-Apám, nem nagy szám ez a nyugati élet. Pedig nem is étteremben vagy építkezésen kell dolgoznom, de minden kurva drága itt. Sima szobabérléssel meg egy-egy kocsmázással alig tudok félretenni 3-400 fontot havonta. Saját lakás vagy autó szóba se kerülhet.

-Már megint csak a kifogások. Jó kifogás sose rossz. Én otthon már rég kifejlesztettem a legbiztosabb módszert, itt se lesz másképp. Ha már egy ilyen ocsmány, szar országba, annak is a legputrisabb városába kerültem - akkor nem akarok úgy hazamenni majd pár év múlva, hogy egy jót szórakoztam, és max. az élmények maradtak. Mert te miért jöttél? Pénzt keresni vagy jól érezni magad?

-Tapasztalatot, nyelvet, de hát pénzt is...

-Akkor kezdjük az elején. A legtöbb pénzt alapesetben a rent viszi el. Ez a te esetedben havi 400 quid egy duplaszobáért. Itt rögtön hatalmasat lehet vágni: minek a double, ha lehet egy kisebb box roomot is bérelni - ráadásul persze aki saját szobát akar, az fogadja el, hogy kevesebb pénze is marad a hónap végén. Természetesen fel kell vállalni a kellemetlenséget, a kompromisszumokat, de össze szabad cuccolni másokkal is egy szobába. Nagyon szépen ki lehet bírni - a nőket meg majd beosszátok.

Rent megvan, jöjjön a közlekedés. Sok balfasz vesz valami szakadt melózós autót, azt hiszi, azzal majd jól jár. Hát nem. Az ilyenekre utaznak a rendőrök meg a customék is - mindegy, hogy brit vagy magyar rendszám van rajta. Semmilyen autó nem kell. A tömegközlekedés pedig aranyárban van, ráadásul értékes órákat visz el az életedből. A megoldás: bizony oda kell költözni, ahol a munka van. Ez itt nem a fatornyos kis falud, hogy lokálpatriótát játssz. Ugyanolyan szar az összes estate úgyis, gipszkarton-falakkal. Ha meg odaköltöztél - gyalog vagy biciklivel kell járni, ennyi. Ismét spároltunk neked pár százat.

Szórakozás, étterem, kocsma, mozi, klub. Ezeket is felejtsd el. Erasmusos-bulizós balfasz akarsz lenni? Egyik se kell. Mesélted, hogy mozibérletet vettél az miatt a hülye kurva miatt. Lemondani azonnal. Szórakozás gyanánt majd összejárunk sörözgetni - az off-licence-ban pedig megvesszük a négyfontos six-packet, dumázunk, magyar mp3-akat hallgatunk, te meg töltöttpaprikát főzöl - bevásárolunk a Raszputyinban vagy valamelyik másik ruszkinál fillérekért. Kocsmát szádra ne vedd, étterem eszedbe se jusson. Utazgatni? Max. haza, de inkább oda sem. Majd ha hazaköltöztél, ráérsz otthon lenni, meg is fogod unni. A tengerpartból meg jó lesz ez is - még ha barátságtalanabb is egy kicsit. Így megint százakat lehet havonta értelmesebb célra félretenni.

Ruházkodás? Elektronikai cuccok? A legolcsóbb laptop + internet, ennyi. Azzal azért vigyázz, ha kéz alatt veszed - nehogy az Argos-katalógusra vagy két doboz tejre cseréljék ki a szatyrodban. CD-t, DVD-t csak az idióta vásárol, le lehet tölteni ma már bármit. Meglátod, nem bánod meg, ha rám hallgatsz. Azt mondja az az otthoni reklám, hogy "mert azért hülye nem vagyok". Hát dehogynem, baszd meg. A legnagyobb birka méghozzá.

Két évvel később:

-Gyurikám, a Jóisten áldjon meg! Hogy bírod még mindig a Szigeten? Azt hittem, csak egy évre jössz.

-Én is azt hittem. Amúgy köszönöm kérdésed: szarul, nagyon szarul. De büszkén? Utálom az egészet, mennék haza, de hát a rohadt életbe, otthon kedves kontárkormányunk folyamatosan gondoskodik arról, hogy én többet oda haza ne menjek. Mármint amíg így ellehetetlenítik az embert.

-Nem könnyű ott se, az ziher. Aztán figyelj már, nagyon hálás vagyok ám neked. Pár éve elláttál pár életvezetési tanácsal a Kornéléknál azon a bulin, vágod. Te nem is tudod, milyen jót tettél velem...

-Mert mit?

-Hát tudod, hogy hol lehet megfogni a költségeket, hogy tudjak sokat félretenni.  Radikális változtatásokat eszközöltem. Lemondtam a mozibérletet, inkább gyaloglok egy félórát a Tecsóig, de olcsóbban veszek mindent. A Robival behúzódtunk egy szobába - ami igazából az étkező lenne. Semmi kocsma, utazgatás, étterem, új ruha, semmi. De a pénz az gyűlik szépen.

Egy élvezet nézni, ahogy növekszik a sok-sok csilingelő fontocska a kontómon - hamarosan be tudok végre fizetni valami pecóra otthon, mármint az önrészre.

-Jaaa, hogy az! Bocs, nagyon be voltam baszva szerintem. Bár otthon működtek ezek a módszerek, de itt reménytelen. Ami megtetszik: megveszem. És bizony leugrunk néha Krétára vagy Mallorcára, ha olyanunk van. Hogy a faszba bírnám ki máshogy szerinted ebben a szar országban..?

Ajánlom a költséghatékonyság bukott császárának :-)