Mert a nép újra vért akar. Vért, bosszút, vendettát.

Egyetlen a mentségük most: ezúttal magyart akarnak ölni, így legalább a rasszista bélyeget lemoshatják magukról. Bár nem is tudom, melyik jobb. Faji alapon, vagy csak a gyilkosság kedvéért ölni, öletni? Sima rasszistából hidegvérű gyilkossá válni, akinek - mint egy hiúznak - mindegy az áldozat kiléte, csak pusztuljon?

Megtanulhattátok volna: egyedül Istennek van joga életet adni és azt elvenni. Istent akartok játszani megint? Olyan közel- és távolkeleti diktatúrák posványába akartok lealacsonyodni, ahol a megkövezés mindennapi társadalmi esemény?

Olvasom a kommentárokat egy-egy sajnálatos, ámde elkerülhetetlen esemény kapcsán, és felfordul a gyomrom. A legválogatottabb halálnemeket, kínokat szánnátok valakinek, akiről még csak be se bizonyosodott, hogy valóban gyilkolt. A legkegyetlenebb kínzási módok, feldarabolás, savban elmaratás, nemi erőszak - még önként vállalkozók is akadnak a nép egyszerű gyermekei között. Még hogy fél a magyar vállalkozni..!

Hangulatkeltés a hajléktalanok ellen. Bárki tehette volna. Mi az, hogy "hajléktalan"? Máskor a gyanúsítottaknál vajon megemlítik, hogy őrizetbe vették M. T. vízivárosi nem hajléktalant, ügyvédet, nyugdíjast, autistát? Miért lett ez a tett szempontjából lényeges vajon?

Márpedig én embervédő vagyok, az emberi életet védem minden körülmények között.

Mert a halálbüntetéssel mi is gyilkolnánk. Ugyanoda süllyednénk le, ahova a gyilkos. Akkor mitől lennénk mi különbek? Mitől érezzük jogosnak, hogy végrehajthatnánk bármilyen ítéletet? Az újabb gyilkolás visszahozza az áldozatokat? Elégtételt éreznének a hozzátartozók, pl. a nevelőanya?

Mert ki tudja, hogy a valódi tettest büntetnénk? Kering az a fénykép a neten. Lehetne az én képem is. Lehetne a tiéd, bárkié - elhinnétek. Láttam én már éjjeliőrt nappal meghalni, és olyat, hogy olyanra bizonyították rá a borzasztó tettet (neadjisten be is ismerte), akinek köze nem volt hozzá! Gondoljunk csak a móri mészárosokra. Ott Kaiserék se élnének már, és mennyivel szegényebb lenne nélkülük a társadalom. Itt is lehet, hogy valami szekta áldozatot mutatott be, az a szerencsétlen asszony meg rettegésében azt is magára vállalja, amiről még csak nem is hallott.

Eszembe jutnak a gladiátorok... a népnek már akkor is már csak ez kellett. Össznépi kegyelem, vagy (horribilie dictu!) lefelé fordított hüvelykujj. Az együttérzés, a felebaráti szeretet ismeretlen fogalom, csak csordában óbégatás, tajtékzás. Mert ezek vagytok ti, ilyenek vagytok ti. Barabást leparancsoljátok a keresztről, Jézust megfeszíttetitek.

Tanulhatnátok a norvégoktól, ott közel száz élet ért huszonegy évet. És Norvégia az ítélet kihirdetésekor egy emberként lélegzett fel: igen, létezik még a kultúrnemzet, még egy Breivik se rombolhatta földig az emberi jóságba és modern igazságszolgáltatásba vetett hitüket.

Hol van itt a két hét alatt megvalósuló, beígért rend? Hol van? Hol vannak a felelősök?

Úgyhogy továbbra is embervédő vagyok, embervédő maradok. Etessük a gyilkosokat az adónkból, elvégre jogvédőként én is tőletek kapom a fizetésemet. Tartsuk el őket. Konditerem, színestévé, háromfogásos ebéd.

Mert ezt kapják bent, én tudom.