Az előző részben sorra vettük a felelőtlen kisebbség főbb csoportjait, akik más szórakozását, örömét gyakran elrontják, de nézzük meg a többieket is, akiket nem feltétlenül a fineszes, pimasz cselek érdekelnek.
Az igazi szurkolókat továbbra is egyszerűen a közösségi élmény, a klubhűség viszi ki a stadionba minden második héten, és az foglalkoztatja elsősorban, hogy nyerjen a csapatuk. A labdabiztosról már ismerős lehet az egyik típus, de a többi az újdonság erejével fog hatni.
-Na szia Kingusom, ezer éve nem láttalak, na adj egy csókot öreg haverodnak, amíg még szabad! Nézzenek oda, de jól nézel ki, elbűvölő vagy még mindig, kicsattansz a boldogságtól! Azt csiripelik a madarak, hogy a te fejedet is bekötik maholnap.
-Ó Bazsikám, ki volt már megint ilyen kis cserfes? Halálian áll neked ez a kockás favágóing, nagyon penge. De bizony, beadtam a derekamat végre, Zoli júliusban megkérte a kezem! És hát megadta a módját a kis huncut: Párizsba mentünk egy közös, romantikus hétvégére, és az Eiffel-torony tetején, amíg a városban gyönyörködtem, addig csempészett oda egy molinót a másik korlátra, amin hatalmas betűkkel virított, hogy "HOZZÁMJÖSSZ FELESÉGÜL?" - te, én úgy bőgtem a boldogságtól, mint egy taknyos gyerek, hát lehet ilyenre nemet mondani? Úgyhogy igen, jövő augusztusban lesz az esküvő, tisztára kivagyok idegileg, de már nagyom várom.
Linkeket, neveket persze nem fogunk megosztani senkivel (legfeljebb kitaláltakat), de idézni és egy jót rötyögni miért is ne?
Neve maradjon titokban küldte az elsőt:
Nem Férfi
Életkor 23
Magamról A puding próbája az evés de azért mondok magamról néhány szót. Igazi életvidám ember vagyok, szenvedélyesen imádom az életemet. Szuper családom van és szerintem nekem vannak a legjobb barátaim a Földön. Egy egészséges srác vagyok, akit szinte minden dolog le tud kötni, az emberi kapcsolatoktól kezdve, a gazdasági folyamatokon és a gasztronómián át a különböző technikai újdonságokig, jöhet bármi. Imádok partyzni, új izgalmas emberekkel ismerkedni és belelesni más népek kultúrájába. Mindenképpen el fogok még egyszer jutni Japánba, Kínába, Brazíliába, Kaliforniába és még egy csomó más izgalmas helyre.
- Na, isteni ez a kávé Mártikám, nem? Érezni, hogy itt helyben őrlik, legszívesebben otthon is ilyet innék, csak olyan drágák ezek a flancos gépek, a többi meg nem csinálja meg rendesen. Meg aztán Zsani, a lányom, nagy capuccinós, úgyhogy olyat kellene venni, ami tejhabot is tud, de azt a férjem nem hajlandó kifizetni. Úgyhogy a kapucínerezésnek lőttek. Kérsz egy cigit?
- Nem, kösz, nem élek vele. Leszoktam.
- Nem mondod!
- De bizony, ez is eljött. Egyik napról a másikra, úgy döntöttem, nem mérgezem magam tovább. Letettem, csak így. Eleinte nagyon nehéz volt, de most már 9 napja nem gyújtottam rá. Hidd el, sokkal boldogabb vagyok így, nem büdösek a ruháim, amikor hazamegyek, és a pénztárcám is megérzi, hogy nem szívom azt a rohadt bűzrudat.
-Csigazabálók? Ne röhögtess, kérlek. Van egy haverom, aki nagyon komolyan veszi a dolgokat, na ő konkrétan nem ülne le egy franciával egy asztalhoz. Egy ótvar, soviniszta bagázs az egész koholt nemzettudattal, 300 évvel ezelőtt alig beszélt valaki franciául arrafelé, mindenki breton volt meg német meg provanszál meg korzikai. Beolvasztottak mindenkit, na, asszimiláció, ennyi.
-Nagypofájú senkiháziak, te, mesélte nekem a Lajos, az nagyon sokat kamionozott régebben, na, szóval ő járt arrafelé, és ő is mesélte, hogy mennyire gyűlölnek minket, magyarokat. Tudod, ez azért van, mert románbarátok az Antant miatt, érted.
-Gyűlölnek hát. Bár nem szeretnek ők senkit se. Egy olasznak azt mondod: bondzsornó, hát az kinyalja a seggedet, körbeudvarol, minden. Egy franciának azt mondod: bonzsúr, hát leköp, mert külföldi vagy. Az ő szentséges nyelvüket nem lehet ám csak úgy megszentségteleníteni!
Lakomáink 2 főre
Babéros, sörös pácban érlelt röfinek nemes csülke
ropogósra sütve, kocának csontos oldala a sárkány
vérével locsolva, tiknak, pulykának mellyehúsa, gyümöl-
csökkel kardra húzogatva, mézzel locsolva,
hagymás duszira, párolt kerti kincsekre halmozva, káposztáink
csíkokra szelt salátájával
Blankának pedig köszönjük az éberséget + a fényképeket :-))
Miután labdabiztoséknál letudtam a megtisztelő gálamérkőzést, folytatom ígéretemhez híven itthon, korlátozott mennyiségű modorossággal.
A múltkori kötetlen, párbeszédes poszt után itt az ideje, hogy kicsit egzaktabb módon is kitárgyaljuk a hazai futballmeccsekről ismert karakteres arcokat. Jó lesz nagyon.
Már idestova tizenöt éve látogatom szinte valamennyi osztály mérkőzéseit, nagyon sokat jártam az országot kiscsapatok és persze a "nagyok" szurkolótáboraival is, volt honnan gyűjteni tehát. A hangos, szervezettebb csoportokkal kezdem, legközelebb pedig a békésebben üldögélő nézőkkel folytatom.
Ezúttal Buffout örvendeztetett meg minket egy igazán nagy lélegzetvételű poszttal, amit azonnal végig kellett olvasnom. Árad belőle a zseniális elkeseredettség, ez nem a képzelet szüleménye.
Az irányításmániás
--Control Freak--
Az olyan mondások, mint „nézd meg az anyját, vedd el a lányát” nem csak azért ócskák, mert közhelyesek, hanem mert a friss illatos helyett mindjárt valami szárazabb, szikesebb felé tereli a figyelmet. Előtte ezért. Utána meg azért, mert tényeket csak a bambák tálalnak fel az élet nagy bölcsességeként. A rendmániás nő felismerhető lenne eme kocsmaszlogen mentén, de legtöbbször a szerelmes szem csak a rendet látja, még nem ismeri az árat. Hiányzik a hiányzó érzék, hogy különbséget tegyen harmónia és keretre feszített gumiszalagok között. Évek telhetnek el türelemben a békés egymás mellett élés illúzióját keltve. Aztán történik valami és a szörny megérkezik.
Ismét visszatérünk a nagy vasakhoz, Márknak köszönhetően, mert mi még az átlagos nőnél is kevésbé értünk az autókhoz.
Kedves Tibor!
Blogotok szuperjó. (Köszönjük - a Szerk.) Számomra igen tetsző módon rengeteg olyan szófordulatot bemutattok, amit a baráti társaságban használunk. Érdekes, de a kezdetben poénból felvett szavak, mondatok egészen sunyi módon tudnak beépülni az aktív szókincsbe, aminek az a vége, hogy egy óriási baromnak nézik az embert idegen társaságban. Úgyhogy vigyázat!
Mint derült égből a gumibot, úgy ért végh hanta megkeresése a Labdabiztosról, miszerint ideát a Modoroson annyiszor énekeltük meg a magyar labdarúgás és imádnivaló szurkolói sajátosan közhelyes fordulatait, bölcsességeit, hogy esetleg volna-e kedvem szakmaibb berkekben is népszerűsíteni a Magyarfocit mint olyant.
Már hogyne volna, tessék, olvassátok!
Már hogyne volna - még akkor is, ha a Loki profi iparosmunkával kibrusztolt BL-részvétele és válogatottunk újból felcsillanni látszó VB-reményei folytán ismét ideiglenesen megnövekedett a hazai labdarúgást támogatók száma. Alapból kerülni szoktam az egyértelmű állásfoglalásokat, és csak sejtetni szoktam a véleményemet, de most kivételt teszek...
Jövő héten pedig kezdődik (folytatódik) A lelátó népe c. összeállításom a hazai szurkolókról, jelen állás szerint több részben.
A Labdabiztos srácoknak köszönöm szépen a felkérést, és további sportsikereket kívánok Nekik! :-))
Már annyian rágtátok a fülemet egy modoros repülős posztért, hogy Goaked követőnk közben írt is egyet, amiért külön hálás vagyok.
A modoros érkezési oldal
Minap eltöltöttem - nem önszántamból - 2 teljes órát Ferihegy 1 érkezési oldalon, és bár nem modorlesre indultam, sikerült elejtenem pár nagyvadat.
Nice guys finish last, azaz az aranyos srácok mindig utolsóként érnek célba - hallhattuk A maszk c. óriási, immáron tizenöt éves vígjátékban, nos, ebben biztos van valami.
Az Aranyos Srácnak (már megint) több alfaját különböztethetjük meg, de egyvalamiben megegyeznek: a lányok imádják őket - barátként.
Szióka! :-))
Ha már HRitánk olyan szépen megírta a már jól ismert Smasszert, úgy gondolta, folytatja a gondolatmenetet a Görbe Sminktükör c. új blogján. Eszünkben sincs persze elvelvetesedni, de ennyivel talán tartozunk az igenis kiismerhető női nemnek, akik annyira lelkesen olvassák kedvenc blogunkat :-))
Mottója:
Kísérlet a női nem megítélésének árnyalására, avagy nagy szarban vagyunk, de mentem, ami menthető, ennél rosszabb már úgyse lehet.
Mivel tapasztalataink szerint a nők legnagyobb ellenségei a nők, ezért tényleg kitartást és bátorságot kívánunk neki :-))
Mai posztja az Esküvői fotókról szól:
A nagy esemény egyik fő buktatója az esküvői fotózás. Itt dől el, hogy a házasság szent intézményében ki lesz a fedélzetmester és ki az egyszemélyes mannsaft. Legalábbis ezzel lehet megnyugtatni a férfiakat, hogy kétesélyes a dolog, de az a nagy büdös valóság, hogy nem. Esélyük sincs. Ha ugyanis a férfi határozott fellépésének köszönhetően eléri, hogy az esküvői fotózás elmaradjon, a nő úgy megsértődik, hogy a férj élete hátralévő részében a „kiengesztelés” nevű játékot lesz kénytelen játszani. Ha pedig a nőnek sikerül meggyőznie a férfit az esküvői fotók létjogosultságáról és szükségességéről (az Evelinéknek is volt, nekem is kell), az ifjú ara kivirul, az ifjú vőlegény pedig 10 évet öregszik.
Folytatás itt.
A legutóbbi sportközvetítésünk után következzék hát egy újabb sportélmény, ezúttal Muhi az önzetlen beküldő.
Itt már egy-két riporter kolléga név szerint is szerepel, de remélhetőleg nem sértődnek meg, hogy bekerültek a kis Pantheonunkba :-))
Modoros sportkommentátorok, sportújságírók
Ha modorosságról van szó, gyakran előkerül Vitray Tamás és id. Knézy Jenő neve, nem véletlenül. Vitray puszta látványa is azonnali csatornaváltásra készteti az átlagos tévézőt, a néhai Knézy munkássága pedig akkora hatással volt a saját fiára, hogy bár többen reinkarnáció-hívők lettek, de a Duna Tv péntek esti NB1 közvetítéseit még véletlenül sem nézi senki. És akkor Hegyi Ivánt még nem is említettük, aki borzasztóan vontatottan, a mássalhangzókat jól hangsúlyozva beszél kétezredszerre is a Hidegkuti-Göröcs-Eusebio tengelyről, meg arról, hogyan szöktette príma mozdulattal Puskás a jobbfedezet helyén felbukkanó Jairzinhót az 1817-es Goncalves-kupán.
Jancsi bácsiék végre beszerezték a gyeplevegőztetőt meg a kerti zuhanyt, erre Kurtz ezredes barátunkon keresztül olyan anyagot kaptunk, amin azonnal besírtunk.
Korábban ÁSÉS-éknál volt még két csodálatosan részletes komment AgentOtól (ez és ez) a témában, úgyhogy bízom a folytatásban. Telek a legjobb.
A mostani poszt szerzője nilshorgerson, innen is sok-sok köszönet neki.
Nem szeretem azt a szót, hogy "balek", kicsit ódivatú és modoros is... eredetileg a Vesztesen gondolkoztam, de talán mégis ez fejezi ki legjobban a ma tárgyalt emberfajtát, aki az Ingyenélő tökéletes párja (a lúzer műszó nálam tiltólistán van).
A Balek sosem tud ellenállni a kísértésnek, hogy jótékonykodónak, nagyvonalúnak látsszon - és rögtön utána meg is bánja, ha ismét túl gavallér volt. Ami igazán balekká teszi, az az, hogy nem fejlődőképes, saját kárán sem tanul.
Szervusz, kérlek.
Szabolcs szerzeményét osszuk ma meg veletek, aki a nethuszárok egy-két jellemző megnyilvánulását gyűjtötte össze nekünk.
Hali!
Néhány, a modoros hálólakókra jellemző dolgot szedtem össze, használjátok egészséggel!
Kötelező legalább egyet leírni a következőkből minden levelében:
- Microsuxx, Miro$$$oft, Mikrofos, Winsuck, Winfos, Windózer, Bill Gate$, Billgatyesz, Billgeci
Szálkás Gerenda fantázianevű rajongónk nem volt rest, és egy pofás kis posztot hozott össze nekünk a külföldre szakadtakról.
A modoros emigráns
A modoros emigráns kb. 2-3 éve dolgozik valamelyik nyugat-európai nagyvárosban. Csak rövid tapasztalatszerzés ill. nyelvtanulás céljából indult, de azóta rájött, hogy csak külföldön becsülik meg a tehetségét. A modoros emigránst kínozza a honvágy, ezért igyekszik 3-4 havonta 4-8 napra hazalátogatni. Ennyi idő azonban általában pont elég is ahhoz, hogy elege legyen Magyarországból.
A mai leletet K-nak köszönhetjük meg hálás szemekkel, én nem is kommentálnám, annyira szép. Ha már úgyis elkezdtünk a többiekkel vendéglátózni, az új koncepció szempontjából is szerencsés a mostani poszt.
Aki a klasszikus, nyelvi bravúrokat hiányolta, annak ma szintén jó napja lesz :-)) A kiemeléseket végezzétek el egy önálló gyakorlat keretében.
Nem emlékszem, hogy a modoros whisk(e)y értelmezőről volt-e már szó, de minden egyéb comment nélkül csatolnám az egyik whiskylap törzsemberkéjének önmagában is fantörpikus írásait!
Másnéven A havernőd idegesítő pasija - reagálva a legutóbbi olvasói levélre, vagyis a nemek ádáz harcának margójára.
A beküldő bloggerína, HRita jellemzését átolvasva tényleg csak remélni tudjuk, hogy az itt felvázolt férfifajtát egy személyben nem ismerte.
Az előző bejegyzésen felbuzdulva határoztam el, hogy kiállok nőtársaim mellett, és a nagyközönség elé tárom, merről is fúj a szél. Jelen irományban a garasoskodó, atyáskodó, elnyomó férfiakon szeretnék revansot venni, akik oly sok nő életét megkeserítették már.
Az őszinteséget megvallva elég merész vállalkozás ez részemről, de remélem a poszt elolvasása után mindannyian átlátunk majd a szitán.