A világháború-rajongás orvostudományának belgyógyásza, ezen a stáción mindenki átesik, és idővel vagy bír továbblépni, vagy megmarad itt egy életen át. Bizonyára felesleges külön kiemelni, de mind közük ők a legkevesebb fantáziával megáldott katonabarátok. A Wehrmachtért rajongani olyan, mint őszinte lelkesedéssel ojjézni Michael Schumacher 7. világbajnokságára. Egyszerűen snassz, bár legyünk őszinték, a németeket egyszerűen nem lehet nem szeretni ilyen téren. A darabos, kockás stílust körüllengi egyfajta tagadhatatlan báj, amiért az életben egyszer mindenki érzett legalább egy kis szimpátiát irántuk. Alapvetően kétféle németrajongó létezik e téren. A nagyobb tábort a haditechnika fanatikusai alkotják, feltétel nélküli szeretettel elárasztva bármilyen germán gyártású szerkezetet. Legsúlyosabb rétegük már általánosban is tank tömeg/teljesítmény aránnyal játszott autóskártya helyett, de általában mindenkinek megy fejből a 88-as hatásos lőtávolsága meg a Me-109-es emelkedőképessége. Rajongásuk Olümpusza – a rakétatechnika mellett – a korai sugárhajtás, így az a megállapítás, hogy ugyanez a szövetségeseknek is rendelkezésére állt ugyanebben az időben nagyjából azzal ér fel, mintha a Kába Kőbe ütvefúróval vésnénk bele, hogy „Isten nincs!”.

Na, te is már lassan harmincéves leszel, Kendécske. Hogy elszalad az élet, fel se tűnik... Ugye, milyen nehéz felnőttnek lenni? Ugye milyen nehéz, hogy nincs ott folyton az Anya meg az Apa, hogy segítsen? De jó is volt gondtalanul élni, csodálni a nagyokat, a felnőtteket, óvnak-védenek a szülők...

Styxx már a múltkori toldis poszttal is bizonyította, hogy találó és szórakoztató lehet megszokott témákat abszurd környezetbe helyezni - mi több, a mi kedvünket is meghozta hasonló írásokhoz.

Ma ismét ő, hasonlóan szokatlan kerettel és megdöbbentő befejezéssel:

GÖRIZÉS A VÁROSLIGETBEN

-szubkultúrák találkozása-

„A görénytartók a házi kedvencükkel kapcsolatos foglalatosságot görizésnek hívják, hasonlóan, mint a görkorcsolyázást a görkorcsolyások. A szövegkörnyezetből derül ki, hogy görénytartásról, vagy görkorizásról van szó.”

Winkler Róbert: Nagyvárosi természetbúvár

(vagyis mégsem, legalábbis abban nem találtam, de (szinte) biztos,

hogy Winkler a forrása a (nem szó szerinti) idézetnek)

És mi van, ha mégse derül ki?

Szeretjük a szűkebb rétegeknek szóló szakmai posztokat - ilyen ez a mai, igazi szombatra való is Sulacus Maple kútfőjéből. Várjuk a hozzáértőket.

A modoros dobos

Essünk túl most azokon a közhelyeken, hogy „a dobos a zenész legjobb barátja”, meg hogy „ a dobos már nem közönség, de még nem zenész”, valamint azon is, hogy a dobos szerencsés helyzetben van, mert ő nézheti legközelebbről (a színpadról) a koncertet.

Ez is nagyon kellett már - ráadásul Hartay hácsé Csaba volt olyan kedves, hogy brilliánsan meg is írta. 

"Sok pénzt buktam én a kaszinóban, nem vigyáztam én a vagyonomra, vagyonomra, meg a milliómra."

/Grofo/ 

 

Köszönjük szépen a mait Kacagó Gerlének (tudjátok, a Szárazbarát óta nyelvújító) - Az Ingyenélő és A Balek után jó újra olvasni valamit a témában.

András küldte a mait - először meg másodszorra se nagyon találtam viccesnek, de aztán mintha ráéreztem volna. Most, így kb. tizedszerre már kifejezetten tetszik :-))

A velünk élő néger

Hadd jegyezzem meg előre, nekem alapjában véve semmi bajom a feketékkel, az azért nem egészen így megy, hogy a bőrszínük alapján ítélném meg az embereket, félreértés ne essék.

-Apu, Apu, mikor lehet már kutyánk? Annyira szeretnék egy nápolyi masztiffot meg egy magyar vizslát... meg macskát meg mindent!

-Majd ha kertes házunk lesz, akkor. Akkor mindent lehet. De ide, a lakásba nem hozunk állatot, annak nem itt van a helye.

-Most nézz oda, Ildici: erről beszélek. Itt áll a zsákban a halom vasalatlan ruha már egy hónapja, és nem veszi rá magát. Azt mondja, majd ha a vasaltak elfogynak a szekrényéből, majd akkor. Én meg meg nem csinálom helyette, az hétszentség. Utálok vasalni. Mondjuk a Zsolti nem is hagyná - azt magyarázza folyton, hogy csak ő tudja, hogy kell. Nem normális ez az ember.

Szia Tibi!

Ha kikerül, akkor a nevünk mindenképpen maradjon titokban, különben közellenségek leszünk.

Üdvözlettel:

Közellenség Mihály és Közellenség Bogdán

A jó szülőnek nincs kedvenc gyereke: "ha itt harapom, ott fáj, ha ott harapom, amott fáj". Ám Éterfy Robi egy félisten A Belvárosi fiatal és az Underground zenekar után. Tőle jön a legújabb - Facebook-témában.

50 mondat, amit a barátaid írnak a facebookra

 

Akár az üzenőfaladra, akár képkommentként, akár linkkommentként vagy kommentkommentként, mindegy. Ezeket a mondatokat mindenki látta már, aki naponta legalább egyszer felmegy a fácséra.

Íme a TOP 50-es lista. Sorrend most nincs, és lehet még bővíteni a sort.

 

Az alapmondatok: 

-Hát ezt nem hiszem el! Hijj, Zsolyesz, a Jóisten áldjon már meg - ezer éve nem láttalak. Megint összeállt a szigetes törzsgárda!

-Gyá, csááá! Néztelek a viven, asszonypajtást hegeszteném erőst. Gratula.

-Kösz, de azért ilyeneket most már ne nagyon mondjál, érted. Mégiscsak a feleségem meg ilyesmi. 

Kedves Tibi!

Egyik "jó tollú" haverom gyakorló angoltanárként "bloggol" a nyelvtanulás babonáiról, sok tapasztalattal, hasznos tanáccsal, könnyed stílusban (http://lingwing.blog.hu/). Egy bejegyzéséhez, amiben azt "bizonygatja", hogy nyelvérzéke igenis van mindenkinek, egy szinkrontolmács írt igazán fennhéjázóan modoros hozzászólásokat. Ezek olyan szépek és "eklatánsak", hogy egy az egyben ide illenek. Kiválogattam a legszebbeket.

Kedvencem, hogy szerinte az angolul tanulók "Nem érzékelik az apró különbségeket, és a fejükben nem szólal meg a képletes sziréna, amikor valamit nem helyesen ejtenek ki, vagy intonálnak."

üdv, egy kedves olvasód:
Gutani

A Crossover után újabb Crossover Styxxtől - szintén belső használatra javaslom, rajongóknak mindenképpen!

- Mi a picsa van, odaragadtál, bazmeg? Itt hugyozom össze magam, vagy még jobbat mondok, elfakad a húgyhólyagom és megdöglök. Szép halál, mi? Na, nyisd már ki azt a kibaszott budiajtót, mert rád töröm!

Szilva, körte, cseresznye

Éljen a Haza - Egészségünkre!

/Kárpátia - Pálinka/

-Nézd meg Imikém, ez a szomszéd gyerek, akiről beszéltem. Ott megy. Ilyen árpádsávos, nyilas nagymagyar, tudod. Onnan tudom, hogy a múltkor kiakasztott egy koronás címeres magyar címert az ablakába, ilyen tenyérnyi nagyot. De utálom ezeket a mélymagyarokat, te. Namost figyelj ide. Én most nem azt mondom, hogy baj van a zászlóval, de ezek kisajátították, lejáratták minden jelképünket, és ott pöffeszkednek bennük minden felvonuláson, katonásdit játszanak. Ezért ezek miatt nem hordok már kokárdát egy jó ideje. Igazából soha nem is nagyon hordtam persze. És a Koronát nem kéne avval megcsúfolni, hogy rátesszük a címerünkre. Köztársaságban vagy királyságban élünk, mi? Na ugye. Megpróbálták visszahozni a Horthy-korszakot meg az úri világot - hát ennyire tellett.

Hello!

Jó egy éve már küldtem egy írást nektek, A modoros culágert. Itt a következő, ha kell :)

Az lenne a kérésem, hogy mindenképpen yenoee-ként tüntessetek fel mint szerzőt, ezért a szösszenetért nem leszek túl közkedvelt szakmai berkekben, ha jól sejtem :)

Üdv!

Élhető fővárost!

Az elmúlt 20 év iránya után új arculatot adunk Magyarország szívének-lelkének, felvirágozatjuk Budapestet - mindannyiunk fővárosát. Mindannyian felelősek vagyunk a múltbéli hibákért, hiszen ott ülünk a közgyűlésben már két évtizede - de mostantól most már tényleg más lesz minden. Csak szavazzatok megint ránk, légyszi.

Na seawas Olde,

vegre vissza ertem Münchenbe, kurvara utalom az egesz vonatozäst meg Bummeln-t keresztül a väroson. De most vegre itthon vagyok Maxvorstadt-ba. IC is tiszta gäs volt, bar annyiban okes, h a kallernak wie gewöhnt okosba adtam 2 ezret (HUF-t), azt felejtsük el egymäst. Persze az AU hatärnäl mar muss sein voltam megvenni az oszträk Schaffnertöl a jegyet, de meg igy is beljebb voltam!! Azert eleg szegyen Balkän ez ott, h van pofäjuk elfogadni... Mo. ugyis tök mocskos, ugyh. a cigisdobozt & a tschick-eket meg a hatärätlepes elött nagyon helyesen kibasztam a ablakon :))

Na csákány, végre ideértem. Jól van, ne lázadjál - csak 3 órát késtem, szeretek otthon ejtőzni kicsit a kádban, rákészülni a nagy vizitre. Meg hát örülj, hogy egyáltalán eljöttem - ez a lényeg, nem? Baszki, messzebb nem találtál pecót? Kész szerencse, hogy hoztam az útlevelet - a Nagykörúton túl már számomra véget ér a világ. Na, nem rossz, nem rossz. Ja, csak egy szobás? Másfél? Aha. Mennyi is volt, tizenkettő? Mi? Tizenöt! Pffff... pffff... baszki, tizenegyért árulja a szomszédunk az övét, begalériázott, közel a Blaha... hát te tudod. A lényeg, hogy te jól érzed magad itt. Én nem tudnék itt élni. Na de kerüljünk beljebb. Ezt nektek hoztam - sosem megyek sehova üres kézzel, nálam ez szabály. Kis konyakosmeggy meg Lambrusco - bár tudom, hogy nem szereted, én is kaptam.

Az önkiszolgáló éttermek világa két iskolai, és egy ÁSÉS-posztot is eredményezett - most rögtön két olvasói összeállítással folytatjuk a vonalat.

Az elsőt a csuhástól kaptuk - aki az amúgy zseniális Orkánság blogot, a képzeletbeli, ám nagyon is valóságosnak tűnő, profin felépített magyar régiót jegyzi. Érdemes figyelemmel kísérni munkásságukat.