Budapest bringán sokkal szabadabb

Biciklivel jártál éveken keresztül iskolába, munkába, kocsmába, barátnőhöz, családhoz, kocsmába? Aztán tömegközlekedésre, autóba kényszerültél hosszú téli hónapokra, költözés miatt, huzamosabb időre?

Akkor tudod, miről beszélek.

A Jóisten ugyanis azért adott az Embernek lábakat, hogy azokkal kerékpározhasson - és azért adott fondorlatos elmét, hogy azzal feltalálja a bringát. A gyaloglás - bár nemes és igazán szabad, tehermentes közlekedési forma -, de nehezen jutsz messzire, csak vánszorogsz, korrigálni hosszú percek munkáját jelenti.

Ám tavasszal előkapni a kétkerekűt a tárolóból, felpumpálni a gumikat, minden faszán megy, tesztkör - na az valami hihetetlen. Amikor ott vagy egy ocsmány, félévnyi tél után újra a nyeregben, mintha szárnyakat kaptál volna, hogy hirtelen bárhova villámgyorsan el tudsz jutni, hogy nem köt semmi és senki (na jó, de: maga a jármű meg a nélkülözhetetlen szerelékek) - várhat az a generál majd őszig, de leginkább jövő tavaszig, aztán majd megint őszig. Amíg belsőt tudok foltozni meg fújni, addig jó lesz ez már. Aztán majd veszek új biciklit, sőt - inkább ellopatom, ide a városba különben is tényleg minek 40-50 ezer fölött bármilyen bringa. És csodálkozol, hogy ellopják? Lopják csak, fájjon miatta más feje. Fogyóeszköz. Fogd fel úgy, hogy egy szezon alatt behozza az árát: plusz havi 10,5 ezer forintot spórolsz, ha nem vásárolsz bérletet.

De most nyár van, nyár!

Bérletvásárlás... csak az a havi tízes is milyen jó dolgokra mehet el... az legalább két fasza vacsora a helyi éttermedben, és hány modoros-kézműves sör a gombamódra nyíló sörsznob-gyűjtőkben? (beszélgetős, tekergetős-lötybölgetős sörök talpas pohárban, bocs, chalice-ban!)

Tehát költséghatékony, de ez csak egy. Mert én még fizetnék is akár ugyanennyit, ha hirtelen valami felsőbb erő rájönne, hogy de hát itt egyesek INGYEN használják az infrastruktúrát. Vagy ne adjak tippeket inkább? Jobb szolgáltatásért, jobb-több útért akár miért is ne?

A BKV - minden javító szándék és igyekezet ellenére - borzasztó dolog. Nem azért, mert budapesti vagy magyar - (attól csak jobb, sőt: világszinten is kiemelkedő) -, hanem egyszerűen kibaszottul nagy stresszforrás, plusz nyűg minden reggel munkába, minden este hazafelé járatokhoz igazodni. Márpedig aki ilyen komoly munkát végez, ráadásul blogján többezer olvasónak kell megfelelnie, annak nincs ilyesmire érkezése. Okostelefonos-internetes alkalmazások, mikor ér ide ez, de akkor mire kell átszállni és hol, merre van terelés. Rosszat nézel, pont lekésed, és hiába jön 5-10 percen belül a következő, máris felbasztad az agyad azon, hogy már megint pont előttem ment el. Meghagyom annak, akinek ez a hobbija.

Mert futni azt nem fogok jármű után, az egy nagyon cseléd dolog ott, ahol tényleg pár percen belül jön a következő. 

BKV-s megfigyelések:

1. Mindenki zabál, de főleg a nők. Zacskóból, persze. Kakaós csigát, fánkot, hamburgert - tömegben, mindig. Legalább innátok, basszátok meg, de ez a bulijáratokon se ennyire jellemző.
2. Kurvára sok a mosdatlan, fél-létben lebegő, csövesszerű élőlény. A járatokon, a megállókban, mindenhol. A pénzedet, a cigidet akarják. Kezet akarnak folyton fogni a férgek! A tisztábbik mesékkel tarhál, képeslapot tukmál, a címedet-nevedet, telefonszámodat akarja; szórólapot, Metropolt erőltet.
3. Meglehetősen mobil zugárusok csapatai, már észre se veszed.
4. Az emberek elfelejtettek dohányozni (talán ezért is zabálnak folyton), kivéve a nőket. Valahol szépen félrevonulva, a megálló perifériájára szorulva, esetleg az aluljáró és a megállóból levezető lépcső között, mert az még pont egyik sem - bár szerintem inkább mindkettő, de szívjátok csak. Kell az adóbevétel, ráadásul az erős, öntudatos, mégis laza és független ember az dohányzik.
5. Fülhallgató + telefonolvasgatás elmaradhatatlan, akár fél percre felszállva is. Nem félnek, hiszen ezeket már nem éri meg ellopni. Mire kiütteti a paraszt, addigra már úgyis kifutó termék, lejárt.
6. MINDEN járat után tömegek szaladnak. Amilyen sprintet képesek levágni 1-1, tényleg párperces közös követésű villamosért, az elgondolkodtató, főleg egy magamfajta esztétának. Persze tudjuk, hogy az esetek 98%-ban ha pont nem éri el azt a 4-6-ost délután ötkor, akkor a 90 mp múlva érkező következővel MÁR lekési a metrót, amivel PONT lekési a vonatot, amivel állásinterjúra ment volna, és ezért nem kapja meg az állást és alkoholista lesz, és májnagyobbodás viszi el 7 év múlva (ld. A lé meg a Lola rennt). De valójában csak megszokásból szalad a sok zsellér, ki tudja, miért. Viszi a kollektív tudattalan, hajtja valami megmagyarázhatatlan berögzülés, hogy a busz után futni kell akár fél megállót is, hogy aztán még egyet mehess vele. Meg a HÉV-hez is, az nem is üt nagyot, az csak vág, de egy ilyen kis kockázatot igazán megér az, hogy ne kelljen a 35 fokos tűző napon kibírnom még öt percet reggel...
7. Az elsőajtós felszállás újrafeltalálása a csodafegyver. Kellemes, családias hangulatú járatok alakulnak ki, ahol végre van helyed, és basáskodva, ülő helyzetből méregeted a felszállókat. Mutatta-e, nem akart-e a hátsó ajtón felsomfordálni, ilyenek. Lenéző pillantások azok irányába, akik felszálláskor felkészületlenül, idegesen kezdenek el a táskájukban kotorászni percekig, miattuk vár mindenki, még nekik áll feljebb. Élvezet kicsit házmesterkedni abban a tudatban, hogy igen, én fizettem érte, igen, én előkészítettem a bérletet - ellentétben veled, kedves nyugdíjas embertársam, aki úgy gondolod, hogy az ősz haj = bérlet. Aki meg nem ismeri a járást, és nem tudja, hol tartja a bérletét a számtalan szükségtelen limlommal tömött táskájában, hát az... az járjon taxival. Ha meg leszállt az összes nyugdíjas, akkor az ellenőrök is munkába lendülnek, és a három fizető utast gyorsan lekáderezik, miután a sofőr is megtette. Így kényelmes, a forgalmas, zsebesekkel teli villamosokon, buszokon kényelmetlen volna.
8. De a legrosszabb az, hogy mindig azokkal futsz össze, akikkel nem kéne. Az egyetlen jó dolog a tömegközlekedésben a magányos zenehallgatás és netezés, és már ezt is el akarják venni előled ezek a vérszívók.

De most már nincs több BKV, elég volt. Én másik életet választottam: én a szabadságot választottam. A függetlenséget, a költséghatékonyságot, a rugalmasságot, a gyorsaságot.

Nincs több bűz, hányásban lépkedés, húgyba ülés, zaklatás, tarhálás, kötözködés, büdös emberek szaglálása, zabálás-csámcsogás nézése, orron kilélegzett savanyú cigi- meg kajaszag illatolása, ülőhely-átadás arra nem érdemeseknek; kellemetlen-unalmas kollégákkal, ismerősökkel összefutás, zenehallgatás kényszerű megszakítása hazafelé, összenyomódás, stb.

Enyém a város, és annak minden szeglete. Kerékpárom sokéltű jármű, akár a vízen is közlekedik - de az biztos, hogy a járdán meg a közúton is kiválóan használható, ráadásul alkoholt is szabad fogyasztanom. Ti az én utamon korzóztok? Hát, ti se javultok már soha, sőt, beszóltok nekem. Hát akkor röhögve fogom továbbra is nézni, ahogy a többi köcsög bringás meg a járdátokon csenget hátulról a családodra, hogy hagyjon elmenni. Hatás-ellenhatás. Én sose büntetek, majd az Élet meg a többi biciklista megteszi.

Kocsi? Kizárt. Nem is a pénz. A pénz az nem érdekel, de nincs IDŐM arra, hogy a sok járulékos szart intézzem: papírok, tankolás, szerviz, vizsgáztatás, adók, stb. Parkolás, piros lámpák, paraszt, agresszív vezetők - nem kell. Majd ha gyerek lesz, majd ha a cég ad és intéz mindent magáncélra, majd ha vidéken fogok lakni (soha).

Taxi? Mi abban a kényelmes vagy úrias, hogy telefonon (!) felhívok valami diszpécsert, aki valamikorra ideküld egy kocsit, majd nekem kötelességem csevegni egy iskolázatlan bunkóval, aki előadja, hogy milyen a békés autós-gyalogos együttélés, majd még a végén készpénzzel (!) kell fizetnem, ráadásul jattolni is illik? Ne vicceljünk. Akkor már inkább a metró vagy akármi.

De soha vissza nem mászom a BKV-ra, eskü. Csak az eső ne essen, meg hideg se legyen.