A magyar Árja a természetes szőke-kékszemű emberkülönlegesség: kisebbségben, igazi kiválasztotthoz méltóan, büszkén viseli ezen a balkáni terepen a germán istenekéhez hasonlatos, ritka színösszetételt. Mert mindenki csak olyan szeretne lenni, mint Ő! Hány festett szőke, és hány festett barna vagy fekete frizurát számolhatunk meg - nemcsak itthon? Na ugye. Egyszerűen mindenki europid: árja és szőke szeretne lenni, még ha az élet ezt valakinek másképp is hozta. Hajfestés-egyenesítés, szemszín-világosítás, szemforma-igazítás, magasítás, orrplasztika. A született árja csak kuncog a hidrogénezett nőkön, ahogy a "nekem lassan mondd, én szőke vagyok"-szerű, látszólag önkritikus poénokat próbálják ellőni. Nem, te H2O2-huszár, te sosem leszel szőke! Csak szeretnél. Maradj csak meg a barna fajtád elképzelt intelligenciafölényénél.
Hiszen az európai ember eredendően kék szemmel rendelkezett - egészen addig, amíg a beözönlő berber, szefárd, mongoloid, perzsa, tatár, atsziganosz áfium véglegesen be nem szennyezte ennek a szűziesen tiszta fajnak az ábrázatát. De innen már nincs visszaút - hiszen a szőke haj, a kék szem recesszívként hamarosan el fog tűnni a Földről. Ez tény: nálunk sokkal okosabb emberek: biológusok, gentikusok réges-régen bebizonyították. Azt is kimutatták, hogy az utolsó Árja Finnországban fog megszületni - majd csöndben, magányosan kihalni. Ez a többször kitűzött, majd aztán módosított céldátum időközben vagy már elérkezett, vagy mostanában jön; esetleg 1-200 év múlva, de bizonyosan be fog következni. És utána maradnak az albínók meg az emlékek.
Persze a folyamatot késleltetjük, amennyire csak lehet: megteszünk mindent, ami tőlünk telhető. Az Árjának ugyanis isteni küldetése van ebben a Kárpát-medencében és a sötétülő kontinensen a sok összenőtt szemöldökű, gombszemű-sasorrú balkáni, palacsintaképű szláv és gyapjas ivrit között: továbbörökíteni a tiszta vérvonalat. Így hát párválasztáskor a tinédzserkori, bohó fellángolások után elkezdünk megfontoltan, ésszel tervezve apát/anyát keresni születendő gyermekeinknek. Milyen haja van, milyen szeme van, milyen magas, milyen alkat, milyenek a leendő nagyszülők? Te Csongi, figyelj már: ha nekem kék szemem van, a Csino-Szannak meg sötétbarna, attól még van rá esély, hogy a gyereknek is kék lesz?
De Árjának lenni nemcsak büszkeség meg felelősség: egyben csapás is. Megmondták kiskorban is a bölcs vének: minél sötétebb színű a szemed, annál jobban látsz! A világos szemekre vigyázni kell: a fényt is kevésbé bírja, mint az alacsonyabbrendű mediterrán barnáké - ne féljünk hangoztatni napszemüveg-viselés közben! Nálunk Északon nem süt annyit a nap... Nem beszélve a világos, szinte tejfehér bőrről: itt nem lehet csak úgy ész nélkül napozni meg szoláriumba járni. A sok maki nyugodtan süttetheti magát naphosszat, mi ezt nem tehetjük meg - vigyáznunk kell. Meg mi úgyis csak leégünk, nem marad meg rajtunk a nyárias szín. De hát ha a búroknak sikerült máig túlélniük (legalábbis nem a napfény tizedeli őket), akkor ennek itthon is muszáj lesz működnie!
Aztán a szőkenős viccek, mintha a barna hajúak okosabbak lennének. A szőke férfi pedig csak nyálas buzeráns meg köcsög nickcarter lehet. De ha egyik sem, akkor ellenszenves náci. Az amerikai megaprodukciókban a hajdani kékszemű főhősökből is egyre inkább főgonoszok lettek, lehetőleg német, brit vagy orosz akcentussal.
Az Árja természetesen már korán ráébred saját übermenschségére, és ennek megfelelően osztályozza környezetét: statisztikákat készít pl. iskolai osztályának színskálájáról, gyanakvóan - néha félve - lesi a rokonságot, az évek során autodidakta módon összeszedett rasszjegyek alapján beosztályozva és bekategorizálva mindenkit. Talán akad itt-ott szégyellnivaló, de neki mázlija volt - ez a lényeg. Elkezd rajongani a germán nyelvekért, kultúráért, saját családjában görcsösen próbálva fellelni a német rokonságot.
-Te, rólam frankón meg se mondták sehol, hogy magyar vagyok, mekkora már! Londonban is simán németnek meg hollandnak meg skandinávnak néztek. Igaz, azért az öltözködésemmel meg a kiejtésemmel is hozzátettem egy kicsit, de nem tudnak hova tenni. És akkor meglepődnek, hogy nahát, Magyarországon vannak ilyen szőkék? Azt hittük, ott mindenki százötvencentis ázsiai... Hát büszkén mondom nekik, hogy ja, nem mindenki dzsippó errefelé...
Az ázsiacenteres, magyar nacionalista törekvéseket mélységesen elítéli: nem elég, hogy az egész Kisantant Mongóliába akar minket visszaküldeni, erre ezek még rátesznek egy lapáttal. Türkmenisztán, Kurul-taj, magarok, perzsák, sumerek, türkök, büszke lovasnemzetek, kumisz, íjászat, Szíriusz, DNS, tarsolylemez, jurta... szégyen. Ahelyett, hogy megbékélne mindenki európaiságával - de nem. Nekünk jöttment, távoli rokonok kellenek.
És aggódik: ő egyedül kevés lesz megőrizni ezt a csodálatos adottságot, a világos komplexiót. Szomorúan nézi, ahogy kevert házaspárok tolják kis korcs gyerekeiket a babakocsiban. Kár értük... megint elvesztettünk egy közlegényt.
Az utolsó 100 komment: