A zacskóból evő

Érdekes, régi-ismert emberfajta lesz ez is. Sosincs ideje, borzasztóan elfoglalt. Nem vetheted rá az első követ (de a másodikat se), mert nincs jogod egy olyan ember fölött bíráskodni, akinek egyszerűen NINCS IDEJE. Nincs. Tárgyalásról tárgyalásra kell rohannia, több műszakban dolgozik, annyira rengeteg munkája van napközben, hogy egyszerűen nem tudja megengedni magának azt a fél-egyórás munkakiesést, és sajnos este is dolga van, számtalan emberrel kell találkoznia, és folyamatosan be van táblázva. Esetleg csekket kell még feladnia a postán vagy megreklamálnia a kábeltévé- vagy telefonszámlát az ügyfélszolgálaton - szóval olyasmi, amit csakis személyesen lehet elintézni - alternatíva nincs.

Vagy csak simán egy link, nemtörődöm pajor, akinek maga a táplálkozás nem jelent semmit a múlandó éhségen kívül, és különösebben az se érdekli, hogy a fehérje-szénhidrát-zsír-rost-vitamin-víz elegyéből mit juttat a szervezetébe - csak csökkenjen az étvágya, húzza ki valahogy a következő, csillapíthatatlan éhségérzetig. Nem köti hely és idő: ahol és amikor rájön, eszik egyet - és bizonyára hasonlóképpen cselekszik az anyagcsere további fázisaiban is (tény: aki képes zacskóból enni, az abba szarni is képes). A lényeg, hogy ahogy sokan megoldják a reggeli ébredés és munkába indulás közötti negyedórában (többet a készülődésre rászánni ősbűn) a zuhanyzás közbeni fogmosást; ugyanígy a szomorú kötelesség-étkezést is lehet mással kombinálni.

Büfében, bódéban evés, zacskóból-dobozból evés, állva evés, menet (séta) közben evés, tömegközlekedési eszközön evés - csak úgy rágcsálás, zörög valamit a zacskóval - otthon is állva a pultnál (kés, vágódeszka, katonák), hűtőbe hajolva, esetleg tányért ölbe véve, tévét nézegetve majszol. Reggel szundira nyomja a telefonját egy órán keresztül, utána rohamléptekkel öltözés, talán fogmosás, és már úton is van. Otthon nincs ideje ennie semmit, úgyhogy majd útközben BEKAP valamit (már a szóhasználat elborzaszt). Melósok lepukkant furgonokban ülve hajnalban, ebédidőben tolják barna papírzacskóból a kaját, McDrive-ok... - irodista állatja ahogy beér munkába, már lemegy az elmaradhatatlan zabálnivalóért - illetve hozza, amit útközben az aluljáróban megvett. Folyamatos rágási-nyelési kényszer, reggeli-tízórai-ebéd-nasi-uzsonna, teák, kávék, üdítők meg a többi - és persze állandóan hugyozni járás. Kell a folyadék, napi 10 liter legalább, különben összeaszalódsz, mint a Tutenkámon.

És igen, ő az, akiről már annyiszor volt szó: aki eltartja az üres kalóriák milliárdjait ránk tukmáló pékségeket, fornettiseket, aluljárókban virágzó lángososokat, palacsintázókat, pizzaszelet-árusokat - ebben a közegben egy hamburger vagy egy girosz már kész felüdülés.  Akinek élmény rendszeresen kijárni a lángososhoz, henteshez - akinek jólesik egy aranygaluska vagy pizzás táska (anyád) ebédre főfogásként.

És hogy mit fáj ez nekem, meg különben is mi közöm hozzá?

Az, hogy a parasztja felszáll a tömött buszra, metróra, és szépen befalja a rothadás szélén álló, (fok)hagymától bűzlő, még utoljára gyorsan megmikrózott, dögszagú hamburgerét, majd utána szisszenve nyitja a kólát, amivel nyeldekelve öblíti le a fogai közé szorult, ázott puffancs- és mócsingdarabkákat. Kicsit gargarizál, megint nyel. Elégedett, tartalmat adott megint tíz percnyi üresjáratnak, így ennyivel növelte hasznos munkaidejét a geci. Még annyi idejét se pocsékolta el, amíg ottmaradt volna a büfé előtti könyöklőn - addig is elmegy legalább egy HÉV. És elégedetten szuszog, ruhájából-hajából-orrából pedig árad ez a büféillat, üdítő utáni büfögéskor a gyomorsavas kóla- és hamburgerszag.

Már nincs ideje olyanokra, mint nagyanyáink korában, hogy elmenne mindennap bevásárolni a közértbe meg a piacra, és OTTHON mindezt elkészítse, elfogyassza, elmosogassa. Ő legalább szabad, mobilis, modern ember, kompromisszumokat kell kötni.

Inkább mégis dohányoznál.

Hm, jó poszt, csak túl rövid. Írni kéne még hozzá, mondjuk ugyanezt még egyszer vagy kétszer. Csak hogy meglegyen a kritikus terjedelem.