Az egyszeri melós is megengedhette magának, hogy minden hétvégén elvitte a családot étterembe

2023/11/14. - írta: Modor Tibi

Igen. El lett kúrva az egész módszer- és gengszterváltás, illúziókat kergetünk, Ausztria még mindig sehol, sőt, az olló pedig egyre csak nyílik, és mára már a régebben folyton csak lesajnált Romániát és Bulgáriát is csak irigyelhetjük, még fociban meg olimpiai aranyakban is. 1990, de 2004 óta se jutottunk el odáig, hogy akár csak Görögországot vagy Portugáliát bármilyen mutatóban beérhessük, ez bizony egy közös, orbitálisan nagy bukta, de úgy mindenkinek.

És tudom, hogy boomer vagyok meg üveges tekintetű, bolond öregember, de akkor is kimondom:

Bizony jobb volt régebben, de úgy mindig. Soha nem volt még ilyen rossz itthon az élet, mint 2023 Magyarországán.

És most nem az évkönyvekből veszem az adatokat, nem. Hanem hétköznapi, egyszerű emberek visszaemlékezéseiből és a saját tapasztalásaimból.

A nagyapám még egyszerű középosztálybeli ügyvéd volt a századforduló Budapestjén. Namost ugye emlékszünk arra a slágerre, hogy "havi 200 pengő fixivel?" Nos, ez nem volt egy nagy pénz, ez egy tisztes, átlagos bér volt annak idején. Ehhez képest az Öreg megkeresett értelmiségiként négyzázat, mert ugye akkoriban azért még megbecsülték a tudást, és nem keresett többet egy vízvezetékszerelő - akit amúgy soha nem néznék le -, mint egy tanárember. Abból a négyszázból pedig megtehették, hogy adtak havi húszat a cselédlánynak, a többiből pedig vígan megéltek, és közben volt egy 100 négyzetméteres polgári lakásuk a Bajza ulicában.

Persze aztán a háború pár éve mindenkinek nehéz volt, és a kommunizmus eleje is. De azért abban a sokat átkozott Rákosi- meg Kádár-rendszerben is megtehette a másik rendőr nagyfaterom - értitek, egy egyszerű rendőr -, hogy bizony ő is lakást kapott a Thomán István utcában, a XII. kerület tetején. Járhatott főiskolára, egyetemre, tanulhatott nyelveket, tanulhatott ingyen külföldön. Ha valami megtetszett nekik, rámutattak, és az övék lehetett. Az egyszeri állami alkalmazott is megengedhette magának a Kultúrát. Minden héten jártak színházba, operába, operettre, a könyveket fillérekért lehetett venni, engem pedig minden reggel BM-es autó vitt az oviba, majd évekkel később a suliba is.

Mert ilyen volt az az elnyomó, népnyúzó rendszer, igen.

Hogy ne lett volna szalámi? A lófaszt nem. Nekünk mindig volt. Áruhiány, hiánygazdálkodás? Hazugság, legfeljebb csakis a háború után, de akinek megvolt a magához való gógyija, az bizony be tudta szerezni a javakat akár vidékről is.

/Fortepan, Adományozó: Főfotó/

Ne mehettünk volna Nyugatra? 

Hát ez érdekes. Faterom folyton csak utazott, Iraktól Moszkváig, Londontól Rómán meg Párizson át Amerikáig. Igen, Amerikáig - érdekes, nem? Na, ennyit arról, hogy nem utazhattunk. A valutakeretet pedig csak az nem váltotta ki, aki hülye volt, valahogy csak megoldottuk. Akinek volt esze, megoldotta.

A balatoni nyaralás nem egy csak a kiváltságosoknak elérhető illúzió volt, hanem maga a Nagy Magyar Valóság: bizony mi május végétől szeptember elejéig végig Aligán voltunk, és nem azért, mert gazdagok voltunk. Hanem a vállalat biztosított számunkra kedvezményes, majd ingyenes nyaralási lehetőséget. Volt ott minden: kertmozi, diszkó, büfé, csodálatos étterem, és olyan strand, amiről ma Menszátor Lojziékat leszámítva az emberek csak álmodni mernének. Mert akkor még nem volt szétbaszva a Balaton-part egyen-kockaépületekkel, és nem csak a kiváltságosok használhatták azt magánstrandként, hanem MINDENKIÉ volt. A népé, igen - bármilyen ódivatúan is hangozzon ez.

 

 /Fortepan 53373, adományozó: Balázs Lajos/

Nem 2-3 ezer forint volt egy lángos, hanem ingyen kaptuk, mert Apának számlája volt a büfésnél. 50 fillér volt a sarki közértben a péksütemény, és az se számított luxusnak, hogy taxival járhattunk haza akárhonnan. Munka után belefért a melósoknak a sör a kocsmában, a cigi is filléres áru volt, én is mindig kaptam szörpöt szívószállal, az agyonmásolt, alámodásos Kék villámot pedig fillérekért nézhettük meg a vetítéseken. 

Lehetett csajozni is, és nem jelentettek fel, ha esetleg a forrónadrágos csaj után fütyültél az utcán - sőt, azon sértődtek meg, ha nem fütyült vagy nyúlkált senki. Egészen másabbak voltak akkor még az értékek. Sehol egy kacsaszáj, műszempilla, tetoválás vagy kövér ember. A nők természetesen voltak szépek.

És a 80-as évek, te. Ide járt az összes nyugat- meg keletnémet, hordták ide a devizavalutát számolatlanul, iszonyat módon le tudtuk őket húzni a Balatonon. Eladtuk nekik a végén már a dianás etanolt pálinkaárban, és még kértek! Tudod, ők tt találkoztak egymással, nekik mi voltunk a Nyugat. Akkor már tényleg úgy és azt lophattál meg fusizhattál, ahogy nem szégyelltél. Volt nektek legó a dollárboltból, nyugati utazások, minden héten libamáj a Gundelban, mert így éltek az emberek.

És a 90-es évek? Azt mondom, még az is jobb volt. Szarér-húgyér szereztünk lakásokat. Amiket korábban a népnyúzó Kádár-kormány kiutalt nagyapádéknak, azt az IKV tényleg úgy dobálta utánunk. A cégeket szintén úgy dobálták, mint a forró krumplit, szinte ingyen lehetett szerezni bármit. Meg is szereztük a műhelyt meg a telket, persze. Hülyék lettünk volna.

Nagy szabadság volt. 199 forint volt a Diáklányok a Nyugatinál, és még az se volt mindig lefóliázva. Ha Fater leküldött Szofiért meg Kőbányaiért, szó nélkül ideadták nekem is, pedig voltam vagy 5 éves, és oviba is egyedül jártam, mobiltelefon nem volt, és egész napnyugtáig az utcán játszottunk, és óra nélkül is tudtuk, hogy mikorra kell hazamenni, mert különben Apám és Anyám addig vertek, amíg érezték a kezüket. Megtanultuk, be is tartottuk. Volt súlya az adott szónak, az ígéretnek.

Idegenbe úgy jártunk meccsre, hogy semmibe nem került, csak az időnkbe. A vonat ingyen volt, a kalauz nem mert szólni egy szót sem, a rendőrök pedig csak szotyiztak meg röhögtek. Ha vidéken megcsúsztattuk a hazai szurkolókat, az férfias küzdelem volt, nem is volt még bekamerázva semmi, és nem rángattak ki az ágyadból utána este. Ha megéheztünk, megszomjaztunk, hát kiszolgáltuk magunkat a büfében vagy egy benzinkúton, és a pultos kislányok még mosolyogtak is, egy rúpiát se kértek tőlünk. 

A vállalkozás pedig ment. És igen, akkor is megvoltak a szabályok. Egy havi százasért a Laciék alaphangon ellátták az üzlet védelmét, nem is volt gond se a rendőrökkel, se az apacsokkal, se a többiekkel. Tudtunk a munkára meg a bevételre koncentrálni rendben.

Tisztább, őszintébb, becsületesebb, következetesebb világ volt, mint ez a mai. Mindenki tudta a helyét, és jobban is éltünk, igen. Ma meg? Ez egy megvalósult 1984, ebben élünk. Disztópiában, humánrobotként, leszedálva.

Sajnálom ezeket a mai gyerekeket.

16 komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

manson karcsi · goo.gl/FVvVX 2023.11.15. 05:41:05

ez nem modoros, ez demagóg.

nemecsekerno_007 2023.11.15. 08:28:18

@manson karcsi: ott a pont.

,,A szocializmusban nem maga a szocializmus rossz, hanem ami utána jön,,

Amikor kifogyunk mások pénzéből.

Balogh Zsolt · http://vonattal-termeszetesen.blog.hu/ 2023.11.15. 10:50:31

Végigolvasva a posztot, örülök, hogy nem akkor éltem. Sugárzik belőle az, hogy ha valaki jó helyen volt, mindent megoldott "okosban". Ez nem általános jólét volt, hanem egy szűk réteg nyerészkedése a többi kárára.

Senkinek nem szúrt akkor szemet, hogy a havi 400 pengő keresetből lehetett cselédett tartani havi 20 pengőért? :O Ez húszszoros bérkülönbség!

Cpt. Flint 2023.11.15. 12:59:48

@Balogh Zsolt: nyilván ma nem keres senki havi 10 millát, miközben 500 eFt-ot ad a bejárónőnek egy hónapra. Én meg még ennyit sem kapok nettóban 30 év után állami alkalmazottként. A képviselők havi költségtérítése nagyobb, mint az egész éves fizetésem.
A demagóg modorosságot félretéve talán a kiszámíthatóság volt a legpozitívabb akkoriban a "kisember" számára. Na ez most nincs egyáltalán.

DFK 2023.11.15. 15:50:06

Nem tudom eldönteni, hogy ez paródia vagy tömény félrevezetés.

DFK 2023.11.15. 16:14:56

Mindkét szülőm egyszerű munkásember volt (most nyugdíjasok), és nem, nem hogy minden hétvégén, de havonta se jutottunk el étterembe, talán évente egyszer.
A szegénység még 60-as évek végén, 70-es évek elején is nagy volt, az csak a nyolcvanas években, a GMK-k megjelenésével csökkent (ami tulajdonképpen a vállalatok legalizált meglopása volt: a vállalat eszközeivel a rendes munkát külön pénzért végezték el). Áruhiány? Emlékszem a nyolcvanas évek elején pénteken anyámmal órákat álltunk sorban a hentesnél...
1979-ben egy panellakás esetén mai áron számítva 600 000 - 700 000 Ft volt a négyzetméterenkénti ár...
Kiszámíthatóság? Igen, kiszámíthatóan szegény maradhattál.

Balogh Zsolt · http://vonattal-termeszetesen.blog.hu/ 2023.11.15. 16:41:36

@DFK: Mikor olvastam a posztot, én is valamiféle paródiára gyanakodtam, azt hittem a végén lesz majd valamiféle csattanó, de az elmaradt.

Ez most hasonló, mint az az anekdota, amikor az emberek panaszkodnak, hogy nincs kenyér. Miért nem esznek akkor kalácsot?

2024 2023.11.15. 19:42:26

mindenszar.blog.hu

Tompahawk · https://rohadtkunyho.blog.hu 2023.11.16. 15:14:32

Ránott sajt tartár mártással és zöldborsós rizzsel, szalámis szendvics reszelt trappistával, csemegeuborkával és egy pötty pirosarannyal ami mindíg az orrom és a szám közé ragadt. Apám erőlteti, hogy igyak még még vagy kettő-négy kólát, amíg ő marad még kicsit, kábé két és éfl órát egy rekesz sör meg hat cimbora mellett. Rá voltam bízva. Ő ivott én fel voltam fújódva, és aggódtam, anyám ideges lesz. Az lett. Buszos szakszervezetis kirándulás Zsóriba.
Minden jobb volt. Minden kocsmában volt fagyi, minden ábécében kávédaráló, nagyapám műhelyében meg egy hét alatt egy vagyonnyi üres sörösüveg gyűlt össze. Így válhattam már fiatalon rágó, zacskós teljpor és üdítőpor millimossá.
Minden jobb volt, főleg mert negyven évvel fiatalabb voltam, mindenki élt még akit szerettem és azok a betegségek, amikbe bele fogok halni még nem voltak meg, vagy nem fájtak ennyire.
Nagyapám, meg apám talán tudta, hogy milyen rendszert írtunk, én akkor nem foglalkoztam vele, azóta meg megint nem.

É2I 2023.11.18. 13:29:41

@Balogh Zsolt: Paródia ez, keményen. A csattanóját meg nem kellett annak leírni, aki élte ezeket az évtizideket vagy egyet-kettőt belőle.
Mert ez egy-egy modoros ember 1-1 évtizedből vett monológja, aki piszkosul nem a szenvedője volt egyik évtizednek sem, hanem az abban az adott érában a rendszer élvezője. Olyan ember, akit nem hogy súlytott volna az adott kor, de kifejezetten jól élt és nem értette, hogy a környezete miért panaszkodik amikor neki mindene is megvan. Az a fajta aki jó helyre született vagy éppen érzéstelenül kiszolgálta a rendszert vagy éppen gátlástalanul kihasználta.

Ezt tényleg az érti , aki élt benne és már csak röhögni tud azon, ami anno nagyon is húsba vágott, fájt.
Most persze már kiesett a pikszisből, "nem ő a jani", tengeti a nyögdíjas éveit vagy még éppen csak annak szurkol, hogy ne 102 év legyen a korhatár, de az aktuál rendszer már lesz.rja, sem élősködni sem kihasználni nem tudja, így visszasírja azt az időt, amikor kolbászból volt a kerítés és a kiscsajok visongva dobták le neki a bugyit.

Minec Vedelnis Est 2023.12.14. 10:03:11

A nap végén a kompetencia számít, hívjanak akár Tiborcnak, akár Mészárosnak.

tatárfejű kutya 2023.12.24. 11:02:22

zseniális! Akik nem értik az írást és az iróniát,azok töltsék ki a nemzeti konzultációt!

jajnemár 2023.12.25. 20:06:11

@Minec Vedelnis Est: Baromság. Náluk aztán kurvára a kompetencia számit, soha.

Minec Vedelnis Est 2023.12.31. 01:24:36

@jajnemár: hej, pedig a Bélám is azt mondta mindig, isten nyugosztalja, hogy mekkora ász ez a Lölő, a Zurückberg is elbújhat mögötte!

ZsonyaBlog 2024.01.17. 15:51:50

Minden rendszernek vannak nyertesei, nem lehet az egyéni életminőséget ilyen módon abszolutizálni. Persze ha a poszt paródia, az más....

Celtic 2024.02.11. 13:54:09

Csodálatos :)
"Volt minden, okosba' "
:)
süti beállítások módosítása