kedves modor tibi,

nemnagyon írtam még ilyet korábban, de szerintem illik a modorosblog
koncepciójába:) tegnap egy hellerágnes könyvmebutató után kívánkozott
ki belőlem. a blogomon már közzétettem:

http://pasmal.blog.hu/2011/01/16/a_konyvbemutatokra_jarokrol
ha volt már ilyen témájú írás, énkérekelnézést tájékozatlanságomért,
ha nem, és neadjisten megjelenik, formai változtatásokat
(kisbetű-nagybetű dologra gondolok elsősorban, de bármimásra is)
természetesen javítok. /A szöveget átszerkesztettem én, de mementó gyanánt a levelet érintetlenül hagytam - Tibi/ 

üdv - barnacukor 

"kicsit modorosra fogjuk a dolgot, de a téma megkívánja.

esete válogatja, de majdnem minden kötetbemutatón bizonyára találunk
legalább egy példányt az alább felsorolt fajokból: 

A feltörekvő bölcsész

Been there, done that - tartja a mondás. a helyi bölcsészkocsmában / írók boltjában / művészmoziban rendezett kötetbemutató számukra facecontrol-jellegű, szinte kötelező a megjelenés. Fontos tudatni az ilyen eseményeken szintén ún. socialite-ként megjelenő értelmiségi krémmel, hogy ő - a hallgató - már ilyen fiatalon érdekelt a magaskultúrában,
ismeri Heller Ágnest és Bacsó Bélát, és ötöst szeretne a holnapi kortárs metafizika vizsgán.

Őket látván ereszt el olyan megjegyzéseket a bemutatót/beszélgetést vezető, általában a kötet kiadóját képviselő úr/hölgy, hogy "bizonyára sokan vannak itt irodalomszakosok", mire a jelenlévő, huszonöt év alattiak felszisszennek, és néma sorsközösséget vállalnak akár ismeretlenül is - csak hogy tekintetekkel kommunikálva osztozhassanak a vérig sértés élményében - FILOZÓFUShallgató, kérem. ESZTÉTA. Már a feltételezés is sértő. Én, magyarszakos? Cöh.

Az egyetemi tanár

Mindenkit ismer, és mindenki ismeri. Mosolyogva köszön mindenkinek (függetlenül attól, hogy felismerte-e az illetőt vagy sem), kellemesen cseveg a felső tízezerrel, növeli ázsióját jelenlévő hallgatói szemében. A beszélgetés alatt érdeklődve figyel, diszkrét mimikával reagálja le az elhangzottakat - jelezvén, hogy végig képben van (legyen szó akár kelta barbár törzsek ritusairól, akár elméleti nyelvészetről), majd a "kérdezzenek bátran" felszólítást teljes mértékben magáénak érezvén tudományosnál tudományosabb kérdéseket szegez a pulpituson elhelyezkedőknek, extrém esetben vitába keveredik.

Az est végeztével hazamegy - abban a hiszemben, hogy a gondolatébresztő vita hatására végre meg tudja írni öt éve halogatott publikációját, majd felismervén a helyzet változatlanságát, lefekszik aludni, és másnap morcosan kel.

A középiskolai tanár

Együtt járt egyetemre az egyetemi tanárral, a bemutatott könyv írójával, a kiadó képviselőjével, de az esemény szempontjából releváns szakmai önéletrajza itt véget is ér.

Ennek következtében meghasonul, szellemiségben ő is értelmiséginek érzi magát, de valójában öt év bölcsészkar után tanít irodalmat az arra legtöbbször nagy ívben szaró fiatalságnak. Az idő múlásával fordított arányban változik saját szakterületéhez való elhivatott viszonya, de ha a köz előtt kell megnyilvánulni, szent céljaként még mindig a gyermek jó útra terelését nevezi meg - középiskolai tanári státuszát pedig azzal magyarázza, hogy neki fontosabb volt, hogy taníthasson, minthogy tanuljon.

A kortárs

Azon belül is két alkategória: vagy a szerző barátja, vagy riválisa.

Előbbi nyájasan mosolyogva, sőt, megkockáztatom bizonyos esetekben őszintén örül barátja sikerének, csendben figyel, észrevételeit - véleményét kizárólag privátban osztja meg az est sztárjával. Egyetlen célja, hogy további sikerekhez segítse. Ez lehet azért, mert régi barátok; vagy lehet azért, mert maga a személy is befutott szerző, nyugodtan istápolhatja hát barátját lévén nem jelent különösebb veszélyt saját karrierjére.

Utóbbi már a beszélgetés közben is fondorlatos keresztkérdésekkel próbálja kizökkenteni, zavarba hozni szakmai ellenfelét, az azt követő "kérdezzenek bátran" epizódban pedig igyekszik minél többször magára irányítani a figyelmet, hogy ha műveiről nem, hát megnyilvánulásairól legalább ismert legyen. Jellemzően értetlenül hápogva fogadja, ha beszélgetőpartnere nincs tisztában komplett bibliográfiájával, gyorsan el is hadarja a fontosabbakat.

Az újságíró

Szintén két alkategória: a frissen végzett kommunikáció szakos, és a bölcs, inkognitóban. Előbbi igyekszik az újságíró sztereotíp stílusjegyeivel élve (jegyzetfüzet, diktafon, előző rendezvényről rajta maradt sajtókártya, stb) elérni, hogy személyéről mindenki anélkül tudomást szerezzen, hogy hivatalosan bemutatkozna.

Általában elöl ül, és egytől tízig terjedő modorskálán nyolcas erősségű a testbeszéde. Az addig rendben, hogy elvégezte az újságíró szakot, de a "miről szeretnél írni" kérdésre nem képes információértékkel bíró választ adni, aminek következtében írásai, még ha formailag
kifogásolhatatlanok is, tartalmilag már felvetnek komoly problémákat. 

Utóbbi a csendes megfigyelő, annyira inkognitóban, hogy az egyetemi prof véletlenül neki is megy, mikor ülőhelyért megy a harc, nem tudván a balga, hogy ez az ember fog kritikát írni az ő következő könyvéről is. Nemhiába - vitriolos stílusa legendás, a nevétől retteg a szakma, csak az arcát nem ismeri senki. Ebben rejlik lényege.

"Természetesen ez a felskiccelt rendszertan nem a teljesség igényével készült, nem kíván általános érvényű igazságokat deklarálni, és folytatódhatna még meglehetősen sokáig."