Írta: emil.

Tiszteletem, csókolom a kis kezét, jó napokat kívánok! Molnár Mihály vagyok , ő pedig itt szintén Molnár Mihály, méghozzá az ifjabbik. Mint ahogyan arra bizonyára tetszik emlékezni, nem első alkalommal járok itt… Most azért tértem be ide a becses fiatalemberrel az oldalamon, mert mint ahogy erre biztos szintén tetszik még emlékezni, legutóbb vásároltam Önöknél több más termékkel egyetemben egy gyümölcsös sörkülönlegességet. Hanem volna nekem egy kis problémám ezzel a termékkel. Szó sincs arról, hogy a minőségét kifogásolnám, ó, dehogy tennék ilyet. Már csak azért sem, mert a termék jelen pillanatban is bontatlanul áll. Egészen biztos vagyok benne, hogy a matéria, amit a tetszetős formájú üveg rejt, kellemes ízű és frissítő hatású, épp ahogyan a televíziós reklám állítja; ezzel szemben a legapróbb kétely sem merült fel bennem.

Csíragyerek! A sok nyavalygásod után most már tényleg itt az ideje, hogy helyre legyél rakva a kurva anyádat! Unlak már!

Folyamatosan pofázol, ugatsz, pedig ÉN meg a többi haverom gecire nem kíváncsi a siralmaidra.

Szia Tibi,

Az alábbiakat hoztam össze egy elég érdekes csoportról - ha megfelelőnek találod, örömmel látnám a közlését.

Üdv:

acabq

Tamás kavargó érzelmekkel, elrévedő tekintettel mered a telefon földön árválkodó darabkáira. A hátlap műanyagja deformálódott, a szürke szín az elhajlásoknál erősen elhalványul, szinte fehéresbe csap át. A nemrég még vidáman villogó, most már szilánkos érintőképernyőre már csak a gyűrött-buborékos fólia utal. Az akkumulátor valahol a szoba végében fekszik a parkettán, a kövön még mindig nem találja helyét egy tanácstalanul, egyre gyorsabban körbe-körbe pörgő kis csavar.

- Jó estét kívánunk, ez itt az RTL Klub Híradója Erős Antóniával…

- …és Szellő Istvánnal.

- Ítéletidő! Ismét szokatlanul szélsőséges időjárás érkezett meg hazánkba. Még fel sem ocsúdhattunk a megdöbbentő, egészen természetellenes, téli hidegből és havazásból, máris újabb természeti anomáliát kell átvészelnünk.

Szívén viseli, figyelemmel követi, átérzi, átéli, azonosul vele, együtt lélegzik a közélettel, médiával, sportélettel. Az együttes neki játszik, a politikus neki ígér, a celeb neki öltözködik és szavazza ki a másikat a villából, a csatár neki szerzi a gólt, a rendőr neki szolgál és őt védi, az országot ő tartja el, tőle veszik el a melegétel-utalványt.

Tisztelt Tibor!

Fél órája gondolkodom, hogy milyen modorosság-mentes bevezetőt írhatnék. Igazából ez a blog életem meghatározó pontja, amióta olvasom, rájöttem, hogy nem vagyok egyedül. :) Szóval gondoltam írok valamit, ha tetszik, használd egészséggel. /Köszönöm, ezt már szeretjük - M.T./

Ha ezt olvasod, vannak még túlélők!

Üdv,

Csirmi

Nem vitás: történelmi időket élünk, és bizony a bérletpénznek: a havi, fejenként 4-10 ezer forintnak a családi költségvetésben sokkal jobb helye is lehet. Ennyi pénzből elvihetjük kedvesünket egy romantikus vacsorára a környéken, de a gyerekeket is elküldhetjük moziba, ha éppen párunkkal kicsit kettesben szeretnénk lenni. A hatékony költséggazdálkodás első teendője, hogy felmérjük: mit faraghatunk le és mit nem. Itt most nem arról beszélünk, hogy illik vagy érdemes - hanem arról, hogy 100%-ig elkerülhetetlen-e befizetnünk ezt az összeget. 

Erőst el van tájolva az emberiség manapság, nem csoda, hogy elkorcsosulunk. Az evolúció nem véletlenül lett kitalálva. Adott egy természetes mikro- és makrokörnyezet, a tápláléklánc - ennek a tetején volnánk mi - és az állandó körforgás. Az erősebb marad életben, a gyengébb elhullik - az rátermettebb, okosabb örökíti tovább a génjeit, ezáltal fenntartva-erősebbé téve a populációt, megadva neki az esélyt a hosszú távú fennmaradásra. A szabályok kegyetlenek, de kegyetlenül igazságosak is. És itt kezdett el az Ember Istent játszani. Beleavatkozik az évmilliárdok óta elfogadott rendbe, felborítja a megszokott folyamatokat. Az erő és a gének helyett a pénz és az ész, a józanság helyett a szolidaritás és a szánalom kerekedik felül.

Az elmúlt év minden eddiginél szélesebb nyilvánosságot biztosított Országunk, Népünk, Kormányunk, Miniszterelnökünk és Alaptörvényünk számára a nyugati sajtóban. Ön szerint is kár lenne nem élni ezzel a fantasztikus lehetőséggel? Hiba lenne beleolvadni a szlovák, szlovén, szlavón, szlivón, szlávón műnemzetek hosszú és jellegtelenül szürke sorába? Élvezettel nézné, ha Daniel Cohn-Bendit Miniszterelnök Úrhoz vágná Mont Blanc tollát, ha Martin Schultz maradék hajállományát is elveszítené? Egyedülálló ötleteink épp ezekhez a tervekhez nyújtanak segítséget!

Kezdjük azzal, hogy gyűlöllek és egy undorító féreg vagy.

Nem, nem rád gondolok, aki hirtelen rosszul lesz egy felelőtlen aluljárós büfézés vagy egy pusztakoktélos (Mecseki itóka!) átmulatott éjszaka után, nem. A klozett pontosan azért van ott a munkahelyen, hogy ilyen helyzetben legyen hova menned.

Mai olvasói posztunk az örökzöld szülési modorosság témakörében íródott. Megannyi borzalom, rémkép és lidérces történet ellenére teljesen biztosak vagyunk abban, hogy igenis léteznek higgadt, megfontolt, józan, nyugodt, öniróniával megáldott felnőtt nők, akiknek a harmadik trimeszter sem veszi el józan eszét. Ennek ellenére természetesen sosem engedjük veszélyes helyre, így a gyermekáldás luxusát meghagyjuk arra jóval érdemesebbeknek.

A Nemzeti Kormány az állam régi adósságát törleszti a nép felé. A világháború pusztítása után rémesen igénytelenül összegányolt Várnegyed végre megkaphatja a hozzá illő, finom, nemes külsőt.

Ez az Arcok a konditeremből c. olvasói poszt újragondolása, kiegészítése, folytatása. Mert ugye a garázsban, pincében, iskolában berendezett, rozsdálló konditermek kora mára lejárt. Járjanak oda a telepi Zsoltik és Norbik a buggyos gyúrósgatyáikban, ujjatlan pólóikban, terítsék csak a napót egymás között - egy köztiszteletben álló középosztálybeli fiatal már csak fitneszterembe, azaz gymbe járhat manapság. Olyan helyre, ahol a kardió nem csak a buzik kiváltsága, ahol a futógéphez nem kell előre feliratkozni, ahol kapod a frissen mosott-szárított, még meleg törülközőt, ahol szépen letörlöd a gépeket magad után - és ahol nők is vannak.

Az örökké fess, hercig, jó kiállású, szimpatikus tekintetű - nem mellesleg kiváló humorral rendelkező - Hácsé munkája Hetényi Péter barátunk ötlete alapján.

Helló Tibi!

balage_81 voltam, poszt lent.

Ááá Ferikém de jó, hogy látlak. Á igen üdülni voltunk a családdal egy hétre. Hogy-hogy hol? Hát a zánkai kempingben! Ide se megyek többet abban biztos lehet az atyaúristen! Ilyen szar egy szolgáltatást még a világ nem baszott össze, mintha minden tanulatlan tolvaj frátert összegyűjtöttek volna egy helyre és beleolvasztották volna abba leharcolt gyártelepre amit kempingnek hívnak. Sátorral mentünk, de aztán a Gizi véletlenül a konyhakéseket is belerakta a ponyva mellé aztán mire legurultunk a ladával, a rázkódástól szerteszét vagdalta azt. Ez volt az első, nem hiszem el, hogy az a mocskos tolvaj banda a balatoni utakat nem tuggya megcsinálni, pedig ha valahol akkor ottan van iparűzési adó meg miegymás.

Erre tovább.

Nagyon hálás, felkapott téma lett ez, hogy havi 42-50 ezer forintból meg lehet-e élni. Ti azt állítjátok, nem - Nemzetgazdasági Miniszter Úr és mi viszont azt állítjuk, hogy igenis lehetséges.

Hogy ne csaljunk az amúgy rendkívül rokonszenves Nívóékkal ellentétben, mi tényleg a nulláról, üres hűtővel kezdjük a kísérletet.

Bizonyára többen is észrevettük, milyen az, amikor rokoni-ismeretségi körünkben aktuálpolitikai, kulturális alaptételek kerülnek sokadszorra terítékre: ilyenkor a jólnevelt, béketűrő ember nem szeretné megzavarni a díszes társaságot, úgyhogy legfeljebb látszólagos egyetértéssel vagy tartózkodó hümmögéssel, "hátigen"-ezéssel kapcsolódik bele a beszélgetés folyamába.

Mi most mégis azt tanácsoljuk kedves Olvasóinknak, hogy legalább egyszer próbálják ki, milyen igazán őszintének lenni ott, ahol talán mást várnának tőlünk! Garantáltan feldobja a hangulatot.

Kedves Modor Tibi!

Számtalan posztot olvashattunk tőled arról, hogy mi modoros. Az ember lassan nem mer megszólalni sem, hiszen ad-hoc jellegű, újonnan keletkező társadalmi és társalgási divatirányzatok szabják meg viselkedésünket, netán blogok, amikben leírják, hogy mi menő és mi nem, hogyan fejezzük ki magunkat és hogy ne.