Sok szeretettel ajánlom Gyűlölt ellenségeinknek.

 

A fideszes:

A sztereotípiákat, viktátorozást, szőlőbányászozást meghagyjuk a szakblogoknak és polfórumoknak - mi más oldalról közelítjük meg a kérdést. A klasszikus, rendszerváltáskori fideszesről talán tényleg nem is tudjuk, hol tart mostanában ideológia vagy pártpreferencia szintjén - de természetesen ezt bármelyik rendszerváltó párt hívéről elmondhatjuk ugyanígy. A szélkakasozás és társai csak az irigységről szólnak - ugyanaz a kategória, mint amikor a két fél "észérvek" ütköztetésével vitázik politikai kérdésekről, ahelyett, hogy bevallanák őszintén: "nem érdekel, mit csinált rosszul az enyém, egyszerűen utálom a tieiteket".

Napjaink meggyőződéses fideszese erkölcsös, szorgalmas középosztálybelinek szeretné magát láttatni. Magyar szinten átlagos intenzitású fajvédelmi hajlamait szigorúan tudományos alapon igazolja: gazdasági és kriminalisztikai statisztikákkal támasztja alá. Az egyház és a vallás inkább semleges számára, de az ismert klerikális szólamokkal és mesterkélt fennköltséggel tanári módon bosszantja a 2002 és 2010 között kormányzó pártok egyházellenes követőit.

Az egykori MSZMP-tagságot csak egyvalami teheti jóvá: a jelenkori Fidesz- vagy KDNP-tagság.

Máskülönben naiv, személyikultusz-párti, és a világ folyton összeesküszik ellene. De nem hagyja magát. Ő a legelhivatottabb: míg az átlag MSZP-s havi tízezer forintnyi remélt haszon érdekében  bármikor képes átszavazni a gyűlölt ellenoldalra, a fideszes még akkor is védené őt semmibe vevő kedvenceit, amikor azok őt már a tönk szélére juttatták, és kiforgatott zsebekkel áll lefoglalt lakása előtt.

Az MSZP-s:

50%-uk legutóbb (befogott orral) már a Fideszre szavazott vagy el se ment - a törzsgárdát legfeljebb a vöröses színösszetétel, a szegfűből kis módosítással kapott vörös csillag és a régi időket idéző név, meg persze az  örök dzsóker orbánfóbia tarthatta még a Párt mellett.

Klasszikus értelemben vett elvei nincsenek, viszont a saját - rövid távú haszna - érdekében bármilyen közeli, amúgy kedvelt családtagjáról habozás nélkül lemondana, hazáját elárulná. Kisebb összegekért is könnyen kapható nem etikus cselekedetekre, "kegyes" csalásokra.

További motivátorai az irigység - valamint az, hogy akinek több van, attól vegyük el. Szavazatainak megszerzésének érdekében leginkább a suttogó propaganda és a démonizálás működhet hatékonyan.

A jobbikos:

Az ország valós problémáira és kérdéseire is végre nyíltan rávilágítva nevetséges látszatmegoldásokat, alternatív, minden elképzelhető területről összeollózott, áltudományos válaszokat kínál, gyűjtőpártokhoz tolva ezzel potenciális támogatóit. Ami az ellenségkereséskor annak idején a MIÉP-nél "hideg" volt, az a Jobbiknál is maximum "langyos" vagy "meleg" lehet. Barátokat, vélt rokonokat is furcsa ázsiai helyeken talál, a mongolozó-törököző Kisantant kezébe újabb ütőkártyákat adva ezzel - pedig végre már majdnem elhitte a világ, hogy finnek vagyunk.

Az erkölcs és a vallás leginkább antiszemitizmusának és komcsiellenességének kifejezésre juttatása - a magyar ipar, kis- és középvállalkozások támogatása pedig a pártmajálison Heineken-termékek fogyasztásában jut csúcspontjára.

Vicces öltözködésével elriaszt minden konszolidáltabb, amúgy feléjük húzót - a sok bográcsgulyástól és pálinkától lerobbant fizikuma folytán pedig egy betépett LMP-s ördögbotos is fél kézzel elbánik vele. Dilettantizmusából eredően hatalmas öngólokat rúg minden szinten, így állandóan gondoskodik a politikai ellentábor napi humorbonbonjáról.

A rendőr - ha cigány macsétázza - tragikus hős, aki több tiszteletet érdemel. Ha a rendőr gárdistát üt: utolsó ávós, pribék, briganti.

Az LMP-s:

Ez a fiatalabb SZDSZ-es, aki nem hitt annyira a piac erejében - vagy csak simán tíz évvel később született a kelleténél, és kimaradt a legjobb bulikból. Kiforrott álláspontja, véleménye úgy semmiről nincs igazán - az egész egy szedett-vedett bagázs, akiket ki tudja, mi tart össze a biggyesztett ajkú dac és álkonstruktivitás (=tagadás) mellett.

Egy BLASZ I-es ultracsoportéval megegyező létszámú frakciójuk összetétele alapján minden, magát üldözöttnek és megbélyegzettnek tartó társadalmi csoportból sikeresen jelöltek egy-egy képviselőt a Parlamentbe.

Az anyagi támogatásért cserébe csöndben eltűri, hogy "messziről jött ember"-mecénása bődületes butaságokkal megmondóemberkedjen - a tengerentúlon összeszedett felületes, ám helyben alkalmazni próbált történelmi és társadalmi ismereteivel lekezelően kérkedjen.

Az SZDSZ-es:

Hála Istennek, a pártról már csak múlt időben beszélhetünk, de a szavazók nem tűntek el. Az SZDSZ-es az idősebb LMP-s tehát, aki általában anyagilag is jól járt a mindig rafinált helyezkedéssel.

Ellentétben a legtöbb párt híveivel, az SZDSZ-es (az átlaghoz képest) képzett és intelligens - kár, hogy tudását a Gonosz szolgálatába állítja.

Az általa tudatosan kiprovokált viták során ("Felháborító, hogy a Zentai még szabadlábon lehet, de szegény Biszkut minek baszogatják" ; "A szlovák nyelvtörvény teljesen EU-konform és jogos reakció a nagymagyar sovinizmusra") mesterien hozza ki a demagóg fasisztát a legbékésebb polgárból is, hogy aztán sunyin, álfelháborodva mutogathasson rá, hogy "na tessék, én megmondtam". Fellelhető némi párhuzam a rohamrendőröket köpködő, majd a beszedett pofonon a jogait emlegető tüntetővel - ám az SZDSZ-es nem kap soha taslit, ő max. veret.

Az MDF-es, centrumos, CM-es...:

Megvezetett "mindegyik oldal rossz"-szerencsétlen, aki pontosan arra volt jó, amire pártjukat bepozicionálták: szavazattemetőnek.

Kíváncsian várjuk a következő projektet.

A viccpárti:

Ide soroljuk a Pató Pál Párt, vagy a Kétfarkú Kutya Párt híveit. Viccnek túl drágák, ennyit azért egyik sem ér. Támogatóinak kívánom, hogy éljenek egy olyan országban, ahol pártjuk kormányoz.