-Én nem kertelek, baszkikám, én mindig megmondom az őszintét. Egy dolgot utálok, azok pedig a gerinctelen, sunyi emberek, akik szemtől szembe dicsérnek, aztán a hátad mögött meg lehordanak mindenféle szar alaknak, belédszúrják a kést.

Ami szívemen, a számon, nem tagadom - persze sokaknak ez nem tetszik, de leszarom. Én egyenes vagyok, ne akarjon megváltoztatni senki, fogadjatok el ilyennek.

Minden társaságban kell lennie egy őszinte Megmondóembernek, aki soha nem fogja vissza magát, ha véleménynyilvánításra kerül a sor.  Önjelölt ombudsmanként felhatalmazva érzi magát, hogy folyton a többiek nevében is beszéljen, saját véleményét alaptalan vádaskodásokkal megtoldva:

Közlemény: a külső nyomásnak behódolva megtaláltok mostantól a Facebookon is, remélem, jó a link. Amúgy meg Modor Tibi néven futok.

Az Arcul történő csapás után itt van az újabb nyelvi csapás, beszéljen helyettünk K. Attila:

Kedves Tibor!

 

Egy nagyon rövid szösszenettel kívánok hozzájárulni a Nagy Közöshöz, nevezetesen az "ámblokkozás" az, amitől felmegy a koleszterinem, leesik a cukrom, erekcióm lesz stb.

Szegény gasztrobloggerek ismét magukra ismerhetnek itt-ott, de akinek nem inge...

Ételfüggőség pedig tényleg létezik, a magyar interneten is találunk róla bőven információt. A megszokott szenvedélybetegségeknél - mint az alkohol vagy a cigaretta - könnyebb dolgunk van, mert magát a fogyasztást el lehet választani a mindennapi, létfenntartó műveletektől, de az evésnél nehéz eldönteni, hogy mikortól számít kórosan függőnek az ember.

Józsival összedugtuk a fejünket a hétvége folyamán, meghánytuk-vetettük a dolgokat, kidumáltuk a Csajokat is, és arra a következtetésre jutottunk, hogy az Olvasói rovaton belül bevezetjük az egypercesek fogalmát.

Sokan küldtök kisebb terjedelmű posztokat, megpróbáljuk hát őket is lehozni, egy nap akár többet is - meglátjuk, hogy beválik-e a módszer vagy sem.

Legyen az első Vic, akit saját bevallása szerint "a körülmények kényszerítettek arra", hogy megírja:

A kisvárosi barátnő

A kisvárosi barátnő jellemzően kisvárosból való. Ami önmagában nem is lenne baj, de a modoros kisvárosi lakosok kisebbségi komplexusát is magával hozza. Azaz, a viccet nem érti, rögtön magára veszi, és azt hiszi, hogy a barátja, (bocs, pasija) haverjai utálják őt. Ha nevetnek valamin, akkor nyilván rajta. Társaságban 10 percenként beszél valami kisvárosi barátnőjével, akinek büszkén ecseteli, hogy most épp városban van, nem ér rá, de holnap úgyis megy haza a pasijával, mert otthon segíteni kell a medenceépítésben.

BL gondolt egyet, és megírta a smasszerok méltó párját, olvassátok:

HRita nagyon szépen körülírta a férfinem egy részének jellegzetességeit, következzen akkor egy tipikus mai magyar nő,
 

Az ösztönnő.

Az ösztönnő 20 és 30 közötti dolgozó fiatal "élj a mának" élőlény. Jellemezően szakközépiskolában tanult, szolgáltatóiparban találjuk meg őket, a fodrászok, kozmetikusok, vendéglátósok, bolti eladók, benzinkutas hölgyek között. Az ösztönlény szeret és tud is élni, független és erős, őt semmilyen csapás meg nem löki, igazi nő. Ezt úgy fejezi ki, hogy lehetőleg minél kurvásabban öltözködik, haját 10 színűre festi, hangosan, hahotázva beszél, és populáris forrásokból szerzett intelligenciáját fitogtatja.

Na, szombat lévén lazítunk, és a beküldött, bájos meghívókból szemezgetünk egy kicsit.

Az első egy meglepetésparti lesz Josef Tisótól (írj, ha az igazi nevedet szeretnéd látni, csak nem mertem), aki "olvasás közben nem tudta, hogy ez most egy vicc-e, vagy esetleg a Modorost olvassa".

csabex MEGLEPI szulinap + lakasavato valami

> Sziasztok mindenkik!

Esküdni mertem volna, hogy a KFT-nek volt egy hasonló (itt: azonos) című száma, de sehol nem bukkanok rá, még csak hasonlóra sem, na mindegy. Ha esetleg valaki tud segíteni, hogy honnan idéztem, az királycsávó.

(frissítés: Szigi.-nek köszönjük szépen: a Z'zi labor - Faképnél történő hagyás c. száma rémlett valahonnan - királycsávó vagy!)

Most az "egy sör erejéig" cikkhez visszanyúlva, amolyan tiltott szavasan, szűkszavúan osztanék egy kis igazságot igazi nyelvcsőszként. Ma a terpeszkedő kifejezésekkel foglalkozunk egy kicsit, egészen pontosan a való és a történő szavakkal és azok egyre gyakoribb, kicsavart mondatokban történő felhasználásával.

Blassius művész urunk pedig folytatja, mindannyiunk óriási örömére. Valójában Jutkát nosferato nemdohányzó posztja alapján raktuk össze, együttes erővel.

Ma ugyanis a késő negyvenes-ötvenes-hatvanas éveikben járó nagyhangú, szabadszájú dohányos hölgyeket fogjuk kitárgyalni, akik egészen biztos, hogy valamennyiünk ismeretségi/rokonsági körében megtalálhatóak.

Külsejük alapból sokféle: a terebélyes, rövid hajú - akár leszbikus - nőktől kezdve a modellsoványra koplalt testű, blézeres bérszámfejtőkig bármelyikük megtestesítheti ezt a fajtát. Ami közös bennük: a dohányos hang, a néhol túlzott őszinteség és vulgaritás. A soványabb alkatúak közül való Jutka.

Késő nyári levél, kora őszi megjelenés, még nem annyira távoliak az emlékek.

Mercedesnek köszönjük szépen, látjuk, őt is meghatották a strandolók.

Apa és anya fejenként 20-20 kiló plusszal, 2-4 darab túlsúlyos gyerekkel kétévestől nagykamaszig. Olyan felszereléssel érkeznek, mintha túlélőtáborban volnának: napernyő, kempingszék, nyugágy, hűtőtáska, kisrádió, három strandszatyor telitömve váltóruhával, szalmakalappal, naptejjel, legalább tizenöt különböző felfújható strandjáték, hozzá lábpumpa. Sokáig ordítva keresik a helyüket:

-Apám, ezt nem hiszem el, ma megint felvonulnak ezek a majmok, nem is értem, hogy mit képzelnek magukról. Én bazmeg, mint normális adófizető állampolgár - nem elég ám az szja meg a tébé: súlyadó, regisztrációs adó, még a hetedik bőrt is lehúzzák az emberről - próbálok hazamenni munkából, erre a fél várost lezárják a biciglisek miatt. Ahelyett, hogy meghúznák magukat, mennének Szentendrére kerekezni békében - ezek nem járnak dolgozni, vagy mi?

A mechanikus sztorizás, viccmesélés köztudottan minden összejövetel halálát jelenti. Mindegy, hogy jól éreztük-e addig magunkat beszélgetőpartnereinkkel, vagy esetleg hébe-hóba kínos csönd telepedett-e a társaságra.

A viccmesélés a legsablonosabb műsor, tényleg idegesítő néha éjfél utáni partikon a másikat udvariasan tettetett türelemmel hallgatni, hogy aztán mi is sorra kerüljünk (ha jól emlékszem, az "ezernyelvű" Lomb Kató is többször felhozta ezt a szánalmas jelenséget).

Kommentár nélkül és a folytatásban reménykedve következzék Viplex összeállítása. Csudálatos témakör: a gourmet/gourmand (igen, tudjuk, mi a különbség) és a viszkis után itt egy újabb alkoholos, ismét sommelier-poszt!

Borászat, eme nemes hagyomány és tradíció, mint olyan? A bor könnyed zamata? Gyümölcsösség, játékosság és vibrálás? Lekerekített savak, telt málnaíz? Csalókásan erős lecsengés? Bár az, most hogy felidézem, talán egy paraszthajszállal semlegesebb volt. [sic]

Ez a merlot olyan fesztelenül, már-már szemérmetlenül kínálja magát, hogy az ember belepirul...

Szóval az úgy volt, hogy mi kérdeztünk, ti válaszoltatok, aztán kaptatok visszajelzést arról, hogy kik is vagytok.

Azóta is elégtételt érzünk az igen hangos kisebbség kritikáival szemben, hiszen bármit is mondanak, még címlapos bejegyzések esetén is csak 1% utálja azt, amit olvas, és csupán 8% érzi úgy, hogy kár a Modorosért, mert ígéretesen indult.

Ez ugyebár elfogadható arány havi szinten több tízezer olvasónál.

Micsoda frappáns szójáték, igaz?

A továbbiakat pedig Gigger Zulnak köszönjétek (mi ehhez sem értünk), íme:

Újmotoros:

Általában középkorú, bajuszos, kopaszodó, szemüveges, alacsony férfi, aki gyerekkori álmát valósítja meg a motorozással. Vagy először ül életében motoron, vagy először a sajátján. Minimális önerővel, akciós svejcifrankos hitelre vett vadiúj középkategóriás tucatmotorja van. Onnan lehet ráismerni, hogy a kocsisorok között bizonytalanul billeg a piros lámpa felé araszolva. Ruházata: olcsó, nyitható állrészű sisak és egy vékony bőrkabát. Alatta kényelmes irodai ruházat, olasz félcipő, ujjatlan kesztyű, vagy még az sem.

Írtam már a külföldre szakadt hazánkfiairól jó régen, volt (és lesz!) olvasói levél is, de még korántsem merítettük ki a témát. Mindenképpen ki szeretnék térni a görcsösen beépülni, alkalmazkodni kívánó bevándorlókra - a megfelelési kényszeres külföldire.

Az első hónapokban szenved, szinte azonnal hazajönne. A kezdeti, kötelező ügyintézések (hivatalok, bankok, lakás, új állás) után lelkileg is megviselt, pénze is alig marad, a városban nem ismeri ki magát, rendszeresen eltéved, az alapvető szokásokkal nincs tisztában. Ott próbál jattolni, ahol nem kéne, csak papírpénzt visz oda, ahova érme kellene, az utcán letarhálják cigivel, pénzzel, ő pedig még nem mer nemet mondani.

Aki unta a focit meg az esküvőket, az kap japánokat - bár ÁSÉS barátaink már megemlékeztek róluk a maguk sajátságos stílusukban, hogy tartsák meg jó szokásukat.

Köszönet jár tomcseenak (modoros becenév?), aki szerintem sokakhoz hasonlóan egy önismereti tréning keretében adta a fejét írásterápiára :-)) Na jó, persze az is elképzelhető, hogy ismer valakit közelebbről, aki jappánbuzi.

Helló-belló Tibibkém, hogy ityeg a fityeg arra fent?
Ha ezt a levelet olvasod, akkor bizonyos lehetsz abban, hogy levelet kaptál, lájf! :-)

Éppen mindennapi szükségleteimet végeztem, mikor eszembe jutott, hogy mennyire fáraó lenne, ha a japánbuzi kiskölykökről is megjelenne valami írás a Modoroson. Hát íme:

Az előző részben sorra vettük a felelőtlen kisebbség főbb csoportjait, akik más szórakozását, örömét gyakran elrontják, de nézzük meg a többieket is, akiket nem feltétlenül a fineszes, pimasz cselek érdekelnek.

Az igazi szurkolókat továbbra is egyszerűen a közösségi élmény, a klubhűség viszi ki a stadionba minden második héten, és az foglalkoztatja elsősorban, hogy nyerjen a csapatuk. A labdabiztosról már ismerős lehet az egyik típus, de a többi az újdonság erejével fog hatni.

-Na szia Kingusom, ezer éve nem láttalak, na adj egy csókot öreg haverodnak, amíg még szabad! Nézzenek oda, de jól nézel ki, elbűvölő vagy még mindig, kicsattansz a boldogságtól! Azt csiripelik a madarak, hogy a te fejedet is bekötik maholnap.

-Ó Bazsikám, ki volt már megint ilyen kis cserfes? Halálian áll neked ez a kockás favágóing, nagyon penge. De bizony, beadtam a derekamat végre, Zoli júliusban megkérte a kezem! És hát megadta a módját a kis huncut: Párizsba mentünk egy közös, romantikus hétvégére, és az Eiffel-torony tetején, amíg a városban gyönyörködtem, addig csempészett oda egy molinót a másik korlátra, amin hatalmas betűkkel virított, hogy "HOZZÁMJÖSSZ FELESÉGÜL?" - te, én úgy bőgtem a boldogságtól, mint egy taknyos gyerek, hát lehet ilyenre nemet mondani? Úgyhogy igen, jövő augusztusban lesz az esküvő, tisztára kivagyok idegileg, de már nagyom várom.

Linkeket, neveket persze nem fogunk megosztani senkivel (legfeljebb kitaláltakat), de idézni és egy jót rötyögni miért is ne?

Neve maradjon titokban küldte az elsőt:

Nem Férfi

Életkor 23

Magamról A puding próbája az evés de azért mondok magamról néhány szót. Igazi életvidám ember vagyok, szenvedélyesen imádom az életemet. Szuper családom van és szerintem nekem vannak a legjobb barátaim a Földön. Egy egészséges srác vagyok, akit szinte minden dolog le tud kötni, az emberi kapcsolatoktól kezdve, a gazdasági folyamatokon és a gasztronómián át a különböző technikai újdonságokig, jöhet bármi. Imádok partyzni, új izgalmas emberekkel ismerkedni és belelesni más népek kultúrájába. Mindenképpen el fogok még egyszer jutni Japánba, Kínába, Brazíliába, Kaliforniába és még egy csomó más izgalmas helyre.

- Na, isteni ez a kávé Mártikám, nem? Érezni, hogy itt helyben őrlik, legszívesebben otthon is ilyet innék, csak olyan drágák ezek a flancos gépek, a többi meg nem csinálja meg rendesen. Meg aztán Zsani, a lányom, nagy capuccinós, úgyhogy olyat kellene venni, ami tejhabot is tud, de azt a férjem nem hajlandó kifizetni. Úgyhogy a kapucínerezésnek lőttek. Kérsz egy cigit?

- Nem, kösz, nem élek vele. Leszoktam.

- Nem mondod!

- De bizony, ez is eljött. Egyik napról a másikra, úgy döntöttem, nem mérgezem magam tovább. Letettem, csak így. Eleinte nagyon nehéz volt, de most már 9 napja nem gyújtottam rá. Hidd el, sokkal boldogabb vagyok így, nem büdösek a ruháim, amikor hazamegyek, és a pénztárcám is megérzi, hogy nem szívom azt a rohadt bűzrudat.