Sziasztok! Mai levelünket Csongortól kaptuk, aki, mint annyi született budai - micsoda meglepetés - Pesten talált magának munkát. Ahogy szinte mindenki, ő is a nehéz kezdetekről, majd a kemény munkáért kijáró jogos jutalomról tud csak szólni.

Csongi vagyok, 33 éves. Lehet nem fogok sok újat mondani senkinek a mai levelemmel, de azért leírom én is, hogy tényleg úgy van, ahogy már mindenki megírta. A kommentek között is biztos sokan fognak majd támadni, bár Tibi letiltotta őket, de én csak az igazságot írom le, még ha a szavaim kegyetlenül is hangzanak majd sokak számára.

Magamról dióhéjban csupán annyit, hogy 1979 nyarán láttam meg a napvilágot a János kórházban, és családom, valamint iskoláim is rendre Budán tartottak. Évekig laktunk a Városmajor utcában, majd kis szentimrevárosi intermezzo után a hangulatos Frankel Leó utcában kötöttünk ki Párommal, akit még az Árpád Gimiben ismertem meg.

Sok minden, sőt, minden idekötött minket Budára: a rend és a tisztaság a Moszkva téren, meg hát a sokkalta jobb, természetközeli életkörülmények, ld. a madárcsicsergős Hegyalja út, vagy a hangulatos kelenföldi, már-már Svájcot idéző állomásra bepöfögő kis zsuzsivonatok.

Ám egyvalami mindig hiányzott: egy versenyképes munkahely. Sajnos, aki multinacionális cégnél akar elhelyezkedni, az előbb vagy utóbb átkényszerül Pestre, hacsak nem akar szándékozik élete végéig az on-the-cock's-death Graphisoft Parkban, a kilátástalan Tölgyfa utcában vagy a fullasztó Margit krt-on dolgozni.

Pestről olyan előítéletek uralkodnak a budaiak körében, mint hogy lepratelep, sok a cigány, sok a vidéki meg a proli, koszos, büdös, zsúfolt, lapos, kutyaszaros - és mi csak dolgozni, bulizni meg hányni járunk át. Nos, többéves pesti munka és jelenlét után 100%-ig kijelenthetem, hogy ez természetesen nem igaz, illetve igaz, de legalább jó pénzt lehet keresni.

Nos, all in all azt mondanám, hogy magyar és angol nyelvtudás, illetve diploma nélkül ne vágjon neki senki - vagy ha mégis, akkor legyen tisztában azzal, hogy kockáztat, és könnyen megégetheti magát. Utóbbi esetben nagyon alulról kell építkeznie: éveken keresztül csak pizzafutári, vendéglátós, szállodás vagy takarítói minőségben fogják alkalmazni, esetleg zsebbe fizetik, vagy egyáltalán nem fizetik ki. Bár még utóbbi esetben is ezerszer jobban járunk, mintha otthon maradtunk volna, hiszen addig se voltunk otthon. Ezekre mindenképpen készüljünk fel, és arra is, hogy az első hónapokban - hiába tanultunk éveken keresztül magyarul az iskolában - alig fogjuk megérteni, mit beszélnek a pestiek.

A pesti albérlethelyzet az átlagosnál jobb: szinte minden kategóriában találhatunk szobát ill. lakást, a kéthavi kaukció mellett olyan havi 120 ezertől már egészen elfogadható környékeken is kapható élhető apartmanka. Mivel minket semmi nem köt a másik oldalhoz, javaslom, hogy a munkahelyhez közel, lehetőleg járótávolságon belül keressünk ingatlant - így a tömegközlekedés viszontagságait és költségeit is könnyedén megspórolhatjuk. Ideális esetben ismerősöknél is meghúzhatjuk magunkat ideig-óráig, ráadásul ingyen.

Magamról annyit, hogy a BME-n végeztem informatikai szakterületen, így végzéskor én válogattam az állásajánlatok között - hosszas tépelődés és mérlegelés után végül a legtöbb pénzt fizető céget választottam.

Jótanácsaim a többi vállalkozó kedvűnek? 

Pest nem könnyű hely, főleg az emberek faragatlan, fennhéjázó, közönséges stílusát és az állandó bűzt nehéz megszokni. Ezt aláírom. Ellenben ha közelebbről megismered őket, egy idő után megnyílnak, és a legjobb barátaid szeretnének lenni. A budaiakkal legyél óvatos: csak azért, mert egy kerületből származtok, sajnos még könnyen megpróbálhat átverni, vagy folyton csak szívességeket kérhet. Meg hát te is budai vagy és eléggé szar ember vagy, mitől lenne a többi jobb.

Egy biztos: kőkeményen kell dolgozni. Nem ám csak bejárogatni és dolgozgatni, ahogy odahaza megszokhattuk, hanem odatenni magunkat, betegállományba nem menni, bizony ingyen túlórázni, meritokratikus módon hinni abban, hogy semmi sem JÁR alanyi jogon, hanem neked a teljesítményed és hozzáállásod alapján ki kell érdemelned - és a kitartás, a szorgalom, az alázat, a versenyképes diploma, a szerencse és a nyelvtudás itt tényleg kifizetődik. Engem fél év után team leaderré léptettek elő, ahol mára már egy kisebb csapatot supervisionálok, és a fizetésem is 450 ezer bruttó fölé kúszott.

További tervek, karrier? A Párommal időközben összeházasodtunk, többször lefeküdtünk egymással, és már a gyereket tervezgetjük - hamarosan most már valószínűleg tényleg benne is fogom hagyni a csirizes szottyot a végén, nem húzom ki. Szerintem ilyesmire gondolhatott Ő is, hogy így kellene. Még pár évig valahogy kibírjuk, aztán tervezzük, hogy majd odábbállunk: mondjuk Budaörsre, de semmiképp sem Budára, amíg nem normalizálódik az álláshelyzet odahaza.