamint pénzügyi részlegeit tervezzük létrehozni. Munkatársainknak versenyképes fizetést és juttatási csomagot kínálunk, valamint gyors előrelépési és fejlődési lehetőséget.

De ne is csűrjük-csavarjuk tovább, kezdjük a csoportmunkát! Kiosztom a feladatot mindenkinek. Az alapszcenárió a következő, felolvasom: 

Ön az Equity & Partners magyarországi képviseletének a humánerőforrás-vezetője. Spanyol partnerük egy hosszú hétvégére utazik Budapestre egy közös, kiszervezési projekt megtervezésének céljából. Érkezés csütörtök este 7 óra, indulás hétfő délelőtt 10. Az ottani pénzügyi- és marketing igazgatókon kívül a személyi asszisztens érkezése várható. Készítsen el a vendégek számára egy programtervezetet, amennyiben pénteken reggel 9-től délután 5-ig a tárgyalás fix, a napi keret 50 euró/fő. A pénzügyi igazgató kedveli a szerencsejátékot, a marketingvezető a pelotáért rajong és az asszisztenssel van viszonya, az asszisztens pedig a Mango és Zara üzletekben tölti szabadidejének 70%-át!

Egy € a szituációs játékban 280 jó magyar forintot kóstál.

Mindenkinek világos a teendő? Szervezzétek meg csoportokban, a kis cetliken találjátok a saját szerepeteket, amit ne áruljatok el senkinek. A beszélgetés 10 percig magyarul, a fennmaradó időben pedig angolul folyjon, de mi majd szólunk. A végén pedig egy önként jelentkező adja elő a jelenlevőknek az összeállított programot.

Úgy dolgozzatok, hogy mindenkire ráállítottunk 2-2 megfigyelőt, akikkel a későbbiekben az egyéni interjúk is fognak zajlani. Na de azért nagyon ne ijedjetek meg, nem eszünk jelölteket, csak nagyon ritkán, húsvétkor!

Óra indul!

Amint azt korábban A modoros strandoló 1. részben nagyon találó módon nosferato felvázoltaM, strandolás közben megjegyezhetetlen mértékű tapasztalat szerezhető, ami jegyzetfüzet nélkül nem is adható át az utókornak. Strandolásban ismerszik meg a legjobb barát. A modoros Divatdiktátor strandoló, a Szállító, az Óvatos, a Gasztro-túrista, az Anyafarkas után íme még néhány családtag. Természetesen magamat is több alkalommal módomban állt közte elrejteni.

Szárazhaj úszás

A legkülönbözőbb zuhanysapkákban érkező öregnénik, akik a generációs szakadék első ásónyomát ássák ki. Csak mellben úsznak, a fejüket a világért sem tennék be, sőt, hátközépig kint vannak. Így 20-30 év távlatában talán azért, mert már nem zsírosodik a hajuk, és a fodrásznál vett frizura két hétig tart, nem a másnap reggeli zselézésig. A szárazhaj úszás velejárója, hogy közben megvetően kell nézni minden ugráló kisgyerekre, hiszen az ÚSZÓmedence úszásra való. A részeg ember és a gyerek persze nem hazudik, és kifigyeli a modoroskodást, irgalmatlan bombaugrásba + fröcskölős gyorsúszásba kezd, amíg vissza nem vonul a szárazhajú sportpályafutásától.

A Detox "Renegenárdó"

Aki csak regenerálódni (pontosabban szerinte renegerálódni, renegenárdolni) jár a termálfürdőbe, illetve ott generálódik re. Kollégákkal előző este rendesen felöntenek a garatra, majd 4 és fél órát alszanak a 37 fokos vízben, amiben 15 percet ajánlott eltölteni. Az itt szerzett élmények hatására szokik a fürdőbe, masszíroztat, hungarocellen sakkozik, és bár mindig itt van, más fürdők szolgáltatásait hangosan többre értékeli, hogy mindenki tudja, ő nem divatfürdőző, neki ez életforma. Az öltözőszekrényes embernek rendesen jattol, hogy törzsvendégnek érezze magát. Előbb hónapokig próbál olyan szituációt teremteni, amelyben elkérheti a szekrényes keresztnevét, akit, ha mondjuk Tihamér, akkor másnaptól Tihikémnek, ha Jenő, akkor Jenőkémnek szólít. Jattoláskor, hogy ne legyen kellemetlen a szitu, tapintatosan odamondja, hogy tessék Jenőkém, igyál meg valamit. Bár még soha nem adott olyannak borravalót, aki tényleg alkoholista lenne, vagy nála többet inna, ő azért ebből indul ki.

A Laci

A szükségesnél 30-50 kilóval több húst vállaló, átlagosan 70 centis bicóval rendelkező Lacik csapatostul gyülekeznek. A teljesen alárendelhető, jellemtelen, buta és kihasználható, csúnya fejű de irgalmatlanul jó testű barátnőkkel körbeveszik magukat. A húszéves hármas bömös és a vadonás új X5 között sokszor nem érzik a skálát, de bármelyikkel érkezhettek, jobb nem firtatni, hogy nekik az APEH-tól van rá a kölcsön, legalábbis erre költöttek ahelyett. Aki veszélyesen él, fekhet melléjük, de akkor házirend van. Nagyon fáradt sztorikat színeznek ki és mesélnek egymásnak ordenáré hangosan, közben izmoznak. A legerősebb röhög először, ha neki tetszik (fogalma nincs, miről van szó, akkor sem, ha ő meséli), akkor röhöghet a teljes küldöttgyűlés. A csajok viszonylag gyengék, ezért ők mindenen röhögnek, aztán utólag moderálják, ha mégse kellett volna. Az erő velük van. Azerbajdzsán aranytartaléka is, a Titanic vasmacskaláncának 1:1 arányú másának formájába öntve, nehogy az ellenség kiszagolja. Mivel igen nagy darabok (ha még egy ideig esznek, valószínűleg már nőni fognak), az egységnyi térfogat (izovolumen) elve alapján cserébe alacsonyak. Ugye aki vak, az jobban hall, aki nem hall, jobban lát, akinek meg az egyik lába rövidebb, annak a másik hosszabb. Akinek meg mindkét lába rövidebb, az egy dekáddal a divathullám után is képes buffalo cipőben strandra menni, persze bekötés nélkül.

A Gizda

A vékony, izom felszedésére születésétől fogva alkalmatlan idióta tinédzser az egyik bátor, aki hajlandó a házirend betartása mellett a gyúrósok mellé települni. Többnek akar látszani, ugyanannyi időt szán tetszelgésre, mint amennyit a vízben tölt. Ettől ő is nagyobbnak látszik. Állva szerepel a haverjainak, idióta vigyorgás közepette a hasizmát fogja, ami nincs neki, viszont legalább látszik. A gyúrósok előbb-utóbb felkarolják. Stíröli a bulákat. Ha megy valami zene, akkor, mivel nincs zsebe, kénytelen a karjával valamit csinálni. Esti diszkófigurákat mutat be, a levegőbe mutogat, táncikál. A víz, a gyúrósok és a korban passzoló, egyedül érkező jó csajok közötti terület súlypontján próbál elhelyezkedni. A türcsit eleve nem barnulásra, hanem pinanézésre optimalizálva teszi le, ami egyúttal a barnulásra is jó, hiszen a csajok úgy tették le. A jólneveltebbje elvből nem néz csaj után, viszont napszemüveg tükréből, sapka alól, szatyor fonatain keresztül ordas módon igen, és hogy ne kelljen a mellette elhaladó segget visszafordulással megnéznie, már eleve távozási (departure) irányba fordul, mintha eleve arra nézne, míg be nem sétál a célszmély a keresőbe. Talán a legnagyobb strandolási rutinnal rendelkező fajta, az idő vasfoga azonban lassan embert farag belőle, Óvatosat, Szállítót, Divatdiktátort, vagy mást.

Az ősapa

Na ő nem azért ősapa, mert arra teremtetett, hogy szülőapa legyen, hanem mert ha általános iskolai padtársának annak idején nincs egy kibaszott idegesítő hangú tulok húga, aki egy igazi cula, akkor a hajánál fogva húzott volna a barlangjába egy feleséget, akkora suttyó. Megérkezés után egy órával már három sörnél tart, amit az asszony persze akkurátusan számol. Ahányszor megemlíti, hogy hánynál tartanak, és többet már nem kéne meginnod (holnap vezetned kell), a válasz:

- Mé? Nyaralunk, nem?

Végül elájul az árnyékban. Az ő családja felveszi az egyforma háromnegyedes fehér lenvászon nadrágot és utolsó este piroZSpozsgásan kigyalogolnak a móló végéig. Jó kedvében megkérdezi a culát romantikusan, hogy "kell virág?", és ha culának kell, akkor vesz. Egyszer élünk. A gyerek megkapja a búvárszemüveget, de csak jövőre tudja kipróbálni (addigra amúgy elveszti), hiszen másnap indulás előtt már nem strandolnak. Erre apukának viszonylag korrekt magyarázata van:

- Bepállik a törölköző. Különben is korán kell indulni, mert nem akarok az autópályán az összes hülyével, a legnagyobb dugóban hazamenni. - Ezt mások füle hallatára mondja csak, mert úgyis a régi hetesen megy, mert: - Nem fogok két négynapos matricáért fizetni, ha csak kétszer egy napig használom.

A Boldog család

A boldog család a legegészségesebb látvány, mások észre se veszik őket, csak egymást figyelik ki (meg mindenki mást). Ők saját kempingszékükkel érkeznek, eldiskurálgatnak az ugyanolyan mintájú kempingszékűekről, kielemezgetik, mennyire modorosak a strandvendégek, majd hosszas násztánc után választanak egy konkurens boldog családot, akikkel boldogsági rituáléba kezdenek. Tengerpart esetén "spontán" homokvár építési verseny indul, előbb várárok, aztán 2-4-8 torony, végül víz- és elektromosság, kábeltévé bevezetés, függőhíd, élőlények betelepítése, kagylóburkolás, a lényeg a győzelem. Amikor már hulla fáradtak, a türelmesebbik odabiccent, hogy "ti is boldog család vagytok, mi?" (szerintem van valami titkos jelük is), és jól összehaverkodnak. Végül kisebb ünnepség és megmaradt szalámis szendvicsek/sörök kicserélése közben összeépítik a két homokvárat és békét kötnek. Távozásukkor az ősapa felesége odaszalad a kompakt AGFA fényképezővel és 2-3 könnyen kitalálható indok valamelyikéből kifolyólag megörökíti az építményt.

A Halember

Általában 5-13 év közötti gyerek, de nem muszáj kinőni. Azon kívül, hogy az Elfogadnám! és Hápeee', peee-peee! kifejezéseken kívül ez alatt a 8 év alatt legtöbbször kimondott kifejezése az Apa nézd és az Anya nézd MÁR, valóban számos trükköt meg tud csinálni. A fulladásos halált megkörnyékezve 2 percnél tovább bírja egy levegővel, amivel a mellette állókat kicsit, a távolabb állókat egyre jobban, míg a parton állókat a végletekig fosatja. Másik jellemzője a mindenáron pillangózni tudás, melyet derékig érő vízben még be tud mutatni, láblenemérősben már nem. Ha szárazföldre vetődik, és a Green Peace vissza nem tuszkolja, a parton megfigyelhető, ahogy a segge szép lassan megeszi az úszósortját. A parton ugyan nem mozog olyan otthonosan, de részt vesz a pinyózásban, fociban, tengóban.

Az Alfa gyerek

Az ősapa gyereke. Amíg a Halember szerencsétlenkedik a labdával, ő kiéli tehetségét. Ő ordítja először, hogy Beállás!, Újahús! és Királyafta!, illetve azoknál a számolós játékoknál, ahol nem ő szerzi az első pontot, bemondja, hogy ez még csak pötyögés volt, MOST kezdjük a számolást. Ja nem, MOST! Illetve MOST! Társasjátékokban csal, szüleinek hazudik. 5 éves koráig a gyerMekmedencében és homokozóban tolja, hogy korelnök lehessen. A bébicsúszdán lecsúszás után azonnal megfordul és a csúszdán (nem a létrán) felgyalogol, hogy a tetején ülő 2-3 éves gyerek nehogy le tudjon csúszni. Igazi kis féreg gyerek. Miután anyukája 9 szögből lefotózta a homokvárat, amit nem ő épített, a kis pulya hazafelé menet még visszaszalad és csillogó szemekkel úgy rúgja szét az egészet a picsába, ahogy van.

Beköszöntött a jóidő! Hét ágra süt a nap, mi meg bent rohadunk a melóban ezerrel. Ilyenkor egyre többen ugranak ki a Palára csak csobbanni egyet, és persze a strandidényben egy-egy hét szabadsággal elszabadulhatunk a szürke hétköznapok nyomasztó terhétől. Ha számunkra a nyaraló hangulat már a tetőfokára hágott, mégis mindezt szeretnénk fokozni, akkor a strandon viselkedhetünk úgy - a kontrasztot növelve -, hogy másoknak legyen rosszabb. Egy jó fecske ha felugrik, és mellé egy fröccsöntött műanyag szandál (süncipő), már jó úton haladunk, hogy jelentősen befolyásoljuk a strandolók hangulatát. Kezdjünk is ezzel.

A Divatdiktátor

Divatdiktátor, de semmiképpen nem ~követő. Rajta nem fog ki a XXI. század, fecskében megy. Különösen figyelmes az a szülő, aki a gyerekre is ezt ad, ezen belül két irreguláris szereplőre érdemes odafigyelni: a kissrác, aki 1-2 éven belül dagadt lesz, de még csak hájas, ezért elöl köldökig húzza a fecskét, míg hátul seggdekoltázsa van (lásd még: melóspicsa, munkásseg); a kissrác, akinek még csak a töke szőrös, ezért répa mellett kiinteget balra Tina Turner, jobbra Rod Stewart. Nekik indokolt és egyben ajánlott az úszósort. Női párja, aki a bikini-vonalat nemhogy nem szedette ki, de talán a Bermuda-háromszöggel is összekeveri, a nő, akinek három pinája van: egy a helyén, meg kettő a kíséretben.

Ők a kisebbséget alkotják, a korfa gyakorlatilag követi a normál eloszlás haranggörbéjét, a pubertással küzdő tinik ellensúlyozói a vén sztrovacsekek. Ők igen ritkán valóban eredeti fecskében, vagy abból a korból származó szpídóban, a nem túl sportos, barna + még valamilyen színben pompázó, combnál vízszintes borzalomban jelennek meg. Ennek az egyik attribútuma, hogy újkora után 3-5 évvel kicsit kienged a gumi, tehát így 20-22 év használat után minden lépésnél az oldalról szemlélők számára választ ad arra a kérdésre, hogy az orron és a fülcimpán kívül mi nő még meg a kor előrehaladtával.

A felnőtt fecskeviselők jelentős része az óriás faszú agglegény. Optikai tuningját az úgynevezett strandfasz elkészítésével hozza létre, melynek lényege a se nem balra, se nem jobbra csapás: egyszerűen felfelé küldi a lompost, így a csomag is cuccnak látszik, ha értitek, mire gondolok. Gyanútlanul monokiniző fáradt csajok fölé guggol, gyanús árnyékot adva diszkréten bekínálja a hancúrlécet. Az ő teste saját bevallása szerint önmagában fegyver, ezért semmilyen kiegészítő nem vehet el szexuális kisugárzásából, bátran hordja is. Ezek a következők:

A Szállító

Örök féltékenysége a nőkhöz tartozó női táska iránt kiolthatatlan. Tavasszal vállapos rövidujjú inge mellé nem rég még autóstáskát hordott, a kivehetőt rádió tényleg kiveszi, külön tokban viszi a kocsiig, ahol a vasszüzet vagy ördöglakatot leműti a kormányról. Az autós táskát addig nem cserélte övtáskára, amíg a lakosság 40%-a meg nem győződött róla, hogy már az is gáz.

Természetesen pólóra hordja, és abban edukál. A strandon póló híján vállra dobja, de ez nem gátolja meg abban, hogy két zsepit, a mobilt és egy piros Malbit bedugjon a fecske valamelyik oldalára - ami amúgy növeli az oldalról herebenézés rizikóját. Ő az, aki képes külön olyan piros Malbit beszerezni, amit még fölül kell bontogatni körömmel, mint 20 évvel ezelőtt, mert a többi csomagolásban ami van, az nem az igazi.

Az Óvatos (Mics Bjukenen)

Az óvatos duhaj tudja, hogy az életmentésnél sokkal jobb inkább a prevenció, ezért igyekszik elkerülni az egyébként teljesen kizárt baleseteket is. Munkakörét tekintve elképzelhető, hogy mérnök, esetleg biztonsági tanácsadó, a cégnél az ő feladata a vizesen hagyott konyhapadló, a közlekedőkbe kicsúszott gurulós székek, a mélyhűtőben felejtett italok, garázsba befelé elmulasztott irányjelzések, egyszóval "majdnem balesetek" (near miss-ek) rögzítése. Kifigyeli, hogy kinél hibádzik a dokument, és geci modoros hírlevelekben az all-staff@ vagy office@ és hasonló címeken a munkatársak számára közzéteszi. A strandon más gyerekének vízben tartózkodását külön órákkal méri, igazán megkönnyebbül, amikor az egyébként számára tetszetős küllemű anyukától elhangzik a lila a szád, azonnal kijössz, különben én megyek be érted. Erre amúgy kijön a vízből még 50 ember, mert anyuka kancsal + olyan határozottan mondja, hogy jobb nem kockáztatni, hátha neked szólt.

A Szállító a Balatonra is sünciben (gumi, vagy más elasztikus strancipő) megy, hiszen némelyik balatoni kagyló egészen éles lehet, és meg nem mondanád, miket dobálnak be a partról a fiatalok. Ezt váltja a magas talpú papucs, mert a pocsolyákban a legkülönfélébb gombás fertőzéseket lehet összeszedni. Elhelyezkedését a strandon úgy háromszögeli ki, hogy a vécéhez ne legyen túl közel, mert büdös, de ne legyen túl messze sem, mert a fagyi ilyen időben mindenhol szalmonellás.

Ha már megtalálta párját, akkor az egy nagyon helyes, jókedélyű, szimpatikus, nevetni szerető, pirospozsgás csehfaszú lángoshónaljú kishölgy. Mivel kétszer annyit nyom fekve, készséggel hozza le a hűtőtáskát és az újraélesztő szettet, ha cserébe a férj a felfújt 9 személyes gumimatracot, pálma-szigetet, vagy két (feleség alapján másfél) személyes gumicsónakot felfújt állapotban a strandtól dél-délkeleti irányban 1.2km-re elhelyezkedő szállásról a partra szállítja. Azért onnan, mert oda már nem hallatszik fel a diszkók zaja, és egy esetleges cunami esetén oda már pont nem ér fel a víz, illetve a helyi lopási statisztikák alapján abban az utcában nem törik fel a sárga Ignist. Meg úgyse látnak bele a ferráris harmonika műszerfalvédőtől.

A gasztro-turista

A kockás pokrócot már reggel 7:40-kor kidobja a legkomolyabb tölgy alá, már akkor kint van a strandon, amikor még mínusz 12 fok van. Falkákban fordul elő, de valójában női vezérlésű matriarchális alakulatokról van szó. A falkavezér asszony nagyon fehér, de nem ezért van árnyékban, hanem alibiből, ugyanis a fák vannak a legközelebb a büféhez.

Igyekszik minden nap mást enni, rotációban. Négy órán keresztül tud egyenes derékkal, nyújtott lábbal ülni a földön, pókhálóseggű fürdőruhában, amit még az első bulgáriai nyaralásra vett. Isteni a lángos, a strandon van igazi hamburger, nem ez a fél fogamra elég szar, amit a gyorséttermekben adnak. A sült krumplit vagy pommesznek, vagy rósejbninek hívja. Egy jó melegszendó is lehet az egyik menü. A pizzára persze kecsöpöt rak, amit ö-vel mond, és minden másra is rak, mert szarik rá, hogy amúgy milyen az íze. Mindent sóz, tehát igazi hülye, de valamiről tuti jelzi, hogy nem ízlett neki, nem jól csinálják, ő csinálja jól, majd a fikázást átfordítja kedélyes recept-cserébe, hogy szimpatikusan jöjjön ki belőle, mert neki fontos, hogy az emberek szeressék. Soha nem tudja meg, hogy mindenki utálja. A pokróchoz visszafelé menet a kezében marad még 4 uszkve 13 darab fánk, visz egyet az urának illetve párjának is, magának persze diétás kólával, nehogy odabasszon a fánk, tényleg.

Amikor megunja a strandkínálatot, mert már mindenből evett, a kedve nagyon hirtelen elmegy mindentől, az időjárásra, fejfájásra, a 6 éve már csak urban legendként operáló ciklusára hivatkozva kierőszakol egy korábbi indulást. De még maradnak egy napot, mert a sárga Ignis a ferráris műszerfalvédővel nagyon rájukállt az üdülő előtt.

Az anyafarkas

Az akár mások kisgyerMekét, szomszédok csöppségeit is strandra egyedül kihurcoló anyukát apa egyszerűen csak kiteszi a hétszemélyes egyterűből a bejárat előtt, aztán megy tovább gályázni. A magát egyre több csemetével próbára tevő önjelölt óvónőről egészen addig ki nem derül, hogy néz ki, amíg a gyerMekmedencére jó rálátással rendelkező kiszemelt napozóhelyen le nem fejti magáról a homokozólapát, háromkerekű, dömper és felfújható játékok küvéjéből álló másfél méter sugarú gömböt, amivel apa akkurátusan kidekorálta még a bejáratnál. Távozáskor a teljesen felesleges "mennyi kell? Ezres elég? - Jaj Zoli, öt gyerek van nálam, és tudod, hogy Richárdka mennyit eszik... egy tizest legalább adjál. - Jól van, itt egy húszas, aztán majd elszámolunk" párbeszéddel búcsúzik, ő ettől férfi, anya meg ettől nő.

Anya időnként egy-egy gyereket szándékosan kicsit felügyelet nélkül hagy, majd megvárja, amíg egy milyenaranyoskisgyerek típusú ember el nem kezd vigyázni rá, akkor hót nyugodtan leteszi a Danielle Steele könyvet, és odarohan, hogy már égen-földön kereste, attól félt, hogy kiszaladt az utcára (naná), lelki szemei előtt már látta vérbe fagyva az úttesten heverni. Aztán visszamegy, és 90 perc múlva megcsinálja ugyanezt egy másik gyerekkel. Egyébként ő mondja a lila a szád, gyere ki-t is.

(Ebben még van... a folytatásban hamarosan a Szárazhaj úszás, az Ősapa, a Laci, az Alfa gyerek, meg ami még kimaradt.)

-Boriszkám, ma elmegyünk a Jánosba, és meglátogatjuk a Pici bácsit, rendben? Arra szeretnélek kérni előre is, hogy a Pici bácsi nagyon beteg, és ne nagyon kérdezz tőle semmi butaságot, hogy a Pici bácsi meg fog-e ugye halni, jó? Semmi ilyesmit. Amiről itthon anyáddal beszélgettünk, az nem számít. Köszönsz neki szépen, adsz puszit, és beszélsz neki az iskoláról, ha kérdezi.

És ha jól viselkedtél, akkor a látogatás után kapsz sztracsatellafagyit a 18-as végállomásánál, vili? Nagyfiú vagy már, lehet veled komolyan beszélni, mint férfi a férfival, áll az alku?

-Igen! És puncsot is!

...

-Na szerbusz, Pici bácsi, hát te, fantasztikusan nézel ki, nézzenek oda! Hoztam magammal egy igazi kishavert is, a Boriszkát. Boriszka, köszönj szépen a Pici bácsinak, és add oda neki a virágot. Tudod, ő volt nálunk nemrég az Anyut meglocsolni és hozott neked konyakosmeggyet.

-Csókolom!

-Szevasz, kisember! A hét meg a százát, fejedre nő ez a gyerek, Bécikém, maholnap már udvarolni fog. Észre se vesszük, aztán kirepülnek ezek a srácok. Az élet meg ripsz-ropsz, elszalad. Én is nagyon gyűrött vagyok, jól megkínoztak az orvosok, örülök, ha a jövő hetet megérem.

-Ne hülyéskedj, Pici bácsi, szinte kicsattansz az egészségtől, pár hét, és újra a csajokat fogod hajkurászni a parkban, szaladni fogsz, mint a nyúl!

-Á, Bécikém, ne áltass, nem érzem magamban azt az erőt, mint a legutóbb. Mindenhol fáj, meg hát unom is a banánt már egy kicsit. Tudod, ami nem megy, azt ne erőltessük.

-Na ne kárálj, mint egy vénasszony, bivalyerős ember vagy, nem begyulladni! Tessék, hoztunk neked befőttesüvegben finom tyúkhúslevest meg madártejet, a múltkor annyira vágytál rá. A Kingus főzte, külön neked, ahogy szereted.

-Köszönöm szépen, drágák vagytok, de csak akkor kívántam, most már nem. De mindegy, berakatjuk a hűtőbe a nővérkével, te, olyan rendes az a kislány. Adunk nekik heti kétezret, a főorvos úrnak egy tizest, de ezek a lelküket is kiteszik, még a seggemet is kinyalják! Jaj, elnézést, Boriszka, látod, a bácsi csúnyán beszél. Szóval mondhatnak bármit, a pénzt mindenki szereti. Meg... meg szóval AZT is, érted! ;)

-És a műtét hogy sikerült, mit mondanak az orvosok?

-Te, ezek az doktorok összehordanak mindent, ködösít mindegyik. Jól összekaszaboltak, nézd csak meg, itt meg itt is - hát gyógyulgat, de még nagyon fáj, hamarosan szedik a varratokat. Azt mondják, jó esélyeim vannak, csak hát semmi kávé, cigi meg pia. Szerencsére a... a szerelmet azt nem mondták, ugye érted, mire gondolok, Bécikém? ;)

-Már hogyne tudnám. Szerelmes ember örökké fiatal! Na ahogy kiengednek, csapunk egy világraszóló bográcsozást a telken szalonnasütéssel egybekötve, lesz minden, Wein, Weib und Gesang (bor, asszony és nótaszó)! De most már hagyunk békibe', látom, nagyon álmos vagy, pihenj csak.

-Hova rohantok? Van időtök, maradjatok még egy kicsit.

-Á, sietnünk kell, meg látjuk, jön a kedves feleséged is, nem akarunk zavarni.

-Dehogy zavartok, na de jól van, reméljük a legjobbakat. Köszi még egyszer, hogy jöttetek. Te meg, kiskrapek, gyere ide egy barackért, ez az!