-Hallod, teljesen kivagyok. Nap mint nap hívogatnak ilyen telemarketinges csicskák kiváló ajánlatokkal, meg hogy ide meg oda fektessem be a pénzemet - ha volna mit... lerázom őket persze folyton azonnal, ahogy az adatvédelmet meg az esetleges jogi következményeket hozom szóba. Kértem én ezt a közleményt? De ez nem elég. Nagyon durva. Vendéglátásunk, ügyfélcentrikusságunk a bányászbéka bizonyos hátsója alatt. Már erről jut eszembe, szavad ne feledd.

A kedvesemmel, Henivel is a múltkor beültünk egy kellemesnek tűnő vendéglőbe - semmi idejétmúlt űbermagyaroskodás meg tulipánmintás székek, azt hittük, normális helyre kerültünk -, jött is a pincérgyerek rögtön, és ilyet szól hangosan, hogy "Sziasztok, étlapot hozhatok?". Hát mi összenéztünk, azonnal felálltunk, és egy szó nélkül olajra léptünk. Látnod kellett volna a felszolgáló fejét, te. Le volt forrázva teljesen. De hát mit hitt, süsd meg? Országos cimborák vagyunk, együtt őriztünk libát vagy mit? Azért, mert a Heni 25, én meg 26 éves vagyok, ezért letegez bárkit, ez hülye? Azért tanuljunk már meg az alapvető emberi normák tükrében viselkedni, he, gyá.

-De durva.

-Meg aztán a múltkor. Bementem valamelyik műszaki boltba - elvileg nyolcig vannak nyitva mindennap. Namost én bőven nyolc előtt mentem be, volt még legalább öt perc a zárásig, vagy kicsit kevesebb, mindegy. De már felmostak meg ilyenek. És erre ahogy ott nézelődtem, ott nekiállt az eladó pofázni, hogy "Segíthetek valamit, Uram? Hamarosan zárnánk". Mondom: "Még záróra előtt jöttem be, szeretnék nézelődni - ha volna kedves megengedni". Erre olyan grimaszt vágott a csávó, hogy azonnal kértem a panaszkönyvet és hívattam a főnököt. Hogy képzeli, a büdös mindenségit neki. Utolsó kis eladó gyökér.

Most egyvalamiben - persze sokmindenben, de ebben főleg - nem érjük utol még mindig a Külső Bécsi Utat: a vendég az nem csak csupán a vásárló vagy az ügyfél vagy egy pénzeszsák, hanem "A VENDÉG, A VÁSÁRLÓ, AZ ÜGYFÉL". Így, csupa nagybetűvel, bion-bion. A vállalkozó és a személyzete azért szolgáltat, hogy őket ellássa, őket kiszolgálja. Kőkemény piacgazdaság van, ha valahol nem úgy bánnak velem, ahogy azt én mint vevő joggal elvárom és megkövetelem, hát azonnal a Fogyasztóvédelemhez fordulok. Vagy a Homárhoz persze.

Nem kell messzire menni. Bécsbe átruccansz: hát az utolsó Bierkellerben meg Weinstubéban is kinyalják a seggedet, a széket is a valagad alá tolják - ÉS: még kikérik maguknak, ha borravalót mersz adni. Nem csoda, hogy se németül, se angolul nincs szó a borravalóra, csak magyarul. Nincsenek rászorulva a baksisra, ők megtehetik. Amúgy ez a török uralom behatása. A baksis tudod, mi törökül vagy irániul? Ajándék. Ennyi. Szóval büszke nép az osztrák: ezért is dolgozik annyi Tschusch (=jugó) náluk. Prágában azt mondtam a két korona ötvenre, hogy "passt schon", a cseh gyerek szikrázó szemekkel, így baszta vissza a pultra az ötven hallért. Csak csengett. Neki nem kell az alamizsna, kap fizetést. Látszik, hogy nekik milyen megszállók jutottak. Itt meg? Magyarok vannak mindenhol, lehúzósak mind egy szálig. Ha odamész a pulthoz egy sörért és száz forintnál kevesebbet hagynál ott jattnak, már beszólnak, hogy nekik is élniük kell valamiből. Ilyen ez az ország. A semmiért várják el a borravalót meg a jutalmat. Pedig az az én egyéni döntésem, hogy kinek mit adok. A borravaló az nem jár. A borravaló az egy extra opció, amennyiben a Kedves Ügyfél elégedett a szolgáltatással és az étellel-itallal. Na akkor LEHET adni. De soha nem kötelező. De hát kifordított világban élünk, ahol minden megtörténhet....

Ha nincs meg a fél liter a sörömből, visszaküldöm. Ilyet szól a pultoskurva, hogy de hát annyival több rajta a hab, és majd feltölti a hiányzó részt... Ha zavaros a bor, vagy nem szagoltatják meg a dugót - visszaküldöm. Ha nem elég forró a tányérom széle - visszaküldöm. Mindenki csak azt nézi, hogy hol nyúlhat le. A múltkor kértem a Heninek egy vodkát naranccsal, és erre a bunkó, sötét tanulógyerek összeöntötte. Érted? Ösz-sze-ön-töt-te! Úgy küldtem vissza, hogy csak porzott. Bónuszként megüzentem a főnökének, hogy tüstént küldjön egy normális felszolgálót. Gyakoroljon az anyján az ilyen kis buzi, ne rajtunk. A Heni is büszke volt rám persze, szereti a határozottságot.

Azt nem tanulják meg itthon a bunkók, hogy az Ügyfél = The King. Olyan nincs, hogy valami ne úgy lenne, ahogy az Ügyfél akarja. Ott nincs "de", ott úgy lesz, ahogy a Vevő kívánja. Ott nincsen félrebeszélés, ujjal mutogatás, hogy kinek a hibája: az Ügyfél azonnali megoldást akar, és nem kíváncsi semmi másra, a technikai részletekre. Csak az a baj, hogy amíg a sokat szidott és lenézett jenkiknél ez már évszázadok óta alap, az hozzánk még nyomokban se szivárgott még be. Meg hogy műveletlenek lennének a jenkik, hogy nem tudják, mi Magyarország meg Németország fővárosa! Mert könyörgöm, te például tudod, hogy mi Michigan vagy Nova Scotia fővárosa? Na ugye.

Pár éve volt egy nagy sztori, ezt már visszahallottam vagy ezer helyről: bementem a Váci utcában egy cipőboltba. Most tapintatból nem mondok neveket, de a lényeg a VÁCI UTCÁN van. Szóval nem egy Sugár vagy Flórián. Bemegyek, köszönök, nézelődöm, a két eladó picsa ott trécsel az üzlet végében. Próbálok velük szemkontaktust felvenni, semmi. Nézelődök tovább, fogdosom a cipőket, már két perce ott vagyok, semmi. Meguntam egy idő után a nézelődést, odamentem hozzájuk: 

-Sziasztok!

-Jó napot kívánok.

-Nem ismertek meg?

-Sajnos nem.

-Pedig én vagyok A Vevő, basszátok meg! Illetve csak lettem volna.

És azon nyomban kifordultam az ajtón, zsebemben a pénzzel. Így történt, hogy az a bolt aznap elesett húszezer forint biztos bevételtől - jól kitoltam velük, meg a tulajdonossal is! Nekem ott ne várakoztassanak húszezer forintot... nem volt semmi egy szitu, az biztos.

Én elhiszem, hogy nem könnyű munka ez, emberekkel foglalkozni. De hát könyörgöm, tartott valaki Berettát a halántékukhoz, hogy "most márpedig elmész ügyfélszolgálatosnak meg vendéglátósnak"?

Tessék elmenni hullamosónak, állatgondozónak, rendszergazdának. Ott nincsenek emberek. Uff, én szóltam.