A mai utazós írás A magyar turista méltó folytatása, Horikától - az oly' gyakran hiányolt és követelt klasszikus, nyelvi modorosságokkal.

1. A társasutak visszatérő élcelődési formája a buszsofőrök feltételezett ittasságán vagy vezetési képességén való poénkodás. Pl.

"Te Pista, aztán vezettél már ekkora buszt?"
"És hogy nem alszol el éjjel vezetés közben" - "Ki mondta, hogy nem alszom?"
"Nem tudom melyikünk fog vezetni: én mingyár elaszom, Józsi meg részeg!"

2. Az anyagcsere fiziológiai megnyilvánulásai szintén kiváló alkalmat teremtenek az urbánus kellemkedéshez. Miközben a busz lekanyarodik a benzinkúthoz, a túravezető eleve így konferálja fel a megállót:

"Most egy 10-15 perces technikai szünet következik."

Technikai szünet. Jól van. Ezek után mindenki kirajzik a buszból, és - utasonként eltérő intenzitással, de főként a nők részéről - megindul a vécé keresése. Illetve dehogy vécé.

"Bocs, merre van a kétbetűs kitérő?"
"Nem tudod, hol van a technikai helyiség?"

Ezzel próbálják meg leplezni, hogy pisálniuk kell vagy cséndzselni, esetleg egy kiadós locsolófosás alakjában kikívánkozik a cukrozott vaj által megbolondított avas túrós pacal. Mert aki a technikai helyiséget keresi, az nyilván nem az előbb említettek céljából megy oda, hanem pl. kezet mosni.

3. A határellenőrzéseknek is megvan (megvolt) a maga lélektani hatása. A paszporkontrolt követően a sofőr még ki sem oldja a kéziféket, már repkednek a poénpetárdák:

"Józsi, előbújhatsz, tiszta a levegő!"
"Akkor a kokain Nálad van, ugye?"
"Huhhh, még jó, hogy a Kalasnyikovot nem vette észre"

És ezen mindenki olyan jól tud nevetni, hogy csak repülnek a cerbonadarabok, talán még egy-egy tonetti is kicsúszik a hangos derű jótékony takarásában.

4. Nem sokkal a határ átlépése után kb. U x H SMS érkezik, ahol U = az utasok száma, H = a külföldi ország mobilszolgáltatóinak száma. Minden csoportban akad egy-két vadhajtás, aki ezeket a roamingos-üdvözlős SMS-eket felolvasa. Félhangosan vagy hangosan; nyilván az újszerűség által gerjesztett izgalmi állapot folytán.

5. A gyalogtúra kezdetén bágyadt közönnyel mérem az időt: hány perc után hangzanak el a rekeszizmokat kikészítő, hólyagfakasztó poénok:

"Huh, sok van még?"
"Nem állunk meg?"
 

Ha ezek nem mennek le 5 percen belül, akkor system failure.

6. A modoros fotósok büszke táborát gyarapítván, magam is sokat fotózok az utazásokon. Mivel ún. komoly (eleve, ez a szó!) gépem van (tükörreflexes), és elkattintás előtt hajlamos vagyok állítgatni, mindez elképesztő fordulatokat bír kiváltani az útitársakból. A két alapeset:

- ha tájat, virágot, épületet stb. fotózok, a hátam mögül még az exponálás előtt MINDIG elhangzik az obligát mondat: "Készül a művészfotó?" Hát a nyári villám hasítsa ketté, aki ilyet mond.
- ha embert fotózok, és megy az állítgatás, akkor az előbbinél még fertelmesebb szeszélyszikrával veszik el az életkedvemet: "Készül a sztárfotó?". Ez minimum tarkólövést érdemelne, de ennek rögtön van egy párja is: "Készül a címlapfotó?" - utóbbi kerékbetörés, de előtte teleobjektívvel pépesre verés, memóriakártyával szemkinyomás.
De miért van az, hogy a fenti fordulatok minden utazáson elhangzanak, a Portugáliától Észtországig, a városnézéstől a tengeri kajakozásig?

7. A túrák legszomorúbb pontja az, amikor a túravezető - valahova a messzeségbe bökve - megmutatja a célba vett hegycsúcsot. Ilyenkor összeszorított fogakkal várom a lórúgásnyi adagokat, amik persze soha nem maradnak el:

"Nem mondod!"
"Ez most komoly?"

Soha nem fogom elhinni senkinek, hogy az útitársak nem egyeztetik előre ezeket a verbális méreginjekciókat.

8. Ha a túra során valaki megbotlik, már készítem magamnak a Xanaxot, hogy átvészeljem:
 

"Hoppá, nem kellett volna annyit innom / innod az este!"

Általános derültség. De mi a fasznak?

9. Ha a pihenőt követően ismét útnak indul a csoport, akkor a földről való feltápászkodás / mással való felhúzatás sine qua non-ja a "Jaj, öreg csontjaim" fordulat. Ez különösen akkor vicces, ha ezt egy fiatal mondja.

10. A napi úticél elérésekor megindul az önfeledt falatozás. Zörög a celofán, harsog a paprika, szörcsög a dobozos Sió. És akkor jön a szó, ami maga a modorgia: "csúcscsoki". A szövegkörnyezet mindegy is.

11. A fárasztó túrát követően, útban a szállás felé készülök az újabb dózisra. Jöjjön, minél előbb, legyünk túl rajta.

"Na, asszem ma nem kell altatni".

Rohadj meg.

12. A szállásra érkezés utáni átöltözés ismét csak kiváló táptalaja a szellemi sziporkáknak. A bakancslehúzás fázisához annyira hozzátartozik a "Húúú, mindenki jobban jár, ha ezt nem viszem be a szobába!" fordulat, mint a túravezetőhöz a szívószálas hátizsák.

13. Este a szálláson beindul a seftelés.

- Izomlazítót porlevesre ("Brokkoklist vagy hagymakrémest kérsz?" - "Pfú, nekem mindegy, amelyiket Ti kevésbé szeretitek!"),
- impregnáló spray-t naptejre ("Elég volt? Biztos? Szólj, ha kell még!"),
- ronggyá olvasott Storyt ronggyá olvasott Nők Lapjára ("Á, maradhat nyugodtan!"),
- vízforralót ceruzaakksi-töltőre ("Ú, köszi, ez életet mentett!")
cserélnek.
 

Ami egészen addig nem baj, amíg valahonnan meg nem üti a fülemet az egyik legaljasabb geg: "Köszi, majd ha nagy leszek, meghálálom".

Mi is köszönjük. Hálánk örökké üldözni fog - csak utol ne érjen! ;-)))