Bajban? Dehogyis. A szerencsétlen, tengő-lengő, csóró, dolgozni nem tudó vagy nem akaró embereket mindenki szánja egy kicsit valahol, de a régi ismerősök azért kitartanak mellettük. Szolidarítanak, inni úgyis mindig ráérnek, legfeljebb fizetnek nekik 1-2 sört. Dehogyisnem fizetek én, nem baj, majd megadod, a vendégem vagy, ugyan már, ne hülyéskedj, 96-ban is te fizetted még az Éva vermutot Tőserdőn, 2001-ben meg önként felajánlottad az albérletedet is pár órára, nem emlékszel? Ez a minimum.

Igen, persze, mert minket mindenki folyton csak bánt. Mi nem ártottunk soha senkinek, de a világ gonosz és összefogott ellenünk - mi csakis áldozatok és persze vétlenek lehetünk. Mindig a másik kezdi, nekünk pedig még a jogos önvédelem kiváltsága se juthat. Ugye?

Az 500 nem szívesen hallgatott dal után ugyanaz a módszer és szerkesztőgárda (Modor Gyuri és Kurtz). Természetesen még rengeteg film van, ami pont nem jutott eszünkbe, már megnézni se akarunk, hibák is tuti vannak - meg persze 1-2 kedvenced.

Ja igen: és mi =/= te.

Van egy álmom.

Egy álmom; egy város: álmaim városa.

Egy város, ahol nincs versengés, szekértáborok, nincs harc, nincs anyázás, nincs sietés-rohanás, nincs mások ellehetetlenítése, üldözése - csak egymás kölcsönös tisztelete.

Gyalázat, hogy a pedagógusokkal már annyi évtizede mindent meg lehet tenni. A pedagógus lassan a társadalom kisebbsége lesz, az örök sündenbock - aki mindenért hibás, akinek fát lehet hasogatni a hátán. Filléres éhbérrel háláljuk meg nekik azt a törődést, azt a sok jót, azt a mérhetetlen szeretetet, azt az áldozatos, verejtékes munkát, amit rendre, évről évre kapunk tőlük.

És azt a hatalmas felelősséget, ami az ő vállukat nyomja.

Igen, Te - ki esténként, autóból kipattanva, piros kis kötényével járja az összes éttermet s vendéglátóipari egységet, Hozzád szólok én.

Kedves, születésnapodat télen ünneplő ismerősöm!

Ne érts félre: mélyen együttérzek veled, amiért az év egy ilyen ocsmány, gyalázatosan reménytelen, hideg, nedves és sötét időszakában jöttél a világra - bár ahogy szüleidet ismerem, talán még ez se pontosan így történt. Szóval mindenkinek jut valami az élettől, neked tegyük fel, hogy ez jutott - sok ráhatásod annak idején nem volt. De mivel én se nagyon tehetek erről, ezért nem biztos, hogy ebben részt akarok venni.

Kedves Olvasóink!

Bizonyára Ti is észreveszitek nap mint nap, hogy aggasztóan durvul a közbeszéd: a kurva-kúr-geci-fasz-köcsög-szerű szavak, a rák egye ki a szemedet és hasonló átkok vészesen terjednek, mint a himlő.

Mi ennél sokkal rafináltabb, elegánsabb megoldásokra szeretnénk rávezetni Benneteket, úgyhogy kérjük, ezentúl az alul található átkok mintájára kívánjatok rosszat egymásnak.

Sok szeretettel küldi Modor Gyuri és e sorok írója.

Tengermély köszönetem és tiszteletem Nyelvész Józsinak és Modor Gyurinak.

Ajánlom kedvenc bloggeremnek, Hamsternek. 

Leszögezem az elején: tömegközlekedés csak Budapesten van. A többi csupán néhány helyi viszonylatú, fura színű jármű kapcsolata, későn kelő vidékieknek szórakozni. A nyelvhasználat se mindegy: míg Budapesten átszállás van, vidéken csatlakozás.

Örömködsz? Szereted a havat? Imádod, ahol kószán hullanak alá a szeleburdi hópelyhek? Kiállsz az utcára, égnek tátott szájjal, és megpróbálod bekapdosni őket?

Akkor jó, ugyanis jöhetsz hozzánk lapátolni.

Egy sármos fiatalember ácsorgott az Astoria aluljáróban egy álmos kedd délutánon, közömbös arckifejezéssel nyomkodta, tapogatta jobb hüvelykujjával androidos okostelefonját. 38 percig játszott önfeledten - óvatosan, két kézbe fogva a készüléket - úgy tűnt, mintha valakire várna eközben. Mivel már 4-5 óra felé járt az idő, úgy 5000 ember haladhatott el ezalatt az aluljáróban, legtöbbjük bizonyára hazafelé igyekezve.

Alig telt el három perc, és egy kiskorú leány vette észre magának az ácsorgó alakot. Óvatosan odalopódzott mellé: majd megkérdezte: -Lány kell? Olcsó. Aztán - látva a várakozó ember érdektelenségét, arrébb somfordált, újabb lehetséges kliens után nézelődve.

Hatalmas köszönet az Index Fórum legjobb topikjának és Modor Gyurinak. Kurtznak is köszönöm a tippeket.

Figyelem: ha nem szerepel bármelyik dal a listán, attól az még nem jó. A listát nem befejeztük, csak abbahagytuk - még rengeteg szar zene van (Fekete Pákó, Balázs Pali meg ilyesmik direkt nem kerültek bele). Ja, és angol számcímeknél (a szabállyal ellentétben) következetesen próbáltam kisbetűvel írni a szavakat - párat biztos eltévesztettünk, dupláztunk, stb.

Enjoy! ;-)

Szívszorító és egyben sújtó belegondolni, hogy még 2009-ben is az iWiW jelentette az elsődleges közösségi hálót itthon - a facebook pedig afféle külföldön dolgozó- erasmusos fiatalok gyűjtőhelye volt, de ott is csak mutatóba láthattunk magyar állampolgárt. És ez alig 4 éve - azóta pedig már talán a wiwes jelszavunkat se tudjuk (tényleg, mi volt az?)...

Pedig ez egy igazi magyar sikertörténet volt annak idején. A legjobbkor jött: kétségbeesetten próbáltuk újra fellelni az évek-évtizedek óta nem látott ismerősöket - osztálytársak.hu, osztálytársam.hu. Írtunk azoknak is, akiket csak hírből ismertünk. Legjobb kapott üzenetem testvérem régi osztálytársától: "Szia Tibi! Te nem mégis három évvel korábban születtél, és nem Andrisnak hívnak? Mert szerintem osztálytársak voltunk." Ja, dehogynem, csak eltévesztettem hirtelen a paramétereket, elnézésedet kérem.

Mi az, hogy szombat délelőtt van már, ragyogó napsütés, és te még itt fetrengsz, átalszod a napot - gyerünk, felkelni, gyors reggeli, aztán irány:

• kirándulni
• a városba
• bevásárolni
• takarítani
• megszerelni
• segíteni
• táborba
• edzésre
• Anyáékhoz
• Imiékhöz.

Tulajdonképpen bárhová, ami nem otthon. Csak ne a négy fal között punnyadjunk, csak ne azt a szart nyomkodd, ne a tévét bámuld, ne az ágyban rohadj, ne olvasgass, ne a kanapén tunyulj, megőrjítesz!

Így az ünnepek alatt ismét fel-fellobbanni látszik a régi vita, hogy mi a magyar, ki a magyar - és hogy egyáltalán mi köt minket Európához. Sokan feljogosítva érzik magukat, hogy a Nemzet, a vén Európa, vagy akár a Jóisten nevében is nyilatkozgassanak - noha erre felhatalmazása piciny kis blogunkon kívül nem sokaknak van. A felhatalmazást egyébként pont legutóbb, a Modoros flekkjein lebonyolított konzultációval kaptuk meg; ezúton is szeretnénk köszönni mindenkinek, aki részt vett a kérdőív kitöltésében!

Mert színvonaltalan, reménytelen, szar pénztemető az egész. Öntik bele folyamatosan a milliárdokat, kalandoroknak-haveroknak bevallottan kiváló pénzmosási lehetőség, de jobb az nem lesz. Megy az adófizetők pénzén a luxusakadémia, Stadler után újabb és újabb csillogó stadionkomplexumok a falu szélire, szerződtetünk pénzéhes külföldi, középkategóriás játékosokat edzőnek, a gyerekeket úgy adják-veszik külföldre, mint vásárban a lovakat szokás... A magyar foci olyan, mint az Újpest: mindig jövőre lesz bajnok. Leraktuk egy ütőképes válogatott alapjait, látok biztató jeleket, célunk, hogy megszerezzük a selejtezőcsoport biztos 3. helyét, és majd az EB/VB-selejtezőkön kijuthassunk a soron következő világversenyre. És megint: folyton látunk biztató jeleket.

A valódi civil tartalmak (nem Békemenet!) kedvelőinek, a kiegyensúlyozott média nevében.

Folytatás innen.

Téli rózsás forradalom_______________________ BLOG.HU

Der Untergang Orbán bukásának margójára

A radnótis és ELTE-s ártatlan fiatalok két nap leforgása alatt

könnyűszerrel megbuktatták Orbánt.

Mennyivel egy őszintébb, vadabb, őrültebb világ volt az! De mindenben. És bizony, akárhogy is nézzük, jobb és vidámabb is volt.

Auftaktként engedd meg, kedves Barátom, hogy jómagamat is joggal soroljam a művészek közé, hiszen mindketten alkotunk - a magunk sajátos eszközeivel-stílusában, a magunk kis közönségének, a saját, különbejáratú kis indíttatásunkból. Sőt, im Gegenteil - fordítsuk meg. Tulajdonképpen már az is kegy részemről, hogy tégedet a művészek közé sorollak, hiszen te még mindig úgy érzed, hogy még ha nem is igazán állítasz elő semmiféle élvezhető vagy piacképes értéket, azért az alkotás szabadsága annak minden előnyével, minden körülmény között megillet téged.

Művésznek lenni NEM azt jelenti, hogy mi akár ingyen is dolgozunk.

Pénzből élünk, akárcsak te.

Köszönjük, ha ezt megérted!

/Innét/