Könnyelmű, pénzügyi analfabéta, adócsaló lenne a magyar társadalom többsége? Alávaló hazugság: elég csak az interneten körülnézni. A fórumokban egymást érik a felelős, előre gondolkozó, pénzügyekben és a közgazdasági folyamatokban otthonosan mozgó magánszakemberek. Mondhatnánk, szinte ők vannak többségben. Előre megmondták: kötelező pénzügytant az iskolákba, hitelt nem vettek fel soha (vagy ha igen, szigorúan forintban), kurva jól keresnek, az utolsó fillérig leadóznak mindent, és általában munkát is adnak másoknak (hogy azokon segítsenek).

Két fő viselkedésforma jellemző rájuk: a siránkozás és a káröröm. A siránkozás azért, mert ők annyi, de annyi pénzt leadóznak becsületesen, nem beszélve a magánnyugdíj-megtakarításukról (amit államosítottak) és az adójukról, járulékaikról - a káröröm, hát az meg mindjárt jön részletesebben.

Az országban bármilyen beruházás vagy fejlesztés az Ő pénzükből, az Ő adójukból történik - és még soha az életben nem történt olyan, hogy ők akármiből jól jöttek volna ki. Az állam úgyis csak azt menti meg mindig, aki nem gondolkodott előre. A magyar pénzforgalom 100%-a ezek szerint tőlük vándorol át másokhoz, ez az élet rendje. Bármi is történjen, az őket pont nem érinti, az nekik nem jó, ahhoz nekik semmi közük.

Persze örömmel beszél lekezelően a nagycsaládosokról (minek csinált annyi gyereket, most az én pénzemből fizetjük a kölykeit), alacsony végzettségűekről (tetszettek volna továbbtanulni, én egyetem mellett három műszakban dolgoztam), léhűtő egyetemistákról (ld. az előbbit), cigányokról (minden előző) - de azért mostanra kikristályosodott az ország mindennemű romlásáért felelős fő réteg: ez pedig a Tékozló Fiúk népes csoportja, a Devizahiteles.

A Devizahiteles viszi csődbe az országot, de azért úgy is kell neki, ő most röhög rajtuk. Megmondta ő már 2006-ban is, hogy ő majd csak akkor vesz fel svájci frankban bármilyen hitelt, ha a fizetését is abban kapja. Hitele eleve nem is volt vagy nincs - ha valaha mégis lett volna, azt forintban vette fel, mert előrelátó volt. És persze nem jött rosszul mellé az állami kamattámogatás sem. Ha mégis, esetleg, kivételes esetekben CHF-hitele lett volna, azt természetesen már visszafizette egy tételben, ahogy látta, hogy kezd szorítani a csizma. És bár ő mindent látott előre, a legritkább esetekben gazdagodott meg pár, utólag pofonegyszerűnek kínálkozó tőzsdei-devizapiaci ügyletből. Valószínűleg azért, mert ő a termelő munkát mindennél többre becsüli, és etikátlannak tartotta volna magát így megszedni.

A Felelős Ember érdeke a gyenge forint: állítása szerint cége exportra termel, vagy esetleg bevásárolt szépen frankból, és most mosolygó jelekkel szurkol az EUR-CHF paritásáért a magyar fórumokon. Megmagyarázza lépten-nyomon, hogy a forint az euróhoz képest valójában még így is túlértékelt; a reális sáv úgy 320-350 között lenne, és az végre az exportnak is jót tehetne! Az elméleti közgazdaságtanból ismert kiherélt, életszerűtlen modelleket (ld. ceteris paribus) követve csakis a devizahitel-állományt, és a hazai termelő vállalatok nagyfokú importkényszerét felejti ki a számításból.

A Devizahiteles a jövőnket zabálja fel, pedig előre lehetett látni az egészet. Szabad felhasználású kölcsönök, plazmatévé, újautó! Erre mentek a CHF-hitelek. Jó, kis számban lakásra, de hát ő akiket ismer, azok kétszer akkora lakásokra-házakra költötték a pénzt, sőt, vettek egyet a gyereknek is, amit aztán ki is adtak évekre. Spekuláltak, jól akartak járni, háromszor akkorát akartak a szükségeshez mérve. Olyan CHF-hiteles talán nincs is, aki 10-12 milliós, első lakást vett volna magának harmincévesen, kizárt. Itt mindenki csak fényűző életet akart élni, kölcsönből mulatni. És hogy emlékszik ő, hogy az ÖSSZES devizahiteles teli szájjal röhögött RAJTA, amiért nem vett fel egy fillért se - de ha mégis, akkor azt forintban tette. Gúnyosan, lefitymálóan beszéltek róla, hülyének nézték. De most fordult a kocka.

Mert ő is szerény ember. Ő már lassan ötvenéves, de még mindig anyjáéknál lakik saját szobában, mert felelősen gondolkodott. Autója csak egy húszéves Aleko, neki az is megteszi. Pedig jól kereső ember! Ezt mindig muszáj kihangsúlyoznia. Addig nem is megy sehova, ameddig nem keresi meg a rávalót.

Egyvalami biztos: a hitelesek egyék meg, amit főztek. Ő majd röhög a sírjukon meg az adósok börtöne előtt. De hogy az Ő pénzéből, az Ő adójából bárkit is megmentsenek, az kizárt! Hiszen amit az állam fizet, az az ő pénze, a felelősen élők befizetései. Amit a bank fizet, az is az ő pénze: a felelősen élő betéteséké. Ő márpedig nem ad belőle senkinek.

Már csak egy dolog marad homályban: miből él ez az ember - és miből fog élni, ha ténylegesen fizetésképtelenné válik az a réteg, aki legális jövedelmének köszönhetően jogosult volt bármilyen jelzáloghitelre?

Mindegy, ő akkor is röhögni fog. Mint Joker.