Hácsé újabb kitűnősége - a legutóbbi Kérdések, melyeket nem szívesen hallunk gyűjteményében bukkant fel ez a darab, amiből aztán az egész poszt kinőtt:
-Láttad a Véres acélháború VI.-ot? Nem láttad? N e m l á t a a a d? Alapmű, kötelező! A film arról szól, hogy az atomháború után feltámadt gépemberek és…
A modoros filmmesélő
Bárhol összefuthatsz vele, legtöbbször nem is sejted, hogy egy megszállott filmmesélővel van dolgod. Lehet, hogy kollégád az illető - hónapok óta együtt dolgoztok -, és csak akkor derül ki, hogy mekkora filmtudor és barom egyben, amikor összetalálkoztok egy szórakozóhelyen vagy házibuliban, esetleg céges rendezvényen. Olyan filmeket, rendezőket és színészeket ismer, akikről a büdös életben nem hallottál, de még a Google is kérdőn tekint vissza rád, ha bepötyögöd a nevüket.
Ha esetleg olyan kedvenc filmjét említi, ami neked valahonnan halványan rémlik, akkor az tuti, hogy anno elhatároztad: messze elkerülöd a mozikat, amikor azt a bizonyos szart játsszák. Kedvenc színészei - akiket esetleg ismersz -, számodra unszimpatikus, nyálas seggfejek, nulla tehetséggel. De őt ez nem zavarja. A filmmesélő barom azt hiszi, szóban jobban vissza tudja adni azt a produkciót, amin rendezők, producerek és színészek dolgoztak hónapokig. Lelőni képtelenség. Ha szemmozgásoddal jelzed, hogy talán hagyja abba, akkor képes kicsit arrébb ülni, hogy még jobban belemélyedjen a tekintetedbe, várva azokat a reakciókat, amelyeket ő produkált a moziban vagy otthon, a monitor előtt, amikor felrobbant/megsemmisült/feltámadt az egész univerzum gladiátorostul, terminátorokkal, dinoszauruszokkal és mutánsokkal megspékelve.
Egyetlen film végigmesélése természetesen nem elég neki. Amikor a harmadikat kezdi előadni, és te a kabátod után nyúlsz körbetekintve, akkor ő még közelebb húzódik hozzád, s arcodba röhögve, válladat megbökve adja elő a vicces részeket. S ha elindulsz kifelé, elkísér a kapuig ezzel a szöveggel:
-És a faszi, a kém, bazmeg, kurva jó, a csajjal, akivel az elején kavart, bazmeg, összetéveszti a haverja anyjával, aki, bazmeg, tökre úgy néz ki, mint az a csaj, aki az elején, tudod, a csaj. Kész, utána meg bejön az összekötő, tudod, a kopasz csávó, a bőrkabátos, aki hátulról mozgatta a szálakat, kiderül, hogy ő az apja annak a csajnak, aki mindvégig szopatta az ügynököt. De várjál, bazmeg, ez még semmi. A szent kristálygúla, amiért küzdöttek az elején, valójában csak egy hologram, s a csaj…
És te itt csukod be az ajtót.
De ennyivel nem úsztad meg. A modoros filmmesélő kollégád innentől megtalál a munkahelyeden is a hülyeségeivel. Kávé- vagy cigiszünetben a kötelező „már megint esik, bazmeg” szöveg után rákezdi:
-Láttad a Gyémántkobrát? Nem láttad? Nem láttaaaaad? Nem láttad a Gyémántkobrát? Ne bassz, tényleg nem láttad? Alapmű, kötelező. James Gulwather kibaszottul ki van gyúrva a filmben, akkora a karja, mint a combom, gec. Az egész arról szól, (te már itt kikészülsz, és azon morfondírozol, hogyan tudnál elslisszolni) hogy van egy tábor, egy közösség, szekta, faszom, na, a múltban, és csak olyanok lehetnek a tagjai, akik a jövőben majd megölik a saját gyermekeiket egy sorsdöntő háborúban, tökre behaltam, besírtam rajta. Először nem vágtam a lényegét, de az utolsó tíz percben rájöttem, hogy mi a tököm van. Tudod, mi a lényege?
Snitt. (A „snitt” az egyik kedvenc modoros közbevetésem.)
És itt elhaló hangon megkéred a filmmesélő barmot, hogy ne mondja el, mert ha esetleg megnézed, nem lesz érdekes. Hihetetlen, de megérti, sőt, el is hiszi, hogy meg fogod nézni, ezért jövő hétfőre a biztonság kedvéért kiírja neked DVD-re a Gyémántkobra I-II-III-IV-et, megfejelve a pakkot a sorozat (szerencsére) lezáró epizódjával, a Gyémántkobra halálával. Illendőségből végigfuttatod mind az öt részt harminckétszeres tekeréssel, hogy legyen valami fogalmad róla, ha belekérdez, hogy na, hogy tetszett az a rész, amikor James Gulwather kinyírta az egész családját, tudod, akikről kiderült, hogy kémek voltak, és nem is a családja, na hogy tetszett? És akkor te kénytelen leszel helyeselni, hogy ja, kurva jó volt, ahogy James Gulwather kinyírta az egész családját. Nincs mese, áldozattá váltál. Jön az ajándék ízlésterror kompaktlemezekre másolva. Áramlanak sorban a szupertechnikával készült rajz- illetve mesefilmek:
- Bubba kapitány
- Kisdarázs, a varázsló
- A vándorerdő lakói
- Brish Gender I, II, III
- Vracsika, a kismalac
- Bömböm pillangó
Valamint az elmaradhatatlan „F” kategóriás am. akc. filmek:
- A pokol jege
- Hajrá a halába
- Ököltörvény
- Acélszövetség
- Soha ne állj le!
- A bosszú lehelete
- Terrorfélelem
- Sziklaháború
- Az utolsó küldetés
Neked annyi. A modoros filmmesélő azt hiszi, mekkora jó fej csávó, amiért ingyen megajándékoz cuki (bárgyú) rajzfilmekkel, meg egy kaptafára gyártott, silány akciófilmekkel, amiket pár napon belül egy az egyben kikérdez tőled. Ha nem kapsz időben észhez, megszűnik a magánéleted, illendőségből kénytelen leszel este, munka után újabb és újabb lemezeket pakolni a lejátszódba. Lemaradsz a legfrissebb hírekről, kialvatlan leszel és fásult, gyenge teljesítményed miatt nemsokára kivágnak a melóhelyről is, ahol együtt dolgozhattál a barom filmmesélővel. Ha viszont megmondod neki, hogy bocs, végigszenvedtem mindet, de ezek szerintem egytől egyig nézhetetlen, szar filmek, akkor rohadtul megsértődik és utólag ki is fizetteti veled az ajándék DVD-ket. (Még így is te kerülsz ki győztesen.) Majd a hangját sem hallod többé, talán áthelyezteti magát máshová, vagy a főnökötök rájön, hogy egy semmirekellő, hazudozó, filmmásoló svindler, és addig basztatja, amíg ő maga mond fel. És akkor jönnek végre a filmmentes, boldog napok. Este kibontasz otthon egy hideg pilseni sört és be sem kapcsolod a kibaszott tévét.
/NYÁRI AKCIÓ! Hirdess a Modoroson!/
És a végére egy húsvéti tojás: ki lehet még a Filmmesélőnél is elszántabb? Talán csak Bakó Pali, a Filmjátszó...
Az utolsó 100 komment: