Újabb hiánypótló, Rorschach neve által fémjelzett alkotást teszünk közzé a küzdősport művelőinek pár jellegzetes halmazáról.

A kiöregedett:

 

Fizikumát erősen kikezdte a sör, ezért mindig behúzott hassal mászkál. Sörcsöcseit a mellkasa állandó kidüllesztésével, és a beszívott levegő segítségével kompenzálja, amit viszont nem tesz könnyebbé a napi másfél doboz barnaszofi.

Ha verekedésre terelődik a szó, mindig fülel, és alig várja, hogy ő is hozzászólhasson a témához.

Pár évig csinált valamit, és ezt rövid idő után mindenki tudja is róla, hiszen soha nem felejti el megemlíteni. Ilyenkor jellemzően álszerény. Magában meg van róla győződve, hogy ő valamikor tudott valamit, ezért ravaszul folyton azt hangoztatja, hogy csinált ezt-azt, de igazából annyira nem volt jó benne. A kondisokat lenézi, mert azok:

-Kötött izomzatú buzik, és a bunyóhoz, Gyurikám, nem szabad súlyzózni. Emlékszel a Kiskálmánra, vasággyal 60 kiló, vágod, mint az ujjam, és olyan pofonokat darált, hogy robbant a vége. A gyúrósoknak semmi ütőereje nincsen. Mi? A Jocó az nem gyúrt, az erőemelő volt, az más. Meg lejárt kesztyűzni, és fellazult.

Bármilyen eredményt is ért el az adott sportágban, soha nem mulasztja el környezete tudomására hozni, például, hogy 20 éve negyedik lett a falu művházában rendezett, ifjúsági semi-contact bajnokságon. A márványmintás A4-es oklevelet vitrinben tartja, néha rálehel, és fényesre törli az ingujjával.

Időnként a tükör előtt árnyékol és láblendítéseket csinál, ilyenkor dől az izzadság a homlokáról, és a következő napon csak fosógalamb pózban tud közlekedni.
 

A lelkes:

 

Mivel a harcművészet számára egy életforma, ezért igyekszik minden külsőséget lemásolni kedvenc távol-keleti kultúrájából. Valószínűleg ott jól kiröhögnék, ahogy mi is röhögnénk egy betyárba öltözött, karikás ostort pattogtató kínain, de ez őt nem zavarja. Lelkesen magolja a távol-keleti írásjeleket, addig eszi a kínait kínaival, amíg be nem sárgul a bőre. Érdeklődik az alternatív gyógymódok iránt, hiszen a régi távol-keleti népek a holisztikus világképükkel még tudtak valamit, nem úgy, mint ezek a modern orvosok, akik mindjárt szikével esnek a betegnek, pedig elég lenne az ezüstharangocska-füstölőrúd kombináció. Ruházatán nem felejti ki az apróbb, ámde szembeötlő utalásokat harcművész mivoltára, hímzett ying-yang jel, lángoló ököl, klubjának címere, esetleg idézetek formájában.

Jellemzően úgynevezett lágy irányzatokat tanul. Heti egy-két edzésre jár, esetleg néha magánórákat vesz. Az oktatás kimerül a technikák elsajátításában, ütőerőt, erőnlétet nem fejleszt, mert azt nem kell. A titkos technikák, amelyeket elsajátított heti 2x1.5 órában, azok úgyis halálosak. Nem számít, hogy az ellenfél mennyire erős, agresszív, vagy rutinos, a Fehér Szemöldök technika ellen semmi esélye. Ez a meggyőződés az első, kocsmában kapott lángos után is csak rövid ideig halványul el, pár hét után tökéletesen meggyőzi magát arról, hogy csak azért nem használta az Arany Hüvelykujj technikát, mert nem akart halálos sérülést okozni. A gyógyulás ideje alatt csendes diadallal mutogatja mokkáját, az annak eredetét firtató kérdésekre sejtelmesen kitérő válaszokat ad.
 

A kezdő:

 

Tulajdonképpen a „lelkes” altípusa. Általában fiatal. Már teljes két hete jár edzésre, az izomláz kezd kiállni a lábából, mióta anyukája masszírozza, és lassan már rá is tud ülni a vécére. Emberfeletti fájdalmait kőmerev arccal, büszke tartással tűri, villogó tekintete körbe-körbe jár. Keveset beszél, csak akkor szólal meg, ha fontos, érzi, hogy mióta fitness kick-boxra/tai-chi-chuanra jár, azóta szavainak súlya van. A kopasz nagydarabokat, a hiperpigmentált csoportokat, meg a Kiskálmánékat továbbra is a szokott módon, nagy ívben kerüli ki, de most bátrabban teszi mindezt. Otthon kungfu-filmeket néz, a Féllábú Szaróflamingó állást, és hozzá a gyilkos nézést a tükör előtt gyakorolja. Természetesen ilyenkor mindig felveszi a méregdrágán vásárolt egyenruhát is, mert szimpla melegítőben nem érzi a chi-kungot.
 

Kondizó küzdősportos/harcművész:

 

Arany-tigrisfejes Lonsdale rövidnadrágot, esetleg fekete, hosszú szárú edzőnadrágot visel, „budo” felirattal. A hátára parasztkenyérnyi ying-yang/kobrafej/lenyugvó nap van tetoválva.

A gyúrást nyújtással kezdi, ilyenkor spárgázik, vagy felteszi a lábát a bordásfalra. Sokat kardiózik. Néha csak futópadon keni, de sokszor négyütemű fekvőtámaszokat nyom két ujjon, esetleg kézen állva, behunyt szemmel jógázik.

Időnként ütöget a levegőbe/tigrisbukfencet vet/ugróforgót rúg. Ilyenkor egy-egy jobban sikerült kunszt után tüntetőleg nem néz körbe. A gyakorlatokat kevés súllyal nyomja, nehogy lemerevedjen, de sok ismétlést csinál az ütőerő végett.
 

A tudálékos:

 

Úgy figyeli, amit csinálsz, mintha az üdvössége múlna rajta. Jellemzően régebb óta van itt, mint te, ezért feljogosítva érzi magát, hogy kiosszon. Kommunikációs stílusa ilyenkor passzív-agresszív:

-Láttam amit csináltál, ne haragudj, de jó béna voltál. Lassú vagy, és maszatolsz, máskor kerülj közelebb, de a kezeidet meg ne engedd le közben, mert megütnek, és eldőlsz, mint a rothadt nád.

Tudását tekintve a tudálékos változatos spektrumon mozog, lehet jobb és rosszabb, de sose nagyon jó. A tudálékos sokkal inkább bennfentesként viselkedik, mint bárki más. A kezdőkkel szemben feltűnően távolságtartó, a többieknek viszont sokat sztorizik, és vicceket mesél.
 

Az álszerény:

 

Sokszor más klubból jött át, és már csinált valamit. Az álszerényt az igazi szerénytől az különbözteti meg, hogy az álszerény tudja, hogy valamiben jobb, és mindent meg is tesz azért, hogy ezt tudassa mindenkivel. Ezt indirekt módon teszi, figyel, amint végrehajtasz egy gyakorlatot, aztán tüntetőleg azonnal ő is végrehajtja, amint te végeztél vele, csak jobban. Természetesen ilyenkor mindig ügyel, hogy látótávolságban legyen.

Azokat a gyakorlatokat, amelyek ismerősek számára, illetve amelyekben jó, jellegzetesen mórikálva végzi. Az affektálás egészen a legelső kudarcig/pofonig megmarad, utána mosolya merev lesz, mit Ötzié, a jégemberé, és viselkedése visszafogottabbá válik. 

Nagyon szép lett, kedves Rorschach - nem hiába küldted el hatodikra is a véglegesnek szánt verziót, megérte!