Bettie Page, köszönjük szépen. Mindig érdekes látni, hogyan gondolkodnak a másik oldalon. És ahogy nézem, nem sokat változott a helyzet a 2000-es évek közepe óta, max. többen lettek. A Modoros szerkesztői sajnos még Bécsen túl nem sok helyütt jártak, ezért öröm, ha végre van valami kivándorlós poszt is. Mi is mennénk már - nem tudom, milyen az angol SZTK, de biztos jobb, mint a magyar.

A modoros londoni magyar

A lesz még London Magyarfalvát szó szerint veszi, és nem hajlandó megtanulni angolul. Csak azértsem. Neki arra nincs szüksége, hiszen tíz másik magyarral lakik együtt egy észak londoni gettóban, vagy Wembleyben vagy Croydonban, és csak magyarokkal (és románokkal, lengyelekkel, litvánokkal, de az mindegy, mert ők sem beszélnek angolul) dolgozik pizzafutárként, raktárban, gyárban, mosogatóként, vagy takarítóként. Tehát az angolra nincs semmi szüksége, és bőszen angolhülyézik, a pakisztániakat konzekvensen cigányozza. Az indiaikat is. Bár nem tudja, hogy a különbség köztük miben mérhető. Talán abban, hogy a pakik több curryt használnak? Ja, nem, mert nem tudja, mi az a curry. Az arabok a sivatagi cigányok, a feketék a fekete cigányok. A cigányok meg romák. Tehát a modoros londimagyar rasszista is, nem is kicsit. A legtöbben a fekete vonattal érkeztek meg (vagyis a Cigányairrel) Stanstedre, majd London külvárosba . Ezzel az igazi jobbikos attitűddel igazán szenvedés lehet az élet a szomszéd jamaikai családdal, a szembeszomszéd barbadosi dealerekkel, a pakisztáni boltossal, a szomáliai mobilárussal, a török zöldségessel, a szíriai vegyesboltossal, az indiai banki ügyintézővel, az ASDA-ban a kenyai eladóval. És talán még úgyis, hogy kismillió Rihanna-hasonmás szambázik végig nap mint nap Tottenham főutcáján.

A modoros londonimagyar csak és kizárólag magyar bulikba jár Észak-Londonba, vagy Wembleybe. Néha letéved Clapham Junctionba, a Grandba - ha Quimby-, Ákos-, Charlie-, vagy Edda-koncert van. De az idejét inkább a Club Kolisban tölti Kozmix-, Groovehouse- és V-Tech-koncerten, ahol buli után lehet a tagjait rázni a Tedd fel a kezedre, vagy a Túl szexi lányra. Persze a magyar rockkocsmát sem veti meg, vagy éppen a táncházat.

Enni nem jár el semmilyen étterembe, mert a környéken csak etiópiai, kínai, török, arab, jamaikai étterem, étkező található, és hát azok kutyát meg macskát esznek. Inkább bedob egy rántott csirkeszárnyat, vagy egy egyfontos mélyhűtött pizzát az Icelandből. De nem azért, mert Peter Andre is ott vásárol. (Ki az a Peter Andre?) Az étel Londonban borzalmas. Ugye ha nem a kutyahúsos egzotikus dolgokra gondolunk, marad az angol. Dehát ezek hülyék! Hogy képesek megenni, amit főztek? Hogy gondolják a Yorkshire puddingot? Hát a puding az a vaníliapuding a Dr. Oetkertől! És miért főznek ízetlenül? Nem csoda, hogy olyan vérszegények. Nem csak azért, mert évszázadok óta egy szigeten belül házasodnak, hanem ezekez kell enniük. Tehát a modoros londoni magyar ha éppen nem az ételről panaszkodik, akkor megpróbál magyarosan főzni. Isten ments, hogy egyszer a brassói helyett kipróbálja a curryt. Neki az pont jó, még úgyis, hogy itt a hozzávalók borzasztó rossz monőségűek. Természetesen a magyar boltok a fő beszerzési helyei, és ha valami alkalom van, akkor irány a magyar étterem vagy a lángosos a camdeni piacon.

A szolgáltatóipar szerinte itt borzalmas, csak a magyar fodrászban, műkörmösben, autószerelőben, laptopszerelőben, kozmetikusban, rúdtáncoktatóban, fuvarozóban, sofőrben bízik meg. Mindenki más rosszul dolgozik, és/vagy átveri. Ez természetesen nincs azzal összefüggésben, hogy angolul hat év után sem tanult meg. Öltözködni szinte csak a Sport Directből és a Primarkból szokott. Néha elmerészkedik egy-egy TK Maxx leárazásra, de ott még mindig van tíz fontért nadrág, szóval az rohadt drága, inkább nem. Tehát a modoros londoni magyar melegítőben fotózkodik a Big Ben előtt, és öt év London után is úgy néz ki, mint aki a Négy Tigrisen vásárol.

A modoros londoni magyar rettentő fontosnak tartja az anyaországban tudatosítani mindenkiben, hogy ő most már NYUGATon él, ennek megfelelően hiába rendelkezik kettő db. külföldi ismerőssel csak, -a litván Vladdal, aki egyébként nem beszél angolul, és az erdélyi Józsival- már angolul írja a képaláírásokat a Facebookon. Néha a státust is, de csak ha nem kell négy szónál többet írni, de sajnos azt is sikerül elrontani. Egész évben arra spórol, hogy haza tudjon nyáron két hétre utazni, ahol aztán megmutathatja a drága iPhone-ját (Angliában minden második embernek Iphone-ja van. Előfizetéssel annyira nem drága, hogy utánadobják szinte), a hamis Michael Kors-óráját, és a Sports Direct leárazáson vett tavaly nyári kollekcióból maradt egy számmal nagyobb Nike Air Maxét, és a Primark tizenhatéves chaveknek tervezett ingjét. Az otthoni két hétben aztán szórja a pénzt, miután kiosztotta a Poundlanben vásárolt ajándékokat, azért lássák, kivel van dolguk. Meghív mindenkit, és úton útfélen hangoztatja, itt minden milyen szegényes és olcsó! Itt csak egy font egy sör, Londonban ám öt font alatt nem kapsz! Látjátok, én megdolgozom a pénzért, gyertek, meghívlak titeket is, nekem ez szinte ingyen van! Tehát nagyon fontos, hogy mutassa a jólétet nyugaton. Nem kell tudni senkinek, hogy egy szobán osztozik egy ismeretlennel, a gettóban lakik, és éjszakai takarító (ami munkával természetesen nincs is semmi baj, ha valaki szeretne később továbblépni. De a modoros londimagyarnak ez pont megfelelő).

A csajozási kultúrát itthonról vitte magával, ahol a rákoscsabai lakótelepen az elág mellett a kocsiból dübörgő hangszóró mellett ciccegtek a csajok után. Akkor ott még nem tudta, hogy ez Londonban szexuális zaklatásnak számít, és az angol lányok egyébként sem állnak szóba leszakadt kelet-európaiakkal, de ezek után még fel is pofozzák. Úgyhogy ismerkedésként marad a londoni magyar buli, ahol a takarítónőkkel, (mellékállásban házhoz járó műkörmös, 3D műszempillás vagy fodrász) és a babysitterekkel ismerkedhet egy pálinka és egy Pocsolyába léptem között. Esetleg néhány angol szót magára szedhet mosogatás közben a lengel főszakács és a bolgár segédszakács párbeszédét figyelve, és akkor megnyílik a pálya a lengyel és román csajok előtt is. Juhu!

De kötelességének érzi felszedni az összes magyar csajt, akivel csak találkozik, mondván, hogy úgyis magyarok vagyunk. Azt elképzelhetetlennek tartja, hogy esetleg a magyar csajnak van valakije. Pláne, hogy más nemzetiségű.

Nem győz panaszkodni mindenről. Az időjárásról, az ételről, a drágaságról, a bevándorlókról, a nézhetetlen tévé műsorról, a kizsákmányoló angolokról, a többi magyarról, a szomszédról, a koszról, arról, hogy öt éve nem találkozott angollal. De mindezek ellenére esze ágában nincs hazaköltözni, és a Facebookon minden mától, hogy ő milyen masodik posztja arról szól, hogy mekkora királyság Londonban lakni, és mindenki hülye, aki még abban az élhetetlen nyomorult országban él.

Kössz, Orbán!