Szálkás Gerenda fantázianevű rajongónk nem volt rest, és egy pofás kis posztot hozott össze nekünk a külföldre szakadtakról.

A modoros emigráns

A modoros emigráns kb. 2-3 éve dolgozik valamelyik nyugat-európai nagyvárosban. Csak rövid tapasztalatszerzés ill. nyelvtanulás céljából indult, de azóta rájött, hogy csak külföldön becsülik meg a tehetségét. A modoros emigránst kínozza a honvágy, ezért igyekszik 3-4 havonta 4-8 napra hazalátogatni. Ennyi idő azonban általában pont elég is ahhoz, hogy elege legyen Magyarországból.

A mai leletet K-nak köszönhetjük meg hálás szemekkel, én nem is kommentálnám, annyira szép. Ha már úgyis elkezdtünk a többiekkel vendéglátózni, az új koncepció szempontjából is szerencsés a mostani poszt.

Aki a klasszikus, nyelvi bravúrokat hiányolta, annak ma szintén jó napja lesz :-)) A kiemeléseket végezzétek el egy önálló gyakorlat keretében.

Nem emlékszem, hogy a modoros whisk(e)y értelmezőről volt-e már szó, de minden egyéb comment nélkül csatolnám az egyik whiskylap törzsemberkéjének önmagában is fantörpikus írásait!

Másnéven A havernőd idegesítő pasija - reagálva a legutóbbi olvasói levélre, vagyis a nemek ádáz harcának margójára.

A beküldő bloggerína, HRita jellemzését átolvasva tényleg csak remélni tudjuk, hogy az itt felvázolt férfifajtát egy személyben nem ismerte.

Az előző bejegyzésen felbuzdulva határoztam el, hogy kiállok nőtársaim mellett, és a nagyközönség elé tárom, merről is fúj a szél. Jelen irományban a garasoskodó, atyáskodó, elnyomó férfiakon szeretnék revansot venni, akik oly sok nő életét megkeserítették már.
Az őszinteséget megvallva elég merész vállalkozás ez részemről, de remélem a poszt elolvasása után mindannyian átlátunk majd a szitán.

Seavas Olde, na, bisch scho wieda nume am Schaffe? (Servus Alter, na, bist du schon wieder nur am Arbeiten? - Szervusz Öregem, na, már megint csak munkálkodsz?)

A Magyarországon eredetileg svábnak hívott germán közösség - mint az közismert - csak egy elenyésző része származik ténylegesen a Svábföldről (ők főleg az Alföldön élnek, például Hajóson), vagyis a mai Württemberg tartomány területéről - leginkább bajorok, pfalziak telepedtek le a Kárpát-medencében.

Tisztelt Férfitársaim!

Ugye mint mindnyájan tudjuk, Fújatós Csucsu ez év augusztus 22-én, többévnyi tépelődés után önnön elhatározásából, minimális kényszer és maximáilis érdek szem előtt tartása mellett elkötelezi magát szeretett párja, Engesloch "fateromügyvéd" Kingus mellett.

Azt tapintatosan nem említve, hogy a feljebb nevezett hölgyemény mennyire örvend köreinkben osztatlan népszerűségnek, úgy gondoltuk páran (Latzy, Balage, Farhát, Feka és csekélységem), hogy minimum az elhatározást illene közösen megünnepelni - újabb ok az össznépi bulizásra!

Helóka-nyalóka! ;-)

Prophet kedves olvasónk lett figyelmes a ma pellengérre állított levél sajátságos nyelvezetére:

Hahó Listatagok!

Mindenkit szeretettel meghívok a hétfőn első alkalommal megrendezendő Nagy Társasjáték Estre (nem végleges név), a BCE Egyetemi Színház épületébe. Jómagam kábé fél négytől leszek az épületben, a játékoskedvűeket pedig négy órától várom. Némi rágcsálnivalóra és üdítőre lehet számítani, én pedig számítok a résztvevők támogatására is - a belépés ingyenes, de a csokival, ropival, gumicukorral, kólával érkezők nagyobb lelkesedéssel való fogadtatásban részesülhetnek.

-Helló apám, minden okés?

-Simaliba. Szigetre mentek idén is?

-Á, idén már nem. Nagyon gagyi lett szerintem, és elszednek egy rakat pénzt, rablás, ami ott folyik. Sok bóvliárus, Töki Pompos, vizezett fesztiválsör ötszázért, ebben én már nem veszek részt. Nem ennek indult a dolog, ez már csak egy üzlet, minden a profitról szól.

Na picinkáim, a mai levél egy eddig még kommentek szintjén sem említett jelenségről fog szólni: a modoroskodó, kioktató bunkóságról.

Rebeka rokifeller osztotta meg élményeit kicsit panaszkönyves, homáros, BKV-figyelős stílusban. Bár alapból ez a téma szerintem nem kívánkozik e blog hasábjaira, a történetekben sok saját élményemet is fel tudtam fedezni, ahol vevőként, ügyfélként vagy akár munkatársként is képzetlen szakbarbárok sértő, lenéző okoskodását kellett (volna) eltűrnöm.

Kitty allen fogalmazása következik, ami minket leginkább egyfajta személyes bosszúra emlékeztet, de hát miért is ne?

Maccs nevét azért a biztonság kedvéért én találtam ki.

Maccs, a haverod idegesítő csaja.

 

Helyeske, lehet vele dumcsizni és általában nem bánja, ha a pasija görbe estét csap a fiúkkal, de minden harmadik-negyedik alkalommal hisztikézni kezd a látszat kedvéért. Ezt azzal kezdi, hogy a haverod számára borzasztóan égő becenevét használja annak barátai előtt, így szegény srác egész éjjel ég, mint az olajos rongy / Reichstag, amikor a haverjainak eszébe jut megemlíteni, hogy Mackókám / Apaaa / Pacika / Édike.

-Szervusz Dodikám, na hogy vagyunk? (kézfogás, puszi) Dózsa-meccset kihevertük?

-Minden a legnagyobb rendben, Jancsi bácsi. Asszony, gyerekek?

-Kint vannak a telken a kicsikkel, vettünk a Praktikerben egy új gyeplevegőztetőt, meg az új kerti zuhanyt babrálják. Én azért úgy gondoltam, nem hagyhatom ki az első hazai meccset. Megnézzük, mit hozott össze a nyáron ez a betyár Krizsovszky.

-Hát figyelj, a Czimmer meg az Oltyán a ciprusi másodosztályba ment levezetni, a Gyetvait kölcsönadtuk az Előrének, viszont jött a Pénzügyőr fakóból ez a nigériai gyerek, az Ogochokwu, meglátjuk. Azt mondják, bivalyerős, de a labda helyett általában a lábszárakat rugdossa. De hát kellett már egy védekező középpályás. Aztán ott van a Simonyecz Norbi, visszajött Vörösvárról.

Vasárnap kértük szépen, ti pedig voltatok oly' nővéreink/bátyáink, hogy felhívásunknak eleget is tettetek.

Szinte a sírás kerülgetett az örömtől, mert két nap alatt (a címlapos megjelenésnek is köszönhetően) több mint 1000 kitöltött űrlapot kaptunk, ami sokszorosa az eredetileg remélt számnak: aki eddig soha nem kommentálta a bejegyzéseket, az is úgy gondolta, hogy ezúttal hallat magáról.

Kezdjük hát a legfontosabbal: mint a mellékelt ábra mutatja, a Modoros olvasói között is leginkább férfitársaink vannak többségében, de a hölgyek arányszáma is örvendetesen növekszik. A rendszeresen hozzászóló olvasók között jóval kiegyenlítettebb az arány, itt egy kicsit elsaccoltam magam.

Régi kedvenc zenei témánkhoz nyúlunk vissza a mai vendégposzttal, ami Modor Gyuri drága csókos ismerősünk keze munkáját dicséri.

Fogadjátok hát megkülönböztetett szeretettel!

A Karaokemájszter, avagy az est házigazdája és hangulatfelelőse

A karaoke már önmagában vonzza a most már jól ismert modoros fiatal társaságokat, akik egymással karöltve éneklik el mindenütt a Paradise City-t, a A kört, Ákos Ilyenek voltunk című dalát. Az éneklés azonban gyakran igen silány, mivel az egymásba kapaszkodás, hogy ki hajoljon közelebb a mikrofonhoz és persze a nem kevés alkohol sokat elvon az éneklésre irányuló koncentrálástól.

Na, de ejtsünk egy pár szót magáról a hangulatfelelősről:

Kis haveri társaságunk folyamatosan bővül az öblöshangú nagydumás és a kis köpcös után is: scsaba1 kedves olvasónk érzékletesen kibontotta a Cingár alakját - mi pedig ma egy újabb, szinte minden baráti körben előforduló figurát, a mindenkin élősködő Ingyenélőt szeretnénk egy kicsit közelebbről bemutatni.

Az Ingyenélő - ellentétben az eleddig sorra vett fickókkal - megjelenésében bármilyen stílust követhet, őt a viselkedése "emeli ki" a masszából.

A Parazita éveken, évtizedeken keresztül zavartalanul intéz(tet)i úgy ügyeit, vesz részt közös sörözésekben, összejöveteleken, hogy az számára a lehető legalacsonyabb - ideális esetben nulla - költséggel és energiabefektetéssel járjon. Egész léte és lénye mások kihasználására épül. Bár szerintem már mindenki futószalagon tudná szállítani a példákat, mi mégis segítünk.

B-oldalék is foglalkoztak már a témával, mi se maradhatunk ki.

Zwilling kedves olvasónk volt olyan rosszindulatú, hogy pellengérre kívánja állítani Madonna egyik elkötelezett hazai rajongójának kommentárját, íme:

Főnököm,

Amolyan bréking nyúz jelleggel szertném megosztani veletek a következő kis szösszenetet.

A ma hajnali ajánlóhoz kapcsolódva pedig következzen egy beküldött levél: Sakálné vackorbanshee Rozália olvasó(kis)hölgy olyan posztot hozott össze, hogy leesik az állatok.

Ahogy írta: reméli, nem fekszi meg a gyomrunkat.

Kedves Tiborom,

lépten nyomon megemlítgettük őket, de nagyposzt még nem született a gasztrosznobokból, a krémjük "gasztroblogot is ír, főleg ilyesféle rettenetek alapján készült a következő szösszenet:)

---

Sokunk számára örömteli fejleményekről szeretnénk beszámolni!

A vendéglátós téma itt a Modorosblogon már többször előjött; ezért is örültem meg módfelett, amikor chef nathanp cimboránk egy szerencsés véletlennek köszönhetően megismerkedett Italboltos Sanyival, a zseniális Óbudakocsma elvakultan és beszűkülten lokálpatrióta társszerzőjével.

Szó szót követett, és a III. kerületen, valamint a kocsmákon is túlnőve megszületett  szerelemgyermekük, a Vendéglátós, ahol számotokra már ismerős szerzők fogják közzétenni kocsmás-éttermes-vendéglátós sztorijaikat, beszámolóikat - kötöttségek nélkül. Lesznek meglepetések :-))

A nyitóposztot a közénk hatalmas elánnal visszatérő nathanp jegyzi, elsőként a dunaparti Belga sörözőbe látogattunk el.

Azt mondják, köszönőviszonyban sincs a belga konyhával. Azért állítólag a Mosselen-be kell menni. Kiszolgálás és hangulat tekintetében, no meg az állítólag több mint hetvenféle belga sör miatt a Bem rakparti Belga Söröző magasan kategória-első, szerintem. Persze a terasz is dob rajta, erősen.

Folytatás

Délután 1 óra előtt nem sokkal pedig egy mindenvivő olvasói posztot olvashattok majd a gasztrobloggerekről, mi kell még? 

-Jó reggelt mindenkinek!

-Jó reggelt.

-Na még egyszer, hangosabban, JÓ REGGELT!

-Jó reggelt!

-Na, ez már alakul, hát szép jó reggelt kívánok mindenkinek! Most már elárulhatjuk, hogy miért vagytok itt a Vajdahunyad várában egy ilyen álmos, pénteki reggelen. Én Lutscher Peti vagyok a Fun studio animátorcég képviseletében, és itt vannak kis kollégáink is, akikkel majd a napot el fogjátok tölteni mindenféle jófajta játékos feladat és vetélkedő keretében. Ez itt Rita, ő Gábor, ő Balázs, ő pedig Laura. Remélem, mindenki megfogadta a tanácsot, és játszósruhában jött.

Oh la la, az uborkaszezonban hirtelen megnövekedett alkotási szabadság és szabadidő miatt kicsinyég háttérbe szorultak kedves olvasóink művei, de most elég volt belőlem egy pár napra, következzék hát Ernoke nagyrabecsült törzsrajongónk egy csodálatosan megkomponált darabbal:

A modoros elektronikuszene-rajongóknak több fajtáját különböztethetjük meg.

Nagyon jellemző például a Jean Michel Jarre-on és Depeche Mode-on felnevelkedett, kizárólag feketében járó egyén, aki mindent igénytelen metálnak titulál, ami tartalmaz elektromos gitárt.

-Na apafej, láttad a meccset? Most aztán nagyon elegánsan visszavágtak az újpestiek a román szurkolóknak, komolyan mondom, megint szégyellem, hogy magyar vagyok. Ott volt a lehetőség aranytálcán, hogy bebizonyítsuk szellemi és kulturális fölényünket, ne ereszkedjünk le 1-2 hülye szintjére, hogy ne vegyük fel a kesztyűt, erre volt ott minden a Megyeri úton: szarromániázás, vesszentrianonozás, cigányozás.  Egy olyan országban, amelyik azt a röplabdás gyereket is megsiratta! Bebizonyítottuk, hogy nem vagyunk sehol Európától, ez még mindig a Balkán, sőt: rosszabb, süllyedünk, immáron megállíthatatlanul. A meccs abszolút és erkölcsi győztese is a Steaua volt, ez nyilvánvaló sajnos - megmutatták, hogy hol a helyünk.

-Kis ember nagy bottal jár, és hát én sem a kisfarkúak táborát erősítem - mint a mellékelt ábra mutatja! (Kifejezően megmarkolja férfiasságát)

Nyelvész Józsi tanult kollegám kedvenc melóstársa volt az öreg, mindentudó kőműves Géza bá, az idézet is tőle származik.

A fent említett néphiedelemnek annyi valóságalapja van, hogy a testmagassággal nem korrelál a nemiszervek mérete, a fordított arányosságot mindazonáltal nem bizonyította tételesen még senki, majd talán most. Na de ugorgyunk.