Irodaházas sportok II.

Annyira jól sikerült az első rész, hogy nem tudtuk abbahagyni. Köszönöm, Atlétás Bandi és nosferato.

Szellőztetőemberkedés: A jelszó: friss levegő! "Friss levegőből sosem elég. Oxigén-oxigén, szívjátok jó mélyre!" Közben nagy, tárogató mozdulatokkal boldogan huzatol. Ajtó kitámaszt, ablak kitár, a másik ablak lendületes nyitásával-csukásával már megfelelő körkörös légmozgás teremthető. Ne csukd még be, nincs hideg! Vegyél addig magadra egy kardigánt! Télen hideg van, fel kell öltözni. Azelőtt se fáztak, a fázás csak egy rossz szokás.  Ez fejben dől el. Levegő kell az agynak, hogy ne ásítozzatok, tudjatok gondolkodni. Nem baj, hogy tévézéshez nem kell gondolkodni, friss levegő mindenhez kell, anélkül végünk, meghalunk. Gondolom te sem akarsz megfulladni.

Autóba ülve az első dolga az ablak lehúzása. Utasként is, természetesen. Fullad, és melege van, így már amikor ráadod a gyújtást, nyomja a gombot, hadd merüljön az akkumulátor, majd feltölt. Feltekert ablakkal nem lehet kibírni az autóban. "- Ugye nem csap nagyon hátra? - Hát őőő, de, felhúznád? - Persze, hát ismertek, szóljatok!" Illemből felhúzza, 10 perc múlva gyöngyöző homlokkal nyomja le újra: "Baszott meleg van." Nem kérdezi, mondja.

Kiáll a vihar előtti szélbe, mint valami esősámán. Friss levegő, ordítja, imádom! Nem fázik soha. Ha fázna sem fázik, mert akkor be kéne csukni az ablakot, és ő a Friss Levegő Utolsó Védőbástyája. Dacol az időjárással: október végéig rövidnadrágban jár, novemberben póló + széldzseki, legnagyobb hidegben póló pufidzsekivel. Márciustól újra rövidnadrág. Innentől már kizárólag klimatizált helyen marad fél óránál tovább. Ha egy óránál tovább tartózkodik, 17 fokra tekeri a klímát, és megkockáztatja néhány árnyékos ablak kinyitását. Hátha jön egy kis friss levegő. Folyton elemzi a "léghibákat", miszerint állott, fülledt, áporodott, dohos, száraz, fáradt, párás a levegő (volt, hogy otthon télen hetekig ki se nyitottam az ablakot, szerintem tök jó szag volt). "Nem baj, ha egy kicsit lehűl a szoba, nem árt egy kis friss levegő. MEGLÁSD, a friss levegőt utána sokkal gyorsabban fel lehet fűteni!"

A Szellőztetőember lehet bárki. Hőhullámos klimaxos, túlsúlyos, önző, vagy csak egyszerűen idióta. Vagy olyan, akinek van pofája remegő kézzel bekanalazni az asztalánál a húslevest cérnametélttel, majd utána a pörköltet nokedlivel hasonlóképpen - végül vagy ő, vagy valami megszállott ezt erőszakos szellőztetéssel reagálja le. A fűtést nem szereti letekerni, a méregdrágán üzemeltetett klímához sem ért, és az se zavarja, hogy az ablaknyitogatással az egész légkondicionáló rendszert megőrjíti. Mindegy. A lényeg, hogy a Váci útról tuti friss levegő fog az irodába beáramlani.

Illatozás: Talán a legnagyobb téma, lehetetlen teljes egészében feldolgozni. Hiszen mi más lehet erőszakosabb és sunyi dolog, mint szagokkal terrorizálni környezetünket - egész nap, napról napra? A zajokat, hangokat, fényeket még csak-csak ki lehet szűrni, de a szag a legalattomosabb fajta, mindenhol megtalál és elér. Menekülni előle lehetetlen. A szaggal támadó a Szellőztetőember nagy ellensége, valódi szimbiózisban élnek: hatás-ellenhatás. Szélsőséges esetben egy személyben testesül meg az illatozó-szellőztető. A szagtámadást ne úgy képzeljük el, hogy nem mosdik, hogy csípős a hónalja (nyáron is kötött pulcsi) vagy bármi - az se szép dolog, de pár méteres távolságon túl már kevésbé zavaró.

Annál sokkal férgebb módszereket választ. Hiába van nálatok pl. menza lent pénzért, ő jobban szereti a rendes házikosztot, hiszen abban legalább tudja, mi van. Ezt természetesen nem a rendelkezésére álló olyan 4-5, zárható, ebédlőasztalokkal-evőeszközzel felszerelt konyhában szereti elfogyasztani, hanem a munkaasztalánál, dolgozó emberek között. Gusztustalan dolgokat képes művelni: kórházas módszerrel, befőttesüvegből lapátolni a levest, összekarcolt, a pörköltalaptól és a mosogatógéptől már pirosló tuppervárékból minden más főételt. Hidegen, vagy szépen felmelegítve a mikróban, amit aztán visszahoz a konyhából, nehogy ott kelljen megenni, abban a steril, kajaszagú izében. Addig legalább kényelmesen tud netezni, talán kicsit dolgozni - vagy még jobb: telefonál a geci. Közben csámcsog, nyelvével csettintget, nyeldekel, teli szájjal beszél ilyen fura, nazális hangok képzésével.

Itt megeszem, ugye nem zavar? Vagy meg se kérdezi, meg se várja, akármit is mondasz. Próbálsz finoman viccelődni, hogy hmmm, de jó szaga van, egészen megéhezik az ember - ezt bátorításnak veszi. Lassan végez: a szájában lévő csócsalékot valami ocsmány, dobozos kólával öblögeti le gargarizálás közben, majd cuppog félórát még, fogairól gondosan tisztogatva le a maradékot nyelvvel, vagy akár ujjal-körömmel.

Vagy akár menzázott is, de beül melléd: hajából-ruhájából dől a konyhaszag, szájából valami fokhagymás elegy. Némán elnyomott büffenésekkel - kezét a szája elé teszi, csak egy-egy pillanatra szakítja meg a mondatot.

És zabál, zabál, valami orális fixáció vagy mi lehet ez, de már az egész embertől undorodsz. Meg szeretnéd nyúzatni élve, majd kóbor kutyákkal feletetni a kollégák előtt, hogy kicsit érezze magát tényleg meztelennek meg megszégyenülve, hogy kicsit még utoljára elgondolkodjon; érdemes volt-e. Nem hagyja abba. Rágcsa, szendvics, tízórai, uzsonna. Csipsz, kukoricapehely, müzli, perec, zörgő papíros csoki, joghurt, puding, gumimaci, marshmallow. Nyomai ottmaradnak, a szag terjeng. Almaroppanás, gecihangos reccsenés, hersegés, almacsutka gyorserjedése a közös szemetesben. Citrusfélék kis vigasz lehetnek, de ő jobban szereti a banánt és az almát fermentálni a közös térben. Zsíros-csillogó mekdonálcos zacskók az asztal alatt, eleve zsíros-csillogó asztallap,  morzsák, gyanús foltok a billentyűk között, több órája terjengő fáradt kávéillat, üvegpohárra tapadó kis tejzsír - és még mindig nem vitte ki a féreg.

Cigizés, hajból-orrból, mindenhonnan fáradt nikotinszag árad, ahogy szuszog. Esőben is lemegy, akkor még rosszabb az ázott cigarettaillat. Boldog idők, amikor még az irodában is rá lehetett gyújtani!

Ajtótartás: Teljesen felesleges helyeken, teljesen felesleges embereknek, száz méter távolságból is. Ezzel a másik idétlen mosollyal futólépésre, nyargalásra kényszerül, hogy beférjen - de ne is bántson meg, amiért ilyen kivételesen udvarias voltál vele.

Ajtónál előreengedés: Felesleges udvariaskodás, ld. eggyel följebb. ajtónál a másik erőltetett előreengedése - előreküldése. Addig nem moccan semmi, amíg ő nem, de aztán mindenki egyszerre moccan, és jót nevet. Mint tudjuk: a nevetés (és a sex) fiatalít, ráadásul a faarc 14x több izmot dolgoztat meg, mint a mosolygás, tehát miért is ne mosolyogjunk?

Visszapillantózás: Monitor tükröződésének olyatán történésű kihasználása, hogy evvel a hátulról érkezőket lecsekkolhassuk, jónők konyhába bemenése esetén utánuk somfordálhassunk valami kamu indokkal beszélgetni, hétvégéjük felől érdeklődni - válasz elmaradása esetén saját, érdekes hétvégénk eseményeinek megosztása. Aki eddig azt hitte, hogy minden ember a sarokba, nyugalomra vágyik, az téved. Sokan szeretnek a dolgok fősodrában üldögélni, és inkább a folyosót választják az ablak helyett.

Munkahelyi kakilót segítés: Bent csendben/titokban szarni próbálónak csapot nyitva hagyás, hátha még 15 percig nem mer fingani. Sietni kifelé, nehogy találkozni kelljen vele, nehogy Ő szarul érezze magát. Betyárbecsület, szolidaritás.

Parkolóházas kegyes csalások: Parkolóházban saját magadat vendégnek beírás, beállás, első lebaszás után másik cég főnökeinek helyére állás.

Perifériák önkéntes csereberéje: Monitor, billentyűzet kicserélés mással, pláne gurulósszék-lopások, emiatt 8 előtt bemenés, és egy egészen távol ülőtől lenyúlás. Vö: német nyaralók hajnali helyfoglalása a mediterrán strandokon törülközővel.

Az utolsó oltsa le a villanyt: Sokáig maradáskor ha még van valaki, és kezd csomagolni, KURVAGYORSAN összecsomagolás, nehogy neked kelljen lámpát oltogatni, körbenézni hogy van-e valaki, zárni, portán kijelentkezni, redőnyt leengedni, hol mi van. Egyben arra is vigyázni, nehogy bárkivel mégiscsak egy villamoson/metrón/buszon kelljen utazni, mert már bekészítettük a legjobb zenénket a hazaútra. Ha kocsival megyünk, és ő csak ott baktat az út szélén, természetesen szó nélkül elhajtunk mellette, esetleg rövid integetés, de be ne szálljon.

Kajahordás: Volt már, de nem baj, nem lehet elégszer. Illetve "hozzak valakinek kaját"-ba mindig bejelentkezés, de cserébe soha nem szólás, hogy kér-e valaki. Vannak még szervező sportok: 10-től ebédelést tervezés. Van olyan, aki diszkréten cseten intézi, az igazi suttyó az open office-ban óbégatva hangosan mindig ugyanott eszik, többnyire ugyanazt, mégis 1 órát szervezi.

Beosztott-csicskáztatás: Vagy gyakornok, vagy bárki, aki megcsinálja. Ezek inkább sunyiskodások, mint sportok. Mostanában annyit szoktam még, hogy valahonnan felhívom az egyik beosztottamat, hogy jöjjön le a sarokra, mert kocsiban vagyok, és rohanok ügyfélhez (haza rejszolni), és van nálam egy boríték / doboz / mappa, az vigye fel. Csak, mert nincs kedvem átparkolni :-| Asszem, ők egymás között a mosogatással versenyeznek, az utolsó előtti tányért vagy evőeszközt még el lehet venni, utána legutolsót már nem merés elvenni, mert akkor mosogatnod KELL. + a tollak, ceruzák mindig egyvalakinek az asztalán landolnak egy idő után.

Folytatjuk. Tuti.