Mennyivel egy őszintébb, vadabb, őrültebb világ volt az! De mindenben. És bizony, akárhogy is nézzük, jobb és vidámabb is volt.

Manapság milyen zenék mennek a rádióban, a tévében, az interneten? Negyedórás sztárok, tehetségtelenség-kutatók bábjai, Fluor Tomi, Kis Jimmy, SP meg ezek... Semmi egyéniség, semmi eredeti, igazi bulizós, jópofa sláger. A 90-es években azért másabb volt. Nem voltak azok sem egy Mozart, de volt tökösség, volt vagányság bennük. Crazy, crazy / Bolond ez a baby / Crazy, Crazy / Hova kell most nézni? Erik, a viking; 4F Club; Ámokfutók; Alvajárók; Hélium; Hip Hop Boys; Bizö Boys; Picasso Branch; Bestiák; Happy Gang - és ezek csak a magyarok. Tied ez a feeling / Tied ez a ritmus... Húzz magadhoz, ha fázol. Van a tengeren egy kis sziget / Ott majd nem zavarok vizet / Elvisz oda egy kishajó / Hidd el, neked is így lesz jó. Minden rejtve rajtam / A lényeg láthatatlan / Légy gyengéd, de hajthatatlan / Érd el azt, hogy látni hagyjam. Szőnyegen a nyikk-nyakk / Nyesegeted őt. Épp egy ilyen bomba baby kell nekem / Vagy a guminőt megveszem. Lépj át velem a fénybe. Ez legalább szex, bébi / Így legalább jó élni. Érzed a ritmust / Vedd át az ütemet / Dübörög a hangfal / Ból egy üzenet.

Akkoriban még nem lehetett bárkiből sztár a Youtube-on vagy akárhol. Kőkeményen megszűrt a szakma, és ha nagyon tehetségtelen voltál, akkor maximum hatalmas protekcióval vihetted csak valamire - hiszen Stefanidu Janula és Szolnoki Péter nem vállalták olcsón a négert.

Manapság az ember diszkóba akar menni, nincs már rendes bulizós zene sehol. Minimál. Még szépíteni se próbálják a helyzetet - hát ez tényleg nagyon minimál. Talán tíz év múlva az új stílust csak simán "crap"-nek fogják hívni? A múltkor véletlenül belehallgattam egy ilyenbe, és egy félórán keresztül nem ment más, csak egy dobalap, és néha rá egy-egy prüntyögés, de ugyanaz a motívum. Nem unják még? Régebben annyi stílus volt... happy hardcore, rave, house - volt ezeknek a számoknak dallama, mondanivalója, kerete, nem csak egy ilyen laptop előtt összedobott szarság volt. Eleve: a DJ-k még tényleg lemezlovasok voltak, ma már alig látsz DJ-t bakelittel dolgozni, mindenki csak laptopról bohóckodik. Szánalom. Rendes slágerzenék voltak húsvér-előadókkal, mint Blümchen, Das Modul, Scooter, Mark 'Oh, Soundlovers, Members of Mayday, Mr. President, E-rotic, 2 Unlimited, Culture Beat, Reel 2 Real, Captain Jack... és még a keményebb műfaj is igényes volt, pl. a Thunderdome meg a Terrordome: nekem megvolt az egész sorozat, és igenis élvezhető, rendesen, kemény munkával összerakott szettek voltak azon is. Mayday, nem hallom, Mayday, nem hallom, ááá. Rave Olimpia, Kalap utca, High Life, Hully Gully, keceli Korona, Szigetszentmiklóson a Speed meg a Küklopsz, Globe!

És még a partidrogok se olyanok voltak, mint manapság. Volt eki meg speed, és az hajtott rendesen - nem is láttál dagadt nőt sehol. Most meg? Dizájnerdrogok, azt se tudod, mit raknak bele, rajtad kísérleteznek, mert a 90-es években azért még minőségi anyagot szállítottak a helyekre, nem lőttél magadba ilyen-olyan szemetet. Most már nagyon vigyázni kell. Fűvel dettó. Akkoriban érezted, hogy rögtön beüt a téma, ma már elszívok egyet-kettőt, semmi. Talán a harmadikra már érzek valamicskét, de ez már nem az.

De a rockzene se volt még elkurvult meg halott, mint mostanság. A Tankcsapdának még igazi kis belevaló, tökös punk szövegei voltak: Mikor a Clinton beül a Lincolnba / Mintha valamit titkolna... még ki merték mondani, hogy néger, de meg azt is, hogy náci. Amióta őket is elkapta a média meg rájuk telepedett a politika, azóta már ők is csak őszes-öreg rockerek. Megszédültek a sok pénztől. Tuti, hogy ők is már jobban örülnének egy új Loki-stadionnak, mint akármi másnak, és ez nem normális. Nem punkokhoz méltó. A Prosectura is már csak a bajkeverőket isteníti, miközben húsz éve még csak azzal foglalkoztak, hogy be is szart a Télapó. Szerintem jobb lett volna,ha annál maradnak. A külföldieknél meg még utoljára dobbant egyet az igazi rockerszív: az Oasis végre tudott újat mutatni, és nem félt visszanyúlni egészen a Beatlesig. A Metallica, a Guns n' Roses még egyszer, utoljára igazi, jó értelemben vett rockzenét voltak képesek összehozni - egyfajta metál-hattyúdalt, kis utolsó közös jutalomjátékot. Aztán jött Marylin Manson meg a Rock and Roll is dead, és úgy is lett. A kurva anyját.

A Kispál meg egyenesen zseniális volt. Zsákmányállat máját mosom egy névtelen patakban, Itt a világ végén csinálnánk egy nagy fotót. Zeneileg, szövegileg, mindenhogyan kifogástalan volt. Sajnos ők sincsenek már, maradtak a magyar zenetörténelem egén egy örök és megismételhetetlen kis csoda, mint valami vattacukor-formájú bárányfelhő a nyári égen.

Meg a ruhák. Cukkoltak mindenkit, hogy holdjáró meg Buffalo - és bizony meg is kérték az árát mindennek. Egy pár Energie-csizma kemény 20-30 rongy között volt már 94 tájékán is, és akkor az emberek sokkal jobban odafigyeltek arra, hogy mit vesznek föl. Kőkeményen dolgoztak, gyűjtögettek, kuporgattak, hogy meglehessen a negyvenezres Replay kabát, és nem a H&M-be meg ilyen helyekre jártak vásárolni alig tízezerért. Eltűnt az igazi minőség, a drága és igényes holmi megszerzése fölött érzett valódi öröm, a ruházkodás mindennapos, olcsó elfoglaltsággá vált, a lányok is beérik egy-egy zarás vagy mangós cuccal. Maga a márka szinte mindegy lett, és a gyerekeket se basztatják a suliban, ha nem 18 ezres pumpás Reebok-cipőben mászkálnak. Egy sima Converse-tornacipő manapság elfogadható viselet, agyrém.

A pornófilmek is. Akkoriban kemény cserealappal kellett rendelkezned vagy két videóval, ha rendes filmeket akartál szerezni valahonnan. Egy-egy jobb, zaftosabb jelenetért végig kellett tekerni a filmet, és a legjobb részeknél szabályosan pauzolni. Ma már a neten mindenhol tobzódik a pornó, és a kamerába nyitogatnak mindent prömer plánban, elveszett az egésznek a varázsa. Semmi keret, semmi sztori, semmi zene, semmi megkomponálás, csak kúrnak - azt is leginkább seggbe - meg tárogatnak a kamerába bele.

Én nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én visszasírom azokat az időket... nem tudom, hova halad ez a világ, de jó irányba biztos nem.

Nektek.