-És tanulnak a gyerekek nyelveket rendesen, Marikám? Nagyon helyes, ebben a mai világban anélkül ma már nem viszed semmire sajnos. Heti tíz órában? Bizony, a Zsoltikáéknál volt egy nulladik év, ott húsz órában tanulták az angolt, emelt szinten. Amit ezek a számítógépekkel is művelnek, oda se merek már nézni.

Utálják, utálják... emlékszem, mi annak idején azért nyavalyogtunk, hogy orosz helyett angolul meg németül tanulhassunk, aztán nem lehetett lófaszt se. Erre ma meg a gyerekek ezt utálják, nem az oroszt. Oroszul is ilyeneket tanítottak nekünk, hogy Gorkij élete meg a Szovjetunió ipara, de megszólalni se mertünk. Pedig mennyire szerettem volna franciául is tanulni, de sajnos nem lehetett. Annyit tudok csak, hogy foche le van. Valójában három nyelven beszélek: ocsmányul, trágárul meg vulgárul, de azt folyékonyan. Németül is csak annyira emlékszem, hogy hundsfotze - pedig anyám hatévesen tanult meg magyarul. Utána már ő is csak értette, hogy a sváb asszonyok mit karattyolnak a piacon, de hozzászólni csak magyarul mert.

A német márpedig a mai napig a legfontosabb nyelv itt a környéken. Borzasztóan nehéz és bonyolult, de hallatlanul logikus, rendezett és precíz. Akárcsak ők maguk. Lehet tanulni angolul meg spanyolul, de hát ki jut el Angliába meg Amerikába? Itt viszont bármerre indulsz, ott vannak a sógorok, a nyugatnémetek, keletnémetek, svájciak - de a cseheknél, szlovákoknál is elboldogulsz. Jó, ma már ez biztos változik. De ez a német nyelv ez annyiban másabb, mint az angol, hogy ez már az elejétől fogva nehéz. Ha bevágod a teljes szabálykönyvet az összes esettel, akkor ott biztos lesz egy kivétel. És a kivételnek is lesz egy kivétele - ez csak egy ilyen nyelv. És a legjobb az egészben, hogy a németek se beszélik helyesen... amikor a Beus kint volt Frankfurtban egy évet, olyanokat mesélt, hogy ő javítgatta a helyieket. Nem tudják a névelőket, a ragozásokat, semmit se! Próbált helyesen beszélni, ahogy tanulta, erre csak legyintettek és kiröhögték!

És mindenhol olyan tájszólásban beszélnek, hogy nem értik egymást. Két szomszédos svájci falu sem érti egymást - mert két külön völgyben vannak - úgyhogy inkább angolul beszélnek egymással, mert a hochdeutschot nem tudják meg nem is akarják. Ennyire büszkék arra, hogy ők nem németek. Ha egy bajornak vagy egy svábnak azt mered mondani, hogy német, akkor hatalmas pofonnak leszel kisgazdája. A tévében meg feliratozzák, ha beszél a paraszt, mert nem értik meg egymást. Ja, meg eszembe jutott, állítólag a németeket azzal még lehet felidegesíteni, hogy ha megkérdezik, hogy was ist das, akkor azt kell rá válaszolni, hogy ja, das ist was. Valaki mesélte, már nem tudom.

Hű, az angol, az meg milyen... hallok ott is sztorikat bőven. Figyelj, a Zsoltikáék voltak ilyen táborban, ahova jöttek a cseh meg a német, olasz cserediákok. Perfektül, folyékonyan tudtak társalogni egymással - na egyvalaki volt, akit senki nem értett, hát az volt az angol gyerek! És az se tudott helyesen beszélni, motyogott, elharapta a szavak végét, hibás nyelvtant használt - az ott a baj, hogy senki se beszéli a Queen's Englisht, de mindenhol azt tanítják. Megtanulja a gyerek, felsőfokúja volt, aztán egy pohár vizet nem tudott kérni az étteremben, mert nem értik meg. Ott minden városrésznek meg társadalmi osztálynak megvan a maga dialektusa, és a mai napig nem változik semmi, annyira büszkék rá. Ott a munkásosztálybeli büszke arra, hogy honnan származik, és nem is próbál meg másnak látszani. Csak itthon divat ez, hogy másnak, jobbnak próbáljuk mutatni magunkat annál, mint amik vagyunk.

Rigó utca? Pfff, borzasztó. Az a baj, hogy ott se arra kíváncsiak, hogy mit tudsz, hanem arra, hogy hol lehet megbuktatni. Kiskolléganőm keresztfia félig lengyel, tehát valamennyire csak konyít a nyelvhez. Na, elment 18 évesen, hogy poénból lerakja a nyelvvizsgát. Hát úgy rúgták ki páros lábbal, hogy azt nem tette a kirakatba. A másik az két évig élt Londonban, és azért buktatták meg, mert nem tudta felsorolni a szövőszék részeit angolul. Aztán a harmadik gyerek meg a szárítókötelet nem tudta megnevezni, ilyenekért buktattak, csak menjél újra meg újra! Egy rohadt maffia az egész, ők se tudnak nyelveket. Volt, akinek azért kellett újra mennie, mert amerikai kiejtéssel beszélt, nem ezzel a brittel. Szörnyű. Ahelyett, hogy inkább arra koncentrálnának, hogy tudjon, merjen a gyerek kommunikálni, erre ilyenekkel veszik el azt a kis bátorságát is! Mondjuk van egy tuti trükk, ezt is a fiamék mesélték: be kell gipszeltetni a karodat a vizsga előtt, és tótzicher, hogy rá fognak kérdezni, mi történt veled. Arra meg már fel lehet készülni szépen.

Latin? Komolyan ő választotta? Most mi a bajod vele? Ha megtanulsz latinul, akkor az összes többi újlatin nyelven megérteted magad, igenis hasznos. Akkor már a spanyolt, portugált, olaszt, románt a kisujjadból kirázod, úgyhogy ne féltsd azt a gyereket. Nem beszélve arról, hogy ha jogi vagy orvosi pályára akar menni, akkor meg pláne nagyon is jól fog jönni. Hát igen, mondjuk az olaszoknál, spanyoloknál tényleg ez a jó, hogy nagyon imádni fognak, ha döcögve is, de megpróbálsz megszólalni a nyelvükön. A franciával sajnos más a helyzet: ha már egy leheletnyi akcentust hallanak, már örülhetsz, ha nem köpnek le. Annyira gyűlölik az idegeneket, meg persze azt, ha valaki az Ő Szentséges Nyelvüket meggyalázza.

Oroszul, kínaiul kellene még megtanulni - hatalmas lehetőségek rejlenek ebben a két nyelvben, nem beszélve a piacról. Az oroszba az a jó, hogy ha azt megtanulod, akkor már bármerre elboldogulsz a szláv országokban. Maximum csak úgy csinálnak, hogy nem értik, mert annyira utálják őket. De megértik.

Mást viszont nem nagyon érdemes. A hollandok, belgák, skandinávok úgyis mind tökéletesen beszélnek angolul - olyan szinten van már náluk a nyelvoktatás, meg mindent feliratoznak. Mostanában volt egy európai felmérés a diákok angoltudásáról, és a svédek simán ütötték a brit diákokat, ennyire tudnak ezek. 

Ja nem, én már nem merek belevágni, úgyse megyek sehova, meg egy bizonyos kor fölött már nem tud ráállni az ember agya sajnos. Sajnos ez a hajó már elment. Majd a gyerekek.