-Jujj, utazhatsz megint? De jó neked, jujj, Argentína, Kína, Indonézia? Jajj, de sajnállak, te szegény, mindjárt megszakad a szívem... kis hely a bőröndödben van még esetleg?

Mert ugye a céges út az jutalom, elismerés, megtiszteltetés, nyaralás, üdülés, világjárás. És irigykedik a sok hülyepicsa, mert ez életének az értelme: az utazás maga. Nem ám az, hogy ott lehessen vagy bármit átéljen, csak hogy kipipálhassa, hogy kihirdethesse, hogy a felesleges-pózolós képeit közzétehesse. A "pizzai" ferde tornyot két kézzel tartjuk, a piramisokat tenyéren hordozzuk - csücskét összecsippentjük, a fekete-erdei plasztiktehenkét megfejjük meg anyámkínja. Megosztjuk, örülünk, hogy mindenki irigykedik. Hazatérve diavetítés (most talán meg is nézzük, merre jártunk), szállás és utazások megbeszélése a többiekkel, kinek melyik a preferált desztinációja, hol lettünk betegek a kajától, és mennyi proli van, hogy tapsoltak a gépen.

Ja igen, a céges út. Hát álmaink netovábbja egy olyan munkaadó, ahol lehet világot járni, transzferről a repülőre, taxiba, oda, gurulós bőrönd, kicsike munka, és amúgy social event, nyakunkba vesszük a várost. Tök jó lehet egy ilyen, bárcsak én is kaphatnék egy ilyen állást... de engem nem küld senki sehova, csak itt rohadunk ebben az uncsi irodában, az meg folyton megy és rinyál, hogy neki de szar... pedig én úúúgy mennék! Besavanyodom itt, hiszen Horváthországnál messzebb még sose jutottam, és már mindjárt harmincéves vagyok, és nem láttam még semmit.

Hát akkor menjél, bazmeg.

Végeláthatatlan adminisztráció: előleg-igénylés, kitöltés, várakozás. Vízum, útlevél, követség, védőoltás, repülőjegy, foglalások. Taxi, áfás számla, sorbanállás, önkiszolgáló becsekkolás, sorbanállás, még egy becsekkolás, sorbanállás, bőröndleadás, baggage drop-off, sorbanállás, biztonsági ellenőrzés, betanult vetkőzés, öv, aprópénz, óra, mobil tálcára, kabátot, cipőt le, laptopot ki, külön tálcára, dobogó szívvel anakonda átkúszás a kapu alatt, rendben vagyunk, összegyűjtünk mindent - és igen, és mindig van egy gyökér, akinek a kis ásványvizes palackja, szájvize, körömvágó ollója ottfelejtődött a kézipoggyászban. Lenéző, megvető pillantások - hát igen, mennyivel könnyebb lenne az élet, ha a turistaosztály valóban külön repülőterekre és gépekre kerülne, semmi szükség ezekre. Nem lehet ezektől utazni. A dzsettádat legközelebb ne ide vedd fel szerintem.

Transzfer, egyenüzletek egyenéttermekkel, akárhol is vagy a világban. Mindenki designer, minden márkás. Légy te is sikeres, egyedi! Ralph Lauren, Hilfiger, GAP, Lacoste - parfümillat, hatalmas akciók, kényszervásárlások, cigi, póló, illatszer, tömény, méregdrága belga csokik, leplombált szatyrok, átvétel a kapunál. Haverok rendelései, hogy fulladnátok meg. Azt hazudom majd, hogy nem volt. Cipelje anyád. Útlevelet, beszállókártyát kérek itt is. Nahát, magyar? Maga magyar? Az hát. Nahát. Meglepődtél, mi? Te rabszolga. Ilyen szép fehér, szőke árja gyereket is ritkán látsz ilyen búzakék szemekkel, mi? Ráadásul a kiejtésem is tökéletes. Gyanús lettem rögtön, vagy csak irigykedsz? Na add ide azt a pólósörtöt gyorsan, he.

Kényszeres vásárlók mellett kényszeres ivók-evők. Étterem, gyorsétterem, SNACK, rágcsa, kóla, sör, koktél. És máris hugyoznia kell, nem bírja ki. Hiszen MUSZÁJ rengeteget inni, mert mire odaérsz Londonba, KISZÁRADSZ, legalább 8 liter folyadékot fogyasszunk el, lehetőleg a cukros-szénsavasból. Már előtte is. És már ott rohadsz a reptéren négy órája, kiálltál vagy 6 sort, és ott vársz, és hamarosan gate open. De jó lesz majd. Üdvözöljük kedves utasainkat a Malév... járatán, először legyenek kedvesek a... mehetnek a prémiumosok, a gyerekesek, a segítséget igénylők, aztán valamikor majd te. Persze mindegy, mert már ott áll mindenki. Hátha egyszer előfordul az elképzelhetetlen, hogy a gép zsupsz, felszáll, és aki későn állt be a sorba, az bizony ott marad a reptéren. Esetleg beülnek a helyére, mint a moziban. Igen, hülyemagyar mentalitás. Meg hülyenémet, hülyeangol. Á az nem lehet, csak a magyar ilyen hülye. Persze anyám, persze. Csak a magyar. Ja igen, az útlevél még egyszer. Nézzétek meg jó sokszor. Vagy inkább ültessétek be azt a mikrocsipet ide a csuklómba, bánom is én. Csak hagyjatok már. Kellett nekem ez? Miért nem volt nekem jó otthon a fasza kis lakásomban, a reggel 7-es 8-as keléssel, miért kell nekem előre csomagolni több napra, hajnalban indulni, itt szopnom a faszt napokig? Az utazással töltött időmet-energiámat ki fizeti meg? A Jóisten, az.

-Hogy szakadjon meg a szívem, te szegény... utaznod KELL Malaysiára, te...

(Itt kapja az első hatalmas pofont, tüskésgyűrűs ököllel)

Sorra kerülünk, beszállókártya, útlevél, pitty. Folyosó, busz vagy akármi. Várakozás, hely nincs. Gépnél megint torlódás. Chujedach, moin, hello, hola. Hol a helyem, csak a vészkijárathoz ne. Oks, itt elfér az egyetlen kis kézipoggyászom - ez a sok paraszt meg egész sátrakat meg hálózsákokat hozhatott, vagy nem is értem, már nem tudják hova pakolni a szarjaikat. Én rutinos, okos utazó vagyok, nekem elfér itt az előző ülés alatt, király vagyok. Na, csak nem hogy egyedül maradok az ablaknál, juhé! Mindenki csak eljön mellettem, de jó, jajj, ez ne üljön mellém, meg ez se... huh... na és utoljára, a legszutykabb, orrszívós-prüszkölős féreg beül. Szevasz, inkább oda se nézek, a lélegzetemet is visszatartom, nehogy rámküldje a tébécét ez a lárva. Telefon, airplane mode - remélem, tudjátok, mi az... fülhallgató, csak hozzám ne szólj. Üdvözöljük kedves utasainkat a... rövid biztonsági bemutató... örökre beégett szavak-kifejezések: upright position, overhead bins or the seat in front of you... and breathe normally... infants és nem children. Cabin crew take your seats for departure (régen take-off, de ezt biztonsági okokból megváltoztatták). Cabin pressure... in the unlikely event of... felszállunk, ki tudja, látlak-e még valaha, kedves hazám. Ottmaradunk mind az óceánban, a hullámsírban, odaveszünk mind. Kellett ez nekem? A repülés valójában istenkáromlás. Ha a Jóisten azt akarta volna, hogy repüljünk, akkor szárnyakat adott volna nekünk. És ki vagyok én, hogy felülbíráljam Őt? Megérdemeljük a végzetünket. 

És igen, repülési magasság, 37 ezer láb, biztonsági öv kikapcsol. Gyanúsan mozognak a szárnyak. A személyzet csak tetteti a nyugalmat, de ők már TUDJÁK, hogy közel a vég. Azért próbálnak itallal traktálni mindenkit. Adjad csak. Bort, sört, szénsavas vizet, gyümölcslevet. Pff, ez itt mellettem nem tud angolul, mekkora gyökér már. Az ilyen minek utazik egyáltalán. Kávét vagy teát? Hát ha ez neked kávé... na jól van, jó lesz az. Cukor-tejszín maradhat, meghagyom nektek, használjátok egészséggel. És igen, máris sorbanállás a klotyó előtt, ez az. Nehogy bárki dehidratálódjon, nem bírnám megbocsátani magamnak!

Tipikus repülős catering-kajaszag. Már melegítik. És tudod, hogy nem lesz jó, és nem vagy éhes, de mégis megéhezel és várod. Hozzák, osztják, szépen előrecsomagolva. Még választani is lehet, óriási. Chicken or pasta? Nem semmi. Kész álákárt. Fehér zsömlét kérek szépen és mackósajtot baromfipárizsival, téliszalámival, csemege uborkával. Kis műanyagtálak, műanyag eszcájgok, porció vaj, kis péksütemény, csomagolt víz. Tyler Durden is pont erre járt? Aludni? Ilyenkor, itt? Ki tud nyugodtan aludni, amikor bármikor megkezdődhet a zuhanás, majd a végzetes becsapódás? Lehetetlen. Most is rántott egyet a turbulencia. Csak ezt éljem túl. Még egy lökés. Mindenki tök nyugodt. Túlságosan is. Be vannak ők is fosva persze, a szívük megáll, majd hirtelen kalimpál, az agyuk mintha lehullana a sarkukig. Most leálltak a hajtóművek. Kész, vége. És jönnek, csak jönnek. Itatnak, kávéztatnak, etetnek. Vacsora, keksz, snack. Reggeli, keksz, snack, kávé, tea. Egyél, még egyél. Hülyegyerek hogy nézi a felhőket felülről. Már hogyne láttál volna ilyet. Csak alulról, de ugyanaz. Mindegy, fényképezgesd csak, a repülőt meg a repteret is, borzasztóan érdekes. Bárcsak megtelne a memóriád ezekkel a hülyeségekkel.

Na leszállunk? Tényleg? Gyanúsan sokat körözünk. Innen is csúnyát lehet ám esni... na jól van. Bár még itt is belénk rohanhat egy félreirányított jet... na végre. Üdvözöljük Önöket... 23 fok... És igen, már rohannának. Hátha, de hátha most azonnal ki tudnak szállni. Egyszer bárcsak engednék őket így kiszállni a kis lépcső nélkül, de szép lenne... és kezdődik elölről. Rohanás, rohanás, sorbanállás. Útlevélvizsgálat megint. Hol vannak a régi szép idők, amikor még meghívólevél kellett? Business or pleasure? Nézz rám bazmeg, szerinted IDE én élvezetből jövök? Nem vagy te normális, hallod. Mindegy, ez a munkája. Szegény, nem tehet róla. És mindenki megint rohan, hátha a csomagja előbb ér oda, mint mondjuk a repülő. És megvan, igen. Csak annak az okosnak nem, aki a lakáskulcsát is becsekkolta. Hát ezt most talán egy életre megtanultad, hogy mégse kéne. Gurulunk. Nothing to declare, zöld folyosó. Fotocella, hatalmas tömeg. Mindenki ránk vár, szereplünk. Óriási üdvözlő feliratok lelkes családtagoktól, nevek sofőröknél... és taxishiéna. Na de az meg hogy lehet? Hiszen az csak Budapesten van! Nyugaton az ilyesmi elképzelhetetlen. Akkor ez biztos más, csak valakivel összekeverhetett. Vagy ő is magyar. Na hova tovább. Pénz, taxi? Elfogadják a kártyát vajon? Nyomás a szállodába. Már egy napja utazunk, de még sehol nem vagyunk. Diszpécser, célpont, taxi. Előre megmondják az árat. Hát igen, tőlünk nyugatabbra ezt már RÉG megoldották. Persze ő se kapcsolja be az órát, megsértődik, amikor blokkot kérek. Meg csak 10%-ot jattolok. A jattolás az nem balkáni szokás? Nahát, jé. Szálloda, recepció, csak itt hagyjanak már békén, kulcskártya, bitte, dánke. Na legalább itt nem tartja már senki a markát. Végre. És már éjfél múlt, és holnap reggel 8-ra valahogy be kéne érnem az irodába. Tényleg CSAK nyolcra? Igazán figyelmes tőletek. Az nagy baj lenne, ha már 6-ra vagy mondjuk 7-re benézek? Egyszerűen nem tudok megülni a sejhajomon, reggel 5-kor kidob az ágy, olyan sportos vagyok, folyton csak tennék-vennék, szerveznék, instruálnék, pörögnék, mint valami kis búgócsiga. Ezek a férgek itt a szállóban még a wifit is aranyárban mérik. Hiszen az luxus. Persze csak Magyarországon, Nyugaton már a mobilnet helyett is 100 gigás wifi van, ráadásul ingyen.

Hajnali kelés pár óra alvás után, reggeli, feszülő has, rossz közérzet, taxi, iroda, recepció, vendég-belépőkártya, na kezdjük. Milyen volt az út? Kiváló, szuper. Imádok utazni, megtiszteltetés, hogy itt lehetek nálatok, az ország is nagyon tetszik - főleg amit éjszaka láttam belőle a repülőtér és a szálloda között, aztán most az ipartelep felé. Az emberek is nagyon kedvesek, de itt csak bevándorlók élnek, tessék mondani? Akkor dolgozzunk. Action log. Ezt meg ezt meg ezt, majd otthon megcsinálod. Offline visszatérünk rá. És pofázás egész nap, még a mailjeidet se tudod megnézni. Ebéd csakis délben, amikor a legtöbben vannak. A blokkot, a blokkot azt adjad ide. Napidíj, napi keret? Hagyjál már. Hatalmas csöves okosításokat nyomnak a többiek: képesek a kukából is kitúrni a jó kis receipteket, csak hogy valami csecsebecsére szórhassák el a vállalat pénzét. Hiszen ez a minimum, ha már utazniuk kell. Szerinted a csokit majd engedik elszámolni? Hát, inkább próbáld megbeszélni a kasszással, hogy írjon rá valami tök mást. Ebben az étteremben pedig nincs tételes számla, csak tétel + tétel + ital. Ott bármit vehetünk. Más cégeknél nincs elszámolás - megvan az előírt fix keret, aztán azt csinálnak vele, amit akarnak. Képesek tehát keresztülbliccelni-sétálni a városon, csak hogy a buszjegy árát megtakaríthassák. Majd otthon jó lesz valamire. Jelentkezz be ide, meg itt csinálj már rólam képet, hadd ném. Még egyet, az Eamonnal is, olyan cuki.

Pihenés, városnézés? Hát ilyen nem nagyon lesz. Annál inkább lesz kötelezően ajánlott esti social event. Étterem, sörözés. Na de ki fizet? Szokásjog szerint a legmagasabb beosztású. Jaj, ne már, hadd adjam bele én is - képmutató erőlködés, persze nem hagyja. Gavallér ez az úr, főleg a céges kártyájával. Köszönjük szépen, nagyon kedves, nagyon finom volt minden, hatalmas este volt, jól éreztük magunkat. Komolyan? Nem. Hadd menjek inkább most haza, lehetőleg vonattal. És többet ne hívjatok, csak a pénzt küldjétek. Fele is elég lesz, mindenki jól jár. Én költhetem hasznosra, és még jönnöm se kell. Akkor írjuk meg a teendők listáját, okés? Tétel, felelős, határidő, státusz. Otthon mindenki megoldja, és majd a heti telefonkonferenciákon felkövetjük. Mit is oldottunk meg? Semmit, de nagyon szépen haladtunk.

Tibikém, az elszámolásod lassan überfällig, gell? Aztán lassan szólni kéne a Dócinak, hogy foglalja a jegyeteket Szöulba. Sajnos most csak economy fér bele és room-sharing, nem gáz?