És már megint hiánypótló beszámolót kaptok egy oltárian vicces és belterjes szubkultúráról. A szerző - Judea - maga is ehhez a réteghez tartozik (nahát), és mivel feldühödött gamerek fakardos hordáinak spontán látogatásától tart, ezért csak álnevét vállalja fel.

Ez egy igen behatárolt és speciális terület. A szerepjáték egy réteg-szórakozási forma, így ilyennel foglalkozni önmagában modoros tevékenység. Elöljáróban egy rövid leírás annak, aki nem ismeri a témát. A szerepjáték egy társasas játékforma, ahol egy mesélő előre kitalált/leírt történetet mesél, melynek főszereplője a többi játékos. Szabályrendszerek alapján kockadobások segítségével döntik el a véletlenszerű eseményeket.

Szóval a modoros szerepjátékos csakis és kizárólag ezen kikapcsolódási formát preferálja. Teljesen kitölti az életét. IRL In Real Life azaz valós életben és Ingame vagyis Játékbeli idősíkon gondolkozik. Így is éli életét, már ha van saját élete és nem másokét éli.

Fizikai kinézetét tekintve két alrasszra oszlik: az első a kigyúrt/pocakos, bőrkabátos ősrocker. A második a kis szemüveges geek herripotter.

Ha utcán találkozol vele, azonnal megismered: biztosan hord egy pentagrammát a nyakában, és Vampire klánpólót hord. Kezében karakterlapjai/szabálykönyvei/szakújságjai. Ha többen közlekednek együtt, hangosan vitatkoznak, hogy az oldschool játékstílus a menő, vagy a DnD4e. Egyébként meg mindenféle mentődobásokról és küldetésekről hadoválnak.

"-Hú öcsém a múltkor keményen hazavágtuk azokat az orkokat. Bevittem vagy fél tucat kritikust. Tiszta táp volt."

Mindene a játékegyensúly: ez abban jelenik meg, hogy ha valaki a csapatából esetleg több jutalmat kapott és sikeresebben játszott, fúj rá.

"-Tiszta hülye ez a mesélő, A harcosunk 200xp-vel többet kapott, pedig alig ölt meg 20 goblinnal többet."

Elmélete szerint neki van a legegyedibb karaktere: aki, ha partnerre akad a mesélőben, csakis kizárólag Alien/Xenomorph/Őssárkány/Lich keverékeket darál le és eszik reggelire - már a játék elején is.

"-Mondtam öcsém, hogy a Gladiátor/Varázsló/Boszorkánymester karakterem überkirály lesz. Csak úgy henteli a monsztákat."

Igen ragaszkodik a szabályokhoz, de ha nem kedvez neki, akkor próbál kibúvót találni. Ha nem megy, akkor látványosan duzzog. Szeret vitázni játékelméleti, történelmi, fizikai, szociológiai témákban. Mindenen, ami a játékhoz kapcsolódhat. Előszeretettel használ idegen kifejezéseket, és fitogtatja bölcsész diplomáját. Kedvenc tartózkodási helye a az rpg.hu fóruma, ahol kifejtheti véleményét és meg is teszi - mindenkit leugatva olyan fontos témákban, mint egy nemlétező világ gazdasági felépítése (Pl.: Mivel kereskednek a Kereskedő Hercegségekben) vagy, hogy mennyire reális a memorizációs mágiarendszer. Sőt, a diplomamunkáját is szerepjátékból írta, itt egy díszpéldány fórumos bejegyzés:

"(OFF)Szerepjáték gyakorlati vonatkozásaiból írom a féléves beadandómat, és mivel nincs nálam egy könyvem sem, rágugliztam a "forgotten realms kronológia'-ra, és a saját hozzászólásomat dobta ki első nem-szponzorált helyen... ez... gáz... rohog.gif (/OFF)"

Igen zárt közösséget alkotnak: ha valaki kivülálló jön egy alternatív véleménnyel adott témában, 20-an támadják 100 felől. Itt egy kulturált "menj el az anyukádba"-kategóriájú fórumbejegyzés:

"Az oldschool (szerepjatek-szemlelet) kifejezes tartalmi megfogalmazasa erosen problematikus. Jelentoseget en leginkabb a mi - masok megkulonboztetesben es identitaskialakitasban latom. Peldaul egymassal parhuzmosan nepszeru a most targyalt player skill alapu megoldas es a randomizacio hangsulyozasa is, melyek a latszat ellenere eppen, hogy komplementerei egymasnak."

Az igazán modoros szerepjátékos csakis kizárólag az 1974-ben kiadott, 1. kiadású D&D-vel játszik, kevésbé modorosabb esetben annak valamely mai klónjával  Megvet minden 2000 utáni kiadást, plusz számára az első magyar kiadású, komoly, piacra dobott szerepjáték, a M.A.G.U.S. az ősgonosz. A legmodorosabb esetben csak női karaktereket indít és csak boszorkányokat amelyek gyönyörűek és veszettül intrikusak.

Terveket, ellenterveket, ellen antiterveket, ellen-ellen antiterveket és ellen-ellen anti-antiterveket dolgoz minden eshetőségre. Borzasztóan paranoid.

Altípusok:

Vérpistike: Táp!táp!táp! Hentelés a mindene, csakis azért él, hogy ellenfelek milliárdjait irtsa ki. Egyetlen életcélja, hogy kimaxolja karakterét és túlnőjön a világon, olyan szintre jutva, hogy fél kézzel össszeroppantsa azt.

Az iggazzy szerepjátékos: Választékos jellemábrázolással és párbeszédcentrikus stílussal játszik. Szabályokon felülemelkedve, csakis a stílus érdekli. szinte már művészi szintre fejlődve színészkedik. Ő az, aki legjobban preferálja a szabályok nélküli játékot. Megvet minden CRPG-st, akik PC-n nyomják a Diablót és társait. Karakterlapján gyakran szépen megrajzolva megtaláljuk a karakter képét, ami szinte minden esetben görög istenekre hasonlít, vagy manga stílusban tökéletes. Szinte sohasem realisztikus, átlagos kinézetű.

A szabálymángorló: Az iggazy szerepjátékossal ellentétben csakis a szabályokban hisz, és kocka erejében. Számára a szabálykönyv a szentírás. Mindent le akar képezni. Legfőképpen táblázatok segítségével. Ilyenek találnak ki véletlen székletgeneráló táblázatokat és hasonló szörnyűségeket.

Pl.: Dobj hatoldalu kockával.
Eredmény:
1: Fos
2: Szar
3: Zöldes fos
4: Sárgás fos
5: Szaros fos
6: Fosscsi, szarcsi

Az agresszív: Mindig neki van igaza, másodlagos személyisége öblös. Általában ő a vezéregyéniség. A vérpistikét leszámítva neki van mindig a legtáposabb karaktere.

A rejtvénykedvelő: Leginkább a nyomozós/rejtélymegoldós történeteket szereti. Igaz kis Sherlock.

A sodródó: Nem igazán érdekli a téma, általában pár játék után kiesik a csapatból. Addig jókat hallgat, és ha felkérik, dob a kockával, de persze fogalma sincs az egészről.

A kiégett: Általában ezer éve nyomja a témát. Minimum fejlesztett már szabályrendszert, vagy újságíró/regényíró, vagy csak szimplán ősjátékos. Ez a típus már ott volt a kezdeteknél. Túl van mindenen. Világok tucatjait hódította meg már virtuálisan. Már csak alkalmanként játszik, akkor is csak valamilyen spéci horrorral vagy valamilyen hasonló elborult témával, ahol kiélheti perverzióit. Esetleg valamilyen házi készítésű free rpg, ami mindenképpen a 1. kiadású DnD-re hajaz.

Live! szerepjátékos: Lásd Role Models c. film Stiffler főszereplésével. Ők nem elégednek meg a párbeszéses, kockadobálós formával. Saját készítésű jelmezekben rohangálnak az erdőben (roszabb esetben a városban) és fakardokkal csépelik egymást.

A nosztalgikus veterán: Családi okok miatt (feleség,gyerek) már nem játszik, de örömmel osztja meg fiatalabb társaival a régmúlt eseményeit a fórumokon. És adott esetben kiosztja őket, ha táp-vérpistikékkel találkozik. Alig várja, hogy gyermeke felnőjön, és megossza kedvenc hobbiját vele is.

Nagyon szép lett - klasszikus Modoros-poszt. Köszi, drága Judea. A 12 oldalú kockámat majd valamikor juttasd már vissza, kérlek.

Egyszer régen, úgy 1997 táján én is rávettem magam, hogy végre M.A.G.U.S-ozom egyet barátaimmal, akik akkoriban nagyon élvezték ezt a bizarr foglalatosságot. Lementünk egy sörözőbe a készlettel, de végülis csak söröztünk - a dolog annyiban is maradt. De még talán mégsem késő...