Mi nekünk a szegénység? Volt már? Na és. Nem lehet róla eleget írni, főleg, ha megérted különböző stációit.

A gyermekkori, örök sóvárgást, a közös gyerekszobákat, a felnőttként is otthon élést, a panelokat, a szar kaját és örökös pénzproblémát. Azt, hogy nincs - és hogy ki kell számolni, és hogy elfogy.

Mi volt nekünk a gazdagság 20-30 éve? Hát a családi ház meg a ruha. Akinek kertes háza volt, az gazdag volt. Aki a Hegyen lakott, az gazdag volt. Bizony, basztattuk az általunk gazdagnak kikiáltott gyerekeket, csak mert valamikor A Hegyen laktak. Aztán egy idő után nem lett divat szegénynek lenni, persze a pénzünk ettől nem lett több. Hifi-torony, sokfejes videó, Daihatsu Charade, Fiat Panda, butik, vállalkozás, GMK, privatizációban leboltolt vállalati ingatlanok, CD- és lemezgyűjtemények, távirányítós lámpa, bőrgarnitúra, színes könyvek és lexikonok, Opium-parfüm, saját telefon, pornóújságok, távirányítós autók, legók, Amiga, hangkártya, SVGA-monitor, ISDN = gazdagság. De egyszer, csak egyszer beszabadulhatnék a lakótelepi közértbe, és csak ehetnék, amihez hozzáférnék... sóletkonzerv, kolbászos-rizseslecsó, téliszalámi, Melba, Kajla, Szerencsi. A korlátlan étel az már maga a gazdagság. Mikor lehet már mind az enyém? Nem antipasztira vágyik a gyerek, hanem hamburgeres meg mexikói melegszendvicskrémre. Micsoda különbség. Örök flipperzseton, niagarázás (lehulló húszasok!), játékterem...

Gazdag gyerek szülei igenis jó arcok voltak: látták a szerencsétlen, SZTK-keretes csóróságot, és szó nélkül adták a méregdrága üdítőket, gyümölcsleveket (mindig volt hideg Hohes C) - néha még költőpénzt is, hogy a kisfiukkal átugorhassunk megdonálcozni vagy jégkrémezni. Farsangon, osztálybulin, szülinapi zsúrokon is kitettek magukért: Vienetta, Schöller - ajándékba pedig Bbburagót hoztak (Hot Wheels - jól jársz, ha karácsonykor is ő húz). Jót tettek valakivel, majd egyszer hálás lesz. Hát hálás lett.

Ki a gazdag? Akinek már saját szobája van, az gazdag. Ha nincs tesód, akkor általában tehát már gazdag vagy. És akkor nem kell osztozni, és nem vagy összezárva másokkal egy életen keresztül, egy légtérben. Hogy még kiverni se tudd rendesen. Hogy nőzni se tudj, mert nem tudod hova felhívni a nőt, ha még lenne is. De persze kinek kell egy csóró, 13 évesen még énekkaros gyerek (na jó, de altos!)? Ha már szegény, akkor legalább legyen szőrös meg mutálós.

Mennyire szeretnél gazdag lenni felnőttkorodban? A legtöbben nem Monte Carlóra meg kabrióból két kézzel szórt tízdollárosokra vágytunk, hanem mindig egy kicsivel jobbra: nagyobb, felújított panellakás; szebb, polgáribb környék (de a kerületben - megmarad a lokálpatriotista és kicsit földesúr-érzet); ikeás és praktikeres berendezés. A mai napig kísért egy álom: faszán felújítottuk a lakást: divatos nyers fával burkoltuk, ahogy az Ikea-katalógusban is láttuk, puha, süppedős szőnyeggel, színes párnákkal. Aztán felébredtem.

Ami igazi luxusnak tűnik, az szegényes ésszel felmérhetetlen - nem is nagyon kell. Pedig párszor eljutottunk ilyenebb házakba is: igazi palotákba, ahol toronyszobák voltak, legalább 20-30 helyiség - és az volt a mese, hogy a család mindig egy lepusztult házat vett meg, amit aztán felújítás után jó áron eladtak, a következőnél dettó - onnan volt ez nekik. Á, ez már túl sok, ez már nem jó. A takarítónő, a személyzet, az már nem jó: megszűnik a magánszférád, nem tudsz nyugodtan aludni, stb. Ígéretesnek tűnő, pénzes állások: krupié, felszolgáló (főpincér!), szakács, idegenvezető, taxis. Összességében: minden olyasmi, ahol felmérhetetlenül gazdag embereket szolgálhatsz ki, hátha neked is leesik valami. Ilyesmi, hogy mérnök, gyárigazgató vagy könyvvizsgáló, eszünkbe se jutott, mert nem tudtuk, mi az - meg akkoriban talán tényleg nem is lehetett belőlük rendesen megélni.

Amikor a Renóban megvettük 4000 forintért a pumpás cipőt. Nyomkodtam, nyomkodtam, és éreztem, ahogy keményedik, ahogy fújja fel. Csak több hét után kellett rádöbbennem, hogy sajnos ez nem pumpál lófaszt sem: szivacs volt benne egész végig. Iskolában valaki lelkesen meglátja: -Hát milyen pumpás cipő már ez? -Csak egy szar - nyugtatja meg a másik jó gyorsan. Utóbbi gyerek sokra vitte: ma karaoke-bulikat szervez 35 éves fejjel: tuti hízik a nyugdíjalapja és a tébéje sem marad üresen az áfa bevallása után. Kisstílű, de nemes káröröm az összes ilyet ma elnézegetni: jó sok van belőlük. Elkallódott, elrontott, kiélt, kikopott, buta, képzetlen, buta, lusta, tehetetlen, nyelveket nem beszélő, elvált senkik. Lehet, hogy 94-ben vagány dolog volt a Replay-farmer, de ma is ilyenekben jársz. Lehet, hogy a suliból 96-ban taxival mentél haza, és a Fatertól kapott 5000-est kettétépted osztálykiránduláson, de azért szerencsére egy ügyeskedő, csóringer kis műveletlen telepi senki maradtál.

Na de ez a kiskori szegénység leginkább. Elnézést, elkalandoztam - hálás téma. Milyen a késő tinédzser- vagy a húszas évek szegénysége? Olyan vajon nincs már?

Dehogyisnem. Hiszen a diák az általában menthetetlenül csóró - kivéve persze a rögtön saját lakást kapó (albérlet helyett, jobban megéri úgyis, Vállalati pénzügyek I.), elkényeztetett, irigyelt kis köcsögöket (hozzájuk általában gyorsan be is költözik valami élelmes kislány). Mondjuk - fővárosiként és Istennek hála - koleszban sosem kellett laknom, de nagyon ocsmány lehet: a mocsok, a füst, a téli ablakon kilógatott, csomagolt, zsíros kaják... 

Kora húszas éveink? Pedig nem is volt olyan régen, de mikor csináltunk ilyeneket utoljára: utcán-parkban-játszótéren ivás, hugyozás, bliccelés, pénz kölcsönkérése, annak számon tartása, hogy éppen ki mennyivel tartozik? Hogy tényleg számítson, ha valahol olcsó a sör, és minél kevesebből tényleg be lehessen rúgni? Simán játszható módszer volt a hétdecis Kalinkát beszórni a mélyhűtőbe, majd szépen visszaporciózni kólába, Fantába, narancslébe, paradicsomlébe. És ezeket ittuk éveken keresztül. Olcsó bor, olcsó - házi - pálinka. Deriváltparti: a buli után maradt üvegek visszaváltásából kapott pénzt elinni. Mert hajnali 3-4-5 körül még inni kellett, ez teljesen érthető. Le az éjjel-nappaliba, venni az újabb adag cigit meg piát. Vagy csak feltúrni a vendéglátó lakását, és meginni Anya dugilikőrjét.

Amikor - ha valahol ingyen jól lehetett lakni - sose hagytuk volna ki. Ebéd után is 1-2 órával ha valahol maradt pár pizza, azonnal elpusztítottuk. Nem menekültünk volna az üres kalóriák elől, hanem mindenből minél többet, minél olcsóbban. Hiszen azzal megspórolod legalább egy vacsora árát. Ijesztő belegondolni, de manapság inkább minél kevesebb legyen minél drágábban.

A vélt minőség ára - és annak az ára, hogy az ne menjen oda, akit te nem szeretnél ott látni.

Időnk azért volt. Amikor az ember inkább repült több átszállással Ryanairral Grácból, mert annyira, de annyira megérte a stanstedi átszállás. Amikor egész napokat töltöttünk valami falábú focicsapat vidéki túráján. Amikor nyáron tényleg volt olyan, hogy se iskola, se munka (gyakorlat) nem volt. Még ilyen is volt.

Amilyenek mi voltunk: hangos, ordenáré, dohányzó, olcsó sört vedelő, hajnalig - zárás után - is maradó suttyók. Ahol mindig vita volt a számla körül. Valakik mindig fizetés nélkül távoztak, és/vagy a pultosgeci ráhúzott még 1-2 strigulát - és soha, de soha nem derült ki, hogy ki volt a hunyó. Megoldás: nem szabad végig maradni. És tényleg, olyan összegeken ment a késhegyre menő vita, amit ma jelenértéken, szánalomérzettel is bármikor kifizetnénk az egész társaságnak - vaskos jattal. Amikor a fémpénznek komoly értéke volt, és tényleg számított a legkisebb is. És a személyzet akkor még NEM szeretett minket - illetve talán akkor SEM, de ezt akkoriban nem is nagyon titkolták. Ma már legalább tudják, hogy jó sok pénz üti a markukat, és ezért látszólagos tiszteletet, szeretetet, megbecsülést vásárlunk - hát nem a legszebb emberi érzések ezek?

Puritán, környezetvédő elvek? Taxival elvből nem? Autót elvből nem? Abba a kerületbe elvből nem? Arra a sznob helyre? Elvből nem. Pedig az elvek is csak addig tartanak, amíg nem lesz pénzed. A 10 évvel ezelőtti önmagunk utálná a mait? Simán lehet. Lehet, hogy az lenne a baj, ha nem így lenne.

A pénz körül forog minden, és tényleg ment ez: kölcsönkérünk- és kapunk. -Egy ötszázast nem tudsz adni kölcsönbe? -Így is kétszázzal lógsz! -Te rohadt zs... amikor a múltkor Muter főztjét elfogadtad, az legalább ennyit ért, ha nem többet! -Akkor én felszámítom neked a fűtést-vizet, amíg nálunk aludtál! Tényleg: a másiknál ottalvás, akár spontán. Ez is nagy szokás volt valamikor - persze sose nőnél... Muterék telken, nyaralnak, éjszakások - ott lehet aludni. Este 10-ig valami olcsó szar vermutot iszogattunk, HBO-s pornót nézegettünk, majd rájöttünk, hogy udvarolni kellene. Felhívogatjuk az osztálytársnőinket - valamiért senki nem ér rá, és a szülők se nagyon örülnek. Nosza, irány a város, benőzni! Szerintetek összejött? Nem nagyon. Ottalvós buli. Szex helyett hányás a vége, pedig előtte jól megmostuk a kukit is, esetleges használatbavétel esetére. 

Társaságokban a cigaretta az örök konfliktusok eredője. Valaki folyton csak tarhál vagy vesz vagy lop, a másik kiakad. Verekedésig fajulhat. Már dolgozó, kicsit szorgalmasabb hangyagyereket megtűri a tücsöknép, de azért szopatja, ahol éri. Csipkedés, basztatás, csicskáztatás - persze barátság, szívesség. Hálás vitatéma: te dugnál-e néger nőt. Vagy Dana Internationalt - hiába, akkor még a transzszexuálisok is jól néztek ki. Amikor a társaságból először lett harmincéves az Öreg. Elképesztő öregség, reménytelen, halálközeli állapot. Legendák, hiedelmek, igazságok, hülye állatfajok a kocsmaasztal mellett: Trianon, nyelvészkedés, Bratyiszlava neve honnan ered (szláv testvériség, mert Burgenland lett volna a csehszlovák korridor), és az angolok megadási nyilatkozata is már elkészült, amikor a németek unalmukban hirtelen abbahagyták a bombázást. Így volt. Mélytengeri horgászhal, véznaujjú maki, és a befőttesüveget nyitogató, intelligens polip. Korai interneten fellelt perverziók (emberi tojásrántotta meg angolnák), verekedésem története, és ki milyen pattanásos és/vagy szőrös hátú nővel jött össze valamikor nagyon régen.

Akkor még beszélgettek az emberek.

Amikor egy olyan nyeremény, hogy italkupon vagy ingyenbelépő, az bármilyen értéket képviselt. Mert nem az időd vagy a felvevőképességed volt a szűk keresztmetszet, hanem a pénz. A hajnalig, másnap délelőttig tartó ébrenlétek után problémamentesen tudtunk aludni akár délutánig is. Gondolkodtunk is évekig: mikor feküdtünk le utoljára éjfél előtt, tehát még AZNAP? Nagyon sokáig az éjjel 1 tűnt az ideális ágybamenetelnek.

Hihetetlennek tűnik szinte. Aztán megöregedtünk hirtelen.

Micsoda idők! 

Bárcsak újra húszéves lehetnék...