-Fiúk, fiúk, hát mit csináltatok - normálisak vagytok ti?
-Mit olvasol, Jancsi bácsi? Csak nem a kettős állampolgárságot?
-De bizony, édesapám. Komolyan, ezeknek semmi se drága... már megmondtam kilenc éve is, hogy ez nem más, mint játék a tűzzel. Hogyan tekintenek holnap Nagyszombaton a magyar kisiskolásra? Mit gondolnak majd a szlovák ügyintézők a kassai városházára betérő magyarokról? Mert fiatal, sikeres, öntudatos nemzet a szlovák - megértéssel, tisztelettel és türelemmel kell hát hozzájuk szólni. Erre kötelez minket a közös múlt is. Mert nem voltak magyar királyok sosem errefelé, hanem uhorskói királyok: ez fejezi ki leginkább az igazságot. Mert a történelmi Magyarország, Uhorskó sosem volt nemzetállam, sosem volt a miénk. Közös volt - tetszik vagy nem.
A dolgos, derék tót atyafi mit higgyen ezek után - amikor a magyar Tokaji és a csabai kolbász már sosem fog neki úgy ízleni, mint eleddig? Hogy mindig ott lesz megbújva a háttérben a nagymagyar lázálmok dédelgetéséből és kergetéséből fakadó rossz mellékíz? Mitől lett ez hirtelen olyan sürgős? Amikor annyi más dolgunk lenne itthon? Ezek csak látszatintézkedések, gumicsontok - persze ez kell a népnek: cirkusz meg kalács. A valós problémákról meg tereljük el szépen a figyelmet, persze. Ugrasszuk egymásnak a böcsületes embereket - pedig a két népnek az égegyadtavilágon semmi problémája nincs a másikkal: ez egyszerűen néhány haszonleső politikus kisstílű játéka. Csak a hatalom, meg hogy tömhessék a zsebüket.
Nem más ez, mint egy cinikus, arrogáns, pökhendi erődemonstráció: igényformálás arra, ami sosem volt igazán a miénk. Ki jár jól ezzel a törvénnyel? A magyar és a szlovák populisták, soviniszták - csakis az ő malmukra hajtja ez a vizet. Úgy kellett ez nekik, mint egy falat kenyér. Kik isszák meg megint a levét, na kik? Hát a szlovákiai magyarok, ők. Mert innen könnyű pofázni, de nekik kell ott élniök nap mint nap - ott maradnak túszként. Nem is csodálom, hogy vagy asszimilálódnak, vagy áttelepülnek. Nekünk pontosan a szülőföldjükön való megmaradást kellene biztosítsuk. Ezért is szavaztam hat éve nemmel. És ne mások mondják meg, hogy mi legyen itthon. És nem fogom idegenek nyugdíját meg tébéellátását fizetni. Tudod, mennyibe kerül a TB-nek egy szülés? Vagy egy mandulaműtét? Meg az a kibaszott Magyar Igazolvány?
-De hát Jancsi bácsi, le vagy százalékolva.
-Dörgöld csak az orrom alá! De ledolgoztam huszonöt évet - itthol! Mindegy - te fiatal vagy, ezt nem tudhatod. Most ennyi volt, kész, vesztettünk. Fikó a Feri meg a Gordonka után a Vikivel is feltörölte a padlót. A diplomáciánk egy kész csőd - nem is csodálom. Sportdiplomáciánk dettó. Úgyhogy Viktor, szép munka volt! Most tótziher, hogy marad a Fikó meg a Szlota kormányon. A EU is beintett nekünk, mint mindig. Ilyen nincs még egy, hogy a "szegény, ártatlan magyart" mindenki mindenhol utálja! Nem-e lenne itt az ideje végre magunkba nézni? Aztán csodálkozunk, amikor jön az újabb atyai tockos.
-Jancsi bácsi, Isten látja lelkem, de a lónak a faszát, már elnézést kívánok. Szeretlek tisztellek, de. Ezekről a tótokról nehogy már előadd itt nekem a pacifista rizsát, te. Az én dédnagymuterom is Malý Kereš-i Hlavati lány volt, de az ő tisztaszobájukban mindig ott lógott Kossuth meg a Ferencz Jóska mellett a koronás címer is. Ezek az egyszerű, jóravaló emberek komplett agymosáson mentek keresztül az elmúlt 80 évben.
Ez a sohasemvoltország, ez a tákolmány, ez a szörnyszülött oktat ki minket jogokból meg fasizmusból? Amikor a Hitler kegyéből született náci Szlovákia támadta elsőként hátba a lengyel testvéreinket? Tudod: a szlovák az az a cseh, amelyik tud magyarul. És bocs, most pont nem találom a szlovák történelemkönyvet, de mindjárt elküldöm SMS-ben! És idősebb vagyok, mint Szlovákia. Szóval a nyelvet a csehektől, az országot tőlünk lopták. Meg a himnuszukat, a címerüket, mindent. Legnagyobb nemzeti hősük, a Jánosík az egy betyár volt. Legnagyobb költőjük Országh Pál - aki magyarul kezdett verselni, csak gyenge volt, ezért tért át a szlovákra. Még nevet is változtatott Hviezdoszlavra. Első miniszterelnökük Tuka Béla. Szar, köpönyegforgató alak mind.
Idefigyelj, és MINDEGYIK tud magyarul, csak nem hajlandó megszólalni! Mesélte Faterom, hogy jártak sátrazni a Tátrába régebben. Odamentek a kerekfejű, tésztaképű pincérhez, illedelmesen köszöntek, megkérdezték, hogy mennyibe kerül egy sör. Az a miroszláv meg csak ott hápogott, mint a hal, hadovált meg povedált, hogy igyítye, hogyítye, magyarszki. Idefigyelj. Adtak neki egy húszkoronást - az akkoriban hatalmas pénz volt! - a knédlizabáló meghajolt, és tökéletes magyarsággal azt mondta: Kedves Uraim, a tizenkettes Fácán ára két korona - milyet parancsolnak? Szóval ilyenek ezek a buta, tutajos tótok. Lásd vendégül a tótot: kiver a házadból. Ezekkel nem szabad tárgyalni, ez egy sunyi, alattomos nemzet. Csak az erőszakból meg a pénzből értenek.
Ezek már az anyatejjel szívják magukba a magyargyűlöletet, pedig mindegyiknek legalább egy dédszülője magyar volt. A szerbek azok legalább tökös gyerekek: azok fejjel is nekimennek a falnak. De ezek? Meg a csehek? Meg a franciák? Soha egy csatát nem nyertek! Kollaboráltak, és így lettek mindkét háborúban győztesek. Szóval kapják be mind az eres faszomat, én azt mondom. Úgy hiányoztak ezek is most, mint ablakos tótnak a hanyattesés. A Knút jegesmaci meg hatvankilencezzen egy tízkilós, csőrös csukával.
-Bandikám, értelek én, de ez nem van így. Mi mindig szerettünk Cseszkóba járni: Prior, rugósfoci, bramboroví knédli, sztrapacska, delicsoki, borovicska, slivovica, zlátyibázsánt. Gazdag konyhájuk van nagyon, meg a csehek után a legjobb söreik a világon. Én irígylem őket. Ráadásul a vébére is kijutottak, hokiban is ott vannak a világ élvonalában.
Megérdemeljük a sorsunkat, én mondom neked. Nem tudunk soha a seggünkön maradni. Ezeket ott basztattuk ezer éven keresztül: csoda, hogy fennmaradtak! Erőszakosan próbáltuk őket elmagyarosítani, ott volt a Lex Apponyi - a gyerekeket nádpálcával verték az iskolákban, ha szlovákul beszéltek. Aztán a csernovai sortűz, a Hlinkának is ülnie kellett. Kemény egy világ volt. Most csak ugyanazt kapjuk vissza - én teljesen jogosnak tartom a nyelvtörvényt meg hogy a Sólymot kitiltották. Én is kitiltottam volna. De mondom: nem kéne ugrálni. Itthon meg a fejekben kéne előbb rendet tenni... A kurva életbe, azt hittem, betettem az ötezresemet. Bandikám, egy Hubit még meg-e tudnál nekem előlegezni, proszímvászpekne?
-Persze, Jancsi bácsi. Addig meg meséld el közben, amikor megcsöcsörészted azt a kis csehszlovák bukszát ott Artyekben!
Az utolsó 100 komment: