Oh la la, az uborkaszezonban hirtelen megnövekedett alkotási szabadság és szabadidő miatt kicsinyég háttérbe szorultak kedves olvasóink művei, de most elég volt belőlem egy pár napra, következzék hát Ernoke nagyrabecsült törzsrajongónk egy csodálatosan megkomponált darabbal:

A modoros elektronikuszene-rajongóknak több fajtáját különböztethetjük meg.

Nagyon jellemző például a Jean Michel Jarre-on és Depeche Mode-on felnevelkedett, kizárólag feketében járó egyén, aki mindent igénytelen metálnak titulál, ami tartalmaz elektromos gitárt.

Én azonban mégse ezt a típust venném górcső alá, hanem a legsznobabb fajtát, melynek leírását magamról és kispajtásaimról mintáztam. (Tehát minden itt leírt dolog teljesen valós, maximum egy kissé sarkított.) Következzenek tehát a partyjáró elektronikuszene-rajongók.

Figyelmeztetés: némi háttérismeret nélkül esetleg nehezen érthető lesz a dolog!

A partyjáróknál mindent áthat az a törekvés, hogy tömegtől különállónak és hihetetlenül bennfentesnek érezhessék magukat. Ez több dologban is megnyilvánulhat.

1.      Minden hallott zenét műfajokba kell kategorizálni és össze kell hasonlítani
mással. „Valahol a classic és a darkpsy közötti vékony pengeélen táncolt a zene, a magas hangoknál némi Meat Beat Manifesto-s beütéssel.”

2.      A mainstreamebb zenéket enyhe távolságtartással és elnéző mosolygással kell kezelni. Mainstream alatt értendők az olyan alkotások és formációk, amelyeket az is be tud fogadni, aki a hűtő zajából nem hall ki egy komplett zeneszámot. „Prodigy király, de mégiscsak popzene, Liam Howlett pedig rengeteget lopott másoktól.” „Pendulum: jó-jó, de azért mégiscsak
populáris aerobic-drumandbass…”

3.      Kötelező a partyk aranykorát a múltba tenni („a 10 évvel ezelőtti Pecsás Tilos-partyk, na azok voltak az igaziak”), a mostani bulikról pedig kijelenteni, hogy „ezek már nem azok…”

4.      Ehhez kapcsolódik a felhígulás fogalma. Ez azt jelenti, hogy a partykon a bennfentes arcokon kívül mások, esetleg fiatalabbak is felbukkannak. Tevékenységként a bulikon esetleg részt vevő alkoholfogyasztó tinédzserekre való felhúzott orrú panaszkodás tartozik ide („sérti a fülemet ez a részeg óbégatás”), meg az „igénytelen partyállatok” lenézése, akiknek „,mindegy,
csak szeletelni lehessen, és úgyis kidőlnek legkésőbb hajnali 2-kor”.

A modoros partyjáró hajnali 5 előtt nem lép le sehonnan. Nagyon jellemző a reggeli napsütésben való hazautazásra, hogy látványosan sajnálják az akkor éppen munkába igyekvő embereket, és nem értik, miért néznek rájuk csúnyán, ha esetleg hangosabban viháncolnak. Hétköznap azonban ők vannak a legjobban megsértődve, ha reggel 7-kor munkába menet hangosabb
emberekkel találkoznak a tömegközlekedési eszközökön.

A bulizáson kívül egy nagyon fontos ismérv létezik még: a zenecsinálás. Minden modoros elektronikuszene-rajongó csinál zenét legtöbbször számítógépes programmal. Ebből sem mindegy azonban, hogy melyikkel, mert az egyszerűbb programok „buták, tüctücre valók, nem értelmes munkára”. Akinek több pénze van, felszereli magát különféle kütyükkel is. A
beszélgetésekben rendszeresen visszatérő elem a sáv, eq, lead stb. kifejezések használata.
Egymás zenéjét összehúzott szemmel, figyelmesen kell hallgatni, és magasztalással kevert értő kritikával illetni. „Az alapötlet rendkívül érdekes, a basszus kurva jól van kompresszálva, de a közepeken dolgoznod kell még kicsit…”

Gyönyörű, nem lehet belekötni - nagyon köszönjük. Különösen nosferato véleményére és hozzáadott értékére leszek kíváncsi, mert ő aztán tényleg érintett a témában :-))

Én viszont egyszer majd pont a poszt elején említett Kraftwerk-Jarre-DM-Erasure vonulatot szeretném kielemezni, főleg azt a részét, hogy hogyan kapcsolódhatnak egymáshoz különböző stílusok és szubkultúrák.

De ez már a jövő zenéje.