Erőst el van tájolva az emberiség manapság, nem csoda, hogy elkorcsosulunk. Az evolúció nem véletlenül lett kitalálva. Adott egy természetes mikro- és makrokörnyezet, a tápláléklánc - ennek a tetején volnánk mi - és az állandó körforgás. Az erősebb marad életben, a gyengébb elhullik - az rátermettebb, okosabb örökíti tovább a génjeit, ezáltal fenntartva-erősebbé téve a populációt, megadva neki az esélyt a hosszú távú fennmaradásra. A szabályok kegyetlenek, de kegyetlenül igazságosak is. És itt kezdett el az Ember Istent játszani. Beleavatkozik az évmilliárdok óta elfogadott rendbe, felborítja a megszokott folyamatokat. Az erő és a gének helyett a pénz és az ész, a józanság helyett a szolidaritás és a szánalom kerekedik felül.

Önellátásra képtelen egyedeket szülünk meg és nevelünk, gondozunk egy életen át - magatehetetlen élőhalottak vegetációját erőltetjük éveken keresztül, mindezt az emberségesség nevében.

Nem elég, hogy értéktelen táplálékkal, mérgekkel tömjük magunkat nap mint nap: gyorséttermek, műanyag ételek, húsipari hulladékok, húsragasztó, cukros-aromás-szénsavas üdítők, aszpartám, dihidrogén-oxid és nátrium-glutamát - higiéniára és ápoltságra hivatkozva is mérgezzük a testünket. Samponok, hajkondicionálók, hajzselék paci csontjából, parfüm, deó, testápoló, smink, alapozó, szájfény, kontúr, borotvahab, hintőpor, törlőkendő.

Divat megszólni, lenézni azt, aki nem fürdik mindennap. De mit jelent ez? Nem is olyan régen még teljesen természetes volt, hogy az ember hetente egyszer mosdik: vasárnap, a mise előtt. Ekkor megmosakodtak szépen, kiöltöztek díszmagyarba, és a családok együtt elmentek  templomba. Így szentelték meg az Úr napját. A források szűkössége mellett a puszta praktikum is fontos szerepet játszott itt: a test természetes flóráját bontjuk meg ugyanis a napi zuhanyzással - tetszik vagy sem. A bőr zsírosodása egyfajta védőréteg, ami oltalmat nyújt a kórokozók és vírusok ellen a kemény, fizikai munkát végző embereknek. Ezt mossuk le mindennap kemikáliákkal, hogy aztán a kiszáradás elleni újabb vegyszerekkel dörgöljük be. A hajmosás ugyanez. Ugye emlékszünk, hogy kiskorunkban heti egyszer mosta meg anyukánk a hajunkat? És csúnya volt vagy büdös volt a hajunk? Ugye nem? Bizonyosan szükség van a napi-kétnapi hajmosásra?

Az összes mesterséges illatszerrel csak azt próbáljuk leplezni, amik valójában vagyunk. Az emberi test kipárolgása is egyfajta üzenet, metakommunikáció. Másképp illatozik az ember, ha hazudik, ha izgul, ha szerelmes, ha mérges. Ezt a szubverbális üzenetet nyomjuk el drága parfümökkel, antiperspiráns dezodorokkal. Már a puszta létezésünkkel is hazudni próbálunk. Benntartjuk azt, aminek ki kéne jönnie.

Altesti higiénia? Hát nem véletlenül szólták meg azokat a lányokat-asszonyokat, akik ott alul is rendszeresen megmosakodtak. Miért lesték meg Zsuzsannát a vének? Fürdős kurva, ismerős a kifejezés? Hiszen a női genitáliák természetes faunája is pontosan úgy van kitalálva, hogy öntisztító mechanizmussal működjön. De az embernek nem volt jó úgy, ahogy adott volt. Kezdődött minden nőgyógyász rémálmával, a gombás fertőzések melegágyával, az alsóneműkkel - majd folytattuk a rendszeres intim mosakodással és a szőrtelenítéssel. Agyrém. Nem csoda, hogy így jobban kiteszik szegény lányok a micsodájukat minden fertőzésnek, betegebbek, mint valaha. De hát mit akarunk ott, ahol divat lett a császármetszés, csak hogy az apukának jobb legyen? Beteg világ ez, én mondom.

A fogmosással ugyanez a helyzet. A rendszeres, ész nélküli fogkeféléssel több kárt okozunk, mint hinnénk. A mai ember táplálkozása kórosan túlsavasít, egy szép piros, egészséges alma utáni fogmosás pedig úgy kaparja le a helyéről az amúgy szinte robbanásbiztos fogzománcot, mintha drótkefével dolgoznánk. Nem beszélve a fogínyről, amit szinte tudatosan roncsolunk és nyomunk egyre följebb. Hát csak csináljátok. De tartsuk szem előtt: a fogakat NEM 60-70 évre tervezték, hanem egy normális emberöltőre, ami bizony negyven-ötven év. Egy hatvanéves annak idején matuzsálemi kornak számított. De mi próbáljuk ezt az ötven évet egyre jobban csak kitolni, mert mi a teremtést is jobban értjük, mert mi nem törődünk bele abba, hogy földi halandók vagyunk. Rák, daganat? A modern kor átka? Egyszerűen csak nem érték meg régebben. Ez a test egyetlen jelzése mára, hogy hé srácok, nem haladnak jól a dolgok, túl öregek vagytok!

Anális higiénia? Ez a legbetegebb, ezt csak olyan 10-20 éve hozták a köztudatba, de ez hanyatló társadalmunk lakmuszpapírja. Meg kell figyelni: minden virágzó birodalom és kultúra akkor roskadt össze visszafordíthatatlanul, amikor az aberrációk teljes létjogosultságot nyertek. Szodoma és Gomorra neve ugye rings a bell? Féceszes poénok a tévéműsorokban, Rocco Siffredi és Audrey Hollander mint követendő példaképek. Régebben ez egyszerűen nem volt téma. Az egyszeri ember elment az udvar végére az illemhelyre, elvégezte a dolgát, és szépen ment vissza dolgozni a kertbe. Teljesen bevett szokás volt, hogy az egész család egy kukoricacsutkával tette rendbe magát, nem bohóckodtak papírral, bidével meg törlőkendővel. Tudtad, hogy az intimkendő használata nagyobb kárt okoz, mintha a kockára vágott Szabad Földdel dörzsölted volna órákig a nem képesebbik feledet? És abban a hiszemben, hogy jót teszünk magunknak, roncsoljuk legérzékenyebbik testtájunkkat, egyre többen. Indiában érdekes, a mai napig megelégszenek némi vízzel és a tenyerükkel. És mégis egész jól megvannak immár több mint egymilliárdnyian, köszönik.

Nekünk volt Liberónk vagy Pampersünk? Nem! Édesanyánk bizony a textilpelenkát szépen kifőzte annak rendje s módja szerint, ahogy korábban évszázadokon teljesen normálisnak számított. Ez is az asszony alapkötelességeihez tartozott. Ki tenne ma ilyet? És helyette műanyagba csomagoljuk a gyereket, és csodálkozunk, hogy még három-négyévesen se akar szobatiszta lenni. Persze, hiszen nem készteti erre semmi, anyuka meg valami zumbaórán bohóckodik a fitneszteremben. Mi annak idején azért éreztük kicsípett sejhajjal, hogy ez így nem lesz jó, hamar rá is szoktunk a bilire. De ezek.. akik ma a Stúdióba, a Bed Beachre meg a Dokkba járnak egy koktélért cumizni, azokat már ilyeneken nevelték fel. Meg is látszik.

Egészséges életmód, sport, testedzés? Régebben a szükségtől, munkától, harctól lettek szépek, kisportoltak az emberek. Az izmok úgy fejlődtek ki, ahogy éppen szükség volt rájuk, hogy az egyed túlélési esélyeit, helytálllását, állóképességét növelje egy adott élethelyzetben. Az esztétika másodlagos volt. Ma meg az ülőmunka után autóval odafurikázunk a teremhez, mozgólépcsőn meg lifttel felmegyünk, ott az árammal hajtott treadmillen futunk, mint valami hörcsög, vasakat emelgetünk - rosszabb esetben árammal működő gépeket hajtunk - miközben ha gyalog vagy kerékpárral mennénk oda és csak kicsit dolgoznánk keményebben otthon vagy a telken, már nem is lenne szükség a teremre.

De nem, nekünk nem ez kell. Nekünk a műszál kell, a foszfát, a szervetlen kémia, az eldobható, műanyag pelenka, az aszpartám, a kristálycukor, a nagyipari állattartás, a pétisó, a kreatin és a fehérjekapszula.