Ez az Arcok a konditeremből c. olvasói poszt újragondolása, kiegészítése, folytatása. Mert ugye a garázsban, pincében, iskolában berendezett, rozsdálló konditermek kora mára lejárt. Járjanak oda a telepi Zsoltik és Norbik a buggyos gyúrósgatyáikban, ujjatlan pólóikban, terítsék csak a napót egymás között - egy köztiszteletben álló középosztálybeli fiatal már csak fitneszterembe, azaz gymbe járhat manapság. Olyan helyre, ahol a kardió nem csak a buzik kiváltsága, ahol a futógéphez nem kell előre feliratkozni, ahol kapod a frissen mosott-szárított, még meleg törülközőt, ahol szépen letörlöd a gépeket magad után - és ahol nők is vannak.

Ízléses sportruházat, mp3-lejátszók, tévénézés, újságolvasás (!), telefonnyomogatás és rengeteg folyadék fogyasztása. Profi és kulturált környezetben az a húszkilós súly is másként áll kézre, a húzódzkodórúd pedig egy fitneszteremben sokkal hatékonyabban és kisebb fájdalmak árán formálja a kétfejű karizmot.

A fitneszklub egyik fontos szűrője a tagsági rendszer. Ide nem lehet csak úgy besétálni alkalmanként az utcáról pár százasért-ezresért, hogy "na most gyúrunk egyet" - a membershipet legalább fél évre előre ki kell váltani - amúgy hónapra leosztva nem túl sok pénzért -, de ez már egy remek módszer az antiszociális elemek távoltartására, a "komolyan véve levés" illúziójának növelésére. Jönnek persze helyette mások, bőven. Kik is?

A felkészült kezdő: már szinte részletes programmal és koncepcióval érkezik. Az interneten utánaolvasott mindennek, a klubokat felszereltség, elhelyezkedés, nyitva tartás és árfekvés szerint versenyeztette - így esett választása végül erre a helyre. Körbevezetésekor már jólértesülten kérdez: jár-e a törölköző, tusfürdő, személyes program összeállítása - tudálékoskodik. Túl nagy arca nincs, de nevetséges szinten bevásárol: új futócipő, rövidnadrág/alsó, frissen vasalt póló, vérnyomásmérő karóra, kreatin, izotóniás ital, energy bar, fehérjekészítmények-turmixok, magnézium görcs ellen, szőlőcukor, új mp3-lejátszó sportfülhallgatóval.

Személyre szóló edzéstervet kér, amit az első alkalmakkor kinyomtatva olvasgat és ellenőriz a szettek között is, hátha kihagyott valamit. Bár tájékozott, mégis türelmetlen - úgy gondolja, az elmúlt 10-20 évben halmozottan káros életvitelével felhalmozott kilóktól majd pár hónap alatt szabadul meg, mindezt állóképesség-javítással és szálkásítással kombinálva. Általában gyorsan (1-2 hónapon belül) megfutamodik, rendszerint egészségügyi panaszokra hivatkozva, még csak részleges felmentést se kér. Na jó, esetleg a futás vagy a krossztréner használata alól még megpróbál valahogy kibújni először, és aztán lép csak le végleg.

A volt testépítő: persze komolyan nem csinálta soha, csak edzegetett a ház biciklitárolójában berendezett teremben pár hónapig. Fiatalos, vékony tinitestére gyorsan felpakolt, majd a korral elzsírosodó és elsorvadó izmocskáit még mindig kivételesnek érezve évekig osztja az észt társaságokban az erő műhelyéről. Kedvenc témái, hogy ő mennyivel szériázott (értsd: fekvenyomás), mennyivel guggolt és hogy milyen csókákat ismert, akik még nála is sokkalta keményebb gyerekek voltak. De persze azért vigyázni kell, mert néhányan elkezdtek kokszolni, és hát sajnos hetek alatt összeestek a kúra után, azóta már nem is élnek, szóval nem szabad ilyen dolgokba belemenni. 

Őt is persze valami borzasztó sportbaleset érte már persze azóta (meghúzta a derekát, levált valami porc, esetleg az orvosa azt mondta neki, hogy ússzon inkább), úgyhogy ez életre szóló felmentést adott neki minden megerőltető tevékenység alól - kivéve persze a mértéktelen alkoholfogyasztást, csülkök és cupákok, fehér kenyér zabálását, éjszakázást, duhajkodást.

Na de újra lemegy edzeni, azért így negyven felé már oda kell figyelnie a sok embernek. Buziskodni, tehát futni-evezőgépezni, kardiózni nem fog - az evolúció során is mindig az élt mindig túl és az uralkodhatott, aki erősebb volt, nem az, aki gyorsabban és messzire tudott futni. Ő márpedig erősebb - a többi szolgának lehet jó legfeljebb. Lefitymálva nézi a vékonydongájú, 6-packet nevelgető fiatalokat, minden szett után széttett karokkal tiszteletkört tesz óramű pontosságú fejforgatással (scanning), a köszönéseket nem fogadja: érezze magát kitüntetve az, aki büntetlenül üdvözölheti Őt.

Nála minden szett egy gálaelőadás. Ő ugyanis tudja, hogy mennyivel, mit és hogyan kell csinálni. Hiszen kibaszottul profi, ő ezt már akkor is tudta, és senki ne mondja meg neki, mit hogyan kellene. Nyög, fújtat, izzad, szenved. Hájas férfimelleit jótékonyan támasztja meg hordóhasa, felkarjai alatt zsírdelta, bicepsze szalonnás.

Ő nem is fog gyorsan lekopni a kezdővel ellentétben. Befizette azt a kurva sok pénzt, tehát már csak ezért is érdeke, hogy kihasználja - mondjuk hetente-kéthetente le fog járni, de a teremben eltöltött hasznos időszak úgy 10%-át fogja tényleges munkával tölteni, a többi a cirkálásból, megvető nézésből és pihenésből fog állni. De legalább elmondhatja mindenkinek, hogy ő továbbra is rendszeresen sportol - ráadásul ingyen is zuhanyozhat.

Az uszodás: mint kitalálhattátok, ez az úszni járó tömegek egy képviselője. Ő az, aki valamiért jónak és egészségesnek gondolja azt, hogy abba a klórszagú, e sorok írójának is máig gyomorszorongató érzéseket előhívó uszodába járni alapvetően egészséges dolog. Mit sportoljon a gyerek? Ússzon! A szomszéd Kareszék gyereke is elment úszni, a következő nyáron harminc centit nőtt, és az úszók a legszebbek, legarányosabbak amúgy is.

Tehát ez az uszodás is lejár úszni, mert ott ő majd sportol-lefogy-megnő-megizmosodik. Persze nem. Pár hosszt letol valami borzasztó technikával, de utána inkább kifekszik a nyugágyra pihenni, olvasgatni. Nem szabad azért túlhajtani magunkat, egyik kolléganőm férje is szegény úszás közben kapott szívrohamot, nem szabad.

Az öltözőben nem csak lucskos-csöpögő fürdőnadrágjukról, hanem a hájasságtól már befelé forduló mellbimbójukról (ld. kövér kisgyerek), minden izmot nélkülöző lábukra rátapadó, ázott, fekete szőrszálaikról ismerhetjük őket fel. Nem baj, sportoltak, tettek az egészségükért. Ők legalább nem teszik tönkre az izületeiket.

Ja, és beugranak utána pár órácskára a szaunába is, a múltkor is két kilóval könnyebbek voltak utána, megmérték. Ők locsolják mindig összevissza a köveket, használnak gusztustalan illóolajokat, lógatják nyilvánosan szottyadt pöcsüket-csöcsüket. A mai napig nem értem, miért rajonganak annyian ezért a fura időtöltésért, ráadásul vadidegen emberekkel.

A kitartott: általában nőnemű, de a mai világban persze már bárki lehet kitartott. Nem megbélyegezve a rugalmasabb napirendű, éjszakás, szabadnapos, stb. sporttársakat - a kitartottakat mégiscsak leginkább a klasszikusan értett munkaidőben, azon belül is kora délután találhatjuk a teremben. Ha fiatal, fiatalos, feltűnően szép, kidolgozott testtel rendelkező hölgyekkel találkozunk ilyenkor (szinte minden véletlenszerű alkalommal - és hát más kérdés, hogy mi hogy kerültünk oda akkortájt), akkor reménykedjünk és feltételezzük róluk jóhiszeműen, hogy mondjuk amerikai v. távol-keleti piacra dolgoznak valamelyik pénzügyi szolgáltatóközpontban.

Fő dolga, hogy jól nézzen ki - és ebbe bizony ő ill. kitartója sem sajnál pénzt (no meg időt) fektetni. Frizura, köröm, ruhák, profin megtervezett és karbantartott test. Eljátszunk mi is néha a gondolattal, hogy vállalnánk-e hasonló megélhetési formát. Mondjuk a hobbiszerű blogolgatás mellett.

A csoportos foglalkozásra járó: általában szintén nőnemű - zumba, pilates, pump & tone, spinning. Jó, a mostanában divatos (ám egyesek szerint idétlennek tűnő) kettlebelles órákat többségében férfiak látogatják. Csoportosan érkezik, ugrál - csoportosan távozik, és sajnos meglehetősen gyorsan, mivel külső adottságait tekintve bőven felülmúlja a teremben izzadók átlagát.

Kicsit méregeti az izmos férfiakat, élvezi a rájuk szegeződő vágyakozó, tesztoszterongazdag tekinteteket - modellként vonul át és vissza a teremben. Na azért annyira nem néz ki jól, de bizonyára ez is további lökést ad neki, hogy folytassa az edzést legközelebb is.

A fitneszgyúrós: ő már nem a régi iskolát követi, ő már az izmok puszta növelésén túllépve hangsúlyt fektet a helyes táplálkozásra (hiszen minden elért eredmény 70%-ban azon múlik), a megfelelő bemelegítésre, kardióra, nyújtásra, a túl statikus gyakorlatok mellőzésére, a megszokott mozdulatok rendszeres variálására - a sportosan izmos, hajlékony, arányos test kialakítására.

Kellett ehhez a 90-es évek gyúrós-tetovált-kidobós férfiideáljának halványulása egyrészt, meg persze a rengeteg, az interneten egyre könnyebben hozzáférhető (egymásnak nem ritkán ellentmondó) szakirodalom- és vélemény. Rájött, hogy az élet nem csak csirkemell+rizs, és nem biztos, hogy a kreatinnal meg a fehérjeturmixokkal fog csak szépen kinézni. Általában művelt, intelligens, szabadidejében blogolgat.

Arcok a férfiöltözőből

És hát ahol minden kezdődik és végződik: az az oly' rettegett és vágyott hely, a zuhanyzó és öltöző. Ahol a moonlanding (hajlongás közben két férfisegg véletlenszerű összepacsizása - copyright by Nyelvész József) mellett további dilemmák elé állítják a férfiembert.

A csecsemőpéniszű: persze tudjuk, ez csak vérfütyi, ami izgalom hatására bizonyosan hatalmasra nő, de itt most másfajta izgalom keríti hatalmába. Túlsúlyos és hájredők bújtatják, a hideg víz vagy az izmokba pumpált vér miatt megint veszít a méretéből - és szeretné, ha ezt nem látná mindenki. Persze mindegy, mert aki akarja (márpedig sokan akarják), az úgyis megnézi. Ő vesz a fürdőnadrág alá még alsónadrágot, ő húzogatja mindig rutinszerűen az úszónadrágot a vízből kimászva. Öltözésnél-vetkőzésnél a sarok felé fordul, hajlong, azonnal pólót vesz, a zuhanyzóba is csak alsónadrágban vagy derekára tekert törölközővel mehet. Bármilyen szar trükkre képes, csak hogy ne maradjon le annyira a többitől: képes a zuhany alatt melegvízzel félmerevre duzzasztani az Ezredest, még elkeseredettebb arcok kis hajgumival kötik el a tövénél, hogy ne Michelangelo Dávidja jusson róla mindenki eszébe.

A húspéniszű: hát lehet, hogy arányaiban nem lesz az soha nagyobb, de ez most őt nagyon nem zavarja. Ahogy teheti, rögtön megszabadul mindenétől és büszkén lengeti mindenkinek óraingaként, hello World! Olyan, hogy hiába is próbálsz direkt nem odanézni, a szemed sarkában is árnyékot vet, ahogy az a hatalmas krinolin ott lifeg, szinte húzza lefelé a testét. Súlya van Neki. És sétál, beszélget, lebegteti, legszívesebben megpörgetné az öltöző népének.

Itt van, tessék, tiszteljétek, imádjátok.